Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-09 / 306. szám
8 Dunántúli Napló Oktatás - Kultúra 1995. november 9., csütörtök „A magyar hazát ma elsősorban a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá.” A jövőbelátó történész „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá” - mondta a november 13-án 120 éve született Kle- belsberg Kunó. Magyarország felépülésének zálogát az oktatás és a művelődés fejlesztésében látta. Hivatásos történész és küzdő politikus volt egyszerre. Hazai és külföldi egyetemeken folytatott jogi, köz- gazdasági és nem utolsósorban történettudományi tanulmányai során megalapozta azt a széles tudását, amely mindig segítségére volt a mélyebb társadalmi összefüggések felismerésében. Számos hivatal után 1922-ben lett kultuszminiszter. Tevékenységét a tria- non utáni körülményekre utalva kezdte a fenti hitvallással, és ennek szellemében folytatta tettekkel. Legelőször letelepítette és kiépítette Pécsett a menekült pozsonyi, Szegeden pedig a kolozsvári egyetemet, Sopronban a Selmecbányái bányászati akadémiát, azután létrehozta a tihanyi Biológiai Intézetet. Felállíttatta a bécsi, berlini és római magyar intézeteket, s maga gondoskodott lendületes programjukról. A rendszerváltás óta tudjuk igazán, mennyire nélkülözhetetlenek az ország egészének ezek az intézmények. Klebelsberg, hogy ellensúlyozza a kutatók kivándorlását, tudósokat hívott haza, köztük Szent-Györgyi Albertet. A világhírű orvos-kutatóról Len- hossék Mihályné írta meg, hogy hová vezetett első útja, amikor megkapta a Nobel-díj hírét: „... mintha a hála érzése kézenfogta volna, elindult a templom kriptája felé ... a hideg kripta mélyén pedig Klebelsberg Kunó koporsójához sietett, hogy gondolatban köszönetét mondjon neki mindenért ...” A miniszter a tudomány széleskörű támogatásával párhuzamosan a tudós-elit képzésen fáradozott, ugyanakkor mindent megtett a széleskörű népművelésért. Öt év alatt 3500 iskolai tantermet és 1500 tanítói lakást építtetett, a népiskola tartalmi megújításával elindította az egységes nemzeti műveltség kialakítását. Megreformálta a polgári és a leány-középiskolákat, oktatási reformjában kimagasló szerepet szánt az élő idegen-nyelv oktatásnak, de újjáalkotta a háborúban megsemmisült ösztöndíjrendszert is. Unokahúga, Klebelsberg Éva, á TylebelsT berg-alapítvány létrehozója, jelentette ki az 1994-es tudományos konferencia alkalmából: „Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy rendkívül konstruktivitása gróf Bethlen István miniszterelnök támogatása nélkül, valamint jó szemmel, szakmai igényességgel megválasztott munkatársak nélkül nem valósulhatott volna meg. Bethlen Istvántól bizalmat és anyagi támogatást kapott. Felismerték és meg is valósították azt, amit oly sokszor emlegetnek ma is, hogy a kultúrába és a tudományba fektetett összegek sokszorosan visszatérülnek. Unokahúga idézte a miniszter 1927-ben mondott szavait is: „Én is jól látom, hogy egy elszegényedett országnak vagyok a minisztere ... És ennek tudatában mégis felelősségem mellett állítom, hogy alig van pengő, amelyet előnyösebben használnánk fel, mint azokat a pengőket, amelyeket jól megválasztott külföldi ösztöndísainkra adunk.” A tavalyi konferencia egyik előadója, Romsics Ignác történész, így vélekedik: „Klebelsberg kultúrpolitikájának kétségkívül voltak olyan momentumai, amelyeket ma is megszívlelendőnek tarthatunk. Például a népiskolaprogram, vagy az elitnevelés... Új elitet kellett teremteni, és Klebelsberg látta, hogy ez nem megy magától, állami kultúrpolitika kell hozzá. Ezt megcsinálták, és hogy jól csinálták, annak az a bizonyítéka, hogy egészen a közelmúltig hatóan e törekvés „termékei” a magyar tudomány nagyjai. Elég Bibó