Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-29 / 326. szám
1995. november 29., szerda Kultúra Dünántúli í>apló 11 Az intézmények, a testületek és a közvélemény kölcsönhatásában formálódik a város kulturális koncepciója Sok évszázados értékek Mint ahogyan minden az országban, a kulturális, közművelődési intézmények helyzete is megváltozott az elmúlt években. Sokan nem tudják, milyen új testületek jöttek létre, kik és mit tesznek ott az állampolgárok bizalmából, az adófizetők pénzén. A Pécs városi közgyűlés kulturális bizottságának munkájáról az elnököt, Tillai Aurélt (MDF), és a bizottság egyik tagját. Újvári Jenőt (MSZP) kérdeztük. Hattagú bizottság A hattagú bizottságban - a különböző pártállás ellenére - mindannyian az igazi kulturális értékeket tartják fontosnak. Az elnöké a zene területe. Több kórus vezetőjeként a közművelődés öntevékeny világát is ismeri, s külföldi útjai révén számos tapasztalatot, kapcsolatot gyűjtött. Újvári Jenő, ahogyan mondják, az igazi profi, a népművelési tanszék vezetője volt, az egykori városi tanács osztály- vezetője, majd múzeumigazgató. Romváry Ferenc művészet- történésznek (SZDSZ) a pécsi, baranyai múzeumok, képtárak létrehozásában, megmentésében vannak múlhatatlan érdemei, Erdődy Gyula muzeológus (Köztársaság Párt) pedig a köz- intézmények, könyvtár, múzeum felelőse. Az MDF színeiben Staub Ernő irodalomtanár az oktatási bizottság elnökeként szerencsés összeköttetést biztosít a két testület között. Kunszt Márta egyetemi oktató, de az MSZP városi pártbizottságának titkára is, sok lakossági igény, bírálat jut el hozzá. Külső szakértő Pinczehelyi Sándor képzőművész, és Simon István a Pécsi Nemzeti Színházból. A tagok hetenként, kéthetenként üléseznek egy-egy intézménybe kiszállva, így jobban megismerik a hely külső és belső világát, problémáit. A bizottság a Pécsi Galéria, a színház, a Szimfonikus Zenekar, a Harmadik Színház, városi könyvtár, a városi tévé, a Mecseki Kultúrpark, a DOZSO, az Ifjúsági Ház, a Szivárvány Gyermekház, a Nevelők Háza, és a Rendezvényiroda ügyeivel foglalkozik. Elkészült ezeknek az intézményeknek az átvilágítása is. Tillai Aurél elmondta:-A jelentés inkább csak regisztrálta, összegezte, mi zajlikezekben az intézményekben, milyen gazdasági háttérrel, milyen létszámmal. Helyzetfelmérés volt, az ésszerűsítési terv azonban a bizottságra vár. Az Intézmények A kulturális intézményhálózat a költségvetés 5 százalékát Tény azonban, hogy a közművelődési szférának kell a legru- galmasabbnak lennie, s így átalakulhatnak funkciók, szervezeti keretek. Nagy a döntéshozók felelőssége, hiszen sok évszázados Játszatva tanít és tanítva játszat a Szivárvány Gyermekház igényli, ez 500 millió forint. Saját bevételük 10 százaléknál több. Újvári Jenő szerint elkerülhetetlen az intézmények korszerűsítése. Úgy látja: minden változik a kultúra területén, s általános támadás érte azt az elvet is, hogy a kiművelt emberfők sokaságában lenne a nemzet igazi ereje. A kultúra támogatása ugyanakkor változatlanul állami, önkormányzati feladat kell legyen, hiszen minden modern filozófia és társadalomtan alaptétele, hogy minden embernek joga van műveltnek lenni. Ez a liberalizmus egyik alapelve, s az európai gondolat alapvető fundamentuma is.- A belső átalakulást minden intézménynek magának kell elintéznie, a dolgozói kör, a szakmák részvételével - emelte ki. - Országos tapasztalatok már vannak, ezek szerint az intézmények ellátnak bizonyos alapfunkciókat, nonprofit szervezetekként is működnek, s a tevékenységüknek van egy piacosítható szférája is. Az átalakulás kapcsán felállíthatunk fontossági sorrendeket, a rangsor azonban állandó alku tárgya. kultúráról van szó, e szempontból Pécs kiemelkedően nagy hagyományú város. A bizottság arra törekszik, hogy legalább az alapfeltételek biztosítására szerezzen a közpénzekből. Tervek és álmok Sok jó irányú változás bontakozott ki. A Nevelők Háza teljesen új típusú népművelési formákat talált, a Rendezvényiroda kibővült tevékenységi körrel dolgozik. Persze vannak tervek, álmok is.