Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)

1995-11-03 / 300. szám

1995. november 3., péntek Politikai Vitafórum Dunántúli Napló 11 Merre tovább? Az önálló arculatért KDNP-kacsintások Sorsdöntőnek minősítették a Kereszténydemokrata Néppárt vezetői a két hét múlva, november 11-én összeülő Választ­mány tanácskozását. Mint mondták, ott fognak dönteni a párt stratégiájáról, szövetségéről a többi politikai erővel. Mindezt egy hónappal ez­előtt jelentették be, akkor, amikor azt is közölték, hogy az MDF, a Fidesz és a KDNP hozzálátott a választásokig ter­jedő időszakra szóló politikai szövetségüket rögzítő szán­déknyilatkozat kidolgozásá­hoz. Kétség sem fér hozzá: ilyen nagy horderejű lépésre - a Polgári Szövetség létrehozá­sára - valóban csak a párt leg­főbb testületé hatalmazhatja fel Giczy György pártelnököt. Ennek ellenére a három párt szakértői nyomban hozzáláttak a gyakorlati együttműködés­hez, például a közös módosító javaslatok kidolgozásához a - még be sem terjesztett -jövő évi költségvetéshez és adó­tervé nyékhez. A lendület körülbelül egy hétig tartott: október 4-én megalakult a Nemzeti Szövet­ség Magyarországért Mozga­lom Egyesület. Az egyesület zászlóbontásán pedig a „zász­lóapa” Torgyán József oldalán ott volt a KDNP egyik megha­tározó személyisége, Hasznos Miklós is. Néhány napra volt csak szükség ahhoz, hogy ki­derüljön: Hasznos nem egy­szerűen magánemberként csat­lakozott a mozgalomhoz. Ok­tóber 9-én Gáspár Miklós, a párt alelnöke az Új Magyaror­szágban kifejtette, hogy a Pol­gári Szövetség koncepciójával szemben a KDNP-nek a par­lamenti ellenzék valamennyi pártjával, tehát a Kisgazdapárt­tal is együtt kell működnie. Azóta egyre gyakrabban és egyre több kereszténydemok­rata politikustól hangzott el, hogy a szocialista- szabadde­mokrata koalícióval szemben ellenzéki összefogásból Tor­gyán Józsefet sem szabad ki- rekeszteni. Október közepén már a párt parlamenti csoportjának hiva­talos állásfoglalásaként fogal­mazták meg, hogy minden el­lenzéki párt teljes egyenjogú­ságon alapuló együttműködé­sére törekednek. A „minden ellenzéki párt” megfogalmazás két napon be­lül - talán a KDNP mérsékel­tebb szárnya, Surján, Isépy és Latorcai számára is - új di­menziót kapott azzal, hogy a párt vezetői a MIEP-pel és a POFOSZ-szal közös október 23-i ünnepségre hívták az MDF-et és a Fideszt. E két utóbbi párt vezetése elzárkó­zott a Csurkával való közös demonstrációtól, és ettől a ponttól kezdve a Polgári Szö­vetségről már csak múlt idő­ben vagy tagadás keretében lehet beszélni. Egyfelől Giczy György pártelnök már kifejezetten hir­deti, hogy a KDNP-nek a par­lamentin kívüli nemzeti erők­kel is együtt kell működnie, ezzel kapcsolatban még le­mondással is fenyegetőzött. Másrészt - bár az MDF és a Fidesz hivatalosan még min­dig a Polgári Szövetség meg­erősítését várja a KDNP no­vember 11-i országos választ­mányi ülésétől - a héten Für Lajos, az MDF elnöke kijelen­tette: nem látja értelmét annak, hogy a KDNP nélkül is szoros együttműködést alakítson ki pártja és a Fidesz. A Nemzeti Szövetség meg­alakulásakor Hasznos Miklós még úgy fogalmazott, hogy a KDNP-nek híd szerepet kell betöltenie az MDF és a Fidesz, illetve a FKgP között. Pár nappal később Gáspár Miklós már azt írta, hogy a KDNP az egyetlen párt, amely - egyenlő távolságot tartva mindenkitől - képes ennek a szövetségnek a centrumává