István vagy Kosáry Domokos nevét említenem.” Menczel János A Pécsi Iparos Tanonciskola létesítése is jórészt neki köszönhető (8 hónapos építés után 1929—ben avatták) fotó: Tóth Lesz Pécsett Muzsikusok sétánya Már jó ideje volt, amikor Szkladányi Péterrel, a Pécsi Szimfonikus Zenekar igazgatójával beszélgetve fölvetődött a gondolat: jó lenne, ha a mindig nagy hagyományokkal rendelkező pécsi zenei élet jeleseit megörökíthetnénk valamilyen formában, és ennek állandó helyet találnánk. Mert vannak zenei emlékhelyek, mint például Liszt vagy Kodály szobra, az Amtmann-Weidinger emlékoszlop, a zeneművészeti főiskola vagy a zeneiskola, a gimnáziumok és más épületek emlékei, de ez még nem elég ahhoz viszonyítva, hogy milyen nagy szerepet játszott a zene a város történetében. Azt is tudjuk, hogy olyan személyiségeknek, mint Hölzl, Lickl, Jaksch Ede vagy Zupancsics Vilmos és a többiek, szintén emléket kell állítani, mert ők legalább olyan szerepet játszottak a város történetében, mint a közterület elnevezést kapott személyiségek. A belváros területeit számba véve felötlött bennünk, hogy a Ferencesek utcája 22. szám ház udvarától kiindulva már van egy „félig kész” sétány, amelynek meghosszabbítása tervbe van véve az Apáca utca felé, és amely sétány kialakításának útjában áll az a romos állapotban, lakatlanul álló ház, amely a TESZ-székház mellett van. Ha a városi önkormányzatnak lehetősége lesz ezen sétány végleges kialakítására, akkor lehetne ez a Muzsikusok sétánya, ahol el lehetne helyezni a történelmi léptékkel is jelentős muzsikusok szobrait, vagy bármilyen, rájuk emlékeztető műalkotást, közös, vagy egyéni emléktáblát. Tervünket megjelentettük ez év nyarán az Új Dunántúli Naplóban, közöltük a Pécsi Rádióban, ezt követően pedig a városi önkormányzat illetékes szakbizottságaihoz terjesztettük. A közelmúltban érkezett meg a kedvező válasz. A kulturális, illetve a város- és környe- zetfejlesztési bizottság 184/1995. sz. állásfoglalása „ ... támogatja, hogy a Ferencesek utcája és az Apáca utca között majdan létrejövő ún. gyalogos-átvezetés a „Muzsikusok sétánya” elnevezést kapja.” Amíg ez az állapot létrejön, szeretnénk az előkészítő munkát beindítani, éppen ezért kéréssel fordulunk a városban alkotó művészekhez, hogy számos alkotás létrejöjjön. Fölhívjuk a zeneoktatási intézmények tanárait, diákjait, a város hangversenylátogató, zeneszerető, művészetkedvelő közönségét, hogy támogassák tervünket. Dr. Vargha Dezső Mire jó egy szakkollégium? A Janus Pannonius Tudomány- egyetem Jakabhegyi Kollégiumában az 1993/94-es tanév őszétől működik a Kerényi Károly Szakkollégium. Olyan bölcsészhallgatók és oktatók hozták létre, akik saját szakterületükön szerettek volna mindinkább elmélyülni, és jónak látták, ha - mint fogalmaztak - „olyan környezetet alakítanak ki, melyben nyugodtan kortyolgathatják a a bölcsesség józan borát”. Fel lehet tenni a kérdést, hogy egy egyetemi közegen belül mi az a plusz, amit egy szakkollégium adni tud? Az alapítók vallják: elsősorban egymást, azaz egy olyan társaságot, akik segítenek egymásnak dolgozataik, pályázataik korrigálásában, fordításokban. A kollégiumi tagok választotta kiváló előadók - többek között idén Raj Tamás rabbi, Ritoók Zsigmond és Zsigmondné, Sze- gedy-Maszák Mihály, Márton László író - nem csak előadásaikkal, hanem problémák megoldásában, szakmai kapcsolatok alakításával is a hallgatók segítségére lehetnek. A szak- kollégium latinórától számító- gépes továbbképzésig sok lehetőséget kínál, s mindezt a kollégium legnyugodalmasabb szintjén, önálló, számítógépekkel ellátott tanulószobával. Az itt folyó munkáról és a „szervezet” felépítéséről Jankó v its László, a szakkollégium tanára számolt be:- A szakkollégiumba