Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)
1995-12-28 / 353. szám
1995. december 28., csütörtök A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Honfoglalás 1100 Az emlékbizottság felhívása Ezeregyszáz év telt el azóta, hogy a magyarság végleges hazát választva megkezdte életét a Kárpát-medencében. A magyar országgyűlés 1896. április 21-én alkotott törvényében örökítette meg a kortársak és az utókor számára ezt a sorsfordító, történelmi eseményt. Amikor 1996-ban a kereken tizenegy évszázaddal ezelőtti honfoglalásra emlékezünk, e hagyomány jegyében tesszük. Legyen alkalom ez az év arra, hogy felidézzük az ország ezerszáz éves történelmét, tudatosítsuk nyelvünk, kultúránk, hagyományaink megtartó erejét, erősítsük nemzeti azonosságunk tudatát. Tegyük ezt összhangban e hazában élő minden nemzetiséggel, szomszédainkkal és a világ népeivel. Vessünk számot történelmi múltunkkal, legyünk büszkék sikereinkre, de ne hallgassuk el kudarcainkat sem, mert múltunk és jelenünk hiteles, torzításoktól mentes értékelése lehet csak jövőképünk alapja, adhat önbizalmat, erőt és hitet a nemzetnek, hogy ismét elfoglalja méltó helyét Európában. Az 1996-os millecentená- riumnak sajátos jelentőséget ad az a tény, hogy közeleg a magyar állam megalapításának, Szent István megkoronázásának ezredik évfordulója. Legyen tehát a következő néhány év az emlékezés, a felkészülés és az országépítés időszaka. A honfoglalás 1100. évfordulója megünneplésének előkészítésére alakult Országos Emlékbizottság felkéri a civil szervezeteket, az önkormányzatokat, a kulturális intézményeket, az iskolákat, az egyházakat, a társadalmi és nemzetiségi szövetségeket, hogy erejük, meggyőződésük és lehetőségük szerint vegyék ki részüket az ünnepben, gyarapítsák közösségüket, tegyék kultúráltabbá, szebbé, tisztábbá szellemi és természeti környezetünket, emléktáblával vagy más módon jelöljék meg az évforduló évében elkészült vagy felavatott épületeket, intézményeket, alkotásokat. Legyen ez az ünnep nemre, nemzetiségre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül mindenkié! Göncz Árpád az Emlékbizottság elnöke Kilátás az udvari lakások erkélyéről a tervezett épület helyére FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Salamoni döntésre varva Egy pécsi belvárosi lakóház perlekedése leendő' szomszédjával Pécsett, a Rákóczi út 51. számú ház lakói segítségkéréssel fordultak szerkesztőségünkhöz. Panaszuk a mellettük levő telek beépítőire, az Uniber Kft.-re irányul, miután a mintegy 40 vállalkozó megbízásából kivitelezendő házat olyan módon építenék fel, hogy ezáltal teljesen elzárnák őket a napfénytől és a levegőtől. Ezt főleg a körbezárásra kerülő udvari lakások szenvednék meg. A pereskedés, amit a lakók indítottak, már több éve folyik. Többszöri fellebbezés és a kivitelezési tervek elutasítása után az önkormányzat végül is megadta az engedélyt az építésre. A lakók újra fellebbeztek, most már a bírósághoz, hátha olyan döntés születik, mely még változtathat a telek beépítési módján. Az építész, Dévényi Sándor a fellebbezések nyomán már több módosítást hajtott végre az eredeti terven. Amit elfogadtak, véleménye szerint az Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ)legszélsőségesebb értelmezése alapján született meg, a szabályzat ugyanis, mely tele van joghézagokkal, más-más értelmezési lehetőségre ad módot. A jelenlegi tervváltozattal számukra a legkedvezőtlenebb variációt valósíthatják meg, a szomszédoknak az adott körülmények között a legkedvezőbbet. Pályája során egyébként még nem találkozott hasonló zártsorú beépítési tervvel. Ugyanis ahhoz, hogy a földszint 1. sz. lakás be- napoztatása is biztosítva legyen, egy lukat kellett tervezni az épület tetejére, megbontva ezzel az utcaképet.