Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-16 / 313. szám
8 Dünántúli Napló Közélet 1995. november 16., csütörtök Berendezés alatt az új otthon fotó: löffler Gábor Károly herceg alapítványától a Hársfa utca 4-ig BAT-ház a hajléktalanoknak Köszönet A Magyar-Német Nyelvű Iskolaközpont tanárai és tanulói, valamint a Pécsi Oktatási Központ - Bildungszentrum Fünfkirchen Alapítvány köszönetét mond az október 12-i avatási ünnepség megrendezéséhez és az intézmény felszereléséhez nyújtott támogatásért a szülői közösségnek, a következő cégeknek és magán- személyeknek: Alphimo Kft., Baby Bell, Fema, Bahlsen KFt, Pécs, Baranya Megyei Kézműves Kamara, Baranyatej Rt., Pécs, Capri Kávéház, Chio Magyarország Kft., Coca- Cola Pécsi Depó., DDGÁZ Rt., Délhús Rt., Pécs, Donauschwäbische Kulturstiftung, dr. Szabados Sándor, Dráva Piért, Englert Gyula, Farkas és Társa Kft., Farkas Zsolt, Ferrider KFt, Pécs, Flóra Pannónia Kft., Fodor és Társai Kft., Fordán Kft., Fotoplus Kft., Fundus Gmk., Gabi Virágüzlet, Gombaker BT., Granita Kft., Hans Werth, Hermann- Niermann Stiftung, Iparos Kisvendéglő, Kish Ernest Stewen, Kódex Könyvkötő és Nyomdaipari Szolgáltató Gmk., Konseko Külkereskedelmi Kft., Kungl Já- nosné, Lenau-Reisen Kft., Mini-Ház Bt., Mischinger Computer Irodatechnika, Muck Józsefné Virág-Ajándékbolt, Pécs Városi Sport- létesítmények Igazgatósága, Pécs-Normandia Lions Club, Pécsi Extra, Pécsi Gabona Rt., Pécsi Nett Kft., Pécsi Sörfőzde Rt., Plach Ipari Szóig. Kér. Bt., Rauch Hungária Kft., Rozmaring Virágbolt, Fema. Schumann-Fischer Bt., Sola-Me- tal Kft., Sterner Mérnöki Iroda, Szinkrón Kopír Pécs, T. Nagy & T. Nagy Pékség, Mohács, Trans-Impex Hungary, Unyi Zoltán, Uranus Kft. Kővágószőlős, Városi Rendőrkapitányság, Vé- méndi Zenekar, Zweifel Magyarország Kft. Nagyné Heinemann Irén Lengyel idegenforgalom Lengyelország az idén közel 7 milliárd dolláros idegenforgalmi bevételre számít. A látogatók számában Lengyelország 1994-ben már a kilencedik helyet foglalta el a világranglistán. Időben is, talán földrajzilag is kissé odébb kell mennünk, ha a BAT-házról esik szó. Elsőként arra, hogy mi a BAT-ház, Egyed Kálmán, a BAT Pécsi Dohánygyára PR-menedzsere ad magyarázatot:- A BAT Pécsre érkezésével természetesen hozta magával alapfilozófiáját is, és ez megjelent a városban: a környezetben élőket terhelő gondok enyhítése, megoldásának segítése. Úgy véljük, ezt csak nagyobb ívű, hosszabb távú projektekhez kapcsolódva tehetjük hasznosan, ha intézményekhez kötjük ilyen jellegű programjainkat. A szociális problémák iránt érzékeny a BAT. Arra gondoltunk, igen nagy segítséget, sokak számára megnyugvást és örömet jelenthet, ha közreműködünk egy olyan intézmény megvalósításában, amely a hajléktalanoknak nyújt meleg otthont, lehetőséget a megalapozott, önálló életvitel megteremtésére. A BAT pécsi gyára tagja az ezt a programot működtető alapítvány kuratóriumának. Pécsett, a Hársfa utca 4. szám alatt túl van a műszaki átadáson és a karácsony előtt tervezett ünnepélyes átadáshoz igazodó készültségi állapotban van a BAT-ház. Az előzmények közé sorolandó a Támasz Alapítvány közel ötéves, hajléktalan-ellátó tevékenysége, illetve a United Way Alapítvány dél-dunántúli szervezete. Ez utóbbi adta a lehetőséget a Támasz-nak, hogy kapcsolódjon a hajléktalanok ellátásának fontos részét jelentő kivezető rendszerhez. Lényege az elnevezésből megérthető: hozzásegíteni a hajléktalanokat, hogy végérvényesen kikerüljenek reménytelennek tűnő helyzetükből. E rehabilitációs munkához kérte és kapta meg az alapítvány a BAT Pécsi Dohánygyárának támogatását.