- Ezek közé tartozik a kőtár, a középkori egyetem feltárása - mondja Tillai Aurél. - Évek óta húzódó ügy a Vasváry-házé is, a hangverseny -és kongresszusterem kérdése, a Pécs Története Alapítvány támogatása. Növekednie kell a kulturális turizmusban való érdekeltségnek, ehhez a nyári rendezvénysorozatokat kell erősíteni, a báb- fesztivált, a Szimfonikus Zenekar fesztiválját. Jövőre többek között Mundus Cantat néven kórusfesztivál lesz Pécsett, nemzetközi néptánctalálkozó, s a honfoglalás 1100. évfordulójára történészkongresszus. A kulturális bizottság sok aprómunkát is végez, de eközben nem felejtik, hogy fő feladatuk mégiscsak a város kulturális koncepciójának kialakítása. Ez lassan formálódik, s csak az intézmények, a testületek, s a közvélemény kölcsönhatásában képzelhető el. Egy kulturális stratégia legalább olyan fontos, mint azt elgondolni, hogyan működik egy város. Ezért látja rendkívül fontosnak a bizottság, hogy a város közgyűlése ezt a területet is a többivel egyenrangúként kezelje. H. L Gy. Neves művészek fellépésével a lásának századik évfordulóját PNSZ idén ünnepelte fennálF0TÓK: MÜLLER ANDREA Romhányi György - a rajongva tisztelt professzor A másik Romhányi Kollégái és tanítványai által rajongva tisztelt professzora volt a Pécsi Orvostudományi Egyetemnek Romhányi György, a kórbonctan tanára. 1951-től haláláig, 1991-ig élt Pécsett, és ezalatt a négy évtized alatt tudományos munkásságával és tanításával generációk sorának életében hagyott nyomot. A halálát követő negyedik évben az Akadémiai Kiadó a „Múlt magyar tudósai” sorozatában jelent meg róla kismonográfia, dr. Kádas István tollából. A Baranya Megyei Kórház Pathológiai Osztályának nyugalmazott főorvosa, az egykori tanítvány, majd kolléga munkájának magvát egy emlékelőadás alkotta. Mikor Jobst Kázmér, a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának elnöke felkérte az életrajz megírására, Kádas István ezt az előadást dolgozta át és egészítette ki időközben Romhányi Máriától kapott, egykori intézetek archívumában fölbukkant dokumentumokkal, valamint személyes emlékeire támaszkodva.-Fő célom tán az volt - mondta Kádas István -, hogy mivel a nyilvánosság fényében álló professzort sokan ismerték, bemutassam a háttérbe húzódó, másik Romhá- nyit. Épp ezért a könyv nem a róla máig is élő sztorik és anekdoták gyűjteménye. Nekem meggyőződésem, hogy egy professzorról, egy alkotó emberről leginkább az első generációs tanítványok képesek igazi képet alkotni, mert mesterük a kinevezés utáni években a legaktívabb, mivel akkor kell bizonyítania a világ és önmaga előtt. Épp ezért a személyes élmény, a közelség elengedhetetlen - Romhányi György esetében sem volt másképp. Álszentek lennénk, ha nem vallanánk be például, hogy hangulatember lévén rettenetes főnök tudott lenni; azonban mindazért cserébe, amit tőle kaptunk, azt hiszem, tanítványok kórusa mondja ma is, hogy megérte.