Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-30 / 327. szám
1995. november 30., csütörtök A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Magyarország indiai szemmel Gopal Krishan professzor Indiából fotó: löffler Gábor Pécs levegője Az ÁNTSZ Baranya Megyei Intézetének vizsgálati adatai szerint a november 28-án mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs város légszennyezettségét a következő mutatók jellemezték az egészségügyi határérték százalékában: kéndioxid 32,3%, nitrogéndioxid 52,7%, szénmonoxid 45,5%, szálló por 100,1%, ózon 4,5%. Pécs város levegőminősége a gáznemű lég- szennyezők vonatkozásában elfogadható volt, a legmagasabb kéndioxid és nitrogéndioxid szennyezettséget a Kodály Zoltán úton mérték (a határérték 45 és 84%-a. A Kodály Zoltán úton igen magas volt a szénmonoxid terhelés is (a határérték 92%-a). A legmagasabb porszennyezettséget ismételten a Szabadság úton mérték (a határérték 142,5%-a), de a város többi pontján is a határértéket megközelítették a mért értékek. (Az egészségügyi határérték 100%-nak felel meg, amely szint alatt a szennyeződés nem okoz közvetlen egészségkárosodást.) Lesz-e a Mecsekben atomtemető? A Pécsi Zöld Kör szervezésében, a Paksi Atomerőmű Rt., a Nemzeti Cél Project és a Mecseki Ércbánya Vállalat szakemberi részvételével „Lesz-e a Mecsekben atomtetemtő?” címmel tartanak előadást november 30-án 17 órakor a pécsi Lenau Házban. Füzes János pódiumra lép „Ugatni fogok, ha nem beszélhetünk!” címmel Füzes János és Füzes Zoltán estjére kerül ma sor Pécsett, a Piccola Perla Étteremben. Az este hét órakor kezdődő műsorban Forró János, ifj. Reiner Ágoston, valamint Mátrai Attila működik közre. <2?> TOYOTA M IACE 1 0°/o kezdcí befizetés mellett kedvező LÍZIMQ. (^)TOYOTA-SCHREER Pécs, Búza tér 8/a Tel./Fax: 72/336-833 Egy féléven át a JPTE Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszékének vendégoktatója volt Gopal Krishan professzor az indiai Panjab Egyetemről, Chandigarh városából. Két kurzust tartott a pécsi hallgatóknak India földrajza, valamint várostervezés és -fejlesztés témában. A néhány hónap alatt, amit itt töltött, bejárta Magyarországot. India a társadalmi fejlődésnek hasonló fokán áll mint hazánk, ezért ösz- szehasonlítva hazájával Krishan professzor számára nagyon érdekes volt a mi „átmeneti” világunk. A többi szocialista országhoz viszonyítva sokkal alacsonyabb szintűnek gondolta Magyarországot, s meglepődve tapasztalta, hogy az infrastruktúra, a hírközlés, a közlekedés mennyire kiépített. A fejlett országokhoz viszonyítva is különösen jól szervezettnek tartja a tömegközlekedést. Magyarországnak mindez jó esélyt ad a gazdasági fejlődésre. Érdekes adatra is bukkant: ma a nemzeti jövedelemből a. társadalom legalsó rétege nálunk 20%-ot birtokol, nyugaton ez csak 8 százalék. Tehát viszonylag jól élnek az alsóbb rétegek is. A professzor szerint ez még a szocialista rendszer maradványa. Az átalakulást kicsit gyorsnak tartja, kiegyensúlyozottabban, nagyobb nyilvánosság mellett kellene végbemennie. A társadalmi igazságosság és a gazdasági hatékonyság között meg kellene találni az egyensúlyt. Nem szabad, hogy elragadják az embereket az indulatok. Krishan professzor úgy látja, hogy nálunk nincs senkinek biztos képe a jövőről. Az értelmiség se igazán tudja, hogy mi történik körülötte, s hogy mi fog történni. Pedig az ő feladata lenne eloszlatni a ködöt és tiszta helyzetet teremteni. Itt azonban olyan alacsony az egyetemi oktatók fizetése, hogy másodállások után Frissen festett falak, megújult épületek jelzik építészeti kultúránk megőrzését, a városkép és hangulat újrateremtését