válni. Giczy György pedig a Demokrata ok­tóber 19-i számában kijelenti: „Miért mondanék le arról, hogy ha a KDNP lesz a legerő­sebb, akkor az övé legyen a vezetőszerep? Az én tevé­kenységemnek az a célja, hogy a legerősebb legyen.” Bár arra még várni kell, hogy - mint januárban, pártel­nökké választása után meghir­dette - a KDNP „nagy párt” legyen, Giczy György már az­zal a jóleső érzéssel állhat a pártszervezetek küldöttei elé, hogy 9 hónap alatt sikerült megszületnie az új KDNP-nek. Giczyt ez év elején azzal a Sur­ján Lászlóval és Latorcai Já­nossal szemben választották meg, akik a párttagság - és a szélesebb közvélemény - előtt az MDF vazallusi szerepet jel­képezték. Már csak emiatt is az új pártelnök nyomban fenn­tartásait hangoztatta egy újabb politikai szövetség, az MDF- fel és a Fidesszel való azonnali összefogás tervével szemben. A két párt vezetői ráadásul azt a tapintatlanságot is elkövet­ték, hogy - a KDNP akkor kü­szöbönálló tisztújítására hivat­kozva - januárban nélküle kezdték meg az egyeztető tár­gyalásokat. Az új szövetséges, Torgyán József, figyelmesebb. Hasznos Miklós egy-két héttel ezelőtt a Magyar Nemzet-beli interjúban még büszkén szá­molt be arról, hogy sikerült ki­vívni: Torgyán József nem lesz a Nemzeti Szövetség örö­kös elnöke, hanem rotációs alapon hat hónaponként más és más tölti be az elnöki funk­ciót. Nos, a jó elnyeri jutalmát: a Nemzeti Szövetség sajtótá­jékoztatóján bejelentették, hogy „az alapszabályban rög­zített rotációs rendszer alap­ján” a szervezet soros elnöki tisztét az elkövetkező három­négy hónapra Hasznos Miklós veszi át. Tulajdonképpen az sem lenne nagy meglepetés, ha ezek után a november 11-i or­szágos választmányi ülésen Giczy György pártelnök ezút­tal az MDF és annak keresz­ténydemokrata szövetségesei felé tenne gesztust. Hajdú András Mindent lehet, csak név nélkül? 1956. november 4. Az Új DN okt. 19-i számában Maráczy Tibor Kinek az érdeke? c. írásában nem név szerint, de egyértelműen személyemet is érintő cikket írt a Politikai Vita­fórum rovatba. Az FKgP-nek újraalakulása óta tagja vagyok. Szembekerül­tem pártom elnökével, mert hitelt adtam az elterjesztett állításnak, hogy III/III-as ügynök volt. Számomra máig elképzelhetet­len, hogy olyan pártnak legyek a tagja, amelynek egy volt ügynök az elnöke. - Ezt nem az egyesek által kedvelt álszerénységgel, névtelenséggel vagy névtelen le­velek formájában közöltem, ha­nem egyéb kifogásaim mellett a vajszlói nagygyűlésen a pódiu­mon a szemébe mondtam. Rög­zítettem, ha bebizonyosodna té­vedésem, kötelességemnek fo­gom érezni megkövetését. Kizár­tak az FKgP-ből, de kisgazda Nemzetbiztonsági ellenőrzés Nemzetbiztonsági ellenőrzés alá kell vonni az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának tag­jait is. Ez a kontroll megbízatá­suk teljes időtartamára szólna. Ezt Mécs Imre, az Országgyű­lés Honvédelmi Bizottságának elnöke fogalmazta meg a nem­zetbiztonsági törvényjavaslat­hoz benyújtott módosító indít­ványában. A távirati irodának nyilat­kozva Mécs Imre elmondta: a bizottság tagjai feladataik el­látása során olyan védett, ál­lamtitkokat tartalmazó infor­mációkat ismerhetnek meg, ami indokolttá teszi nemzet- biztonsági ellenőrzésüket. Egyébként is a törvényjavaslat a nemzetbiztonsági bizottság tagjaira vonatkozóan előírja az ellenőrzést. szellemiségű városi képviselő maradtam, sőt