Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-22 / 349. szám

1995. december 22., péntek Háttér Dhnántúli Napló 11 "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra szavazna?" (a válaszok [ii&gowJása a vAlaszLók«rü népesség körében a nyugati országrészben illetve az egész országban} ft nyugati országrész adatai: országos adatok: Mösl Vezetnek a kisgazdák A nyugdíjasok emlékezni fognak . . . Adóban nincs koalíció A z adótörvény vitája saj­nos komolyabb, mint fe­lületi jellegű - állítja Vitányi Iván, a hazai politikai élet leg­felkészültebb elméleti gon­dolkodója a múlt hét végén megjelent interjújában. Vitá­nyi feltehetően nemcsak arról a precedens nélküli eljárásról beszél, amikor a koalíció egyik pártja a másik párt adó­javaslata ellen szavaz. Hanem inkább arról, hogy ebben a kérdésben nagyon könnyű lett volna kompromisszumot kötni, ha a szocialisták akar­nak. Meg arról, hogy ezt a konfliktust - talán kivételesen - nem a szabaddemokraták akarták. Hiszen ők javaslata­ikkal már egy százalékos kö­zelségbe araszoltak a vezető kormánypárt személyi jöve­delemadó emelési javaslatá­hoz. Ők tehát megelégedtek volna egy kompromisszum­mal, ha közben kimutathatják érzékenységüket a kisvállal­kozói és általában a középré­tegek érdekei iránt. A szocialista vezetésnek a kompromisszumnál fonto­sabbak voltak a költségvetési bevételek. Talán azért, mert Horn Gyula és pénzügyi gu­ruja azt hitte, hogy a nyugdí­jak megadóztatása és az évi egymillió forint jövedelmek felének elvonása baj nélkül simul bele a Bokros-cso­magba, s az adózó polgár sé­rüléseit egy Mikulásjelmezes jelenettel feledtetni lehet. Vagy azért, mert a pénz­ügyekben folyamatosan meg­nyilvánuló fantáziátlanság megbénította a kormány ke­zét. A kettő persze lényegét tekintve ugyanaz: teljes esz- köztelenség szociális és gaz­dasági ügyekben. Azt pedig sem egy Mikulás-kosztüm­mel, sem külpolitikai sikerek­kel, sem mellébeszéléssel nem lehet pótolni. A szocialista képviselőcso­port e vitában másfél év óta először megmutatta a koalí­ciós partnernek, hogy ha kell, azért megvan nélküle. Most csupán annyi történt, hogy a sarokba szorított partner kénytelen volt megszegni a közös kormányzás írott és íratlan szabályát, s a másik kormánypárt ellen szavazni. Az incidens mégsem a koalí­ció eróziója szempontjából érdekes, hanem a kiváltó ok miatt. „Sajnos most sem volt mód arra, hogy igazán kibe­széljük” -jelezte Vitányi. Mit kellett volna kibe­szélni? Azt, hogy van-e ennek a kormánynak gazdasági filo­zófiája, vagy csak radikális stratégiája van (mert az van), mellyel minden áron el akarja érni a stabilizálódást, de amellyel egyre-másra hara­gítja magára az adófizető pol­gárok széles rétegeit. És nem­csak a nyugdíjasokról van szó, akik annyit értenek az egészből, hogy szokásos cse­kély jövedelempótló tevé­kenységükkel fel kell hagy­niuk, mert úgyis adóba megy. Szó van a közepes jövedel- műekről is, akikről azt pró­bálja az új törvény elhitetni, hogy magas jövedelműek. Az „adózzanak a milliomosok” jelszó hat év inflációs galopp után puszta demagógia. Az egymillió (évi nyolcezer dol­lár) körül keresőkkel szem­ben. Ez az összeg ugyanis minden fejlett országban a létminimum körül van. Végül elégedetlenek az alacsony jö­vedelmű alkalmazottak is, akiknek mellékjövedelmét kíméletlenül megcélozta az adótörvény, akár a nyugdíja­sokét: Egy hozzáértőnek tet­sző vélemény szerint csakis valamilyen „anarchista vagy zsarnoki logikának” felel meg az a mód, ahogy a kormány pénzügyőrei puszta fiskális szempontokból vezettetve megalkották a költségvetési bevételekhez szükséges adó­törvényt. A politikai követ­kezményekkel nem számol­tak. Valószínűleg úgy döntöt­tek, hogy nem történhet semmi rosszabb, minthogy újabb súrlódások keletkeznek a koalíción belül. Pedig tör­ténhet. A nyugdíjasok emlékezete például köztudomásúan hosszú, ők voltak azok, akik nem felejtették el azt, ami a Kádár-korszakban nekik jó volt. Most viszont emlékezni fognak arra, milyen cinikusan szegte meg ígéreteit a válasz­tásokon győztes párt, mely­nek képviselői a jelek szerint semmit nem értenek abból, amit adótörvény címén meg­szavaztak. Bokor Pál Karácsonyi ajándék Szalatnakon Jönnek a törökök! Három évszázaddal Buda visszafoglalása után az egykori hódítók, a törökök leszármazottai ismét meg­jelentek Magyarországon. Fiatal, dinamikus üzletem­berek érkeznek a hajdan őseik uralta földre, hogy a textiliparban, vagy az új bevándorlókat ellátó üzlet­ágban próbálják ki szeren­cséjüket - írja a Business and Finance című angol nyelvű török napilap. Néhány évvel ezelőtt a törökök millióinak még Németország volt a célál­lomás, a rendszerváltás óta azonban megváltozott a helyzet: a török befektetők ma szívesebben választják a kedvezőbb lehetőségek­kel kecsegtető Magyaror­szágot. Ugyancsak növelte Ma­gyarország szerepét a dél­szláv válság, hiszen a volt Jugoszlávia területén levő országokkal szembeni nemzetközi embargó jelen­tős törést okozott a nagy hagyományokkal bíró bos- nyák-török kereskedelem­ben. Sok, keletről érkező vállalkozó pedig úgy gon­dolja, hogy Magyarország híd lehet a nyugati piacok felé. A fő kihívás, hogy be tudnak-e illeszkedni egy olyan társadalomba, amely nem mindig fogadja őket szeretettel. A magyar la­kosság törökökkel szem­beni ellenérzése részben onnan ered, hogy külsejük­ben igencsak emlékeztet­nek a gyakorlatilag másod­rendű állampolgárokként kezelt cigányokra - írja a török lap. Az idegengyűlö­let legfőbb oka azonban a rossz gazdasági helyzet szülte bűnbakkeresési kényszer - fűzi hozzá. A török üzletemberek számára a legvonzóbb vá­ros kétség kívül Budapest. A jó üzleti lehetőségeken túlmenően fokozza érde­kességét az is, hogy a törö­kök egykori európai jelen­létének egyik legjelentő­sebb emléke, GUI baba tür- béje is itt található. A Buda bevételét irá­nyító hadvezér története az idők során a muzulmán hit­világ egyik fontos fejeze­tévé vált. A város bevételét mindössze kilenc nappal túlélő Gül baba sírja ma a muzulmánok egyik zarán­dokhelye. Ennek akkora je­lentőséget tulajdonítanak, hogy közvetlen közelében egy iszlám intézetet szán­dékoznak létesíteni. A Szonda Ipsos novemberi közvéleménykutatása szerint a Dunántúlon a legtöbb polgár az FKGP iránt érez bizalmat. Az itteni lakosok 20 %-a erre a pártra szavazna egy mostani vá­lasztáson (országosan 17%). Az SZDSZ-szimpatizánsok a du­nántúli lakosság 11%-át jelen­tik (9% országosan). Harmadik helyen az MSZP áll, az embe­rek 10%-a (országosan 13 %) szavazna a szocialistákra. Az MDF 7%-ot, a Fidesz és a KDNP 6-6%-ot (országosan az MDF 5%-ot, a Fidesz-MPP 7%-ot, a KDNP 5%-ot) kapna. A nyugati országrészben egyik parlamenten kívüli erő sem éri el az 1 %-os támogatottságot. A megkérdezettek 45%-a ál­lította teljes bizonyossággal, hogy ha a következő hétvégén választásokat tartanának, el­menne szavazni (46% országo­san). E csoport 85%-a volt tisz­tában azzal, hogy melyik párt listáját választaná. A biztos szavazók 29%-a foglalt állást az FKGP mellett (országosan 25%), az SZDSZ 21%-nyi sza­vazatra számíthatna, az MSZP-t pedig 19%-nyi szavazat támo­gatná (országosan az MSZP 25%-ot, az SZDSZ 18%-ot sze­rezne). Az MDF mögé sora­kozna fel az aktív szavazópol­gárok 9%-a (a többi régió be­vonásával 8%). A Fidesz-MPP politikai szerepvállalását támo­gatná a politikailag aktívabb népesség 8%-a (Budapesttel és Kelet-Magyarországgal együtt 9%). A voksok 5%-a jutna a KDNP-nek (7% összességé­ben), ugyanannyi, mint a par­lamentbe be nem kerül csopor­toknak együttesen (7% orszá­gosan is). A Dunától nyugatra, a meg­kérdezettek 30%-a nem rokon­szenvez a szocialisták politiká­jával (országosan 23%). A pol­gárok 10%-a idegenkedik a Kisgazdapárttól (országosan 15%). A választópolgárok 8%- a bírálta az MDF-et helyi és or­szágos szinten egyaránt. A Fi- desz-MPP-vel, a KDNP-vel és az SZDSZ-szel szemben 2-2% fejezte ki rosszallását. E tekin­tetben nem volt eltérés a dunán­túli és az országos átlag között. A megkérdezettek 11 %-a va­lamelyik parlamenten kívüli erő iránt viseltet ellenszenvvel (országosan ez az arány 12%). Közülük a Munkáspártot 4%, a MIÉP-et 5% (országosan 3% ill. 7%) utasította el. A kérdezés ideje: 1995 no­vember 10-22. A kérdezés módja: személyes, kérdőíves lekérdezés. Az alapsokaság: minden felnőtt, a dunántúli or­szágrészben állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampol­gár. A minta: 335 fő a Dunántú­lon. A minta és az alapsokaság nem, kor és a lakóhely típusa szerinti megoszlása azonos. Kézzelfogható formában kívánt kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet a falu 162 la­kójának a Szalatnaki Községi Önkormányzat. A szociális bi­zottság döntése alapján 18 éves korig a tanulók és a 70 éven fe­lüli nyugdíjasok 700 forint ér­tékű vásárlási ajándékutalványt kaptak, amit a helyi Gothár ve­gyesboltban december 31-ig vásárolhatnak le. "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" (a vjlasznk százalékos megoszlása a választókon') népesség körében a tiyugsli országrészbcii illetve az egész országban) a nyugati országrész adatai: országos adatok: ►■IOF.SZ 1 rg>«> II nincs lljre*l: 29 biii»ny1»lat» ' b v4lftxi 7 miképpen nem mcnl i~S~~ \ SZUSZ 2 \ Ml» 8ri i > KD^J* X FKFC IS Betlehem ’95 - karácsonykor Ballag a szamár a betlehemi úton. Amint az elődje is tette, nem egészen kétezer éve: annak a hátán Mária ült Júda törzséből és Dávid családjából, áldott ál­lapotban Jézussal, akit - amint Gábriel arkangyal az Úr nevé­ben az asszonynak megfogal­mazta - „a Magasságbeli Fiá­nak fognak hívni”. Mellette Jó­zsef, az ács gyalogolt, akit a népszámlálás parancsolt názá­reti otthonából Betlehembe, az ősi törzsi lakhelyre, ahonnét a családja származott. Az 1995-ös szamár hátára ezúttal székeket kötöztek. Mel­lette arab férfi poroszkál sötét burnuszbán, a fején hagyomá­nyos fejfedővel, a fekete-fehér kefijával, jelezve, hogy az egy­szerű parasztok körébe tartozik. De ezen a helyen, - amit hivata­losan „Izrael által katonailag megszállt területnek” neveznek, s a novemberben megölt izraeli kormányfő, Rabin és a PFSZ vezér Arafat washingtoni alá­írásával éppen erre a kará­csonyra jutott el a helyi auto­nómia állapotába -, azt is je­lenti, hogy viselője a Palesztin Felszabadítási Szervezet legen­dás elnökének híve, hisz ő is ilyen