- Két területen számítottunk erre - hallottuk Fónai Lászlótól, a Támasz titkárától: a megfelelő intézmény megteremtését célzó beruházásban és a folyamatos támogatásban. A BAT szerződésben kötötte ki: a felajánlott 4 millió forint csak a beruházásra fordítható. Ez a pénz volt az, amely a más forrásokból eredőkhöz adva lehetővé tette az új intézmény megépítését, összesen 14 millió forintért. A BAT-ház több funkciót is ellát. Az emeleten négy, egyenként négyszemélyes lakást alakítottak ki, mindegyiket önálló vizesblokkal, már működik a házban a háziorvosi ellátás, s az épületen belül van a fertőtlenítő fürdő is. A lakások bérlői csak olyanok lehetnek, akikről korábbi szociális ellátásuk során már kiderült, változtatni akarnak élethelyzetükön. Az alapítvány egyébként foglalkoztatást - kereseti lehetőséget - is biztosít, több céggel állnak ennek érdekében szerződésben. A BAT- ház építése során a segédmunkákat már hajléktalanok végezték, közhasznú munka címén. Más bevételi forrás is lesz: a Népjóléti Minisztérium adott támogatást ahhoz, hogy az udvaron kialakíthassanak egy fóliakertészetet, van megfelelő helyiség gombapince berendezéséhez, s további bevételt remélnek részint a lebontásra váró önkormányzati ingatlanok építőanyagából, részben az alapítvány által egy Pécshez közeli településen felépítendő kisebb lakótelephez gyártott úgynevezett biotéglákból. Az ily módon megtermelt profit tulajdonképpen nem haszon: a szociális ellátás fedezésére fordítják. A BAT-ház 16 lakója két éven keresztül alanya és célja a programnak. Ez idő alatt kell végleg bebizonyítaniuk: akarják és képesek az önálló életvitelre. Már itt úgy kell élniük, mintha saját albérletükben volnának. A szabályok természetesen szigorúak. Elvárás például a munka, a saját ellátás. Még ebben a hónapban meghatározzák: milyen feltételekkel lehet valaki a BAT-ház lakója, kerülhet be az ellátási rendszer e programjába. Működik Angliában Károly- hercegnek egy alapítványa. Egyik célja: a civil szervezeteket, a gazdasági szférát és az állami szektort egy asztalhoz ültetni, egy cél érdekében „szö- vetkeztetni”. A cél: a környezetben élők életminőségének javítása. Egyed Kálmán részt vett egyik konferenciájukon. Ennek nyomán már a múlt évben hasonlót szerveztek Pécsett. Úgy tűnik: a BAT-ház lesz az első olyan eredménye ennek a szellemnek, amely mögött e hármas közös szerepvállalása is meghúzódik. Mészáros A. Személykocsik 900 forintért Pénztár az autópályán Az utolsó simításokat végzik az Ml-es autópálya Győr és Hegyeshalom közötti szakaszán. Várhatóan 1996. január 4-én átadják a forgalomnak az „utolsó láncszemet”: kétszer két sávon, gyorsan és biztonságosan közlekedhetünk majd Bécs és Budapest között. A közlekedési tárca pályázatának nyerteseként az Első Magyar Koncessziós Autópálya Rt. (ELMKA Rt.) magántőkéből finanszírozza az építkezést, a vállalkozáshoz szükséges 37 milliárd forintos összeget ismert nyugati és magyar pénzintézetek biztosítják. Ez a láncszem - hangsúlyozta Lotz Károly közlekedés, hírközlési és vízügyi miniszter - bekapcsolja Magyarországot a több ezer kilométeres európai autópályahálózatba, és gyorsabb „sebességi fokozatba” kapcsolja hazánk nemzetközi közlekedését. Megépülésének terheit nem az egész ország viseli, csak azok fizetnek érte, akik az utat használják. Az autópálya súlyos környezeti ártalmaktól szabadítja meg a környékbeli lakosságot, serkenti a gazdaság fejlődését, és nem utolsó sorban új munkahelyeket is teremt. Az utasok minden igényét kielégíti a 42 kilométer hosszúságú pályaszakasz. A lébényi csomópontnál autópálya-mérnökség üzemel, amely 24 órás útellenőrzést, műszaki segítségnyújtást, rendőri és baleseti ügyeletet biztosít. A két kilométerenként elhelyezett segélyhívó telefonok mellett egy elektronikus információs tábla is segíti a közlekedést. A vadon élő állatok számára felüljárók és átjárók épültek, a pálya mindkét oldalán magas kerítés külön védelmet nyújt. Léderer Károly, az ELMKA Kft. igazgatótanácsának elnöke elmondta, hogy a részvénytársaság a Magyar Transroute Rt. közreműködésével, valamint ennek francia anyavállalata, a Transroute International technikai segítségével üzemelteti az autópályát. A díjtételek kialakítását kifejezetten kereskedelmi szempontok határozták meg: bevezető árakkal, nyári és téli díjakkal, néhány kedvezménynyel és bérleti rendszerrel kívánják a forgalmat a pályához szoktatni. Az első időszakban a személykocsik 900, a teherjárművek (négyszeres szorzóval számolnak) 3600 forintért közlekedhetnek a szakaszon, de az utóbbiak az első három hónapban 25 százalékos kedvezményt kapnak. Jelentős kedvezményt kapnak a nagy gép- kocsiparkkal rendelkező rendszeres szállítók. A rendőrség, a tűzoltóság, katonaság és a mentők szolgálati célú járművei ingyen közlekedhetnek. A bérleti konstrukció 3 hónapos időszakokra szól, könnyen kiszámolható, hogy ha valaki három hónap alatt hatszor utazik, megéri neki a személyjárművek 5000 forintos bérletét kiváltania. A teherjárművek 30 000 forintért kapnak bérletet, az áthaladást követően a felhasznált összegből 25 százalék leírható. A díjtételeket 2-3 havonta az árváltoztatásokhoz kívánják igazítani, a nyári csúcsidőben júliustól augusztus 30 százalékos díjemeléseket terveznek. A fő díjszedő kapusor Mosonmagyaróvár közelében épül, ezen kívül díjszedés lesz a lébényi, valamint a mosonmagyaróvári felhajtónál is. Léderer Károly szerint a forgalom nagysága elérheti a napi 9000 járművet, és magas lesz a teherszerelvények aránya. A pálya átadásával egyidőben a hegyeshalmi közúti átkelőn úgynevezett kollektorutakon különválasztják a teherforgalmat. A határtolódások elkerülése érdekében új parkoló építését is tervezik. Az átadást követően megkezdik a Levél és Rajka közötti M 15-ös út építését. Danyi József Dohányzásról, világnapon G yerekkoromban másna- ponta átszalajtottak a szemközti trafikba - nem tudom már, hadirokkant, vagy hadiözvegy volt-e a trafikos; a háború előtt főleg ők kaptak trafikjogot -, hogy hozzak 5 (öt!) szál Princesszaszt (v. ö.: „Ah Jesszasz, ah Jesszasz, Randa, randa Princesszasz”), s ez akkor a világ legtermészetesebb dolga volt. Olyany- nyira, hogy a trafikosok fel is készültek erre. Az idősebb olvasó emlékezhet rá, hogy a pulton ott volt egy hosszúkás, több rekeszre osztott faládika, a rekeszekben pedig egymás mellett a Levente, a Sympho- nia, a Hercegovina, a Princesszasz, az Extra, és még egy-két „alacsony árfekvésű” szivarka. A ládika mellett pedig a méretre vágott papirka, amibe csomagolták a pár szál, egyébként néhány filléres szívnivalókat. Szóval abban az időben elfogadott, s nem szégyellni- való dolog volt nem csomagszám, hanem szálanként vásárolni a cigarettát. Persze ennek aligha a mai értelemben vett egészséges életmód volt a hátterében, hanem egyrészt a szegénység, másrészt a sokak számára csak éppenhogy-ci- garettázás. Abban az időben a társadalom egyik fele, a nők számára egyáltalán nem volt természetes a dohányzás, emiatt cigarettázó hölgyet csak nagyon elvétve lehetett az utcán látni, de igaz, nem is illett hölgynek nyilvános helyen dohányozni. Viszont az is igaz, hogy hölgyek társaságában illett megkérdezni, hogy szabad-e rágyújtani. Sőt, bármilyen társaságban illett ezt megkérdezni, s ha nemleges volt a válasz, bizony nem illett rágyújtani. Imigyen kímélték akkoriban a nemdohányzókat a nemkívánt dohányfüsttől, jóllehet az ún. passzív dohányzás még ismeretlen fogalom volt. Mint oly sok mindenben, a dohányzás tekintetében is a háború jelentette a nagy választóvonalat. A háború elvitte a trafikokból a kis faládikákat és a mé- retrevágott papirkákat - a trafikjogot sem az új hadirokkantak és hadiözvegyek kapták -, vagyis egycsapásra kiment a divatból darabra