- Nincsenek abszolút igazságok ebben az ügyben sem - mondta el Gömöry János, városi főépítész, aki a Környezet- védelmi és Területfejlesztési Minisztériumot tájékoztatta véleményéről. E szerint a beépítési terv beleillik a belváros részletes rendezési tervébe. - Az OÉSz-t valójában itt nem lehet betartani, hiszen Pécs nem a szabályzatok, hanem a törté*■ nelmi hagyományok szerint épült. A belvárost a zártsorú beépítések jellemzik, így a perelő' szomszédok háza épp úgy beárnyékolja a tólük keletre fekvő' épületet, mint ókét a most tervezett. Ennek ellenére a szomszédoknak sikerült kiharcolniuk, hogy a tervet az OESz figyelembe vételével készítsék el. Amennyire ez lehetséges volt, megtörtént. Ugyanakkor a másik fél is szeretné érdekeit érx’ényesíteni, a drágán vásárolt telket hasznosítani, hiszen erre nekik is megvan a joguk, az OESz a történelmi városrészek beépítésére vonatkozóan lehetó'séget ad az általános szabályoktól való eltérésre is. A tárgyalás még hátra van. A salamoni döntésig (ha ugyan a felek annak ítélik) még hosszú hónapok telnek el. V. G. Katica, a népszínmű, ami kell Bemutató a Pécsi Morvát Színházban Az ember nehezen hiszi ma már, hogy a múlt század második felében kialakult, rendszerint happy end-del végződő népszínművek legalább olyan fontosak voltak, mint a legzseniálisabb Hamlet-előadás. Ugyanis annak a paraszti, munkás vagy éppen kispolgári közönségnek az ilyen típusú előadások jelentették a színházat. A Pécsi Horvát Színház „Katica” című népszínmű-bemutatója is rendkívül fontos a nemrég önállóságot nyert színház életében. Egyrészt, mert hosszú idő után végre új produkcióval rukkoltak elő, másrészt, mert egy kisebbség, kapja meg a színdarab által azt, ami ma ugyanolyan fontos, mint a légieknek: anyanyelvű színházat. Bagossy László, az előadás rendezője, aki egyébként horvátul nem beszél, arra figyelt leginkább, hogy a szokvány-történet (egy módos gazda fia beleszeret a szép szolgálólányba) jeleneteit minél tökéletesebben komponálja meg, természetesen felhasználva a népi színjátszás legjobb hagyományait. És szerencséje is volt, mert a Horvát Színház köré ismét olyan lelkes és tehetséges - elsősorban tanárokból álló - társaság csatlakozott, akik amellett, hogy komolyan veszik, szemmel láthatólag élvezik is a színpadon azt, amit csinálnak. Remek alakítást nyújt a két apa, Ivó Grisnik és András Mesaros - egyet lehet érteni a rendezővel, aki kijelentette, egy „profi” színészért sem cserélné el őket. A legjellemzőbb, hogy mint a jelen sorok írójának, aki egy mukkot nem ért horvátul, érteni lehet a darabot, mert érzelmekről szól, amihez szervesen hozzátartozik a zene és Antun Krickovic koreográfiájára előadott fergeteges lakodalmas tánc. M. K. Elfujta a szél A gesztenyés kockából többet már nem kívánok, legföljebb a töltött-húsból, hidegen, lilahagymával, egy csippentést. Csak úgy, tessék-lássék. A halászlé maradékát pedig ott benn a hűtőben, azt a megkocsonyásodott, féltányérra valót, még ne adjátok oda a kutyának, hátha estére belekanalaz valaki. Ennyi volt. A többit elfújta a szél. Négy szép nap: együtt- létben és teljesen kikapcsolva a nagyvilág híreit valamint csapásait. Nem hiányzott az újság és tv-híradó, egyetlen párt és politikus sem. Magunk voltunk az asztal körül, mélytányérok és desszertesvillák társaságában. A család. Mondom: úgy jöttem be tegnap a munkahelyemre mint akit főbekólintottak, s a második kávé sem volt elég arra, hogy pihenéstől megfáradt zsigereimből kimossa a tömény, és mostanában nem igen gyakori semmittevés koleszterinjeit. A belémsűrösö- dött kevésmozgást. Mert, gondolom én, ahogyan a megnyomorított mákszemek a bejgli spiráljában, hasonlóképpen összeállt bennem ez a szép, esős karácsony (vég nélkül könnyeztek az ereszek), s a tökéletesen leülepedett szeretet mezsgyéjén még valahogy felrémlik az a cse- répfazék-töltöttkáposzta, melyet tejföllel nyakonöntve ka- nalazgattunk az ünnep másodnapján, este. Majd töményen semmi. Legföljebb az azt követő kóma a heverőn. Persze a lelkünk is megpihent. Fehér ingem elején a vörösborfolt besózva, hasonlóképpen megújításra vár a gyertyacseppentett terítő és zsírfoltos abrosz. S nem emlékszem hangos szóra csak feleségem tegnap hajnali, éb- resztőóra-cserregést követő megjegyzésére: Gondoltad volna ? Nem is esett hangos szó, nem is veszekedtünk. Mára belevetettem magam a (jótékony) munkába. Persze, csak amennyire az, ugye, a két ünnep közé befér. Mert már ma este fehér asztal mellett a szilveszteri előkészületet beszéljük meg, hogy ki mit hozzon, hány pár juhbeles virslit érdemes begyűjteni. Ugyanis a sült malac vöröskáposztával és a korhely- leves-gazdagon után, esetleg a lencsefőzelék-oldalas közé beékelődve dijoni mustárral, nem rossz az sem. És kéne valami