kendővel védi a fejét. A szamár maga pedig attól kap „hivatalos” jelleget, hogy az egyik széklábhoz palesztin zászlót kötöztek, amit csak ne­hezen kifogásolhat az izraeli ka­tonaság, ha nincs egyéb ok a közbeavatkozásra. Egyéb ok pedig pillanatnyi­lag nincs, hisz maga Arafat hívta karácsonyi zarándoklatra a világot Jézus palesztin auto­nóm kormányzás alá került szü­letési helyére. Mindenki érde­kelt tehát a békességben, főként persze a betlehemiek, akik szinte kivétel nélkül arabok, s akár muzulmánok, akár keresz­tények, egyetlen megbízható jövedelmi forrással rendelkez­nek, azzal, amit a Megváltó szü­lőhelyét látogató turisták költe­nek. Főként karácsonykor. A szamárról a város közepén, a Jászol-téren vallási hovatarto­zásra való tekintet nélkül ara­bok pakolják le a székeket, s ci­pelik be a Születés templomába. Ezt a helyet a kereszténység ki­bontakozásának legelső éveitől kezdve tisztelik. A templomban mint mindig, most is méltóság- teljes csend uralkodik. Az erő­dítményszerű építmény -, amelynek három bejáratából az oldalsó kettőt réges-régen befa­lazták, s a megmaradottat is ki­sebbre alakították, hogy lovon senki se próbálkozzék bejutni - belül ma is az eredeti állapotot, a 6. század nyugodt monumen­talitását tükrözi. A karácsony tiszteletére decemberben min­dig parádés fényárban úszik. A kereszthajó déli szára - ahonnan a keresztesek által épí­tett finom művű csúcsíves ka­pun tűi lépcsők vezetnek le, a Születés barlangjába - most a keresztényi türelem igazi vizs­gatétele. Meg-megtorpanva, s csak ritkán felgyorsulva lépeget előre a hívők és kíváncsiak sora a 12,3 méter hosszú és 3,15 mé­ter széles barlangban, ahol sok évszázados ezüst csillag jelzi Jézus születésének helyét, latin felirattal: „Hic de virgine Maria Jesus Christus natus est” (itt szülte meg Szűz Mária Jézus Krisztust). A csillagot mindenki legalább megérinti, üreges kö­zepének pereme évszázadok alatt eltorzult a hívők kezétől, ajkától. A zarándokok - akik közül sokak számára egy élet álma valósul meg, amikor e helyre lépnek — szinte mind térdre borulnak, érződik: mél­tatlan volna bárkire rászólni, hogy induljon végre tovább, odakint még ezrek vámak.In- kább halkan mindenki együtt énekli a „Csendes éj”-t, elme­nők és újonnan érkezők ... Utána pedig aki akar, a temp­lom bejáratánál vásárolhat helyben készült jászolt, feszüle­tet - szép pénzért valóban em­lékezetes szépségűeket is. A ké­szítő mesterek faja és vallása iránt itt soha sem illett érdek­lődni: hisz Jézus nem csak a ke­resztények Megváltója, de a zsidó Dávid király egyenes le­származottja, s a muzulmánok Mohamedet megelőző utolsó prófétája. Betlehem is három vallás szent helye. Ahova az ezredfordulóra ta­lán eljut a pápa is. Sok aka­dályt kell persze addig le­győzni. Nem utolsó sorban azt, sikerül-e tisztázni: a pápa ál­lamfőként hol és mikor tekin­tendő majd Izrael vendégének, s mi lehet a palesztinok sze­repe? De talán ennél is bonyo­lultabb, hogy a katolikus egy­házfő milyen módon lép majd oda Jézus születésének meg­szentelt helyére. Mert magát a templomot ortodoxok, katoli­kusok és más keresztény egy­házak hagyományosan közö­sen kezelik ugyan, de a szent hely belül, „földrajzilag” mégis csak megosztott, - s a Kisded világra jöttének négy­zetméterén, a Születés barlang­jában éppen a görög ortodoxok számítanak birtokon belül lé­vőknek ... Kocsis Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents