Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-21 / 348. szám

8 Dunántúli Napló Közélet 1995. december 21., csütörtök A pápa kiáltása: „Ne féljetek!” Részletek II. János Pál: „Átlépni a remény küszöbén” című könyvéből 4. rész Szükségünk van a fiatalok lelkesedésére Milyenek a mai fiatalok? Mondhatnánk, hogy olyanok, mint mindig. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mai fiatalok nem kü­lönböznének a tegnapiaktól. A múltban a fiatal generációk a háború, a koncentrációs tá­borok, az állandó veszély fáj­dalmas tapasztalatán nevel­kedtek. A mai fiatalok egészen más körülmények között nőttek fel: nem hordozzák maguk­ban a II. világháború szörnyű emlékeit. Közülük sokan nem ismerték a kommunizmust, a totalitárius rendszer elleni harcot sem. Szabadságban él­nek, amelyet más harcolt ki nekik, s nagy mértékben elfo­gadják a fogyasztói társadal­mat. Mindennek ellenére nem állíthatjuk, hogy a mai fiatal­ság elutasítaná a hagyomá­nyos értékeket és elhagyná az Egyházat. A nevelők és a lel­kipásztorok tapasztalatai azt igazolják, hogy ma is, nem kevésbé, mint tegnap, erre a korra az idealizmus jellemző, csak ma inkább elsősorban kritika formájában jelenik meg, korábban viszont köny- nyebben kötelezték el magu­kat. Ebben az életszakaszban az ember, az evangéliumi ifjú­hoz hasonlóan, válaszokat ke­res az alapvető kérdésekre: nem csupán az élet értelmét keresi, hanem konkrét tervet is, hogy elkezdhesse alakítani életét. A fiatalságnak ez a leg­lényegesebb jellemzője. Min­den nevelőnek, szülőnek, de lelkipásztornak is ismernie kell ezt a jellemzőt, s tudnia kell felismerni minden fiúban és lányban. Tovább megyek, szeretnie kell azt, ami a fiatal­ság lényege. Az ember minden életsza­kaszában igyekszik érvénye­sülni, vágyik a szeretetre, de fiatal korában ez még fonto­sabb. Az érvényesülés vágyát nem úgy kell felfogni, mint bármi feltétel nélküli elfoga­dását. A fiatalok ezt egyálta­lán nem akarják; azt akarják, hogy foglalkozzanak velük, hogy valaki megmondja ne­kik, mi a jó és mi a rossz. Szükségük van vezetőkre, s azt szeretnék, hogy azok hoz­zájuk közel álljanak. Szükségünk van a fiatalok lelkesedésére. Szükségünk van arra az életkedvre, ami a fiata­lok sajátja: benne rejlik valami abból az eredeti örömből,amely Istenben volt, amikor az embert teremtette. A fiatalok ezt az örömet megtapasztalják ma­gukban. Az öröm mindenütt ugyanaz, de mindig új és ere­deti. A fiatalok a maguk mód­ján tudják kifejezni. Az inteijúkötet a Magyar Könyvklub gondozásában je­lent meg 1995-ben. (Folyt, köv.) Sokszor nem is pénzre - ötletre van szükség A jó játék titka Játszani mindenki szeret, még a felnőttek közül is so­kan. Az alsós tanítási órákon még előfordulnak játékos fel­adatok, de felsőben inkább csak a nyelvi órák adnak erre lehetőséget. A gyerekek pedig szép lassan elfelejtenek ját­szani, s jó játékokat kitalálni, ami persze nem könnyű fel­adat. A jó játék élményt ad, sok megoldási lehetőséget kí­nál, a képzeletet megmoz­gatja, miközben fejleszti a személyiséget, a gondolko­dást, s a gyereket kíváncsivá teszi, aki szeretné a körülötte lévő világot felfedezni, megér­teni. Nem egyszerű manapság jó játékot találni. Hiába kapható mindenféle autó, távirányítós, és matchbox, szebbnél, szebb baba és egyéb játék, ha