Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-29 / 326. szám
8 Dünántúli Napló Közélet 1995. november 29., szerda A Dráva-hullámtér élőhelyeit újra kell szülni Az erdő nem hazudik A magány feledtető csöndességében, besüppedve az elképesztően buja vegetációba, hajdan volt rohanó időknek nyomát sem őrizve tükörsima vizükön - megannyi apróbb- nagyobb holtág a Dráva hullámterében. Régebben még képesek voltak egy-egy mozdulásra, ha az anyafolyó szintje megemelkedett, tétován követték, de mára a Dráva úgy kimélyítette kordába fogott sodrával saját medrét, hogy a lefűződött holtágak végképp ledermedtek. Odébb, a melioráció révén akkoriban mezőgazdálkodásra alkalmasnak szánt jókora területeket szabdalnak a különféle csatornák. A víz tényleg eljött onnan, de most már a mező- gazdaság is lassan-lassan otthagyja: nem tud mit kezdeni ezekkel a földekkel. Itt formálódik a Duna- Dráva Nemzeti Park. Az előbbiekre figyelemmel: eredeti vegetációjában, élővilágában, talajvízháztartásában súlyosan sérült—sértett területen. „A Mecseki Erdészeti Rt. javaslatára a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, a Környezetvédelmi Felügyelőség és nem utolsó sorban a Vízügyi Igazgatóság támogatásával elkezdünk egy élőhely- javító programot a Dráva hullámterében. ” Dr. Papp Tivadarnak, az rt. erdőállománygazdálkodási igazgatójának előadásából idéztünk. A nyárfák meghökkentően tekintélyes törzsén a csömörök! Hegeknek-bögöknek kusza sűrűsége, amelyek a víz mozgásáról árulkodnak. A fejlődésnek indult, de a megemelkedett Dráva által megölt rügyek helyén burjánzó rücskök.- Az erdő nem hazudik ... - mondja Túrós László, a vajszlói erdészet igazgatója. Hogy tudniillik akkoriban, amikor természetes élővilága volt a folyó hullámterének, melyek voltak azok a fafajok, amelyeknek éppen arra volt szükségük, hogy jöjjön a víz, menjen a víz, jöjjön a víz, menjen a víz. Évente legalább négyszer. Majd hirtelen felkiált, karját széttárva:- Istenem, micsoda erdőt tudnék itt csinálni! A szakemberek a lehetőségre vártak-vámak, s úgy tűnik, ez megadatik. A program: a hullámtér eredeti vízháztartásának megközelítő, de legalább a mai élőhelyek megőrzését jól szolgáló helyreállítása. Az egyik kulcs a vízügyesek kezében: a hajdani holtágak fokainak megnyitása, hogy ismét élővíz kerüljön a medrükbe. A másik az erdészekében: a megfelelő fafajták megfelelő arányú telepítése. A rajtra mindkét fél kész. Tegyük hozzá a természetvédelem érdekét, a programnak a védett terület értékeit, szépségét, gazdagodását növelő hatását És tegyünk hozzá még egy, látszólag váratlan szempontot. Régebben a folyóvizek, holtágak fokokra voltak osztva: halászemberek között. Aki az utóbbiakat hasznosította, köteles volt a meder rendben tartására is, megvédeni például az eliszapolódástól. Ez a megoldás is kínálja magát, ha az élőhely-felújítás programja realitássá válik. A Dráva-mente falvaiban ma is bizonnyal számos olyan ember él, aki halászősökkel a múltjában maga is bérbe venne egy fokot. A lényeg ugyanis: a lefűződött holtágak eliszapolódott fokainak kitisztításával a közepest meghaladó vízszint esetén gravitációs úton élővizet juttatni a holtágakba. Ez a kulcsa a megoldásnak: az átfolyás, az időnkénti elöntés lehetőségének biztosítása. Aki ma a Dráva mentén jár, „szabályos” erdőket talál. Egyik tagban-foltban ilyen, a másikban olyan fafajjal - néha mintha vonalzóval jelölték volna széleiket. A régi-új víz- háztartás formailag is megváltoztatja ezt: a part magasságához - avagy a talajvíz szintjéhez - igazodva karélyszerűen kísérik majd a holtágak medrét a különféle fák, színeket és ritmust adva a tájnak. ■Sk Igen, azt hozzá kell tenni: a szakmai egyetértés megvan a program mögött, de mégis csak a legkezdetéről beszélhetünk. Szükségről és lehetőségről, amely mögött „lángoló típusú” vízügyesek, erdészek, természetvédők megvalósítható célt látnak. Az összhang megszületése után most már a terepbejárással foglalkoznak a szakemberek, pontosítandó - ismét Papp Tivadart idézzük - „az óvatos beavatkozással érinthető területeket.” Egyet kell értenünk azzal a véleményével is, hogy a Dráva-menti erdők, a Nemzeti Park és a régió szempontjából egyaránt nagy jelentőségű program talán elfogadható pályázati lehetőségként is támogatásra talál. Ők már tudják, ha vadul csúszkál a Túrós László vezette terepjáró, az jó, nagyon jó, mert akkor príma öntéstalajon hánykolódunk, és „Te, Tivadar, hogy itt micsoda erdőt lehetne csinálni!” Mert most csak gyomot és elhanyagoltságot látni. Mészáros Attila Vadregényes tájon formálódik a nemzeti park fotó: laufer Beteg vagy frontérzékeny? T alán az egyik leggyakoribb panaszt okozza az időjárás érzékenység. Már Hippokrá- tesz, az Ókor nagy orvosa is ír melegre, hidegre, nedves, illetve száraz levegőre érzékeny típusú emberekről. Manapság egyes becslések szerint a lakosság egyharmada szenved az időjárás változása nyomán fellépő panaszoktól, az időskorú- aknak pedig 90 százaléka. A kedvezőtlen testi-lelki hatásokat leginkább az időjárási frontok esetében érezzük, e légköri változások avatkoznak be ilyenkor a szervezetünk belső működésébe. Attól függően, hogy milyen légköri folyamatok játszódnak le, beszélhetünk úgynevezett melegfrontról, amikor a felettünk tartózkodó hideg levegő helyére melegebb érkezik. Ez nemcsak tolja maga előtt a hidegebb légtömegeket, hanem könnyebb fajsúlya lévén fölé siklik. Átvonulása előtt jellegzetesen emelkedik a vérnyomás, a test- hőmérséklet, a pulzus és a légzésszám. E frontra érzékenyeknél nyugtalanság mutatkozik, ingerültség tapasztalható, egyeseknél agresszivitás lép föl. Megnyúlik a reflexidő, s miután ez a fronthatás növeli az alkoholfogyasztási igényt, fokozódik a baleseti veszély, ez intő jel a gépjárművezetők számára. A hidegfront az előbbinek fordítottja. Ilyenkor a meleg levegő helyére a hideg nyomul, ezért betörési frontnak is nevezik. E fronthatásnál csökken a vérnyomás, a test- hőmérséklet, a pulzus és a légzésszám, rossz kedélyállapot, érzelmi labilitás, álmatlanság, fokozott feledékeny ség járhat vele. A tapasztalatok szerint a kétoldali hidegbetörésnél ugrásszerűen emelkednek a balesetek. Hazánk felett évente mintegy 50-re tehető az erős légköri frontok száma. A légköri változások okozta élettani és pszichés hatások tagadhatatlanok, ám az is igaz, hogy hajlamosak vagyunk rossz közérzetünket vagy éppen kellemetlen lelkiállapotunkat az időjárás rovására írni. Az időjárás azonban önmagában nem betegíti meg az embert! Az egészséges szervezet képes ellensúlyozni a légköri változások okozta hatásokat. Gyakran inkább arról van szó, hogy a meglévő betegség ad támadási pontot az időjárásnak. Ezért mindazok, akik ismételten panaszkodnak az időjárás nyomán fellépő különféle bajokra, jól teszik, ha betegségük okát próbálják kideríteni és nem igyekeznek önmagukat megnyugtatni az időjárás-érzékenységgel. Takács Ilona 1996. január 1-jétől életbe lép Dunafalva Bács-Kiskun megyében A kormány elfogadta és az Országgyűlés elé terjeszti Dunafalva községnek Baranya megyétől Bács-Kiskun megyéhez történő átcsatolásáról szóló előterjesztést. Dunafalva község lakossága és képviselő testületé kezdeményezte, hogy az Országgyűlés a'községet jelenlegi területével 1996. január első napjával Baranya megyétől Bács-Kiskun megyéhez csatolja. Ä települést Baranya megyétől elválasztó Duna olyan természeti akadály, amely nehezíti a megye településeinek megközelítését, így Dunafalva évtizedek óta Bács-Kiskun megyéhez kapcsolódik. Megépítették a Szeremlével összekötő utat, amelynek segítségével a Baja városhoz mért távolság a felére csökkent. így