Pécsett. Hűség a széphez, a mesteremberek alkotásaihoz, már ami megmaradt. Csodálatos ez a város. Ám mégis meg kell kérdezni, mi lesz veletek szép pécsi házak? Szomorúan nézzük az utóbbi években elharapózott, elítélendő szórakozás nyomait a falakon. Telefirkálják, bespré- zik ízléstelen szövegekkel, figurákkal. E féktelen szórakozást élvező fiatalok semmibe veszik az épületeikért sok pénzt áldozok és a városszépítők törekvéseit. kell szaladgálniuk, s nem marad idejük a fontos létkérdéseken tömi a fejüket. Indiában ez nem így van. Magyarországon mindent túlzottan csinálnak: sokat esznek, sokat isznak, és sokat dolgoznak az emberek. Ugyanakkor nagyon nyitottak, barátságosak és segítőkészek. S nemcsak a fiatalok, hanem az egyszerű emberek is az utcán - vallja Krishan profesz- szor, bár hozzáteszi, hogy fenntartással kell kezelni amit mond, mert a nyelvi nehézségek miatt csupán a megfigyeléseire hagyatkozhatott. (Nem neki voltak nyelvi nehézségei, mi nem tudunk angolul. Szerinte tőle még az is elvárható lett volna, hogy megtanuljon magyarul.) Az egyetemisták komolyak, érdeklődőek, tanulni, utazni, látni akarnak, bár őket is egyre többet foglalkoztatja a pénz. Indiában kevésbé fontos a pénz. Meglepve tapasztalta igen erős olvasási szokásainkat, s kiderítette, hogy egy emberre négy újság elolvasása jut, ami ritka jó dolog. Nagyon tetszett az is Megbotránkoztató és elszomorító. Mi másként is lehetne minősíteni a falfestéseket, falfirkákat és az ocsmány szavakat? Tele van velük a város. Viselik a műemlékek, a régi szép házak de az új épületek is. Nem érdemes idézni a fes- téksprével írt szavakat, egy füzet is megtelne velük. A kultu- rálatlanság nyomai, a felelőtlenség jegyei. A rongálás mesterségét gyakorolják „alkotásaikkal”, nyelvezetükkel, ötleteikkel, hogy aztán mindenki lássa erkölcsi és kulturális felfogásukat. így élnek az elkövetők a szépség kárára, a vad ösztönök kielégítésére. Alig van ház, amelyre ne Krishan professzornak, hogy nálunk az anya neve után azonosítják az embereket, ilyen sehol nincs a világon. Ebből arra a következtetésre jutott, ahol ilyen fontos az anya neve, ott szeretik és megbecsülik az anyákat. Fontos ez egy indiai számára, ahol erős az „apauralom”. Sok apró észrevételt tett még a professzor az amerikai kultúra térhódításával kapcsolatban is, melyet Indiában ugyanolyan nehéz kordában tartani, mint Magyarországon. Csak az állandó társadalmi kontroll és a hagyományok ápolása segíthet. Sok kérdéssel érkezett hozzánk Gopal Krishan professzor és talán még többel távozik. Eddig a gazdasági, a társadalmi átalakulás érdekelte, most viszont igen fontosnak látja a folyamatoknak az emberekre, a családokra gyakorolt hatását. Hazatérve tovább fogja építeni a két egyetem közötti együttműködést, s reméli lehetőség lesz majd arra is, hogy pécsi hallgatók Indiában tanuljanak. Müller Zsuzsanna pingáltak, spréztek volna. Este és nappal egyformán tevékenykednek, újabb és újabb falfestések tűnnek fel. Elképzelhetetlen, hogy soha senki nem látja a mázolókat. Vajon szólni kellene, vagy elijeszteni tettüktől őket? Ki tudja, használna-e a szép szó? Mire felnőttek lesznek, idősebbek, vajon miként vélekednek majd az ilyen látványtól, vagy ez is csak egy áramlat, ami magától elmúlik? Bizonyára egy részük el fogja ítélni, és akkor talán ők is városszeretővé válnak, reméljük. De addig? Addig sajnos, ez a „kultúra”, vagy csak az amit akartok srácok? Nőjétek ki mihamarább! R. Gy. kultúra” vagy amit akartok Kacsalábon forgó kórház - magyar orvosokkal Mikor dr. Révész Tamás gyermekgyógyász, onkológus 1987-ben elvállalta, hogy az Egyesült Arab Emirátusokban