sós-sütemény, szárazabb. Ropogtatnivaló. Kozma Ferenc Mi, nyolcmillióan Én tudom, hogy nem jó ez az örökös vidéki sértődöttség. Hogy kisebbrendűségi érzést takar, meg, hogy úgyse változik semmi. De azért csak felkapom a fejem, ha a Magyar Rádió (a magyar rádió, amelynek Budapesten van a stúdiója) azt mondja, hogy csőtörés van a Kossuth utcában, arról nekem tudnom kell, hogy nem az ország ezer Kossuth utcája közül az egyikről van szó, hanem a budapesti, ötödik kerületi Kossuth utcáról. Stb. Szóval én tudom. És mégis. Amikor összefoglalót látok a Magyar Televízió 1. programján reggel arról, hogy melyek voltak a színházi évad eddigi leggfontosabb eseményei sőt, ahogyan ezt újabban divat mondani: történései. Nem a budapesti évad, hanem az évad. Színes képek, áhítattól elfúló bemondói hang következik öt vagy hat budapesti bemutatóról. A tegnapelőttiről is, amelyről már most tudni, hogy jelentős, hogy nagyszerű, hogy az évad egyik legfontosabb stb. Aztán témaváltás: gazdaság. Vidéken nem történt semmi. Az évad eddigi hónapjaiban nem volt színházi történés Pécsett, Győrött, Szegeden, Kaposvárott. Nyíregyházán, Zalaegerszegen. Nem volt próza, opera, balett, musical, klasz- szikus, mai magyar szerző, aki említésre méltó lett volna. Persze, tudom, a stábok nehezen utaznak vidékre, mert sokba kerül, meg mert kényelmetlen is. De azt is tudom, hogy mindegyik városban működik valamilyen te- levízó: vagy körzeti vagy városi. Néhány snitt kellene csak. Meg néhány mondat. Szem és fül és kéz, amely meg tudja írni, el tudja küldeni a három mondatos információt. És persze, olyan fővárosi néző, hallgató, amelyik nem ír levelet, hogy a „Magyarországról jövök” című, „A vidék magazinja” alcímű műsor sértő' a budapestiekre nézve. És persze, kellene szerkesztői szemlélet, amelyik tudomásul veszi, hogy Budapesten kívül is vannak történések. Meg, hogy élünk itt: úgy nyolcmillióan. G. T. A pécsi múltat őrző városrész Dokumentumfilm a Tettyéről Egy városrész, amely őrzi még a pécsi múltat. Szláv, vagy talán török eredetű nevével, varázslatos építészeti emlékeivel, ódon macskaköves utcáival áraszt évszázados hangulatot, melynek éppúgy részesei a Tettye mindennapjait megélő emberek, mint az odatévedő idegenek. A Tettye külön világ! Ám ez a látványában rendkívül romantikus, megkapó városrész segítségért kiált. Fertőzött a talaj, a szennyvíz és a csapadék az utcákon hömpölyög végig, s a kanalizáció nélküli terület állapota mára kritikussá vált. A 25. órában vagyunk! - mondják a tettyei lakosok, akik úgy érzik, a város, Pécs magukra hagyta őket... Minderről bővebbet is megtudhatnak a nézők abból a riport-dokumentumfilmből, amelyet a Pécsi Körzeti Televízió - Hárságyi Margit vezető szerkesztő és Bősz Vilmos operatőr vezette stábja készített dr. Bachman Zoltán Ybl-díjas építész kalauzolásával. A filmet január 2-án 18.15- kor láthatják a TV2-n, a Pécsi Körzeti Televízió Itthon című kulturális magazinjában, amely többi riportjával is a régmúlt idők értékeinek óvására, a hagyományok fontosságára kívánja felhívni a figyelmet. Az 1996 januáijától 45 percben, élő adásban jelentkező magazin továbbra is várja a nézőket régiónk gazdag kulturális életéről szóló tudósításaival, színes, változatos riportjaival. (artner) Az ünnepi bejgli helyett a lapát nyelét vették a kezükbe az Alisca-Bau Kft. dolgozói és a szerencsétlenül járt családok tagjai, hogy a Várhegyről lezúduló víznek ideiglenes lefolyást biztosítsanak a további omlást megakadályozandó fotó: Tóth László Karácsonyi kaláka Ismét megindult a Várhegy Dunaszekcsőn, mégpedig nem ismerve könyörületet karácsony második napján. A falunak megannyi problémát jelentő, egyébként igen festői laza lösz ez alkalommal a II. Lajos utcában okozott omlást. A pár évvel ezelőtt vezetékfektetés miatt megbolygatott úttestet régóta alámoshatta a hegyről lezúduló víz. Az olvadás csak a végső oka lehetett az átszakadásnak. A forgalmat természetesen le kellett zárni az utcában, melyben több ház statikai vizsgálatát is el kell majd végezni. Első szemrevételezésre a legnagyobb kárt a vagy tíz méterrel lejebb fekvő Rév utca 11-es ház udvara szenvedte, melyet hiába védett a 60 cm-es téglafal a hatalmas mennyiségű földtömegtől. Óriási szerencse, hogy csak a csirkékre dőlt a partoldal.. . T. L. t I