mindenki pályázattal kerül be. A pályázatokat független szakértők bírálják el, akik ugyan az év során előadást tartanak nekünk, de nem pécsiek - így próbáljuk elkerülni a kutatási irányok és szakmai normák közvetlen, önkényes meghatározásához. Egyelőre csak bölcsészhallgatók a tagok, jó lenne, ha idővel mód lenne jogász, közgazdász jelöltek felvételére is. Ez a szabály egyébként azért él, mert a Szakkollégiumot a BTK támogatja, és ezért közbeszól a mindig átkos adminisztráció. A hallgatók munkaterv, bibliográfia, ajánlás alapján, valamint a felvételi vizsgán adott benyomás alapján vehető fel. Jelenleg 25 tag tartozik a kollégiumban, melynek gyakorlata abban különbözik a hajdani Eötvös Kollégiumétól, hogy nálunk évente újra és újra van felvételi. A Szakkollégium deklarált céljai kimondják, hogy szerepet vállal azon tudományágak hagyományainak közvetítésében, amelyekben a JPTE BTK-n képzés folyik; publikussá teszi kutatási eredményeit; eredeti fordítások készítésével és rendszeres megjelentetésével gazdagítja a hazai humán tudományok irodalmát.- A JPTE-ből nagy egyetem lett - mondja Jankovits László -, megszűntek a korábban jellemző familiáris kötelékek. A szakkollégium próbálja megteremteni a kis műhely otthonosságát, inspiráló közegét. S hogy nem eredménytelenül, többek között bizonyítja két Pro Scien- cia-díjas és négy kiemelt I. díjat OTDK-dolgozat. M. K. Harcban a stresszel Indiánkiáltások az iskolában Arnold Lohaus német pszichológus kis csapatával stresszel- lenes programot dolgozott ki a gyerekek számára, mert egy felmérés során kiderült, hogy három kisiskolás közül kettő stresszes állapotban van az iskolában, otthon, sőt gyakran a szabadidejében is. Az ilyen gyerekeknek gyakran fáj a hasuk, a fejük, nehezen alszanak el, szoronganak, nyugtalanok és sokszor agresszívak. Ugyanakkor kiszolgáltatottak, hiszen nem ismerik fel a stressz okát, még kevésbé tudnak bármit is tenni ellene. Legföljebb gyógyszereket kapnak gyomor- vagy fejfájás ellen. Az új, stresszellenes program három célt követ: 1. Felismerni azokat a tényezőket, amelyek stresszhatást váltanak ki. A gyerekek kis cédulákra írják föl, mi izgatja fel őket a leginkább és mi hat rájuk nyugtatóan. Akad, aki azt írja: a beszélgetés oldja fel a feszültségét. Más meg azt akarja, hogy ne zavarják. De sokak számára jótékony hatású az „indiánkiáltás”, mert ez lazít el leginkább. 2. Gyakorolni kell olyan stratégiákat, amelyekkel legyőzhető a stressz. Mondjuk, az egyik kisfiú, aki kitűnő tanuló, elégtelent kap. Mit mond otthon a szüleinek? Miként adja elő azt, hogy rossz osztályzatot kapott? Miként reagálnak erre a felnőttek? Ezzel a szerepjátékkal megtanulhatják a gyerekek, miként oldhatnak meg hasonló problémákat. 3. El kell sajátítani különféle lazítási technikákat. Például azt játsszák a gyerekek, hogy űrhajóban ülnek, s új energiát termelnek a szervezetük számára. Tehát lefekszenek a földre, egyenletesen lélegeznek . . . 1 A dokumentumok nyomában UFÓ-baleset vagy játékfilm? A hazai sajtó augusztus óta leginkább kétkedve, csalást sejtve tálalta a roswelli történetet. A MÚOSZ-beli sajtótájékoztatót az igazság pillanataként harangozták be, amikor Pusztay Sándor, az Ufómagazin főszerkesztője és a Kométás kiadó igazgatója, valamint Hargitai Károly ismert ufószakíró válaszolt az újságírók kérdéseire. Bemutatták azt a 15 perces, a boncolásról szóló videoanya- got, melyet korábban 91 percesként hirdetett a Mastervision cég. A forgalomba hozott kazettán viszont csak 72 perc látható. Ezen a roswelli állítólagos ufókatasztrófánál megtalált négy lény egyikének boncolása, valamint az ügyben érintettek nyilatkozatai szerepelnek. Munkatársunk kérdéseire Pusztay Sándor válaszolt.