Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-20 / 347. szám

1995. december 20., szerda Kultúra Dunántúli Napló 11 Egymásra épült a magyar, a középeurópai és az európai műszaki értelmiség alkotó szelleme A városfejlődés meghatározó tényezője mányzó”. Tanulmányait a Sel­mecbányái akadémián végezte. Miután 1808-ban Baranya, Tolna, Somogy megyei hatás­körrel létrehozták a pécsi kerü­leti kincstári bányaigazgatósá­got, annak vezetésével bízták meg. E tevékenységet 37 éven keresztül folytatta és személye teljesen összeforrt az igazgató­sággal (mai szóhasználattal bá­nyakapitányság). A Pécsváradi és a Komlói út csomópontjában épülő közúti­vasúti felül járó-híd névadásával a napjainkban megszűnő pé­csi feketekőszén bányászatnak indokolt emléket állítani. Korszerű infrastruktúrát hozott A bányászat két évszázadon ke­resztül a város életének fősze­replője, fejlődésének motorja volt. Az üzemi pécsvidéki szénbányászat múlt század kö­zepén történt kiteljesedését (az Első Dunagőzhajózási Társaság színrelépését) követően 1852 és 1925 között a pécsvidéki bá­nyákhoz több mint 11 000 munkavállaló érkezett idegen vidékekről családostól. A pécsi bányavállalat a régi­óban elsőként mutatott példát lakótelepein az infrastruktúra fejlesztésére. Pécs városában elsőként a DGT épített mérnöki szakszerűséggel, egyenletes emelkedési műutat - az Ágos­ton tér és a bányatelep között közel 5 km hosszban. Ä bánya­telepen előbb volt vezetékes vízellátás (1870-től) mint Pé­csett, a bánya üzemeiben a ré­gióban elsőként 1890-től meg­jelent a villamos világítás, 1892-től a villamos erőátvitel és az üzemelő telefonhálózat. A bánya kokszolásban és szénle­párlásban szerzett tapasztalatai tették lehetővé, hogy Pécsett 1887-től van vezetékes gáz­szolgáltatás, 1894-től villamos áramszolgáltatás, amely a DGT erőmű felépítését követően 1916-től a környékre is kiter­jedt. Baranya megye első nor­mál nyomtávú vasútvonalát a bányavállalat létesítette Üszög (ma Pécsbánya rendező) és András akna között 1854-ben, majd 1857-ben az Üszög-Mo­hács vonalat helyezték üzembe. A szénbányázat a legutolsó évtizedekig a városfejlődés meghatározó tényezője maradt. Lakótelepeket épített és tartott fenn, korszerű infrastruktúrát létesített, iskolákat, templomot, temetőt, üzlethálózatot, kórhá­zat, sportköröket, zenekarokat, énekkarokat tartott fenn, támo­gatta a városi kultúrát, egész­ségügyet, oktatást, sportot, a hagyományőrzést és a hely- és honismereti mozgalmakat. Jeles személyiségek Mindezek előrebocsátása után - nehezen válogatva a kétszáz év jeles személyiségei között - az általam javasolt fontossági sorrendben több névadóra te­szek javaslatot: 1. BERKS Péter bányamér­nök és geológus, a pécsvidéki kőszénbányászat nagytudású és humánus gondolkodású úttö­rője 1808-tól 1845-ig volt pécsi kincstári bányaigazgató, akkori szóhasználattal „bányakor­szolgált és a pécsi szénbányá­szatot a legutolsó pillanatig meghatározta. A megvalósult korszerűsítés egyik fontos láncszeme a pé- csújhegyi központi üzem létre­hozása volt. 3. HANNEBECK Frigyes (1875. Bochum - 1961. Pécs) az aknamélyítésnek - a bányá­szati