nem tudnak ezekkel a gyerekek ját­szani, mert nem ösztönzi őket szerepek eljátszására. Hamar megunják, s csak halomszámra állnak a gyerekszobában, mi­közben egy szék egyik pilla­natban autó, míg a másikban már mozdony lehet, a mackók, babák pedig egy mesejáték szereplői. A sok apró elemből összerakható játék fejleszti a gyerekek képzelőerejét, a kre­ativitását, a lányok is szívesen játszanak velük, de ők a házi­lag készített rongybabákat is nagyon szeretik, bár egyre na­gyobb teret hódítanak Barbie és Cindy babák. Ezeknek ugyan mozog mindenük, és van ruhatáruk, házuk és szinte mindenük, de az igazi nagy élmény, a babaruhavarrás el­marad, amikor a rongyoszsák­ból szerzett anyagokból ma­guk készíthetik el kedvenc ba­bájuk ruhatárát. A társasjátékok is sokat fej­lődtek az elmúlt évek alatt, a hagyományosak mellett meg­jelentek azok is, amelyek be­vezetik a gyerekeket a gazda­ság világába is. Az ajándékba megvásárolható játékkészletek lassan kiszorítják a szeré­nyebb, fölszerelést nem igénylő hagyományosakat, pe­dig ezeknek is meg kellene ta­lálni az utat a gyerekek eszé­hez, szívéhez, hogy újra ké­szítsenek nádsípot, játszanak átvevős madzagjátékot, maguk rajzoljanak malmot, s találja­nak ki játékokat. A jó játékhoz sokszor nem is kell pénz, csak nagyon jó ötlet, s jó szabályok, melyekkel az egész család be­vonható. Sz. K. Piarista gimnázium épül Szegeden A szegedi városvezetők és a Kegyes Tanítórend Magyar Tartományának vezetői még az idén aláírják azt a megállapo­dást, amelynek értelmében a város átadja a piarista gimná­zium építésére kijelölt területet a rendnek. Kállay Emil tartományfő­nök elmondta, hogy a magyar állam az egyházi kártalanítás keretében 840 millió forintot ajánlott fel a gimnázium fel­építésére. Jövőre az építőanyagot vásá­rolják meg, az építkezés pedig csak körülbelül másfél év múlva kezdődne. A város neve a Közös Európa szimbó­luma. Természetes, hogy évről évre itt tartja zárókongresszusát a Páneu- rópa Unió. Az Európa Palota épületkomp­lexuma adott otthont annak a 210 küldött­nek, melyet 24 országból hívtak meg a két­napos tanácskozásra. Európa sorsát markánsan befolyásolja a boszniai helyzet, a lengyel, az orosz és osztrák választások eredménye, a felszaba­dult középeurópai országok gazdasági ne­hézségei. Európa egyesülését minden kul­turált gondolkodású politikus helyesnek tartja, de tudomásul kell venni számos aka­dályozó tényezőt. így a szélesőséges nacio­nalizmust, az etnikai diszkriminációt, a kü­lönböző gazdasági érdekszférák ütközését, nem utolsó sorban bizonyos mafficsopor- tok szerteágazó tevékenységét. Egyes jóléti államok nem kívánják bővíteni a tagorszá­gok számát „szegény rokonokkal”. Számos ország félti mezőgazdasági termékeinek piacát. Mindezen problémával meg kell küz­deni. A Páneurópa Unió feladata, hogy a már egyesült országokat rábírja újtagok mihamarabbi felvételére a madridi konfe­rencia álláspontja szerint két év múlva lehet Strasbourg a tárgyalásokat elkezdeni új tagok felvéte­léről, ami további évek múlva realizálódik. Újabb kérdés a sorrendiség eldöntése. Nem mindegy hazánk számára, hogy hányadik­ként kerülünk be a közösségbe. Ez részint gazdasági stabilizáció kérdése, másrészről tekintélyt képviselő országok és hiteles személyiségek támogatásától függ. A