- Hol van az a húsz perc és mit tartalmaz, ami a fűmből készült videokazettáról hiányzik?- A Mastervision - egyébként jó nevű brit cég, melyet sokan szélhámossággal vádoltak kéthetes eltűnése miatt - korábbi ígérete ellenére, félreértésre hivatkozva ezt a 72 perces videokazettát küldte el, miután újból megjelent a piacon. Úgy látszik, erre a két hétre volt szükség, hogy az eredeti 91 perces kazettát megvágják, miközben a cég csak a nagyközönség számára tűnt el. Ezt a megvágott anyagot korábbi terveimmel ellentétben nem kívánom sem reklámozni, sem terjeszteni. Nem tudom, mit tartalmaznak a hiányzó részek.- Ön, mint a Requiem egy idegenért című, a filmről szóló könyv egyik szerzője, mennyire tartja hitelesnek az anyagot? Nem egy hatalmas üzleti lehetőség kihasználásáról van szó?- Semmiképp sem lennék még társszerzője sem egy ilyen könyvnek, ha nem volnék meggyőződve a kazettán látható események valódiságáról. Véleményem szerint - az anyag sokszori megnézése és további informálódás után - ez az esemény valódi, megtörtént, így mérföldkő az emberiség történetében. Rengeteg orvos és számos filmes szakember nézte meg a filmet, de nem mondták azt, hogy hamisítvány. Ugyanakkor szóvá tették, hogy nem boncolóorvosok, hanem sebészek láthatók a felvételeken. Számomra bebizonyosodott, hogy más civilizáció legalább egy képviselője 1947-ben itt volt a Földön, még ha a boncasztalon is.-Mit tud mondani a kétkedőknek, akik sok sebből vérzőnek és hamisítványnak tartják a fűmet és a rajta látható eseményeket?- A film anyagáról egy független amerikai szakértő egyértelműen bebizonyította, hogy 1947-es. A katonai operatőr légmentesen lezárt, sugárvédelemre használt ruhában dolgozott egy gumioptika nélküli géppel, amikor ezeket a felvételeket készítette. A film forgatási körülményei, valamint az a tény, hogy amit Santilli megvásárolt és ami a videón látható, az kivágott, sikertelen snittek sorozata, megmagyarázza a sok életlenséget és az amatőrnek látszó kameramozgásokat. A 9 órányi anyagot már védőruha nélkül forgatta, melynek vágott, sikeres részei azután Washingtonba kerültek. A filmről szóló könyvemben hivatalos, eredeti dokumentumok is tanúsítják a roswelli esemény számos egyéb, a boncoláshoz kapcsolódó körülményének valódiságát is.-Hol maradt a világsajtó hírverése, ha mindez igaz lenne, és kiderülne, hogy nem voltunk egyedül a világegyetemben 1947-ben? Miért nem reagálnak a tudományos és politikai körök?- Több száz cikkel rendelkezünk a világsajtóból, melyek az eseményt sokszínűén ítélik meg. Hivatalos reagálás a filmre sem politikai, sem tudományos körökből nem érkezett. Az említett körök tagjainak többségére az jellemző, hogy inkább földi dolgaik után futkosnak. Információim szerint az amerikai hadsereg hivatalos körei azt állítják, hogy nem volt ilyen film. Más kutatási intézmények pénz híján, csak jószántukból nem tudnak a témával foglalkozni. Mindenesetre érdekes, hogy egy szegedi napilapban nemrég felhívást tettek közzé, hogy ismét alakítsák meg a szkeptikusok társaságát és lépjenek fel az ilyen típusú népbutítások ellen. Hoffmann József Zánkai Gyermeküdülő Centrum Közhasznú társasági formában szeretné a jövőben működtetni a Zánkai Gyermeküdülő Centrumot a felügyeletet ellátó Művelődési és Közoktatási Minisztérium. A művelődési tárca reméli, hogy a kormány még az idén meghozza döntését az ügyben. Az említett formában az intézmény már nem lenne költségvetési szerv, de vagyona továbbra is az állam tulajdonában lenne. Az új nonprofit szervezet a tárca elgondolása szerint a vagyonműködtétés hozamát - a tulajdonossal kötött szerződés alapján - olyan közfeladatokra fordítaná, mint a középiskolai oktatás és az iskolarendszeren kívüli képzés. h H í a * •f