munkák legveszélyesebb­jének - a maga korában meg­kérdőjelezhetetlen, nagy gya­korlati tapasztalattal rendel­kező, az aknamélyítés irányítá­sát szinte művészi tökélyre közben üzemzavar, baleset nem történt. A szénbányászatban végzett munkái mellett az ő irányításá­val készültek el 1947-49-ben a tettyei vízmű földalatti víznye­rési munkái. A nagyobb vízho­zam elérése érdekében 40 fm aknát, 81 fm vágatot és 3 fúró­lyukat létesített. Igazolják Európához tartozásunkat Javaslataimmal szemben két el­lenérv hozható fel: a javasolt személyek a közvélemény előtt Rendkívüli érdemeket szer­zett a mecseki kőszénbányászat felvirágoztatásában. Felismerte a medence széntelep viszo­nyait, lerakta a medencére vo­natkozó első tudományos isme­retek alapjait. Óriási szerepe volt a kőszéntelepek feltárásá­ban, a bányászat megszervezé­sében. Szakértelméhez fűződik a medencében kialakult bányá­szati technika, a munkavégzés és a munkajogok szabályozása. 2. JICINSKY Jaroslav cseh- morva bányamérnök, későbbi pribrami egyetemi tanár. A DGT pécsvidéki bányászatának 1912-ben megfogalmazott át­fogó korszerűsítési tervének szellemi atyja, tervezője és a megvalósítás irányítója. A terv 1913-1927 között va­lósult meg. Ennek során a DGT sok apró, korszerűtlen bányából álló bányaművét világszínvo­nalú korszerű bányászattá ala­kította, amely számos vonatko­zásban egyedülálló, élenjáró megoldást hozott létre. Ha­zánkban sokáig példaképül emelő legkiválóbb hazai szak­értője. Csillésként kezdte bá­nyászéletét, elvégezte a bánya­iskolát, majd 1900-ban a bo- chumi felsőfokú bányatechni­kumot. Aknamélyítő szakmai pályáját a Ruhr-vidéken kezdte, Petrozsényban folytatta. 1913- ban helyezték üzemvezetőként Pécsre a DGT nagy rekonstruk­ciós munkálatai aknamélyítési feladatainak végrehajtására. 44 éves munkássága alatt 5100 fm függőleges akna mé­lyítését irányította, többek kö­zött a Szent István akna mélyí­tését, Gróf Széchenyi István akna mélyítését, Thomenn (Pe­tőfi) akna átbővítését és mélyí­tését, György akna bővítését és továbbmélyítését, András akna bővítését, stb. Számos egyedülálló műszaki megoldása közül kiemelkedik Thomenn akna bővítése és átfa- lazása. Az aknát 1935-ben úgy falazta át körszelvényűre, hogy közben az aknában a teher- és személyszállítás megszakítás nélkül folyt. A munkálatok nem ismertek és nem magyar születésűek. Véleményem sze­rint éppen azért kell megörökí­teni e jeles személyek nevét, mert különben - a szénbányá­szat napjainkban történő meg­szűnését követően - teljes fele­désbe merülnének. A külföldi születésű, de itt végül is letelepedett és hazát ta­lált, jelentős munkát végzett egyének is igazolják Európához való tartozásunkat. Ezt igazolja egyébként a pécsi szénbányá­szat története is, mert az itt lét­rehozott termelési kultúra szép példája annak, hogyan épült egymásra a magyar, a kelet-kö- zépeurópai és az európai mű­szaki értelmiség alkotó szel­leme. A javasolt három sze­mély közül egyikükről javas­lom a szóbanforgó hidat elne­vezni. Javaslatot teszek egyide­jűleg arra, hogy a másik kettő közül egyikük nevéről nevez­zék el a hídra fölvezető új útnak a Komlói