fog dolgozni, el sem tudta képzelni, mi vár rá a távoli arab országban. Mikor megérkezett, a számára kijelölt villában 40 fokos hőség fogadta, ivóvíz nem volt. Természetesen az első, tán kellemetlen impressziókat hamar feledtette az 1978- ban, németek által épített „kacsalábon forgó” kórház A1 Ainban, ahol a 200 ágyra 80 orvos jut. Ezek többsége nyugat-európai, főleg angol, belga, skandináv - jelenleg három magyar orvos is dolgozik ott. Révész Tamás pécsi előadása lehetőséget adott, hogy az immár nyolc éves tapasztalatairól, a dúsgazdag, fejlődő ország és MaDr. Révész Tamás gyermekgyógyász FOTÓ: MÜLLER A. gyarország egészségügyi rendszerének különbségéről is beszéljen.- Azokat a lehetőségeket, amiket megteremtettek maguknak, csak irigyelni lehet - mondta. - Hiszen a mi kórházunkban is minden beteg külön, fürdőszobás elhelyezést kap. Ha emirátusi állampolgár az illető, akkor ingyen, állampolgári jogon, ha pedig külföldi vendég- munkás (az itt élők háromnegyede! az), akkor jelképes évi 100 dolláros biztosítást kell fizetni. Ez különösen fontos, ha tudjuk, hogy a rákos betegségek kezelése mennyire költséges. Ha olyan beavatkozásra van szükség - pl. csontvelőátültetésre -, amit mi helyben nem tudunk elvégezni, a beteget Angliába, Amerikába küldik, szintén államköltségen. Ez már viszont szinte túlzás, hiszen a sok külföldi kezelés, utaztatás költségén már lassan egy új kórházat lehetne építeni!- Európaiként mennyire könnyű, vagy nehéz alkalmazkodni az arab világhoz, az ottani szokásokhoz, amelyek gondolom, a mindennapi orvosi gyakorlatban sem kikerülhetők?- Valóban tisztában kell lenni a helyiek szokásaival. Kezdve attól, hogy egy kórterembe nem lehet kopogás nélkül benyitni, mert esetleg az édesanya fátyol nélkül ül beteg gyermeke ágyánál. Ugyanez a helyzet a különböző vizsgálatoknál is. Míg itthon kifejezetten úgy tanítjuk, hogy a beteget lehetőleg levetkőztetve kell megvizsgálni, ott ez, mondjuk egy 14 éves lány esetében elképzelhetetlen. Az orvosnak arra van módja, hogy itt-ott bekukkantson a leplek alá. Érdekes, hogy az egyetemen az orvostanhallgató lányok is úgy járnak, hogy csak a szemük látszik ki a ruhából; mikor mondtam nekik, hogy ezt esetleg el lehetne hagyni, mert egy orvosnál rendkívül fontos, hogy a beteg lássa az arcát, mikor hozzá beszél, közölték velem, látszik, hogy nem vagyok muzulmán, amiért ilyeneket mondok.- Érdekes megemlíteni, hogy a családok nagyok, nem ritka a 7-8 gyerek, és 12 éves korig minden tekintetben a szülők határoznak a gyermek sorsáról. Épp ezért egy-egy vizsgálat, diagnosztikus beavatkozás előtt nekik olyan dolgokat is apróra el kell magyarázni, ami a mi számunkra természetes. Egyébként az országban annak, aki megengedheti magának, ma is lehet második, harmadik felesége, így fordulhat elő, hogy egy kis betegre az első héten a saját édesanyja vigyáz, akit aztán felvált a második feleség, akit a gyerek ugyanúgy elfogad, mint a saját anyját.- Orvosi szempontból van- nak-e más feladatok, mint itthon? Gondolok itt olyan betegségek gyógyítására, amelyek nálunk nem léteznek vagy megszűntek népbetegségnek lenni.- Népbetegségek terén nincsenek elmaradva. Ami a gond, az egymás közötti há- zasodás folytán gyakoriak az öröklődő betegségek. És tény, hogy néha megjelenik egy- egy trópusi betegség, leginkább a malária, de ezt elsősorban Ománból vagy Pakisztánból hozzák be. Méhes K. Új tűzoltóautó - Egy Mercedes típusú gépjárműnek, valamint új feszítő-vágónak örülhetnek a szigetvári tűzoltóság dolgozói. A gyors, mozgékony tűzoltóautó elsősorban baleseteknél, mentéseknél jelent nagy előrelépést a munkában. fotó: müller andrea mm
