Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-04 / 301. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1995. november 4., szombat Jelentős elmozdulások a kortárs magyar szobrászatban A kisplasztikák sokszínűsége méretben lehet behatárolni, hogy mi micsoda. Létezik monumentális szobor, amely köztérre kerül vagy középületbe, ez feltételez bizonyos megbízást is, és egyéb speciális körülményeket. Beszélhetünk úgynevezett kisszoborról vagy kiállítási szoborról, amely középméretű, és a hagyományos kisplasztikáról, amelynek megvan a pontos A Pécsi Galériában nemrégiben nyílt meg a XIV. Országos Kisplasztikái Biennálé. Ebből az alkalomból beszélgettünk Wehner Tibor művészettörténésszel, a Képzőművészeti Lektorátus munkatársával, a biennálé zsűrijének egyik tagjával a kortárs magyar szobrászat, s ezen belül a kisplasztika helyzetéről.- Megfigyelhető-e valamiféle változás az elmúlt években a kisplasztika területén ?-A kortárs magyar szobrászatban nagyon jelentős elmozdulások figyelhetők meg, és nagyon sok érdekes kezdeményezés indult. Ez az egész műfajra érvényes. A művészek, a közönség és az intézmények érdeklődése is megnőtt a szobrászat iránt, ugyanakkor a szobrászatban is olyan történések zajlottak le az elmúlt néhány évben, amelyek nagyon érdekes kutatásokat, kísérletezéseket feltételeznek, s amelyek nagyon érdekes művekben kama- tozódtak.- Mik a változások okai?- Biztosan létezik periodikus oka, ahogy volt a magyar grafikának vagy a festészetnek a 80- as évek második felében egy érdekes felfutása, úgy érzem, most a szobrászat került előtérbe. Papp Edina Nagy Gömb című alkotása- A szobrászaton belül a kisplasztika határozottan elkülöníthető terület?-Igen, de nagyon érdekes, hogy nem lehet pontosan behatárolni, illetve pontosan csak mérethatára: egy négyzetméternél vagy egy méteres magas- sághatámál nem lehet nagyobb. Ezek tulajdonképpen erőszakolt szempontok, amelyek nem határolják be a műfajt vagy műMinden mű a saját gondolati körét és önmagát kell, hogy megteremtse FOTÓK: Müller Andrea típust, mert nagyon sok az átjárási lehetőség. Az biztos, hogy kialakult egy olyan plasztikai forma, amely kiállítóteremben jelenik meg, de nem hagyományos kisplasztika, tehát nem a posztamensre helyezett hagyományos szobor. Ennek nagyon érdekes megjelenése volt a nyári műcsarnoki nagy magyar szobrászati kiállítás, és ezzel párhuzamban ott volt a Kisplasztikái Biennálé. Érdekes volt látni azt, hogy milyen különbségek vannak, amikor nincsenek mérethatárok, nincs semmilyen határ, szabadon dolgozhatnak és valósíthaják meg elképzeléseiket a művészek: ez volt a Műcsarnokban. Az egyetlen méretszabályozás pedig milyen határokat szab a műveknek, és milyen más jellegű műegyüttes jött létre Pécsett, amely erőteljesebben kapcsolódik a szobrászat hagyományos szabályaihoz.- Anyaghasználatban is megfigyelhetők változások?- Ez nem új jelenség ma már, minden lehet anyag és minden felhasználható, de Pécsett inkább a hagyományok uralkodtak, hiszen elsősorban a fémek és a kövek és azok hagyományos megmunkálása volt látható.- Mi lehet az oka annak, hogy most ötven százalékkal nagyobb volt a részvétel, mint két évvel ezelőtt?- Én ezt is az ágazat felfutásának tulajdonítom, s hozzájárul ehhez az, hogy most már liberálisabb légkör uralkodik a művészetben is. Nincsenek politikai szempontok, nincsenek stiláris, kizáró szempontok.- Ez egyben nehezíti is a művészek dolgát, hiszen nem lehet hivatkozni semmire, mindenki a saját korlátáival szembesül csupán.- Természetesen, s nagyon nehéz a dolgok megítélése is, eldönteni, hogy mi igen és mi nem, nagy a tévedés lehetősége.