társaim bizalmá­ból a városi közgyűlésben az FKgP frakcióvezetője voltam a ciklus végéig. Torgyán Józsefről messze nem bizonyosodtak be az ügy­nökségére vonatkozó állítások, inkább az ellenkezője. Köteles­ségemnek éreztem, hogy ígére­temhez híven ezt közöljem. Megkövető levelemet az FKgP városi vezetésének adtam át, amely azt Torgyán Józsefhez to­vábbította, aki válaszlevelében bocsánatkérésemet elfogadta. Párton kívüliként kértem újra munkát az FKgP Pécs Városi Szervezetében. Később tagnak, kifejezetten a vezetőség kérésére és a tagság jóváhagyásával lép­tem be újra. A tagság jelölt ismét városi képviselőnek is. Galbáts András Pécs városi képviselő Tizenkét nappal a győztes nép­felkelés után a szégyenben ma­radt világhatalom visszavágott és akkora hadsereget indított az ország ellen, mely egy világhá­ború elindítására elég lett volna. Kétezer tankot küldött ránk, többet mint az 1944 októ­berében elhíresült nagy debre­ceni páncélos csatába. A fegyveres ellenállást na­pok alatt szétzúzták. Egyetlen fegyvere maradt a magyar nép­nek, a sztrájk. A munkástaná­csok - melyeket valóban a munkások választottak a saját soraikból - heteken át képesek voltak szervezni az ellenállást, míg decemberben Marosán György ki nem jelentette: „Nem tárgyalunk, lövünk!” Lőttek, ártatlan, fegyvertelen tüntetőket, hátulról halomra. A nyílt ellenállás megtört. Aztán jött a megtorlás, börtön, bitó. Pécsett az ellenállás egyik fellegvára volt a pécsbányate­lepi Széchenyi-akna. Odajártak bátorításért a többi üzemek vá­lasztott képviselői is. Végül az orosz városparancsnok - tán a helyszínre küldött kormánybiz­tos tanácsára - megbeszélés ürügyén magához hívatta és le­tartóztatta Sima Lászlót, Biczó Józsefet, Dobrovics Emilt, a bányászok vezetőit és másokat. Nagy bűnük volt, népszerűek voltak, hallgattak rájuk az em­berek. Ezért fejenként 15 év börtönnel sújtották őket és - ha kaptak is 1963-ban kegyelmet - többé nem jöhettek Pécsre. Mit tudnak a gyerekeink, unokáink ma ezekről az esemé­nyekről, melyek megrázták az egész világot? Az egykori résztvevők legföljebb fura em­lékei a múltnak. Pedig hősök voltak, nem önszántukból, a történelem tette őket hősökké. Belőlük, az ő vérükből, szen­vedéseikből nőtt ki a ma! Székely Sándor Mára mindenki számára vilá­gossá vált, hogy a kormánykoa­líción belül szakadatlanul zajló hatalmi harc az ország stabilitá­sát veszélyezteti. A napirenden levő botrányok nem csak Horn Gyula, hanem az egész kor­mányzat tekintélyét jelentősen megtépázták még híveik köré­ben is. A „hajósiak” egyre szapo­rodó - már száz képviselőt is meghaladó - csoportja egyre hangosabban elégedetlenkedik a kormányzatban eluralkodó SZDSZ-es hegemónia miatt. A Horn Gyulának címzett kritiká­ban Pető Ivánt árnyék kor­mányfőként emlegetik. A há­borgó képviselők abból az anakronizmusból indulnak ki, hogy a magát szocialistának valló párt kormányzati pozíció­ban ultra liberális gazdaságpoli­tikát valósít meg. Sokuk szerint a Bokros féle sokkterápia sok­kal inkább sajátja a kisebbik kormányzó pártnak mintsem az MSZP-nek. Az is joggal zavar­hatja őket, hogy az SZDSZ a nyilvánosság előtt előszeretet­tel tetszeleg a belső ellenzék szerepében, miközben meg­szerzi magának a stratégiai po­zíciókat (köztársasági elnök, főpolgármester, médiák, stb.). Ugyanakkor soros követelése­kor a kormányból való kilépés­sel fenyegetőzik. Amit