Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)
1995-12-17 / 344. szám
1995. december 17., vasárnap Sport Btfnántúli Napló 11 Kölcsönhajóval a csúcsra A Balatonról indultak, jövőre ott folytatják Majthényi Szabolcs, Domokos András és a hajó Legyen foci Dombóváron Dombóvár még nagyközség volt, és még hat esztendőt kellett várnia a várossá nyilvánítására, pezsgő labdarúgó élet zajlott a helyszínen. A helyi Spartacus 1964-ben sorsdöntő mérkőzés előtt állt. Ha az utolsó előtti bajnoki találkozóján begyűjti idegenben a két bajnoki pontot, a következő esztendőt a magyar labdarúgás harmadik vonalában folytathatja. Az akkori népszerű edző Schmelcz Antal, mi általunk csak „Toncsi bácsinak” emlegetett kedves szakvezető a sorsdöntő mérkőzés előtt egész héten azon töprengett, mivel tudja meglepni tolnai kollégáját és annak csapatát. Végezetül meglepő húzással állt elő a csapat összeállításának kihirdetésekor. Az addig mindig balszélsőt játszó játékosát áttette a jobb oldalra. Ez valóban váratlanul érte a hazai Tolna együttesét. Szeretett edzőnk azonban azzal nem számolt, hogy alig telt el tíz perc az összecsapásból, amikor a játékvezető „túl szigorúan” kiállította a leggólképesebb játékosunkat, és nyolcvan percen keresztül emberhátrányban játszottuk végig a találkozót, de ki gondolt erre, amikor a mérkőzés bírája véget vetett a találkozónak, a képzeletbeli eredményjelző tábla egy gólos dombóvári sikert konstatált. A mérkőzés két pontját eldöntő találatot az a játékos szerezte, aki az örökös balszélső posztjáról kivételesen ezen a találkozón a jobb oldalon keserítette meg védőjének ezt a napját. A nyolcvanas évek közepén egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a városban a kosárlabda, az érdeklődés tovább fokozódott azáltal, hogy a vasutas kosarasok feljutottak az NB I-be. Jaczek Miedzik vezényletével csodálatos mérkőzésekkel és győzelmekkel ajándékozták meg híveiket. Maradandó élmény egy pécsi összecsapáshoz fűződik, amikor a hazaiak már- már padlóra küldték a dombóváriakat. Nem így gondolták a dombóváriak és szép csendben felzárkóztak. Már 10 mp. sem lehetett vissza az emlékezetes összecsapásból 2 pontos hazai vezetést mutatott az eredményjelző tábla, amikor időt kértek a vendégek. Jaczek azért állt triplaspecialista hírében, hogy megoldja a szinte lehetetlen kérést. Vészesen közeledett az idő, amikor Jaczek az órára pillantott és szinte a dudaszóval egyidőben szánta el magát egy távoli kísérletre-, amely remekre sikeredett - nem lett hosszabbítás, egy pontos vendég siker. Gaál István Túl nagy még a spanyol csizma Eurofradi VHS-kazettán A Ferencváros december 6-án fejezte be nyolc állomásból állt őszi menetelését a labdarúgó Bajnokok Ligájában. Az Aloha Produkció munkatársai végigkísérték a zöld-fehérek szereplését, és 20 perces filmeket készítettek a nemzetközi mérkőzések hangulatáról, betekintést engedtek a „kulisszák” mögé, megkísérelték testközelbe hozni a játékosokat sikereikkel és bánataikkal együtt. A felvételeket a TV 3 televíziós csatornán nagy sikerrel vetítették. A közvélemény-kutatási mutatók ismeretében az Aloha Produkció úgy döntött, hogy Eurofradi címmel VHS- kazettán is forgalomba hozza a 120 perces filmet. Az Eurofradi már kapható a Budapest Sportcsarnokban zajló karácsonyi vásáron, a vi- deoboltokban, a