- Ma, ellentétben korábbi korszakokkal, nincs uralkodó stílusirányzat, általános korszellem, amely valamiféle kapaszkodó lehet a mű megítélésben.- Pontosan az a lényeg, hogy minden mű a saját gondolati körét és önmagát kell, hogy megteremtse, ettől válik izgalmassá és sokszínűvé az egész, és nagyon nyitottnak kell lennie annak, aki ítéletet mond.- Meghatározható-e a kisplasztika helye a művészetek hierarchiájában ?- Nagyon nehéz, tulajdonképpen reprezentatív műfajról van szó, amely nagyon drága, már ami az előállítást illeti. Ezek ma már nagyon fontos szempontok, hiszen nincs állami mecenatúra, a művészek a műveikből kénytelenek élni. A szobrászatnak pedig nincs piaca.- Műtörténészek szerint a művészet ma halott. Ön hogyan értelmezi ezt?- Ez a kor, amelyet most élünk, más irányokba és más célok felé fordult. A művészet kikerült a valóságos érdeklődés középpontjából. Gondoljuk el, hogy akár tizenöt éve még mit jelentett egy kiállítás, és mit jelent ma, milyen érdeklődést és visszhangot keltett, és milyent kelt ma. A művészet ma már egy nagyon szűk művész- és érdeklődő körön kívül senkit nem érdekel. A kultúra és a művészet sokadlagos tényezővé vált. Cs. L. Futnak A Képek Isten hozott, Odüsszeusz! A z évszázad kalandja, mondanám, ha ez nem lenne olyan elcsépelt. Dráma, amelynek szerzője a sors, hogy még egy közhely fusson a toliamra, de rögtön félre is dobom- így próbálom, visszájáról, érzékeltetni, miért jó film az Apollo 13. Mert alkotói minden patetjkus beállítást és csábító sablont mellőztek. Hogy az Ember nagy E-vel így meg úgy, meg a küzdés, a helytállás, és hogy mi amerikaiak, bizony ám, mit meg nem tudunk csinálni. Erről szó sincs, viszont van egy feladat, amit meg kell oldani. Tehát mindenki teszi a dolgát. Akkor is, most is. Az operatőr, Dean Cundey, önmegvalósítás helyett egyszerűen lefényképezi a dolgokat, ámulatba ejtő hitelességgel, súlytalanság lebegés, holdkráterek, miegymás, de egy pillanatra sem téved á scifi területére. Ron Howard pedig úgy rendez érdekes kalandfilmet, merthogy arról van szó, mintha dokumentumfilmet forgatna, miáltal egyesíti a két, egymástól oly távol eső műfaj ismérveit. Az amerikai mentalitás, persze, benne van a történet feldolgozásában. A cselekvéscentrikus szemléletben. Szövegszerűen pedig leginkább abban a mondatban fogalmazódik meg, amikor a főhős-űrhajós idős édesanyja azt mondja, jóllehet fiának szinte alig van esélye arra, hogy élve megúsz- sza: „Vissza fog térni. Ha egy hűtőszekrénynek szárnya lenne, az én fiam azzal is le tudna szállni”. Ez, kérem, egy amerikai mondat. Nem tudom, gyermeki naivitását vagy a pionírokat idéző, eltökélt, dacos derűlátását csodáljam-e inkább. Nagyrészt megmagyarázza, miért is sikerült a dolog. Mert nemcsak a technikán múlott. Hanem a hiten, hogy meg fogom, meg fogjuk csinálni. Jim Lovell kétszer járt a Hold közvetlen közelében. A tervek szerint másodszor le is szállt volna. A robbanás azonban, amely az Odüsszeusz névre hallgató űrhajónak szinte a felét leszakította, lehetetlenné tette a landolást. A baleset, mint tudjuk, valahol a Hold felé vezető út felénél érte az Apolló 13-at. 1970. április 13-án. Tizenhárom óra tizenhárom perckor. Ennyit a végzetről. Ám ezt a körülményt, nagyon helyesen, a filmben éppen csak megemlíti. Ez csak egy szám, ami a 12 után következik, mondják. A színészek, Gary Sinise, Bill Paxton, Kevin Bacon, továbbá a nagy szériáját folytató, Jim Lövellt alakító Tom Hanks nem hősöket, hanem munkájukat végző, tevékeny szakembereket alakítanak. Ákik rendkívüli helyzetben különleges helytállásra képesek. És akire, milyen jellemző, a