vásárolni a már nem szivarkának, hanem kizárólag csak cigarettának nevezett „bűzrudacsot” vagy „koporsószeget”. Már csak csomagszám vásárolták a Munkást, a Kossuthot, a Harmóniát, a Tervet és a többit. Talán a háború hozta az utána jött idegesítő évekkel együtt, hogy mondjuk 5 darab cigaretta már a kocadohányosnak sem volt elég egy napra, s a társadalom egy része mindinkább erős dohányos egyedekből kezdett állni. A nők is emancipálódtak, ám az egyenjogúságot nem mindig a pozitívumok jelentették. Mind között kétségtelenül a legkirívóbb volt, hogy megjelentek az utcákon és más nyilvános helyeken a dohányzó nők, és ez társadalmilag is elfogadott lett. Ezzel együtt eltűnt a társadalmi érintkezési formák kö;zül megkérdezni a társaságunkban lévő - hölgyektől? - á, nőktől, hogy szabad-e rágyújtani, hiszen a rossz példával már-már „a nő” járt elől. És természetesen az is kiveszett belőlünk - mármint a dohányosokból -, hogy megkérdezzük társaságban, ahol nyilván vannak nemdohányzók is: szabad-e rágyújtani? S még az sem ösztönöz kérdezésre, ha udvarias jelzésként nem látni hamutartót. Ezt úgy „illik” áthidalni, hogy rágyújtanak, s akkor kezdik keresni a hamutartót, amikor már le kellene verni az első adag hamut. Ez természetesen odavezetett, hogy közösségben bizony már senki nem vesz tudomást a passzív dohányosokról, holott ez a fogalom ma már igencsak ismert. Sőt, ha a passzív dohányosok megpróbálnak protestálni önmaguk - és a dohányosok!- egészségéért, különböző - néha már egymást sértegető - hangnemű elutasításban részesülnek. Számomra a legdöbbenetesebb az volt, amikor így vágott vissza valaki: ne akarjam őt korlátozni az emberi jogaiban. És az „én” emberi jogaim? Ám jó (de nem jó!), a dohányos a számára idegen személy érdekére - tisztelet a kivételnek! - rá sem hederít (s ezt nem azért mondom, hogy felmentsem egy elemi emberi együttélési kötelem alól), de mélységesen el tudom ítélni ama dohányos szülőket, akik zavartalanul füstölnek apró gyermekeik társaságában (a várandós anya a terhessége alatt is!), és így egy alapjában egészségkárosító - életveszélyes! - életvitelre nevelik utódaikat. A rossz példa következtében ezek a gyerekek- akárhogy is vesszük - már magzatként potenciális dohányosok. M a van a dohányzás ellenzés világnapja. Vagyis ez az a nap, amikor a szokottnál is nagyobb hangsúlyt kapnak a dohányzás elleni józan érvek, s a dohányzás ellenzői próbálják meggyőzni a „másik oldalon” élő embertársaikat a füstölés egészségromboló hatásairól. De tessék csak belegondolni: ha nálunk igazán sikeres lenne a nap propagandakampánya, s a dohányosok nagy része önmérsékletet tanúsítva hirtelen megszabadítaná magát káros szenvedélyétől, mi jönne ki ebből. Kiderülne, amit így is tudunk, hogy ti. mennyire Ja- nus-arcú ez a mi antinikoti- nizmusunk. Miközben minden eszközzel szeretnének visszariasztani sokakat a dohányzás ártalmaitól, ugyanakkor az állam szinte sóvárogva várja azt a sokmilliárdos bevételt, amit a dohányeladás hoz az államháztartás konyhájára. Más szóval: az állampolitikának kellene megváltoznia ahhoz, hogy eredményesen lehessen küzdeni a dohányzás ellen. Csakhogy ez ma sajnálatosan azzal járna, hogy a dohányjövedékből kieső jövedelmet máshonnan kellene pótolni. Aminek talán nem igazán örülnénk. Hársfai István Páneurópa-rendezvény Dr. Flerkó Béla akadémikus tart előadást november 18-án, szombaton este 6-kor a a Lenau Házban Szentágothai János professzorról „Ahogy én láttam őt” címmel. A rendezvény neves és közismert vendégei Douglas-Habsburg Walburga és Habsburg György, a Páneurópa Unió nemzetközi szervezetének vezetőségi tagjai. Az est keretében fellép Komáromy Aliz énekművésznő és dr. Kopjár Gábor zongoraművész. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők. t » % t