Fradi-ajándék- boltban, de megrendelhető postai utánvéttel is a következő címen: Aloha Produkció 1036 Budapest, Lajos u. 131. III./18. Sopron, a sportváros Idén Sopron nyerte el a Nemzeti Sportváros kitüntető címet. A hűség városának sportolói igazán kitettek magukért ebben az évben, hiszen felnőtt és ifjúsági sportolóik 18 országos bajnokságot nyertek, 27-en tagjai a korosztályos válogatottaknak, s a különböző csapatbajnokságokon 12 soproni együttes ért el dobogós helyezést. A díjat Greminger János, az OTSH elnökhelyettese hangulatos sportgála keretében adta át Gimesi Szabolcsnak, Sopron polgármesterének. Új elnökség Zalaegerszegen Küldöttközgyűlést tartott a ZTE labdarúgó szakosztálya. Az elmúlt időszakot Pupp Imre, a ZTE leköszönő elnöke értékelte, majd a jelenlévők megválasztották az új elnökséget. A küldöttközgyűlés egyhangúlag Zalatnai Lászlót, a Zala Volán Rt. vezérigazgatóját választotta elnöknek, akinek munkáját 12 tagú testület segíti. Az új elnökség elismerve a régiek munkáját, a profizmus szellemében kívánja működtetni a szakosztályt. A szponzorok tekintetében nemcsak városi és megyei szinten gondolkodnak, hanem idővel külföldi támogatót is szeretnének megnyerni a ZTE mellé. A tervek szerint három hónapon belül a labdarúgók önálló futballklubot alakítanak. Amikor egy évvel ezelőtt híre futott, hogy Borhi Zsombor kajak világbajnok a fővárosba igazol, Somogybán úgy vélekedtek, hogy most megint csak várhatunk egy-két évtizedet, amig megyénk egy újabb világbajnokát ünnepelheti. S lám alig telt el néhány hét és egy távoli földrészen rendezett vébé, a hideg tél ellenére tűzbe hozta a somogyi sportközvéleményt. Két korábban jórészt „ismeretlen” egyetemi hallgató —- Majthényi Szabolcs és Domokos András — az Ausztráliában rendezett Repülő Hollandi vb-n a sportág első magyar világbajnoki címét szerezte. A Balaton- földvári Spartacus Vitorlás Egyesület párosa ugyan nem tősgyökeres somogyi — egyikük a fővárosban, másikuk Érden lakik — de az életük felét eddig is a Balatonon töltötték. Meglepetésszerű győzelmükkel kimondhatatlan örömet szereztek mindannyiunknak. Mitagadás, nem ők voltak a verseny favorítjai. Sokáig még az is kérdéses volt, hogy sikerül-e összevakarniuk az útrava- lót. Arra már nem is gondolha- tak, hogy Adelaidig utaztassák saját versenyhajójukat. Ott a helyszínen kaptak egyet kölcsön — ki mástól — attól a hazai párostól, akiket aztán az ő járművükkel” leszorítottak a dobogó tetejéről. Jim Blakenak, a verseny fő szervezőjének már a harmadik futam után elakadt a hangja, de nagyon sportszerűen már a vébé közepén világgá kürtölte, hogy Majthényiék fantasztikusak és elsőszámú esélyesei az aranyéremnek. Kívánom, hogy a derék ausztrálnak minden jóslata így bejöjjön.! Egy szó, mint száz, Majthényiék mentek, láttak győztek és nemcsak ott Adelaidban, hanem azt követően idehaza is. Megvallom, régen találkoztam két ilyen szimpatikus „fickóval”, akiket egyáltalán nem ka- patott el a váratlan siker, olyan szolid és megnyerő módon viselték idehaza a hirtelen nyakukba szakadt népszerűséget, hogy azért egy újabb aranyat érdemeltek volna. De ezzel a sikerrel még nem ér véget az évük. (Ehhez tudni kell, hogy az ausztráliai világ- bajnokság még 1994 évinek számított, csak áthúzódott erre az évre. A szerk.) Augusztusban «jjabb világbajnokságra utazhattak