- A munka során, mely tavaly novembertől az idei év májusáig tartott, természetesen fölhasználtam Romhányi professzor visszaemlékezéseit, interjúit, előadásait, például azt, melyet tanszéki elődjének, Entz Béla centenáriumi ünnepségén mondott. Ami a terjedelmet illeti: tán lehetett volna több is bizonyos helyeken egy-két mondattal, ám most újraolvasva a könyvet, úgy érzem, érdemben nem tudnék mit hozzátenni. Egy biztos: az efféle munkát még időben el kell végezni, mert az idő elrohan, és nem lesz belőle semmi! Szerencsére lett. Kádas István Romhányi Györgyről szóló könyve a Felsőmalom utcai Gondolat Könyvesboltban kapható. M. K. Az Egyetemi Könyvtár jelene és jövője Birtoklás helyett hozzáférhetőség Értékes „ kincsek ” tára müller andrea felvétele A pécsi Egyetemi Könyvtár gyarapítási keretéből - ami 1994-ben 15 millió forint volt - mintegy 14 milliót költöttek szakfolyóiratok rendelésére. E folyóiratok 90 százaléka az oktatásban és kutatásban nélkülözhetetlen friss külföldi szaklap, a többi a magyar rendelés. Lapok révén lépést tartani a tudomány állásával nem egyszerű dolog, mert világszerte kb. 100 ezer folyóirat jelenik meg. Az árak mára az égig szöktek, míg az Izvesztyija előfizetése 1990-ben 300 forint volt egy évre, ma 50 ezer forint. De ez mind semmi a vezető természettudományi, orvosi lapokhoz képest, melyek évi előfizetési ára 3000—4000—5000 német márka (és máris a a forint- leértékelésnél vagyunk, amiről nem kell külön szólni).- Rendkívül sok pénzzel kellene növelni a beszerzési keretet, és erre nincs lehetősége a Janus Pannonius Tudomány- egyetemnek - mondta dr. Son- nevend Péter, az Egyetemi Könyvtár igazgatója. - Idén májusban az a veszély fenyegetett, hogy egyetlen fillér sem marad könyvvásárlásra. Végül a Hallgatói Önkormányzatok segítettek 5 millióval, és szerencsére a Művelődési és Közoktatási Minisztérium juttatott plusz összegeket.- A helyzet az, hogy több, mint egy éve nem tudtunk külföldi könyvet venni, és magyar kiadványokból is csak keveset. Megjelent pl. az Egyetemes jogtörténet, ami valószínű, hogy a következő évtizedben is tankönyv lesz, de csak 2 darabot tudtunk megvenni, holott húsz kellene. Igaz, különböző külföldi alapítványoktól, oktatásfejlesztési programok révén érkeznek külföldi szakkönyvek a könyvtárba, ám ez már nem a könyvár hatásköre. 1995-ben mindent összeadva, 30 millió áll rendelkezésre, de szerény becslés szerint is ennek a duplájára lenne szükség. A nemzetközi gyakorlat szerint egy egyetem teljes költségvetésének minimum 4 százalékát kellene a könyvtár fejlesztésére költeni - a JPTE esetében ez nem éri el a 3 százalékot.-Ebben az esetben nagyon sok ez az egy százalék mínusz! - mondja az igazgató. - A jövő egyelőre bizonytalan. Szó van róla, hogy majd, néhány éven belül a bázisfinanszírozásról normatív, azaz hallgatónként i finanszírozásra tér át a kormány. Eszerint a szegények - mint mi is vagyunk - helyzete javulna, más, jobban ellátott könyvtárak pedig a kárát valla- nák. Ezért aztán nagyon erős lobbyzás folyik a tervezet ellen. A másik veszély az eddig jól működött kötelespéldány rendszer megszüntetése. Ha ez megtörténne, a könyvárak nem csak mintegy 5 millió forint értékű hazai könyvtől és folyóirattól esnek el, de elveszítik a tájékozódás lehetőségét, hiszen manapság valósággal áttekinthetetlen, mi jelenik meg országszerte, ugyanis kereskedelmi forgalomba sok alkalmi kiadvány nem is kerül be! A feladatok pedig továbbra is nagyok. Növelni kéne a számítógépes adatbázist, melynek segítségével jobban át lehetne látni a világ könyv- és folyóirattermését. Ennek segítségével célzottan lehetne leadni a rendeléseket, akár úgy, hogy egyegy lapból csak a legfontosabb cikk másolatát kérik meg. A könyvtárnak gyökeresen át kell értékelnie működését. A jövőben a birtoklás helyett a hozzáférhetőségen lesz a hangsúly.- Azt szoktam mondani - így Sonnevend Péter -, hogy a feladatom „isteni”. Hiszen csak Isten volt képes a semmiből valamit csinálni. Mert nincs pénz könyvekre; ha lennének könyvek, nincs hova rakni őket; nincs elég hely az egyetemisták számára sem; és végül: nincs pénz a munkatársakra. Mégis léteznünk kell, fejlődnünk. Méhes Károly k % >