út és a Pécsváradi út kereszteződésétől a hídig ter­jedő szakaszát. Szirtes Béla A déli elkerülő úton szerkezetileg már elkészült a vasúton átívelő közúti híd FOTÓ: LÄUFER L. Százszor jobb itt Karácsony délelőttjén a kicsik moziba vagy bábszínházba mennek, a nagyok a fát díszítik. Ebéd után a megszokottnál rövidebb a pihenő. A gyerekek ünneplő ruhába öltöznek, és bevonulnak a díszte­rembe, ahol nevelőik adnak elő nekik kosztümös, zenés műsort. Ezután a kará­csonyfához vonulnak, ahol megkapják ajándékaikat. Minden évben így zajlik a karácsony Pécsett, az Általános Iskola és Diákott­honban. Itt enyhe és középfokban sérült szellemi fogyatékos gyerekeket nevel­nek. Azok az állami gondozottak, akiket nem lehet hazaadni, akire a szülő nem kíváncsi, ilyenkor is az intézetben ma­radnak.- Háromféle ajándékot kapnak a gye­rekek. Mindegyikük kap valami sze­mélyre szóló játékot, amit év közben ki­nézett magának, amire nagyon vágyik - mesélte el BödőLászlóné igazgató, milyen náluk a karácsony. - Ugyanígy kapnak rá­juk illő ruhát is. Még az ünnep előtt elme­gyünk velük a boltba és kiválasztjuk, me­lyik lesz jó. Ezt az eljárást jó tizenöt éve al­kalmazzuk, mi vezettük ezt be elsőként az országban. Addig egyenruhát hordtak a gyerekek. A fa alá kerülnek az egész kö­zösségnek szánt ajándékok is. Az ajándé­kosztás után nagy az örömteli hangzavar, mindenki kipróbálja, amit kapott. Ezt hall­gatni csodálatos. Ezt a hangulatot nem ad­hatja vissza sem fénykép, sem videófelvé­tel. Ezután következik az ünnepi vacsora. Szakácsnőink kitesznek magukért, hiszen szívükbe fogadták ők is neveltjeinket. A vacsora után elmarad a takarodó, mindenki akkor megy aludni, amikor akar. Persze, a nagy örömben hamar kifáradnak, tíz órakor már nincs ébren senki sem. Ajándékokat a szeretetszolgálatoktól és a nagykereskedőktől kap az iskola. Itt a há­rom kerekű autó olyan érték, mint máshol akár a nyolckerekű. A meggyűrődött borí­tójú könyvet ugyanúgy megbecsülik, mint a hibátlant. Az iskola nem bővelkedik anyagi javak­ban. A szülők 90%-a rendszeresen nem dolgozik, vannak, akik még a térítési díjat sem tudják befizetni az ebédre. A szellemi fogyatékos gyermekek szüleinek egy része maga is fogyatékos, a neveléshez nem érte­nek. Nem is minden gyerek menne szíve­sen haza, százszor jobban érzi magát itt. A gyerekek elsősorban kézműves mun­kákat sajátítanak el. Többek között tűzzo­mánc-készítést, kosárfonást, gyertyaöntést, fazekasságot, szőnyegszövést, bőrdíszmű­vességet, varrást, kötést tanulnak. A mező- gazdasági munkával is megismerkednek. Ügyességüket bizonyítja, hogy a világ rajzversenyein tizenöt éve első és második helyezéseket érnek el az egészséges gyere­kek között. Sőt, az iskolának van egy na­gyon jól játszó együttese is. őket rendsze­resen hívják meg zenélni ünnepélyekre.