Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)
1995-12-22 / 349. szám
6 Dünántúli Napló Magazin 1995. december 22., péntek Újra otthon a bajmóci oltár Katonai repülőgépen a múlt héten pénteken Prágából Pozsonyba szállították azt a - Bajmóci oltár néven ismert - tíz gótikus táblaképet, melyek a volt Csehszlovákia kettéválása óta talán a legtöbb huzavonát okozták a két utódállam között. A firenzei Narda di Cione keze alól kikerült tíz táblakép a bajmóci „csodavárat” építő és birtokló gróf Pálffy János gyűjtőszenvedélyének köszönhetően a századforduló táján került a bajmóci vár kápolnájába. A táblaképek eredetileg a XIV. század második felében egy pisai szentély részére készültek. A rendkívül értékes, gyönyörű táblaképek a hetven évig közös fővárosnak, Prágának is olyannyira tetszettek, hogy az „egykori szlovák urakat” meggyőzték: a bajmóci oltárt díszítő táblaképek helye Prágában van. Amikor 1993. január elsejével az ország kettévált, Pozsony is kimondta a maga igazát: az oltárképek helye a bajmóci vár kápolnájában van. Cseh és szlovák miniszterek jöttek és mentek. Mindegyik szlovák kultuszminiszter fontos feladatának tekintette a táblaképek visszaszerzését, és mindegyik cseh kulturális tárcavezető igyekezett azokat visszatartani. A végső megállapodás a két miniszterelnök, Klaus és Meciar érdeme. Igaz, ők „cserében” állapodtak meg. Pénteken reggel - Ivan Hudec szlovák kulturális miniszterrel a fedélzetén - Pozsonyból Prágába repült egy gép, de nem üresen. A megállapodás értelmében tíz másik, szintén gótikus táblaképet vitt Prágába, cserébe a bajmóci oltárképekért. Az utóbbiakat 1,75 millió dollárért, a „csereműveket” félmillióval kevesebbért biztosították. A huzavona során az értékes bajmóci oltárképek még jobban felértékelődtek, s mintegy „a szlovák kulturális örökség” szimbólumává nőttek. Amíg a vita tartott, addig a bajmóci vár látogatói egy hatalmas papírtekercsre írhatták fel a „hiányzó oltár” ügyével kapcsolatos véleményüket. Ez a papírtekercs most 12,5 kilométer hosszú, ezért arra számítanak, hogy bekerülhet a Guinness-féle Rekordok Könyvébe. Ivan Moró, a szlovák kulturális tárca műemlékvédelmi ügyekben illetékes vezérigazgatója az oltárkép visszaszállításának napján azt nyilatkozta, hogy kész jegyzéke van a „külföldre szakadt” szlovák műkincsekről. Ezeket - a kormányprogramnak megfelelően - tárgyalások útján fokozatosan szeretnék visszaszerezni Csehországtól. Hasonló tárgyalásokat készítenek elő az oroszokkal és az osztrákokkal is. Nagyon fontosnak tartja, hogy a Magyarországgal is tárgyaljanak, mert - „a trianoni és a potsdami egyezmény értelmében - Szlovákiának már régen vissza kellett volna kapnia a magyar múzeumokban és képtárakban elhelyezett műkincseit” - idézte a szlovák hírügynökség Moró nyilatkozatát. Bajmócon hétfőn újra felszentelték a táblaképeket. Erre a napra berekesztették a parlamenti ülésszakot, mert úgy döntöttek, hogy a szertartáson legyenek jelen a parlament képviselői is, hiszen a bajmóci oltárral kapcsolatos „diadal” nemcsak szimbólum, de elégtétel is. A pécsi ferencesek Betlehemének fényképe a Rádióélet című újságban is megjelent 70 éves a Magyar Rádió Pécsi ferences Betlehem 1942 telén különösen sűrűsödtek a Magyar Rádió Pécsről szóló műsorai, helyszíni közvetítései. Erre az első alkalmat az a két napos, országos jelentőségű ünnepség szolgáltatta, melyet az Angster orgonagyár alapításának 75. évfordulója tiszteletére rendeztek november 16- án. ■sl* Magam is, diákként, élénk figyelemmel kísértem az eseményeket. Ott voltam november 16-án, amikor „vendégekkel népesültek be a jubiláló Angster gyár irodái és műhelyei: a Pécsre érkezett orgonaművészek, a fővárosi sajtó