Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)

1995-11-25 / 322. szám

8 Dünántúli Napló VÁROSAINK 1995. november 25., szombat Bolgár Kisebbségi Önkormányzat A november 19-i kisebbségi vá­lasztáson a jogosultak számá­hoz képest alig egy százalék­nyian szavaztak, viszont a lea­dott érvényes szavazatok száma közel tizennégyszerese volt a város újabb kisebbségi önkor­mányzata megválasztásához szükséges törvény előírta mi­nimumnak. A Pécsi Bolgár Ki­sebbségi Önkormányzat tagja lett: Atanazov Ilija, Bonev Jor­dán, Császár Jánosné, Jorda- nov Istvánná, Peidl József né. Valamennyien független jelölt­ként indultak a választáson. Csütörtökön már meg is kapták a mandátumukat. Az önkor­mányzatuk két héten belül megalakul. Támogatások A Közgyűlés Jogi, Igazgatási és Ügyrendi Bizottsága 150 000 Ft. támogatást adott a Baranya Megyei Művelődési Központ­nak a Határon Túli Magyarok Fesztiválja megrendezéséhez, 43 000 Ft.-ot a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamará­nak a pécsi festőművészek grazi kiállításához és 100 000 Ft,-ot a QVADRO Táncklub­nak, hogy Kreiner Krisztina és Szauer Zoltán részt vehessen a világbajnokságon. Természetjárás és szépirodalom A Mecsek Egyesület „Ötórai beszélgetés” programsorozatá­ban november 29-én 17 órakor a Baranya Megyei Levéltár Rét utca 9. szám alatti házában Dé­nes Gizella írónőről emlékezik meg halálának 20. évfordulóján Fekete László és bemutatja a róla készült bibliográfiát. A be­szélgetés idején kiállítás is lesz az írónő összes könyvének cím­lapmásolatáról, korabeli sajtó­termékekben megjelent mun­káiról, dokumentumairól. Hajdani bányaterületek újrahasznosítása A Környezetvédelmi és Terü­letfejlesztési Minisztérium pá­lyázatot hirdetett a bányavál­lalkozókra át nem hárítható táj- rendezési feladatokra vonat­kozó 1996. évi finanszírozási igény benyújtására. A pályá­zatnak az a célja, hogy segítse a bányászat okozta tájrendezési feladatok elvégzését, a terüle­tek újrahasznosítását, rekultivá- lását. A Központi Környezet­védelmi Alapban ilyen célra külön rész van elkülönítve, s ebből lehet a pályázat révén támogatást elnyerni. Pécs Önkormányzata január­ban még csak az idei évre szóló rekultiváció-tervezés finanszí­rozására nyújtott be pályázatot. Ennek eredményeként az ön- kormányzat, illetve a Közüzemi Rt. - mint tulajdonosok - ösz- szesen 5,834 millió forintot kaptak a központi alapból. A közgyűlés a legutóbbi ülé­sen újabb tájrendezési felada­tok megvalósítására irányuló pályázatok benyújtását hagyta jóvá a Város- és Kömyezetfej- lesztési Bizottsága javaslatára. A pályázatok részint a koráb­ban a tervezést segítő pályáza­ton nyertes munkák 1996. évi kivitelezésének finanszírozá­sára irányulnak - ezek az elbírá­láskor a minisztériumi ígéret szerint előnyben részesülnek -, részint újabb hasonló munkák tervezésének finanszírozására jelentenek be igényt. A munkák kivitelezésére szolgáló pályáza­tok ossz költségigénye 145 mil­lió forint. Ezt négy felhagyott mészkőbánya tájrendezésére fordítaná a város: a Székely Bertalan utcaira, a szamárkú- tira, a Bárány útira és a Papp- bányára. A tervezés finanszírozására benyújtott pályázatok a Me- csek-kapu bánya, a Remény utcai, a Kénesi úti, a káposztás­völgyi és a Zsolnay-dombi volt anyagnyerőhely, a pécsszabol- csi volt homokbánya, az észak-gyükési volt mészkőbá­nya és meddőhányók, valamint a Mészégető-bánya rekultivá­ciójára vonatkoznak. D. I. Szemlélődő séta utcáról utcára Maradt egy ékezet és egy k-betű így utólag bevallom: minden­féle gondolatok - elmaraszta- lóak is, felelősségre vonóak is - kavarogtak bennem a döbbene­tes látvány után. Igaz ugyan, hogy megszokhattuk már: ke­mény tolvajlások, rablások ko­rát éljük, igen gyakran értelmet­lennek tűnőkét, mindennapi életünket veszélyeztetőkét. Tehát ki is kereshetne fele­lősségtudatot a tolvajlások, rab­lások mögött? A látványra vá­rosunk szívében tettem szert. A Korsós sírkamrában jártam mi­nap’ (a kulcsot a püspöki palota portáján kérték el, a jeles emlék ez idő szerint nem látogatható, a megmaradás érdekében oly fontos légkondicionálás sem - vagy csak esetenként - műkö­dik), s a lépcsőhöz érvén felki­áltottam a megdöbbenéstől. A bronz betűkből készült felirat­ból mindössze a hosszú ó éke­zete és a „sírkamra” k-betűje volt a helyén. Több semmi! A dühödt, mindent felzabáló szí­nesfémgyűjtés ezt sem kímél­hette? Mondjak most súlyos, el­ítélő szavakat? Minek? A tolva­jok, ha olvasnák is, nem hinte­nének hamut a fejükre, legfel­jebb jót röhögnének. Próbálom viszont elképzelni, hogyan, s mikor raboltak, volt-e szem­tanú, s ha igen, miért nem aka­dályozta meg? Félelemből-e, közönyből-e? De egyáltalán: lehet-e védekezni az ilyen ar­cátlan tolvajlások ellen ? Tar­tok tőle, hogy manapság aligha. Hát akkor? Ez esetben - ha gondoltak volna rá - talán oko­sabb lett volna szép, kőbevésett betűkből készíteni a feliratot. ■fc Ismerősöm magyarázza mél­tatlankodva: „Minden reggel az Aradi vértanúk útján megyek munkába. Igazán szép, most már majdnem valamennyi vér­tanú-szobor a helyén van. De az út! Túl nagy a forgalom, túl sok a szemét, végig túl sok az olaj­folt a díszburkolaton. Miért hagyják, hogy egy ilyen szép szoborsétány parkolóhellyé zülljön? Nem egyszer látom, hogy lent, az úgynevezett északi érintő úton megy végig az utcaseprőgép; hát az miért nem tud egy fordulóra ide is fel­jönni? ... Mondja, magának nincs olyan érzése, mintha gaz­dátlan lenne ez a város? Mert­hogy annyifelé látni hasonló­kat, ugyancsak fontos helye­ken.” Ehhez nincs hozzátennivaló. Itt van például a Citrom utca, az a bizonyos „legmélyebb mély­pont”, ahol most igazán nagy a hajtás, hogy karácsonyra min­den elkészüljön. Most épen egy hatalmas akna épül a készülő üzletház előtt: távfűtő vezeték­hez leadóakna - hallom. És mi­ért nem csinálták meg ezt ak­kor, amikor jaj de régen a távfű­tővezetéket építették, Jó kérdés - kapom a választ. Szóval alakul a Citrom utca. Lassan meglátjuk, ha lehull a fátyol, milyen lesz a Várnagy- hagyatékból lett üzletház, de látjuk, hogy a színes szecesz- sziós kerámiával díszített másik új ház máris tetszik, s látjuk a kettő között formálódni az ígért, új terecskét. De . . . a Cit­rom utca most is tele van autó­val, legalábbis addig, ameddig most be lehet jönni (múltkor egy horvát rendszámú autót lát­tam a túlsó oldalon a városfal­nál a legszűkebb helyre bepré- selődve). A nagy zűrzavart látva arra gondol az ember: Pécsnek ezt az új bevásárló ut­cáját meg lehet-e - meg tudják- e menteni az átmenő, a cél és a parkoló autóforgalomtól, ne­hogy a gyalogosok szoruljanak ki? Hársfai István Az öreg halász és a reklám „Jó az, ami után jól érzem magam, rossz az, ami után rosszul érzem magam” - fogalmazta meg magának ezt az igen egy­szerű elvet Hemingway. A kalandos életű író a belső kisbíróra hagyatkozott az erkölcsi kérdések eldöntésében. Csakhogy em­bertársaink előtt a közmegegyezésen alapuló normák szerint is megméretünk. Tehát nem elég jónak, erényesnek, adakozónak, emberségesnek lenni: annak is kell látszani. S itt lép a képbe korunk legelterjedtebb és legnyíltabban űzött fekete mágiája: a reklám. A hírnévért meghökkentően sok mindenre képesek az emberek, illetve az általuk irányított cé­gek: még pénzt is áldoznak érte, ha az másképp meg nem sze­rezhető. Emiatt talán még nem is érheti szó házuk elejét. Ám igencsak kificamodott értékviszonylatok is származnak ebből, s legfőképpen a szponzori és a szociális jótékonykodás terén. Hírverésről lévén szó, ezek egy része valamiképpen lapunkban próbál lecsapódni. Ismeretes, hogy a költségvetési apanázs elégtelensége miatt külső támogatók megnyerésével próbál­koznak olyan intézmények, amelyek valóban közérdekű szol­gáltatásokat nyújtanak. Elharapódzott, hogy ezt a támogatást ezzel a feltétellel kapják meg: szerezzenek publicitást lapunk­nál a „nagylelkű” cégnek. Az idézőjelet azért használtam, mert a képlet gyakran így alakul: a cég kikalkulálja, mennyibe ke­rülne, ha újsághirdetéssel reklámozná magát. Ezután felajánlja a már említtet feltétellel a támogatást a rászorulónak. Ha netán az sikert érne el lapunknál (vagy más médiumnál), akkor a cég megfürdik a jótékonyság dicsőségében, elszámolja a támoga­tást reklámköltségként, a megsegített felhasználja a pénzt, a la­punk pedig elesik egy reklámbevételtől. S akkor valójában ki is volt a támogató? (Olykor e trükk ismeretében is kivételt te­szünk: ha közérdekű szolgáltatásról van szó és csak azért nyúl­nak a reklám formához, mert más jogcím nincs támogatást adni. Mondják: ilyen fogások nélkül ma sok fontos szolgáltatás és intézmény működőképtelen lenne. Elfogadom. De a reklám jel­legű - netán még az adóból is leírható - támogatást akkor se könyveljük el eleve anyagi áldozatot vállaló jótékonyságnak, mert gyakran nem az. S bizony a jótékonysági báloknál is ér­mes lenne megnézni: az „eszem-iszom-rázom a rongyot” mula­tozás vajon nem disszonáns-e a támogatandó célhoz képest? Egyébként a „valami valamiért” elvű reklámhordozó jóté­konyság - legalább is bennem - cseppet sem kelt jó érzést. A mindenkori „halászoknak” - így karácsony előtt megkülönböz­tetett tekintettel egy hajdani galileai „halászra” - alighanem csekély elégtétel lenne, ha ekképp kellene átírni a híres He- mingway-tétel: Az emberséget legyőzni nem lehet, csak „elüz- letiesíteni”.(!?) Dunai Imre Jótékonysági akció Tisztelt Pécsi Polgár! Tisztelt Vállalkozó! A Szeretet Ünnepe közeledtével gondoljunk azokra, akik az ott­hon melege, biztos megélhetés nélkül tengődnek a világban. Az emberség jegyében lehe­tőségeink szerint segítsünk rá­szoruló embertársainkon. Felkérjük mindazon pécsi cégeket, vállalkozókat és ma­gánszemélyeket, akiknek mód­jában áll, hogy pénz és más természetbeni (élelmiszer, ru­hanemű') adományokkal enyhít­senek a nélkülöző pécsi hajlék­talanok nehéz során, adomá­nyaikkal a Támasz Alapítvány javára ajánlják fel. Az adományozási szándékot előzetesen a Polgármesteri Hi­vatal Jegyzői Irodáján lehet be­jelenteni. Az adományokat de­cember 22-én 8 és 18 óra között lehet átadni a városháza elő­csarnokában a Támasz Alapít­vány képviselőinek. A Kulturális Szervező Iroda és a Városi Televízió által szer­A Mindenki Karácsonyfája alatt rendezik meg idén is a már hagyományos ünnepi műsort FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ vezeti karácsonyi műsor kere­tében az adományozóknak a támogatás nagyságrendjének megfelelő televíziós megjele­nést biztosítunk. Dr. Révész Mária alpolgármester Közmeghallgatási morzsák A pécsi polgárok zsúfolt köré­ben csütörtökön tartott köz­meghallgatáson több közérdekű felvetésről szó esett, mint azt lapunk tudósításában tömörít- hettük volna. Példaként a vá­rosrendezéshez és a készülő fej­lesztési koncepcióhoz kapcso­lódóan is számos, sokakat érintő kérdés fogalmazódott meg. Ez utóbbira vonatkozóan a tudományos szakértők már közreadták szakmai vélemé­nyezésüket, s az önkormányza­tok érintett apparátusai közti egyeztetés után a városatyák szándékuk szerint szélesebb körben teremtenek lehetőséget a városlakók véleményének meghallgatására. Érdeklődés kísérte a már megkezdett és másutt is foly­tatni kívánt úgynevezett telkesí- tési programot, amelynek eredményeként a 6/A főút mel­lett lakók művelésre, növényte­lepítésre tulajdonukba is kapják a házukkal szomszédos terüle­tet. A magyarürögi városrész járdaépítésével, illetve folytatá­sával kapcsolatban megnyug­tató válasz hangzott el, ugyanis a járda-, egyben kerékpárút-épí- tés forrásának előteremtéséhez már benyújtották a továbblé­pést előlegező pályázatokat. A város egyes részein a meg­szokott heti három alkalom he­lyett utóbb már csak kétszer fordul meg a szemétszállító jármű. Valóban, erre az önkor­mányzattól is „biztatást” kapott a szolgáltató, hiszen számos te­rületen ritkábban telik meg a szemétgyűjtő, de a közmeg­hallgatáson tett ígéret szerint, ahol indokolt, visszaállítható a háromszori forda. Tröszt E. Városvédő őrjárat Egy jellemző képet közlünk ez alkalommal is. Tudjuk, hogy a jó szándékú volt a tett: pihe­nőhelyet akartak létesíteni a panelházban lakóknak. A megvalósítás azonban hasonló stílusúra sikeredett, mint amit a panelház típusú építmé­nyeknél megszoktunk. Ä kép­ről szembeötlő, hogy milyen rideg, falanszter-szerűen kö­rülhatárolt ez kis tér. A „pihe­nőhely” a panelépület oldalá­hoz támaszkodik, mindkét ol­dalfala hasonló kiképzésű, a műtárgyak is ugyanilyen stí­lusban kés ültek. Nem csoda hát, ha nem érzi senki magáé­nak: legfeljebb szemetelni, ro­hangálni járnak oda. Képünk a Szabadság út eleji első négy- emeletes mögött készült, de fotózhattunk volna sok más helyen is. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, Dr. Vargha Dezső Pécs levegője Az ÁNTSZ Baranya Megyei Intézetének vizsgálati adatai szerint az november 23-án mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs város légszennyezettségét a következő mutatók jellemez­ték az egészségügyi határérték százalékában: kéndioxid 21,9%, nitrogéndioxid 54,3%, szénmonoxid 26,5%, szálló por 91,9%, ózon 12,7%. A szálló por szennyezettség értékei je­lentős terhelést mutattak és a Szabadság úton (123,5%-ot el­érve) a határértéket meghalad­ták. A gáznemű légszennyező anyagok közül a nitrogén érté­kei megközelítették az egész­ségügyi határértéket (a 100%- ot). A legmagasabb nitrogéndi­oxid szennyezettséget a Kodály Zoltán úton mérték. A levegő - szennyezettségé­nek mérését a Városi Vagyon­kezelő Kft. támogatja. ,V A 4 4 A Megdöbbentő a látvány, a felirat szinte teljesen eltűnt a Kor­sós sírkamra bejárata fölül fotó: laufer László

Next

/
Thumbnails
Contents