való­színű, hogy a kellő pillanatban meg is fognak tenni. A „balhét” pedig az MSZP viheti egyedül. Ezt a hálátlan szerepet az MDF-el is eljátszották a Kis­gazdák, következményei pedig az MSZP-s képviselők előtt is közismertek. A „hajósiak” tö­rekvéseit nem csak a koalíción belüli ellentétek táplálják, ha­nem az a hamis illúzió is, hogy az SZDSZ helyére valamelyik ellenzéki párt beszállna. Ehhez tápot adhatott némelyik ellen­zéki politikus felelőtlen meg­nyilatkozása is. Ezek a teóriák - parlamenti erőviszonyoktól nyilván nem függetlenül - elsősorban a szo­cialistákhoz kapcsolódnak, és abból a feltételezésből indulhat ki, hogy az MSZP-n belül léte­zik egy jelentős erővel rendel­kező markáns csoportosulás, amely hajlandó és képes is arra, hogy meghatározó pozícióba Jótékonysági és szolidaritási es­tet szervez november 10-én a Magyar Igazság és Elet Pártja - jelentette be Csurka István pártelnök csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján. A rendez­vénnyel az egészségügyi dol­gozók másnapi demonstrációját kívánják támogatni. Az est szervezésében más tömörülé­sekkel együtt részt vesz a Ke­kerülvén a pártban, olyan poli­tikát folytasson, amely találko­zik az ellenzéki pártok hosszú távú érdekeltségével a társada­lom alakítását illetően. Azaz van az MSZP-ben egy erős nemzeti szárny, amely az SZDSZ-től szabadulván - a nemzeti érdekek mentén hatá­rozná meg a szocialista párt po­litikáját, hiszen a szocialisták érdekeltsége a társadalom hosszú távú alakításában való­jában ugyanolyan, mint ami­lyen az ellenzéki pártok érde­keltsége. Ez nyilvánvaló tévedés. Mi­után a jelenlegi társadalmi szerkezet nagyfokú átalakulását jelentő nyugat-európai társa­dalmi modell létrejöttében a koalíciós pártok - a politikáju­kat meghatározó csoportoknak a jelenlegi hierarchiában elfog­lalt kedvezményezett helyzete folytán - közvetlenül nem ér­dekeltek. Mindez nemcsak az SZDSZ-re, de legalább ilyen mértékben az MSZP-re is érvé­nyes. Ezen nem változtat az, hogy számos olyan nemzeti el­kötelezettségű politikus van a szocialisták között, akik sze­mély szerint szükségesnek tart­ják egy széles nemzeti elköte­lezettségű polgárság létrejöttét és a dél-amerikaival szemben a nyugat-európai társadalmi mo­dell kialakulását. De más az egyéni álláspontokat motiváló személyes meggyőződés, és más egy párt irányvonalát meghatározó érdekeltség. Ami pedig az ún. nemzeti oldal tény­leges erejét illeti, a köztársasági elnökválasztás eredménye, el­oszlathatta az esetleges illúzió­kat. Az elégedetlenkedő képvise­lőknek tehát máshol kell a megoldást keresni. Vagy vállal­ják önmagukat és egyedül kor­mányoznak tovább. Vagy ma­radnak a rossz házasságban és nyíltan vállalják a másodhege­dűs szerepét. Vagy pedig fel­oldják a problémát azzal, hogy egy előrehozott választással az állampolgárokra bízzák az erő­viszonyok átrendezését. A kér­dés tehát adott. A válaszra pe­dig mielőbb szükség lenne mindannyiunk érdekében. Darvas Miklós Magyar Demokrata Fórum reszténydemokrata Néppárt, a Magyar Szellemi Védegylet, a Nemzeti Társaskör is. A MIÉP különleges jelentő­séget tulajdonít annak a nyílt levélnek, amelyet 17 közgaz­dász intézett a Világbank Ma­gyarországon tartózkodó elnö­kéhez - mondta Csurka. A saj­tótájékoztatón megjelent két aláírója is a levélnek. Szabadpiac és szociális igazságosság Lehetséges jövőkép „A nemzetgazdaságban