képviselői és a rádió munkatársai látogattak el a két utcára nyíló gyártelepre” - tudósított november 17-i számában a Dunántúl c. napilapban Kocsis Béla hírlapíró. Ott szorongtam Lackovich János dr. orgonaművész mellett, aki a rádióközvetítést vezette. Hallottam hangját, amint a gyár alapításáról beszélt fejlődéséről és a leghíresebb orgonákról. A riporthoz Angster József gépészmérnök szolgáltatta az adatokat és ő mutatta be a rádió munkatársának a gyáralapító nagyapa relikviáit, munkaeszközeit és híres naplóját. Izgalommal vártam december 16-át, amikor este 21 óra 20 perces kezdettel Budapest I. hullámhosszán meghallgathattam e riportról készült hangfelvételt. A másik helyszíni rádióközvetítés színhelyén - ahol ugyancsak jelen voltam -, a belvárosi templomban november 16-án este orgonahangversenyt rendeztek. Erről a Dunántúl másnapi, számában Agócsy László írt beszámolót: „Hétfőn este ünnepi hangversenyen mutatták be országos hírű orgonaművészek az Angster generáció legfiatalabb ágának, Angster Józsefnek és Angster Imrének remekművét, a teljesen újjáépített belvárosi-templomi orgonát. A külsőleg is lenyűgöző hatású mű széles sípsorával a musica sacra bensőséges otthonává avatja a templomot, a hangversenyen szereplő művészek értékes műsora pedig kihozta az orgonahangzás minden lehetőségét. Fodor Kálmán győri orgonaművész Bach H-moll preludium és fugáját szólaltatta meg, meleg karácsonyi hangulatot hozott ki Gárdonyi Zoltán budapesti orgonaművész, aki Reger műveit mutatta be fölényes mesterségbeli tudással. Widor két hatásos kompozícióját Szalay Lászlótól, az egri székesegyház orgonaművészétől hallottuk, Liszt hatalmas orgonakölteményét - Weinen, Klagen, Sorgen - Antos Kálmánnak, a szegedi fogadalmi templom művész orgonistájának köszönhetjük.” E hangversenyt a rádió hang- felvételen megörökítette és november 29-én, Budapest II. hullámhosszán 12.15-kor sugározta. Még egy rádióműsor foglalkozott a pécsi Angster orgonagyár ünnepével: december 31- én Péchy-Horváth Rezső tartott Budapest Il-n 17.30-kor félórás előadást. December 16-án Pécsre látogatott „Budinszky Sándor, a rádió ismert közvetítője, aki a ferencesek betleheménél készített rádióriportot” - közölte a Dunántúl. E riport december 19-én hangzott el délután 3 óra 30 perckor „Betlehem a virágos Pannóniában” címmel. A Rádióélet pedig közölte a pécsi ferencesek Betlehemének fényképét és Budinszky Sándor írását: „Pécsett csodálatos új Betlehem hirdeti, hogy a ferences gondolat ott izzik a dolgoskezű, imádságoslelkű ferences atyák szívében. Aki ma belép a Rend pécsi templomába, úgy érzi, hogy a káprázat játszik vele. Hazánkban páratlanul álló, természetes nagyságban megjelenő és keleti színgazdagságba öltözött betlehemi szoborcsoport nyűgözi le a lelkeket. A 20 méter magas főoltárból semmi sem látszik. Helyében hatalmas sziklák merednek az égnek. Az egyik völgy ölében Betlehem városkának ablakai világítanak. Tágas barlang nyílik elénk. Szegényes jászolban szendereg az isteni Kisded. Mellette áhítattal térdel a Szent Szűz. Szent József imára borul a jászolbölcsőnél, míg a barlang előtt csodálkozó és imádkozó pásztorok hódolnak a mennyei gyermeknek. Köröskörül kis barikák simulnak Isten Báránykájának jászola köré. Minden szobor életnagyságú és mindegyik a művészet remeke” - olvasható a Rádióéletben e gyönyörű szoborcsoportról, melynek minden darabja a ferences barátok művészi hozzáértését dicsérte. Kisebb formájában e gyönyörű Betlehem napjainkban is látható. De már nem hallhatjuk a ferences templomhoz kötődő, egykor oly híres énekkart, Agócsy László Szeráfi kórusát, melynek templomi hangversenyét 1942. december 24-én 15.20-kor közvetítette Budapest I. Dr. Nádor