Olaszországba. A Garda tavon is összejött a sportág színe java. Óriási felelősség zúdult Majthényiék nyakába, hiszen ott már esélyesként voltak elkönyvelve. Vitorlás sportban azt mondják, hogy aki az első tízbe kerül, azok mind aranyesélyesek. Ez képezi a sportág elitjét, amelyben a pillanatnyi diszpozíció no és részben a szerencse dönt. Hát mitagadás — Itália kék ege alatt — a földvári kettősnek ez utóbbiból kevés jutott. Bár futamról- futamra remekül versenyeztek és jó esélyük volt a dobogóra, amikor a Hollandiából vásárolt vitorlájuk verseny közbe elszakadt: Ezt a futamukat, nagyon jó pozícióból fel kellett adniuk, így lett a dobogósból hatodik hely az újabb világbajnokságon. ők ezt is sportemberhez méltóan viselték el, sőt Domokos Andris kijelentette, hogy a két vb-mezőny erejét figyelembe véve ő a Garda tavit tartja az értékesebb eredményüknek. Reméljük, hogy jövőre nem lesz szükségük ilyen „önmentésre”. 1996-ban hazai vizeken próbálhatnak újabb szerencsét, ugyanis Balatonföldváron rendezik a Repülő Hollandi világ- bajnokságot. Ha hitelt érdemlő, hogy ebben a sportágban is érvényes a hazai pálya előnye, akkor... Csak úgy „mellékesen”: a siófoki Pomucz Tamás — jelenlegi vitorlás szövetségi kapitány -— éppen a Balatonon nyert Európa bajnokságot repülő hollandijával. Szabolcs és András, jó szelet kívánunk, a kapitány példája valóban legyen példaértékű. Jutási Róbert Bár több, igazán jelentős sport- eseményt rendeztek az idén Pakson, sokak számára egy kosárlabda mérkőzés nyújtotta a legnagyobb élményt. Az a Ko- racs Kupa találkozó, amelyen az Atomerőmű SE férfi kosarasai egy spanyol klasszikus csapatot, az Estudiantes Madridot látta vendégül. Egy azon együttest, amelynek legyőzése magyar kosárlabdázók számára még sokáig is megoldhatatlan feladat közé tartozik. Amint azt edzőjük elmondta, a madridiak két milliót (nem pesetát, nem forintot), dollárt költöttek kezdő ötösük kialakítására. Szóval ez a csapat látogatott Paksra. A spanyolok pedig igazolták az előzetes várakozást. Az eredménytől függetlenül nemcsak a közönség, de a paksi kosarasok számára is emlékezetes maradt az Estudiantes Madrid elleni mérkőzés. Legalábbis remélhetőleg, mert a játékosok ezúttal szembesülhettek az európai élmezőnyben természetesnek vett irammal, mesterségbeli tudással. Saját bőrükön, testközelből tapasztalhatták, ami elég a magyar mezőnyben a sikerhez, az még fokozott erőbedobással is édeskevés egy ilyen ellenféllel szemben. Hiába van meg az akarat, egy - nem is túl hosszú - idő után az ellenfél megelőz, magasabbra ugrik, pontosabban dob, aztán marad a sajnálkozás: „Jobbak voltak, ennyire tellett.” Természetesen profitálni is lehet az ilyen mérkőzésekből, ezért, hogy remélhetőleg sokáig emlékezetes marad a paksi játékosok számára is az Éstudian- tes Madriddal vívott két Koracs Kupa mérkőzés. Magyar szemüvegen át, már a madridi visz- szavágón is voltak biztató mozzanatok, felvillanások, amelyeket az edző óhajt: miszerint sokkal több mérkőzésre lenne szüksége a magyar csapatoknak az előrelépéshez. Medgyesi Ferenc A boksz aranykönyve Hosszú idő telt el az ókori arénák gladiátorainak küzdelmeitől a modern időkig, amikor díszesen kivilágított ringekben lépnek fel egymás ellen a profi bokszolok. A boksz, az ökölvívás, amely korunk egyik legjobban megfizetett és legnagyobb