Baja most olyan távolságra fekszik Dunafalvá- tól, mint a Baranya megyei Mohács, de a közlekedést nem nehezíti a Duna. A befogadó Bács-Kiskun megye közgyűlése támogatja a község átcsatolását, a városban működő intézmények, illetve a megyei intézmények kihelyezett részlegei biztosítják a lakossági és közigazgatási szolgáltatásokat. Szálkák Ügyes, mi? A művelődési ház helyzete egyre reménytelenebb. Néhány éve még állami és szakági bevételekből léteztek, s ahogy lassanként elapadt, szinte már nullára fogyott a fix támogatás, úgy került előtérbe a saját bevétel és a pályázati rendszer.-Minden lehetőséget megpályázunk, a saját bevételekért is minden lehetségest megteszünk a puszta létünkért. Szerencsére többnyire sikeresek a pályázataink, így még létezni tudunk - mondja az intézmény vezetője. - Az elnyert pályázati pénzt viszont eleve központi támogatásként tudják be, s számon kérik, miért nincs elégséges saját bevételünk. Most viszont a pályázati pénzeket eldöntő szervezet jó pénzért hirdeti a „Hogyan pályázzunk?” című tanfolyamát. Ügyes, mi? Gyerekszáj Fáradtan, kiborulva ér haza anyuka, mérgesen közli, hogy újabb feladatot varrtak a nyakába. Négy éves kislánya kíváncsiságtól égő szemmel nézegeti édesanyja nyakát, körbejárja, és csalódottan jegyzi meg: „Anyuci, mit varrtak a nyakadba? A láncon kívül semmi sincs rajta.” Nagy utazás Hazánkból nemrég tizenketten utaztak Münchenbe a nemzetközi origamis (papírhajtogató) szakmai találkozóra. Az egyik résztvevő még mindig a nagy utazás sokkoló hatása alatt meséli esetüket:- A beharangozott reggel 7 óra helyett 5 órakor érkeztünk, kitettek minket a buszból, dideregve húztuk ki azt a két órát, s alig találtuk meg egymást vendéglátóinkkal. Az utazási iroda ígéretéhez híven egy hét múlva este fél hétre vártuk a minket hazahozó buszt. Éjjel tizenegyig semmi. Hiába telefonáltunk, a cégnél senki nem vette fel a telefont. A házigazdáék megsajnálták árva csapatunkat, a lányokat egy keresztény misszióhoz, a fiúkat meg a vasútállomás várótermébe szállásolták el, adtak meleg italt, szendvicset. Reggel kilenckor telefonáltunk Budapestre, a vonal túlsó végén megnyugtattak, valószínűleg a számítógép nézte el a dátumot, megígérték, este küldenek értünk buszt. „Ne este, mielőbb!” - könyörögtünk.- Végül hogy értek haza?-Éjfélre meg is érkezett a felmentő busz. Addig műsoron kívül origamiztunk a vendéglátóinkkal, végre volt rá bőven időnk. De megfogadtuk, azzal az utazási irodával többé soha nem utazunk sehová. Megéri? A gyermekélelmezési intézményt vállalkozásba adják. Hogy az üzemeltetés majdani rezsiköltségeit pontosan ki lehessen számítani, a bérbeadandó helyiségek fűtés-, víz- és áramellátását leválasztják az épület egységes rendszeréből. Ennek (nem kevés) anyagi terhét az intézmény gazdája állja, a bérlőtől majd minimális bért kémek és azt, hogy vegyék át a személyzetet, ugyanakkor megígérték, hogy állják az ételnorma különbözetét, így a gyerekek nem járnak rosszabbul. Megéri? Mindezt csak nem azért csinálják drága pénzen, hogy megtakarítsák a néhány szakácsnőnek és konyhalánynak havonta összesen számfejtett alig több mint százezer forintnyi bruttó bért? B. Murányi László Boltról boltra Exkluzív fürdőszobaszalon - Fehér papírcsíkok - Metro Emlékszem, annak idején általános öröm fogadta a Fészek Aruház megnyitását. Találó név jelezte: itt (majdnem) mindent megkapni, ami a fészekrakáshoz szükséges, vagyis a ház körüli munkákhoz - a vizes szerelvényeken kívül, azok a Vasút utcába kerültek - mindent meg lehetett találni a polcokon, s még faanyagok méretre vágását is vállalták. „Végre - sóhajtott fel a pécsi polgár -, nagy szükség volt már erre!” Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy a Fészek kezd átalakulni. Egyes cikkek ki-, mások bevonultak, s a csereberék nyomán egyre többet veszített a fészekrakást segítő jelleg. Az utóbbi évek legmegrázóbb, ám szerencsére kérészéletű változása az volt, amikor egy német cég saját értékesítési rendszerével saját árúit kezdte kínálni - méregdrága árakon. Amikor ez egyik napról a másikra eltűnt, visszatért a régi szisztéma, de még távolabb a nyitáskor vállalt célkitűzéstől. Aztán megszűnt a Vasút utcai „leányvállalat”, azt hiszem utód nélkül. Nemrég pedig valamiért betérve a Fészekbe csak néztem az utcafrontról mindent kirámoltak, aztán megjelent a kirakatüvegeken a közlés, miszerint itt - nesze neked, fészekrakás - exkluzív fürdőszoba szalon nyílik. Nem tudom, az ideáig vezető út logikája diktálta-e ezt? Változott az érdeklődés? Ráfizetés kísérte az eredeti tevékenységet? A megjelenő konkurencia elcsábította a vevőkört? Vagyis a megkapaszkodás végett változott a végletekig a profil? Többször írtam a bolti árjelzések - pontosabban ár-nem- jelzések - csapdájáról. Vagyis arról, hogy sok helyen vagy nem tüntetik fel az árakat, vagy ha igen, hát az szinte láthatatlanul történik, mert az árazógépek festék ... hát igen ... olyan. Többen szóltak: nemcsak az árazógépekkel van ilyen baj, sokfelé a pénztárgépek sem jobbak. Figyelni kezdtem, s azt tapasztaltam, hogy vannak üzletek- talán ezek jelentik a többséget -, ahol szépen olvasható számlát adnak a gépek, de szép számmal vannak, ahol oly halvány betűket, számokat, hogy ember legyen a talpán, aki ott helyben el is tudja olvasni. Ezzel aztán hiba esetén el is veszíti reklamálási jogát. Számomra a csúcs az volt, amikor egy helyen teljesen fehérnek tűnő papírcsíkot lökött ki a gép, s ezen otthon nagyítóval is csak igen halvány , értelmezhetetlen nyomokat láttam. Ez tehát az „üres formaság”. Pedig a boltban kapott számla nem az. Messze nem az! * Több mint húsz esztendeje már, hogy a müncheni rokonok szokásos nagy bevásárlásuk alkalmával elvittek egy a városon kívüli nagy áruházba, melynek a hatalmas parkolójában a rengeteg autó és a szertehagyott bevásárlókocsi jelezte, hogy valami számomra szokatlanra készülhetek fel. így is volt. Óriási csarnokba mentünk be, ahol több ezer (?) ember nyüzsgött az emeletmagas polcsorok útvesztőjében, szedte-vette a polcok általa elérhető magasságából a különféle árukat, miközben villástargoncák jöttek-men- tek közöttük, s rakták fel, vagy éppen szedték le a rakodólapokon lévő árukat a vásárlók feje fölül. A végén a pénztár valamivel olcsóbban, diszkontárakon számított mindent, ez volt a viszonylagos kényelmetlenség, a várostól való távolság ellenértéke. Emlékszem, innen - SU- MA volt egyébként az áruház neve- sok olyasmit hoztam, aminek a létezéséről az időtájt itthon még fogalmunk sem volt. Azóta is ábrándoztam: milyen jó lenne itthon is egy hasonló helyen vásárolni. Ä több mint két évtizedes ábránd most - részben megvalósult. Pécs nyugati ipari övezetében villámgyorsan felépült a Metro, az itteni SU-Ma, ami ugyan hivatalosan vállalkozók részére készült nagykereskedelmi áruház, ahová azonban vállalkozói igazolvánnyal bárki bemehet, aki vállalja az 5000 forintos vásárlási értékhatárt. De soha annyi vállalkozó nem volt Pécsett és környékén, mint amennyien ott tolonganak esetenként az általánosnál valamivel olcsóbb beszerzési lehetőséget kihasználandó. A szisztéma itt is ugyanaz, mint a SU- MA-ban, ám a közel két és fél évtized kereskedelmi fejlődései lépten-nyomon tapasztalhatók. Ezek hatását viszont rontja némi kis magyaros szervezetlenség: polcsorok között raklapon felejtett göngyölegek, vagy szándékosan elhelyezett, mert a polcokon már el nem fért áruk egyaránt nehezítik a vásárlók és a villástargoncák mozgását. Vállalkozói igazolvánnyal a zsebben ideális hely a nagy bevásárlásokra. Csak azt nem tudni, mint szól ehhez a konkurencia? Hársfai István * í A