Tamás A pápa kiáltása: „Ne féljetek!” Részletek II. János Pál: ,,Átlépni a remény küszöbén” című könyvéből (5. rész) Mi történt a kommunizmus bukása után? Milyen ma Európa vallási helyzete? Néhányan azt gondolták, hogy a kommunizmus bukása után a társadalom minden rétegében ösztönös fordulat következik be a vallás irányába. így történt? Bizonyára nem olyan mértékben, ahogyan ezt néhányan elképzelték. Mégis meg kell állapítanunk, hogy megindult ez a folyamat és különösen Oroszországban. Hogyan? Elsősorban úgy, hogy visszatérnek az ortodox egyház hagyományaihoz és gyakorlatához. Azokban a régiókban, a vallásszabadság visszaállításának köszönhetően, újjáéledt a katolikus Egyház is, amely mindig jelen volt Oroszország lengyel, német, litván lakossága körében, sőt megjelentek a protestáns egyházak és nagy anyagi tőkével rendelkező nyugati szekták is. A többi országban a valláshoz való visszatérés, vagy az egyház melletti kitartás attól függ, hogy milyen helyzetben volt az Egyház a kommunista uralom alatt, de attól is, hogy milyenek a korábbi hagyományai. Könnyen megérthetjük ezt, ha megnézzük Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot, de a többségében ortodox Romániát vagy Bulgáriát is. Ex-Jugoszlávia és a Baltikum országai sajátos problémát jelentenek. Miben áll az Egyház igazi ereje? Keleten és Nyugaton egyaránt és minden időkben a szentek tanúságtétele adja az Egyház erejét, akik Krisztus igazságát magukévá tették, akik ráléptek az Útra - amely Ő maga; akik azt az életet élték, amely Őbelőle fakad a Szentlélek által. Az Egyházban sohasem hiányoztak a szentek, sem Keleten, sem Nyugaton. Századunkban a szentek főképpen mártírok voltak. Számuk növekedéséhez nagyban hozzájárultak a totalitárius rendszerek, amelyek a XX. század közepén uralták Európát. A koncentrációs táborok, a haláltáborok, amelyek többek között a zsidó ho- lokausztot hozták létre,számos katolikus, ortodox, de protestáns szentet is adtak nekünk. Igazi mártírok voltak. Mártírhalálukkal bizonyították Krisztus megváltó erejét (lásd Kol 1,24), s ugyanakkor hozzájámltak egy új világ, az új Európa és az új civilizáció alapjainak lerakásához. Az interjúkötet a Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg 1995-ben. (Folyt, köv.) A hagyományoknak megfelelően karácsony másnapján idén is megemlékeznek a háború és az önkény áldozatairól, az elesett katonákról, az oroszországi kényszermunkára hurcolt lányokról, asszonyokról és az internáló táborok foglyairól. A német nyelvű szentmisét Mayer Mihály megyéspüspök mutatja be 26-án, kedden délután 3 órakor Pécsett a Belvárosi templomban. Szentbeszédet mond Kövesdi János mágoJoseph Mohr katolikus plébános és orgonistája, Franz Gruber 1816-ban írta, illetve zené- sítette meg a „Csendes éj, szentséges éj” című dalt. Azóta a „Csendes éj”-t 230 nyelven éneklik világszerte. A karácsonyi dal 230 nyelcsi plébános. Az ünnepi istentiszteleten közreműködik a Lenau Kórus és a sombereki énekkar és fúvószenekar. A kórusok délután 2 órától karácsonyi énekeket énekelnek együtt a hívőkkel. E közben minden falu képviselője gyertyát gyújt az oltár előtt az áldozatok emlékére. A misére külön is meghívják a túlélőket, azokat, akiknek egészségi állapota még lehetővé teszi az utazást. i ven írt szövegét egy 84 éves német plébános, Josef Keller gyűjtötte össze. írt misszionárius állomásokra és plébániákra az egész világon, később pedig a német nagykövetségekre és konzulátusokra is. Mindenhonnan válaszoltak neki. Az ukrán röntgenember Huszonéves korában 380 voltos áramütést kapott, ami után két napon keresztül a hullaházban feküdt. Véletlenül vették észre, hogy még életben van. Felépülése - amely hat hónapig