terme­lés nélkül nem terem jövedelem, de termelni sem lehet, ha nem akarunk fogyasztani - kivétel a rabszolgaság, vagy a totalitárius rendszer. Ez az álláspont indít egyébként arra is, hogy semmi­lyen politikai vagy gazdasági erőfölényből adódó privilégiu­mot ne ismeijek el. Aki hatalmi helyzetét akarja kihasználni, an­nak tudatában kell lennie, hogy ezáltal a nép más köreit és a la­kosság más rétegeinek társa­dalmi létét akadályozza és káro­sítja.” A fentieket 1955-ben Ludwig Erhard mondta, aki mint keresz­ténydemokrata politikus, az Adaneauer kormány gazdasági minisztereként gyakorlati meg­valósítója volt a szociális piac- gazdaságnak. A jelenlegi gazdaságpolitika a fenti elveket elutasítja, mivel a pénzügyminiszterünk, mint , jó adószakember” csak az elvonás intézményét ismeri. A KDNP Baranyai Keresztényszociális Műhelye úgy ítéli meg, hogy el­hibázott az a gazdaságpolitika, amelyik csak a fogyasztás csök­kentésére és az elvonásokra épít. A külhoni piacokra történő ter­melést nem lehet úgy megvaló­sítani, hogy a hazai fogyasztást drasztikusan visszafogjuk. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy a pazarlást és a gazdaság­talan termelést ne számoljuk fel. A belső piac hiánya a külföldi tőkét is elriasztja. Mivel a kül­földi befektetőket csak egy megfelelően magas belső fo­gyasztás, fejlett infrastruktúra és az olcsó munkaerő vonzza. Le­het, hogy megdöbbentő, de a külföldi befektetők számára ha­zánkban már nem olcsók a munkabérek. (Tudjuk, hogy a hazai munkás, a hazai alkalma­zott nem így látja!) Az elvonásokra és a szociális ellátás szinte teljes leépítésre alapozó gazdaságpolitika nem biztosít megfelelő jövőképet a társadalmunknak. Az egész or­szág elszegényítésével nem sza­bad a rendszerváltoztatást meg­fizettetni. Ezért a törvényhozás területén fontos szerepet kell, hogy játsszon a szociális néze­tek előtérbe helyezése, különös tekintettel, hogy még mindig a rendszerváltás időszakát éljük. A rohamosan romló gazda­sági helyzetünk rendbetételére és a nemzet teljes elszegényedé­sének megakadályozására csak a szociális piacgazdaságon ala­puló gazdaságpolitika tud meg­felelő választ adni, csak a szoci­ális piacgazdaság tud felrajzolni egy olyan jövőképet, amely egy egész ország számára előnyös lehet. A szociális piacgazdaság mint közgazdasági fogalom el­sősorban Európában teijedt el. 1949-ben a német Keresztény- demokrata Párt (CDU) prog­ramja fogalmazta meg és kezdte bevezetni a mindennapok gaz­daságpolitikájában. Jellemző, hogy az angolszász nyelvterüle­ten is megjelent és az utóbbi év­tizedben mint „Üzleti etika” kü­lön tantárgyként kerül oktatásra az egyetemeken. A szociális piacgazdaság egyik legfontosabb alappillére a magántulajdonában gazdál­kodó, felelősségtudattal rendel­kező, önfegyelemre képes em­ber. A szabadpiac és a szociális igazságosság, ki kell, hogy egé­szítse egymást, mivel a piacgaz­daság még nem szociális, a tör­vénykezés teszi azzá. A mindenkori hatalom és az egyén szerepét L. Erhard ekép- pen fogalmazta meg: „Te állam ne törődj az én dolgaimmal, ha­nem adj nekem annyi szabadsá­got és a munkám gyümölcséből hagyj meg nekem annyit, hogy képes legyek alakítani a saját életemet, sorsomat és a csalá­domét is.” Jó lenne, ha a jövő évi költ­ségvetés elfogadásakor a képvi­selők a fentiekre is gondolná­nak! Perényi József MIÉP-est »

Next

/
Thumbnails
Contents