kutya se figyelt addig, amíg az a bizonyos robbanás be nem következett. Igen, azt hiszem, film sem készült volna, ha minden rendben megy. így viszont mi, nézők elmondhatjuk, amivel Jim Lovell búcsúszott társaitól a visszatérés után: Uraim, élvezet volt Önökkel a repülés. Nagy Imre * Illúzió és realitás Önállóság vagy szellemi bérmunka-Miként áll a filmszakma, a filmgyártás „szénája” a mai, kultúrát nem vagy alig támogató világunkban? A MAFILM, a nagymultú filmgyártó fellegvár elnök vezérigazgatójától, a bankszakmából érkezett Marosi Görgytől kérdeztük.-A MAFILM ma mintegy ötszáz millió forintos alaptőkével rendelkező részvénytársaság, gyártóként ma is a szakma egyik legnagyobb foglalkoztatója, bár az egykori létszám töredéke maradt meg itt: kétszázötvenen vagyunk. Sokan önállósodtak, vagy kényszerből vállalkozók lettek. Ma az állam még bizonyos mértékig résztulajdonos, de nem finanszíroz semmit, a tulajdonosok közt van egy magáncég és két szakmai alapítvány. Az a korszak végleg lezárult, mikor az állam fő megrendelőként finanszírozta elejétől végig az itt készülő filmeket. Most leginkább az MTV-nek dolgozunk. Hazai magántőke ez idő szerint nincs a filmgyártásban, és nemzetközi tőke úgyszintén nincs jelen.- Se pénz, se kapacitás.- így van, és ez főként gyártójellegünket torpedózza meg. Szolgáltatásokat viszont végzünk. Vagyonúnkat egyrészt különféle területeink bérbeadásával igyekszünk hasznosítani, ez a bevétel ötödét teszi ki. A bevétel háromnegyede a pirotechnikai szolgáltatásokból származik. Szeretnénk filmekben társakként jelen lenni, haszonszerzési céllal. A részvénytársaságnak mindenképpen gazdálkodnia kell, mégpedig alacsony befektetéssel, sok haszonra szert téve, de ez eddig nem sikerült.- Miként prognosztizálják a jövőt, mi lesz az átmenet után ?-Jelen helyzetben a napi létünk a tét. De az biztos: választás előtt állunk: a szakmai háttér erősítésén fáradozzunk vagy jövedelmező vállalkozásokba kezdjünk-e? A dilemma még nem oldódott meg. Külföld most még elfogadna bennünket partnernek, elsősorban múltbeli hírnevünk miatt, így integrálódhatnánk az európai filmgyártásba, mely anyagilag nem független, hanem erősen támogatott. (Gondolok itt elsősorban a német és francia filmgyártásra.) Új üzleti lehetőség a képlemez, mint a jövő média-terméke, ehhez ismereteink vannak ugyan, de eszközeink nincsenek. Viszont a tv minőségi igénye igen nagy. S az nem titok, hogy a mozi jövője a képernyőn van, tehát ebben nem felesleges gondolkozni.- Mint üzletember: optimista?- Ha nem lennék az, már régen nem lennék itt. Hogy bankszakkifejezéssel éljek, a „türelmes pénz” idejét kell kivárni a jelenlegi „befagyott pénz” helyett. Az évi 25 játékfilm elkészítése mindenesetre ma már csupán illúzió, de a filmszakma legnagyobb vagyontömege még mindig itt, nálunk halmozódik fel.- A jövőnk azon áll vagy bukik, hogy vajon a filmgyártás támogatott része lesz-e a kultúrának, vagy csak szellemi segédmunkát végezhetünk. Mindenesetre a kultúrának ezen a rendkívül speciális területén többszörösen is érvényes a mondás: egyedül nem megy. Itt gazdaságilag is előlegezni kell a bizalmat, anélkül, hogy a támogató vagy megrendelő garanciát kapna előre, mit kap a pénzéért. Mihalik Zsolt Merényletek De kár, te! Gondolkodom: tehát halok. + Révedni nembeli jogod. + Abból lettünk. És azzá teszünk. + A gép pihen. Az alkotó morog. + IÁI Költő dadog. Ki érdemelne engem? A költészek? Maga? + Harminckét éves lettem én. Meglepett. És kőkemény. + Weöresre: Totálkéj + És mondá az Úr bölcsen - Ninivének: jónáson rúgám, kinek hinni vétek ... JEGYZET Tom Hanks vállánál a Föld