- A legjobb karácsonyi ajándék isko­lánknak az lenne, ha valaki venne nekünk egy-két ezer buszjegyet, vagy buszbérlete­ket. A Postavölgyben vannak ugyanis tan­műhelyeink. Adományokat az En is ember vagyok Alapítvány számlaszámára várnak (Mohács és Vidéke Takarékszövetkezet 50400113 11001782). U. G. Fölnevelő édesanyám Kis magyar nyelvművelő - címmel a Vas Megyei Pedagó­giai Intézet kiadványaként újabb értékes művel gyarapo­dott napjaink nyelvművelő iro­dalma. Ä kötet szerzője Rónai Béla a JPTE BTK címzetes egyetemi docense, aki délduná- túli régióban, de azon kívül, sőt az országhatáron túl is sokan ismernek, hiszen jegyzetei és tankönyvei a pedagóguskép­zésben évtizedeken át sokszor hivatkozott alapmunkának számítottak. Tudatos nyelvvédő, nyelvá­poló s egyúttal nyelvfejlesztő tevékenységének szemlélet- módban is sok újat hozó ered­ményei azok a rövid, ám tar­talmas írások, amelyek rend­szeresen (hetente) jelennek meg az ÚDN hasábjain a „Ma­gyarul magyarán" rovatban. E cikkek szolgálják az iskolai és az iskolán kívüli anyanyelvi ismeretterjesztést. Kilenc fejezetben Mivel a címül írott könyv ke­letkezéstörténetét, szerkezetét, tartalmát jól ismerteti a mű szerkesztője és szerzője (5­12.0.), itt talán elegendőnek lát­szik, ha csak fejeztcímekkel körvonalazzuk a kötet temati­káját. - Az 1. fejezetben a „Nyelv és beszéd” kapcsolatá­ról van szó; s arról is, hogy mi a célja, feladata ma a nyelvmű­velő mozgalomnak. - 2. feje­zetben (,A helyes kiejtés" címmel) a kiejtés „örökzöld” hibáit veszi sorra a szerző, s ke­resi ezek „újratermelődésének" okait. - Helyesírási kételyeink felszámolását segíti a 3. fejezet (Jrjunk helyesen!" )- mivel sok nyelvi botlás a szójelenté­sek pontatlan, felületes ismere­tével van összefüggésben, a 4. fejezetben („A szavak világa. Mit jelent?”) a jelentésámyala- tok mérlegelésének fontossá­gára, az alap- és mellékjelenté­sek gondos tanulmányozására és megértésére hívja fel a fi­gyelmet; de utal arra is, hogy egy-egy szó helyes, a gondolat­hoz és kommunikációs szituá­cióhoz illő használatának a le­xikológiai jelentésen túl, stílus­beli és nyelvrétegbeli meghatá­rozottsága is van (87-90. o.). A divatszavak {„elvárás, fel­vállal, valós, stb.) nagy száma jelzi, hogy ezek háttérbe szorí­tása szinte reménytelennek lát­szik, mert a feledésre ítéltek he­lyébe újabbak lépnek; így vál­totta fel például az ifjúsági nyelvhasználatban a baromi, ál­lati (jelzői szerepű) divatszava­kat a tök szó ugyancsak jelzői szerepben. A tartalmatlanná váló divatszók kérdését az 5. fe­jezetben tárgyalja a szerző. - A 6. fejezet {„Idegen szavak") megszívlelendő tanácsa az, hogy „a nyelvművelés magya­rító tevékenységében minden magyarul beszélő honfitár­sunknak szerepe lehet”, hiszen egy-egy feleslegesen használt idegen szónak a magyarral való helyettesítését ki-ki maga dönti el nyelvi műveltsége és érté­kelő-mérlegelő készsége alap­ján. KI az illetékes? A 7. fejezet a nyelvhasználat morfológiai problémáit tár­gyalja. {„Nevek, szavak a be­szédben; szóalakok” címmel). - Nyelvi botlásaink gyakran ab­ból adódnak, hogy az állandó­sult szókapcsolatok (szókövüle­tek) szigorú kötöttségét fellazít­juk (sokszor véletlenül, néha tudatosan), és így összekevert szólások jöhetnek létre: Túlió'a lovon. Helyesen: Túlid a célon. A 8. fejezetben {„Közkeletű, ál­landó nyelvi szerkezetek” cím­mel) a frazeológiai hibák felis­meréséhez kap fogódzót az ol­vasó. - A könyv utolsó (9.) fe­jezetében