tartott - a csodával volt határos. A donyecki születésű, nemzetközi hírnevet szerzett Julija Vorobjeváról van szó, aki a halál küszöbéről visszatérve hihetetlen képességek birtokába jutott. Az ukrán nő 1992-ben vált igazán ismertté, amikor első helyet szerzett egy nemzetközi parapszichológus-versenyen, amelyet Baselban rendeztek meg. A vetélkedőre két és fél ezer ember nevezett be, aki azt állította magáról, hogy valamilyen különleges képességgel rendelkezik. A döntőbe - amelyre hatezer néző volt kíváncsi - három ember jutott be. A végső megmérettetéshez a svájci városba hoztak egy műtét előtt álló beteget Franciaországból, róla kellett kórképet alkotni. A betegséget csak Vo- robjeva tudta pontosan körülírni, aki az őt ért áramütés után képessé vált arra, hogy az emberek belsejébe lásson. Nemcsak azt közölte: súlyos szívbetegségről van szó, hanem azt is megállapította, hogy a szívkoszorúér egy helyen alig két milliméteresre szűkült össze. A diagnózist a műszerek igazolták. Julija Vorobjeva 1978 előtt, mielőtt az áram megrázta, teljesen normális ember volt, ugyanazokat a dolgokat látta és érezte, amit bármelyik köznapi ember. Balesete után az orvosok azonnal halottnak könyvelték el, csak az mentette meg az életét, hogy egy gyakorló orvostanhallgató a körme helyett véletlenül az ujjából is levágott egy darabot a hullaházban. Kórházba került, ahol fél évig iszonyatos szenvedéseket élt át, szűnni nem akaró embertelen fejfájás kínozta. Családtagjai és legközelebbi rokonai sem tudtak vele szót érteni. Az orvosok végleg lemondtak Vorobjeváról, akinek állítólag megégett az agyveleje, és már csak hónapjai voltak hátra. A kórisme szerencsére nem bizonyult helytállónak. Különleges képességeit ő maga is csak fokozatosan ismerte fel, és fejlesztette ki. Még a kórházban volt, amikor azt vette észre, hogy „belelát” mások gyomrába. Az orvosok előbb-utóbb komolyan vették Vorobjeva meglátásait, és kísérleteket végeztek vele. Ő sohasem tévedett: mindig megmondta, hogy a kérdéses személy milyen színű ételt evett vagy italt ivott, tejfölt vagy éppen meggylét nyelt le. Úgy látott át az emberek bőrén - fogalmazott -, mint a műanyag zacskón. A Szovjetunióban és külföldön elvégzett sok kísérlet során az is kiderült, hogy Vorobjeva képes megmondani egy ember sorsát pusztán az őt ábrázoló fénykép alapján. Egy ízben egy asszonynak segített megtalálni még élő fiát, akiről az édesanyja úgy tudta, hogy meghalt a hadseregben. Az efféle képességek azonban abban az időben majdhogynem bűnnek számítottak, a hivatalos orvostudomány a nem hagyományos jelenségek, gyógymódok elől mereven elzárkózott. Sokáig szinte minden orvos ellenségesen fogadta őt, csalónak tartották. Később aztán elismerték nem mindennapi tudományát, és ki is használták. Hét éven át a szovjet belügyi szervek szolgálatában volt, hol a KGB munkáját segítette, hol vezető hazai és külföldi államférfiak betegségét kellett megállapítania. Tevékenységéért semmilyen elismerésben nem részesült, pedig még Jurij Andropov személyi orvosa is vele egyeztetett a pártfőtitkár betegségének megállapításakor - olvasható a Vszeukrainszkije Vedomosztyi című lapban. 1988-ban végleg hazatérhetett Donyeckba, ahol azóta is sokan meglátogatják. Ő minden rászorulónak segít: műszerek nélkül megméri a vérnyomást, felállítja a kórismét, és a legtöbb esetben gyógyít is. Gyógymódja azonban rendkívüli energiákat igényel, egy beteget csak több hónapos szünet után tud újrakezelni, addig nem „látja” a betegséget. Érdekes módon Vorobjeva nem képes diagnosztizálni saját gyermekeit és hozzátartozóit. Hofer László Karácsony másnapján Pécsett a Belvárosi templomban Emlékmise az elhurcoltakért 230 nyelven a Csendes éj