nyilvánosságot kapott sportja, milliók érdeklődését vonzza. A kaposvári Holló és Társa Könyvkiadó gondozásában nemrég megjelent „A boksz aranykönyve”, amely a sportág teljes történetét dolgozza fel, az érdeklődő számára is olvasmányosan. A bajnokok élettörténetével foglalkozik, a második a nagy meccsek krónikájával. Az utolsó pedig olyan információkat közöl a kulisszák mögül, amelyeket korábban csak a benfentesek ismerhettek. Szó esik természetesen Papp Laciról is az amatőrökről szóló fejezetben: majdnem egész oldalas fotó mutatja be a háromszoros olimpiai bajnokot. CITY FINISH Fehér felső mezben Karcagi László érkezett a célba Az embertpróbáló New York „Nemcsak az év, de egyben életem legnagyobb próbatételét jelentette számomra az, hogy idén ott lehettem New Yorkban a hagyományosan november elején megrendezendő világhírű maratoni futóversenyen. Számomra kétszeres kihívás is volt ez az embertpróbáló verseny. Egyrészt azért, mert az általam megélt négy évtized alatt még soha nem tettem ki magamat ilyen próbának, hogy egyvégtében fussam le a 42 195 métert, a másik pedig az, hogy a világ minden sarkából összesereglett 27 900 résztvevő közül azok körében szerettem volna lenni, akik képesek voltak megtenni ezt a távot, mégpedig úgy, hogy ne az utólsok között érjek a célba. Mindezt elképzelni itthon Pécsett persze, sokkal köny- nyebbnek bizonyult, mint ott a kőrengeteg betonján, 0 fokos hőmérsékletben. Ráadásul a versenyt megelőző nap éjszakáján fagyos széllel hatalmas eső áztatta a várost, s ennek megfelelően nem tett éppenséggel jót a futás résztvevőinek, akik - különösen a menők - már órákkal előbb elfoglalták helyüket a számukra fenntartott első szektorban, csakhogy ők megfelelő öltözékkel védekeztek a nem éppen kellemes időjárás ellen, amit a rajt előtti percben ledobtak magukról és úgy vágtak neki a „melegítő” versenynek. Mit mondjak? Ezt a luxust valóban csak azok tehették meg, akik már megjárták a világ leghíresebb maratoni versenyeit - Tokió, San Francisco, Párizs, London, vagy éppen a verseny előtt rendezett Bécs-Budapest szupermaratoni - és azokon némi „zsebpénzre”, - több tízezer dollárra is szert tettek. Nem lehetett azonban okunk nekünk - indultak még - versenyzőknek sem. A szervezők - szinte minden két versenyzőre jutott egy - minden tőlük telhetőt megtettek, hogy valóban jól érezze magát ez a hatalmas mezőny. A szállítástól az élelmezésig, a verseny útvonalán végig kiépített frissítőkig mindent megkaptunk. És ráadásul mindehhez járult hozzá a lakosság figyelmessége, kedves biztatása, ami végig kísért bennünket az egész versenyen, amit a televízióban 2,5 millióan, a helyszínen, illetve a csomópontokon felépített hatalmas képernyőkön a helyszínen is több százezren szurkoltak végig. A futóút mindkét oldalán órákon át kitartó tömeg nemcsak frissítőkkel, melegítő italokkal kedveskedett, de épp úgy megtapsolta a már-már csak vánszorgókat, mint a kézihajtású tolókocsikkal versenyzőket is, és nemcsak az elsőket, de az 5. óra után érkezetteket is. Felemelő sportszerűség jellemezte a versenyt, és hagyott bennünk valóban maradandó emléket, és kemény, céltudatos elhatározást, hogy egyszer talán jobb eredménynyel, mint az idei 4 óra 12 perc, is végigfuthatom legközelebb a távot.” (Karcagi László futó visszaemlékezését lejegyezte Kapu László.)