a szöveg- és mondat­szerkesztés tipikus hibáira talá­lunk sok-sok példát: s a javítá­sokból kiderül, hogy a botlások oka gyakran a figyelmetlenség. Gyakran kérdezik, ki az ille­tékes a nyelvhelyességi viták eldöntésében. A maga módján természetesen bárki mérlegel­heti, hogy vitás esetekben {szók vagy szavak? Lottózzon vagy lottózzék? stb.) neki melyik nyelvi változat „tetszik”, netán grammatikai szabályt is tud idézni a jelenségre. Egzakt ismeretrendszer Az egyéni nyelvhasználat­ban ezek a mindennapi dönté­seink (sokszor csak sejtések alapján) lehetnek jók és rosz- szak, objektív és szubjektív jellegűek egyaránt. A tudo­mányos igényű nyelvhelyes­ségi vitákban azonban pusz­tán az érzéseinkre hagyat­kozó, ösztönös mérlegelés már nem elegendő. Minthogy a nyelvhelyesség szorosan összefügg a nyelvfejlődés törvényeivel, a nyelv védel- mezését vállaló nyelvműve­lőnek elsősorban nyelvtudo­mányi tájékozottságra kell szert tennie. Csak ennek birtokában lesz képes a nyelvművelő meg­találni és alkalmazni az értéke­lés, minősítés helyes szempont­jait. Rónai Béla nyelvművelő cikkei bizonyítják, hogy a fel­tárt és elemzett nyelvi jelensé­gek magyarázata „mögött” megbízható, egzakt ismeret- rendszer áll (leíró nyelvtan, nyelvtörténeti, stílustani, dia­lektológiai, szövegtani stb. is­meret), de tekintettel van a szerző az egyes szavak társa­dalmi-politikai hátterére is: s ha van rá adata, feltárja a nyelvi változások pszicholingvisztikai indítékait. Nyelvünk újabb belső fejleményeiben észreve­szi a kettősségeket, az átmeneti kategóriákat, és ezekben az el­lentmondásokban találja meg a nyelv mozgásának dialektiká­ját. Rónai Béla nyelvhelyességi ítéleteiben ezek a szempontok érvényesülnek: Hat szempont 1. Szükség van-e az új nyelvi elemre? Új fogalmat, új vi­szonyt fejez-e ki? 2. Megfelel-e a félreérthetet- lenség követelményének? 3. Beleillik-e az új (a köl­csönzött vagy teremtett) szó vagy szerkezet nyelvünk mai rendszerébe? Megfelel-e az új elem a nyelvfejlődés törvénye­inek? 4. A szokatlan, új egyéni nyelvi formának van-e a maga helyén valami friss, stiláris ár­nyalata? (így - ritkán - a sza­bálytalansága ellenére vagy ép­pen ezért lehet expresszív erejű egy-egy nyelvi tény!) 5. Megfelel-e a kérdéses nyelvi elem a gazdaságosság, a rövidség, a tömörség szempont­jainak? 6. Milyen az új szó hangzása, esztétikuma, írásképe? E szempontok együttes érvé­nyesítésével mérlegel ma a nyelvművelés szakembere. Feladata cseppet sem könnyű. A sokoldalú vizsgálat ellenére is lehet a minősítése vitatható vagy ellentmondásos a nyelvi jelenségek esetleges átmeneti­sége és komplex volta miatt. Ilyen bizonytalanságot jelez például az „Elvállal? Felvál­lal?” című cikk. A könyv ta­nulmányainak nagy része ter­mészetesen markáns és egyér­telmű választ ad a dilemmák megoldására. Hiteles, közérthető Rónai Béla új nyelvművelő kö­tetét ajánlom mindazoknak, akik figyelemmel kísérik nyel­vünk szakadatlan változásait, és az új nyelvi jelenségek megíté­léséhez várják a szaktudomány hiteles, közérthető magyaráza­tait. Pesti János V 4 t > i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents