Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-02 / 299. szám
8 Dunántúli Napló Közélet 1995. november 2., csütörtök Állami számvevőszéki vizsgálat Kinek kárpótlás, kinek kár Az Állami Számvevőszék vizsgálta a kárpótlási törvények gazdasági előkészítését és végrehajtását. Jelentése a vagyoni kínálat alakulásáról, az ún. földkárpótlás alakulásáról és a mező- gazdasági termelésre gyakorolt hatásairól, valamint a jegyek értékét befolyásoló hatásokról szól. Morituri Izmos férfikarok szorítják a rövid, szélespengéjű kard markolatát és nyújtják a császár felé.-Ave, Caesar! Morituri te salutant! A gladiátorok elszánt kiáltása vissza-visszatér. Férfiak, katonák császárra, királyra, vezérre, hadúrra, zászlóra, hazára esküsznek és ajánlják életüket, vérüket. Kivont kardok csattannak össze, felharsan a kiáltás: A hazáért mindhalálig! Harci öltözetet húztak a férfiak és gyülekeztek a zászlók alá. Kürt harsant, dobok peregtek, indulók dübörögtek.- Fel, fel vitézek a csatára! „Szent szabadság”, „igazság”, „felszabadítás”, „testvéri segítség”. Mindkét oldalon megáldott zászlók, egymást túlharsogó jelszavak.-Jézus segíts! Alah! Alah! Fohász, könyörgés, asszonyi könnyek. A díszes egyenruhák megszürkülve a földhöz kezdtek hasonlítani vagy tarka foltokkal álcázták a harcost, aki nem rohant már vezér vagy zászló után, hanem a földbe ásta magát, lapult, ha ölni akart. A hajdan egymással párbajt vívó vezérek bombabiztos bunkerekből irányítanak. Térkép terül a tájra, nyilak, jelek, alattuk pedig vérző, pusztuló emberek, felperzselt föld, romok és roncsok. Évente egy nap a szelíd halál ünnepe, amikor a halott megkapja a gyertyalángot, imát, koszorút. Visszatérő ünnep ez. A tiszteleté, megemlékezésé, megbocsátásé, a családi összetartozásé. Készülünk meglátogatni ha- lottainkat, de békés ünnepünk fölé sötét, fenyegető lepel húzódik. Látnunk, éreznünk kell, hogy a halál már nem válogat, hogy ki visel egyenruhát, egyformán kaszál katonát és civilt, hadraszánt férfit, védtelen nőt és gyermeket. A halál már nem ragad el hősi halottakat az egyenruhába öltözött, gondosan válogatott fiatalságból, - lesipuskássá vált éles célzással, vakon pusztító bombákkal. Kegyeletsértésnek tűnik, ha a halottak békés ünnepén idézzük a harci riadót, jelszavakat és indulókat, mert a halál már egyformán fenyeget. Ha igyekszünk is a háborút felejteni, emléke velünk marad és a közelünkben dúló öldöklés ágyúmoraja áthallatszik. Egymásnak feszülünk. Felszállásnál, leszálláskor, buszon, villamoson. Tolakszunk a sorban, ahol mindenki felesleges „tömeg” rajtunk kívül. Biztatás, „drukkolás” vérbe fordul, átkozódássá a szóváltás. A kaini átok a gyermeket kő- dobálásra ösztönzi. Mi gátolna? A megvetett vallás vagy a megtagadott Isten, netán a pártok változó, bizonytalan jelszavai? Megdöbbent a cinkost-re- mélő kacsintás: - Na most majd!... Ok akad: évforduló, régebbi, újabb, temetés és zászlóbontás. A harci bárdokon vékony a földkéreg, a békepipák is mákonnyal tömöttek. Pedig egy csónakban ülünk mi, magyarok, együtt képzelünk valami jobb jövőt Európa félszigetén, és együtt forog a föld különböző színű lakóival. Ha tudnánk is katapultálni a megsemmisülésbe rohanó gépezetből - hova zuhanhatnánk? Meg kell pihennünk - legalább egy napra. Gyújtsunk gyertyát, vigyünk virágot ha- lottaink, - minden halott emlékére - magunkért.. Konkoly-Thege Aladár Pályázat Német nyelv, hagyományok, kultúra Milliár dokkal mérhető pótigény Eddig 130 milliárd forint címletértékű kárpótlási jegyet bocsátottak ki. A kamatokat is figyelembevevő kárpótlási jegyérték ma - névértéken - 220 milliárd Ft körül lehet. A forgalomból kevesebb mint 70 milliárd Ft címletértékű kárpótlási jegyet vontak ki, s ez névértékben mintegy 120 milliárdot képvisel. 60-65 milliárd forint címlet- értékű jegy van ma „kézben”. Becsülhető csak, hogy ebből a kárpótoltaknál 40, brókereknél 8-10, a szövetkezeteknél 10-12, az önkormányzatoknál pedig mintegy 5 milliárd fo-' rintnyi van. Ha az önkormányzatoknál, szövetkezeteknél lévő jegytömeg ismét forgalomba kerül, újabb állami vagyonrészt köt le. Hatásával eddig keveset törődtek, pedig ez a kárpótoltaknál lévő jegyek mellett további több milliárdos igényt jelent. Ehhez járul, hogy a már meghozott törvények alapján további, közel félmilliónyi kárpótlási pótigény várható, s a személyi kárpótlás befejező lépése, az asztalon fekvő törvénymódosítás is újabb - közelebbről nem ismert, de minden bizonnyal sok milliárdos - szükségletet jelent, melyről ugyancsak gondoskodni kell. A kárpótlásban jelentős szerepet játszott az állampolgároktól korábban elvett földterület. A szövetkezetek tulajdonában lévő 55 millió aranykorona értékű földre 78 millió aranykorona kárpótlási kérelmet nyújtottak be! Az OKKH ebből 62 millió aranykoronát fogadott el. (A földalap nagyságát meghaladó igény magyarázata, hogy ugyanazt a földet egymás után több embertől elvehették.) A kárpótlási igények alapján 41,3 millió aranykorona értékben, 2,3 millió hektárt jelöltek ki árverésre. Ebből 37 millió aranykorona értékű föld talált gazdára. A törvényt is kijátszották A törvény csak annak számára teszi lehetővé termőföldnek kárpótlási jegyért való megszerzését, aki vállalja, hogy azt 5 éven belül nem vonja ki a termelésből. Az előírás megszegését a törvény a föld kártalanítás nélküli állami tulajdonba vételével bünteti. Nem rendelkezik azonban arról, hogy az előírást betartását ki ellenőrzi. Következésképpen ilyen lépésre eddig nem került sor. A törvény a vállalkozásszerűen mezőgazdasági tevékenységet végzőknek lehetővé teszi, hogy kárpótlási jegyük címletértéke és az alapjául szolgáló kár különbözete erejéig, maximum együttesen egymillió forintig mezőgazdasági támogatást utalványt kapjanak. Erre tekintettel 3,7 milliárd forint értékű ilyen utalványt adtak ki, melyből összesen 2,8 milliárdnyit használtak fel. Az előírásokat nem mindig tartották be. így milliárdhoz közelítő értékben kaptak jogosulatlanul olyanok vállalkozási utalványt, akiknek egymillió forintnál nagyobb címletértékű jegye volt. A mulasztások szankcionálására tettek ugyan lépéseket, de ezek természetszerűen nem egyenlíthették ki azokat a károkat, amelyeket azok a kárpótlás kedvezőtlen közhangulati megítélésében és közvetve a folyamat előrehaladásában okoztak. A földárverések nyomán jelentős változások következtek be a tulajdoni szerkezetben. 1990-ben az ország területének 32 százaléka volt állami, 61 százaléka szövetkezeti és 8 százaléka magántulajdonban. Ezzel szemben 1995-ben a földterület 28 százaléka állami, 44 százaléka szövetkezeti és 28 százaléka magántulajdonú. Utóbbi a folyamatban lévő földárverések és privatizációk következtében tovább növekszik, miközben az állami részarány csökken. A földhöz jutottak 85 százaléka 10 hektárnál kisebb területet szerzett. Csupán 15 százalékuk kapott olyan nagyságú tulajdont, mely gazdaságos mezőgazdasági vállalkozási tevékenységre alkalmas. A kárpótlással megszerzett földek kisebbik részén vállalkozói tevékenység indult, melynek kezelése a jelenlegitől eltérő megoldásokat igényel az eszközellátásban, hitelezésben, támogatásban, piaci kapcsolatokban. Várható, hogy a kisgazdaságok száma jelentősen csökken és nagyobb birtokok alakulnak ki. A kárpótlási törvények végrehajtása erősítette, hogy a földtulajdon és a föld- használat tartósan elváljon. Az így megszerzett földek jelentős részét - legalább középtávon - bérleményként hasznosítják, elsősorban azoknak a szövetkezeteknek felajánlva, amelyektől az származik. A kárpótlási jegyek - meghatározott életkori és munkaké- pességi feltételek esetén - életjáradékra válthatók. Ehhez a pénzügyi fedezetet az ÁPV Rt. privatizációs bevételeiből, ennek hiányában az állami költségvetésből biztosítják. E forma iránt szerény igény mutatkozott, eddig mindössze 6 milliárd forint életjáradék ellátást fizettek ki. A feltételek oldása, rugalmasabbá tétele változást hozhat, de ezzel mint vagyoni keresletet csökkentő megoldással a jövőben sem lehet számolni. Kárpótlásból sérelmek A politikai érdek és a magánosítás gyorsításának szándéka 1993-ban és részben 1994-ben a kárpótlási jegyek kivonásának, végső soron a jegy értékállósága megteremtése irányába hatott. Ez azonban csak akkor lehetett volna tartós, ha az ÁVÜ és az ÁV Rt. kiszakítja e vagyont abból az egyre szűkülő, tényleges értéket képviselő hányadból, amit más célokra. a költségvetési bevételek fedezetére már lekötöttek. A gazdasági érdeknek felelt meg, hogy ismét csökkent a kínálat, majd a privatizáció 1994 második felétől bekövetkezett általános visszaesése, a koncepcionális bizonytalanságok, a kész- pénzbevételek növelésének szorító szükségszerűsége nyomán a jegyek felhasználási lehetősége rendkívül beszűkült, az árfolyama gyors ütemben csökkent. Ezen a vagyoni kínálat ismételt megteremtésére tett újabb és újabb ígéretek természetszerűen nem változtathattak. Ha a kárpótlási jegyek értékének legalább közelítő fenntartását állami kötelezettségnek tekintjük, akkor ehhez az 1990-ben elképzelthez képest majd háromszor nagyobb állami vagyonra van szükség. A jegyek forgalomból való gyors kivonására kevés a lehetőség. Bebizonyosodott: az állami vagyongazdálkodást nem lehet hatékonyan irányítani a kárpótlás gazdasági hatásainak pontos ismerete nélkül és fordítva. A még meglévő állami vagyont adottságként kell tekinteni. Nem mindegy azonban, hogy ennek terhére teljesíthető és ténylegesen meg is valósított vállalások szülessenek. A jelzett hibák kiküszöbölése, a szükséges szervezeti, koordinációs feltételek javítása ugyancsak feltétele, hogy a kárpótlás a vállalt emberi, etikai céloknak megfelelően, s ne újabb sérelmeket okozva fejeződjön be. Az ÁSZ ezzel a szándékkal tette meg javaslatait. Belső vizsgálatok, szabályozások, felmérések, összehangolási lépések sorát és nem utolsó sorban a ténylegesen megteremthető vagyoni, pénzügyi feltételek kialakítását és számon kérhető közzétételét igényelte. Dr. Kovács Árpád A Pécsi Német Önkormányzat pályázatot ír ki a német nyelv oktatásában, a hagyományok és a kultúra ápolásában, az azonosságtudat erősítésében végzett városi munka támogatására. A megpályázható összeg 200 000 Ft, intézményenként max. 50 000 Ft. Pályázhatnak: 1. Társadalmi szervezetek (egyesületek) alaptevékenységükkel összefüggő programok és rendezvények támogatására. Feltétel: bírósági bejegyzés, bankszámla szerződés, alap- szabályzat, a tevékenység rövid bemutatása, a megpályázott program és költségvetésének részletes leírása. 2. Oktatási intézmények nem tanórai keretben végzett, a német nyelv ill. hagyományok ápolásával összefüggő tevékenységük támogatására. Feltétel: kimutatás az óratervben szereplő német tanórák számáról, a megpályázott tevékenység és költségvetésének részletes leírása. A pályázat beküldési határideje: 1995. november 30. Cím: Pécsi Német Önkormányzat 7621 Pécs, Munkácsy M. u. 8. Az eddigi árveréseken 37 millió aranykorona értékű föld talált áj gazdára fotó: Tóth László Az építők megelégelték Feketemunkával a Balkán felé? Ki ne tudná, hogy az építőipar a feketén foglalkoztatott munkaerő első számú „felszívó” helye? A hatóságok, de az építőipar érdekvédelmi szövetségei is tehetetlenek az illegális foglalkoztatás folyamatos növekedésével szemben. Vagy mégsem? Szakszervezeti és szakszövetségeik vezetőinek minapi tanácskozásán elhatározták: nem nyugszanak bele ebbe és a döntési helyzetben - a Balkán vagy Európa felé haladjunk-e munkaerőpiacunkkal? - tenni szeretnének azért, hogy az utóbbi legyen az úticél. A piaci előny a törvényszegőké A feketemunka az építőiparban tőlünk nyugatra is „divat”, de mértéke csekély a nálunk tapasztalthoz képest. Magyarországon ugyanis országosan is 30-35 százalékra becsülhető az illegálisan foglalkoztatottak részaránya és az építőiparban még nagyobb ez a létszám — állította Csorvási József, az Építőipar és Vízügyi Szakszervezetek Szövetségének elnöke. - Mivel ez a gazdaság egészét veszélyeztető jelenség, kormányszintű beavatkozást is joggal várunk el, a magunk céltudatos törekvései mellé. Hiszen saját példánkkal bizonyíthatom - 9500 legális vállalkozónk 150 ezer munkást foglalkoztat és nekik legalább 50 ezerre tehető, feketén dolgoztatott konkurenssel kell fölvenni a harcot - hogy a mai helyzet egyértelműen a törvényeket, jogszabályokat semmibe vevő munkáltatóknak kedvez. A mieink fizetik a bérek mellett a közterheket is, ők pedig azért tudnak olcsóbban megbízást vállalni, mert megtakarítják az államon mindezeket a kiadásokat. Joggal követelünk esélyegyenlőséget és biztonságot teremtő helyzetet, legális piaci verséhyt! A jajszó tehát már elhangzott, a válasz azonban késik. Sőt, az 1996-os évre tervezett, eddig nyilvánosságra hozott adózási tervekben még szerepel egy olyan fogalom is, amely „gumi jellegénél” fogva ismét a legálisan dolgozó cégeket sújtja. Ez az „ésszerű gazdálkodás” fogalma, amelytől ha lényegesen eltér a cég, akkor az adóhatóságnak joga lenne vizsgálódni: nem adócsalás rejtezik-e az eltérés mögött? Nem, inkább az eleve tisztességtelenek feje fölé kellene Damoklész kardját függeszteni? Nagymihály János, a legnagyobb építőipari szakszervezeti szövetség, az ÉFÉ- DOSZSZ elnöke elismeri ugyan, hogy több mint másfél tucatnyi törvényben van szó a feketegazdaság visszaszorításáról, de azzal nem tud egyetérteni, hogy a többi gazdaság- politikai kormányelképzelés mindezzel egyáltalán nincs szinkronban, sőt, némelyik egyenes késztetés a fekete munkaerő foglalkoztatására. Ellenőrzés - szankciókkal- Mindemellett az ellenőrzés manapság gyerekcipőben jár - teszi hozzá. - Megerősítése igen üdvös lenne, hiszen nevetséges, hogy például a fővárosban összesen négy embernek a dolga a feketén foglalkoztatottak felkutatása és leleplezése. Ami egyébként is csaknem egyenlő a lehetetlennel, ha ilyen az ellenőrzés szervezettsége. Hiszen mire előkerül az építésvezető, eltűnhet minden illegális munkavállaló az építési területről. Talán több esély volna a jelenség megfékezésére, ha igénybe vennék ellenőrzési feladataikhoz a nagy szakszervezeti hálózat jelzéseit, netán még szakembereit is, persze az ehhez szükséges jogszabályokat módosítva. A tanácskozás résztvevői állásfoglalást tettek közzé, amelyben összegzik a fekete foglalkoztatás és munkavállalás elleni fellépés lehetőségeit. E témáról a közeljövőben a piaci szférában működő többi szakszervezettel, az illetékes minisztériumokkal és kamarákkal sőt: civil szervezetekkel is megismertetik, reményeik szerint meg is vitatják álláspontjukat, majd a későbbiekben országos konferenciát szerveznek ugyanerről. Schöffer Jenő •* A \ <