mi delegációnk tevékenysége: segítő­ket, szószólókat találni a tagországok kép­viselői között és természetesen a Páneu­rópa Unió vezetőségében. Habsburg Ottó nemzetközi elnök tisztségét, tekintélyét, kiváló kapcsolatait nem utolsó sorban igen nagy népszerűségét felhasználva közvetle­nül támogatja felvételünket. Itt kell elmon­dani, hogy változatlanul csodálatos testi és szellemi frissességgel, óriási munkabírással végzi feladatát. A felvételre pályázó orszá­gok - mint Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia - ter­mészetesen konkurálnak egymással, de ez nem változtat a velünk kialakított barátsá­gos kapcsolaton. Példaképpen említendő, hogy a magyar és a szlovák delegáció tagjai a társadalmi programoknál a szó szoros ér­telmében egyugyanazon asztalnál ültek. A Páneurópa tisztségviselői, melyek között egyes országok miniszterei is működnek, feltétlen hatást gyakorolnak saját kormá­nyukra, befolyásos politikusaikra és a köz­véleményre. Strassbourg városa, lakossága példát mu­tatott az európai viselkedési stílusból. Amíg Franciaországban sztrájkoltak, heves tüntetéseken a karhatalommal is összeüt­köztek, itt békés karácsonyi hangulat ural­kodott. Jártak a villamosok, autóbuszok. Villanyfüzéres utcákon jókedvű bevásárlók tömegei hömpölyögtek és a nyirkos, hideg ellenszereként iszogatták a minden utca­sarkon kapható forralt bort. A verklis kará­csonyi dalokat játszott, és piros ruhás Mi­kulások gyalog és hintóbán szórakoztatták a gyerekeket, felnőtteket egyaránt. A kong­resszus résztvevői békés kéznyújtással kí­vántak egymásnak és Európában boldog karácsonyt, amire a Dóm harangjai zengték az áment. Dr. Szalai István Mindig voltak nagy pillanatok A JELEM NAGY PILLANATAI­BAN ÖN IS RÉSZT VEHET. 1996. január 5-én kibocsátjuk a legújabb, 1997/Z1, 1997/Z2 és az 1999/B jelű Magyar Államköt­vényt. MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY 1999/B 3 év futamidő, változó kamato­zás. Az első félévre érvényes ka­mat mértéke évi 31,10%. A ka­mat mértéke a kamatmegállapí­tás időpontját megelőző egy naptári hónapban kibocsátott 6 hónapos lejáratú diszkont Kincs­tárjegyek aukcióinak eredményei alapján kerül megállapításra. Pénzügyi teljesítési árfolyam 1999/B: 1995. december 19-22-ig 99,40%. Az elérhető hozam az első ka­matidőszakra évi 31,10%. MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY 1997/Z1 1,5 év futamidő, évi fix 30% ka­mat. Kamatfizetés fél évenként. MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY 1997/Z2 1,5 év futamidő, évi fix 30% ka­mat. A kamatfizetésre és a tör­lesztésre a futamidő végén egy összegben kerül sor. A kamatok a futamidő alatt fél­évente tőkésítésre kerülnek. Pénzügyi teljesítési árfolyam 1997/Z1, Z2: 1995. december 19-22-ig 99,70%. Az elérhető hozam évi 31%. Jegyzés: 1995. december 19-22. Befektetése mindig biztonsá­gos - pénze mindig elérhető. További aktuális információk: 266-6044. Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Baranya Megyei Igazgatósága Pécs, Apáca u. 6. • Procent Hungária Rt. 7621 Pécs, Széchenyi tér 6. • Inter-Európa Bank Rt. 7624 Pécs, Ferencesek utcája 17. Magyar Államkötvény A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG 1999/B változó kamatozású 1997/Z1 1997/Z2 fix kamatozású A

Next

/
Thumbnails
Contents