Új Dunántúli Napló, 1995. november (6. évfolyam, 298-327. szám)
1995-11-08 / 305. szám
6 Dünántúli Napló Külföld 1995. november 8., szerda Oroszországban mindmáig nagyon erősen a vezető apparátushoz kötődik a hatalom Hatalmi szívzűrök Az egykori szovjet vezetőknek és családtagjaiknak épült moszkvai központi klinikáról szigorúan ellenőrzött és adagolt információk jutnak ki az utóbbi napokban. Az első számú beteg, Borisz Jelcin elnök állapotáról szóló, szűkén mért, áttételes tájékoztatás félinformációi a szovjet időkből ismert reflexet váltanak ki: valamit elhallgatnak. Az orosz közvélemény azonban pontosan tisztában van vele: az elnök állapota a nyárinál súlyosabb, csak éppen nem mondják ezt ki. Az elaggott szovjet pártfőtitkárok idejét idéző köntörfalazó tájékoztatás és az intenzív osztályon való kezelés gyanút kelt. így szívroham helyett a kevésbé érthető (és riasztó) „Koszorúér-betegség okozta ischae- miás panaszokról” szólnak a tájékoztatások. A lényegen azonban ez mit sem változtat. Jelcin szigorú orvosi ellenőrzés alatt marad a jövő hónapban is. Az elnöki szívzűrök a hatalommal, annak működésével, illetve jövőjével kapcsolatos kérdések egész sorát vetik fel. Eleve nem tudni, hogy pontosan mi történt Jelcinnel, milyen az állapota és mennyi ideig tart a kezelés. Ha hosz- szabb távról van szó, a kórházi ágyról miként irányítható az ország? Ha Jelcin erre nem képes, vajon átadja-e a hatalmat az alkotmány előírása szerint Viktor Csernomirgyin miniszterelnöknek? A hivatalos közlemények ellenére sem világos ugyanis, hogy miként irányítja Jelcin az országot, ha még tanácsadóit sem engedik hozzá. Vajon az elnök ilymódon való elszigetelése nem része-e máris a háttérben zajló hatalmi játszmának? A cárok és pártfőtitkárok után Oroszországban mindmáig nagyon erősen személyhez, illetve a vezető apparátusához kötődik ugyanis a hatalom. Jelcin megbízatása a betegség kimenetelétől függetlenül a választások közeledőével a végéhez közeledik. A közvéleménykutatások a 64 éves politikusnak nem sok sikert jósolnak. Mindez érezhető zavart okoz a Jelcin hatalmának átmentésében önös létszempontjai miatt is érdekelt elnöki apparátusban, amely lázasan keresi a megoldást. A néhai pártvezetésre emlékeztető apparátus törekvéseinek tárgya Jelcin (és saját) hatalmának biztosítása, ám az elnök betegsége miatt a kulisszák mögött nyilván más forgató- könyvekkel is számolnak. Ezek között szerepel, hogy esetleg átveszi Viktor Csernomirgyin az irányítást Jelcintől, ami a hatalom megrázkódtatásoktól mentes átadásának legkézenfekvőbb és legkevésbé kockázatos módja lenne. Jelcin tartós akadályoztatása esetén ugyanis az elnöki feladatok eleve rá hárulnak az alkotmány szerint. A miniszterelnök viszont egyelőre a látszatát is kerüli annak, hogy Jelcin helyére pályázna és ódzkodik a konfliktustól az elnöki apparátussal, amely korábban az államfő vetélytársát látta benne. Amennyiben viszont Jelcin - betegségéből kifolyólag - nem indulna jövőre, úgy Csernomirgyin és az elnök emberei is alighanem átértékelnék a helyzetet. Annál is inkább, mivel a kormányfő kiszámítható és a Nyugat számára is elfogadható pragmatikus politikus. Csernomirgyinnek megbízott elnökként ráadásul a jelenleginél lényegesen több esélye lenne a jövő évi elnökválasztáson, ami ellensúlyozhatná a karizma hiányát a kétségtelenül népszerűbb lehetséges ellenfeleivel, így a liberális Gri- gorij Javlinszkijjel, vagy a nacionalista Alekszandr Lebegy- gyel szemben. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a forgató- könyv kizárólag Jelcin állapotától függ, aki közismerten foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz. Az orosz politikai erők egyelőre kivárnak és nem élezik a helyzet. A parlamenti választásokig ugyanis a stabilitás és az eddigi status quo fenntartásában egyként érdekelt Jelcin környezete, a pártok, illetve az elnök lehetséges utódai. A parlamenti mandátumot ugródeszkának használva utóbbiaknak ugyanis lényegesen könnyebb harcba indulniok az elnöki bársonyszékért. A duma megválasztása után azonban nyilván kiéleződik az a hatalmi harc. Erre utaló jelek egyébként már most mutatkoznak. Az egyik legesélyesebb elnökjelöltnek tartott liberális Grigorij Javlinszkij vezette Jabloko, illetve a nacionalista Alekszandr Ruckoj mozgalmának választásokból való hét végi kizárása e politikai feszültség növekedésének irányába mutat. A mondvacsinált indokokkal hozott döntések mögött máris felsejleni látszik az elnökválasztást megelőző, kulisszák mögötti küzdelem. A tét óriási mivel a szinte korlátlan elnöki hatalom jövőbeni birtokosától függ, hogy merre tart majd Oroszország. Ez pedig már nem csupán orosz belpolitika, hanem annál sokkal több. Kúti Lóránt A Holbrooke-story „Már éjszaka volt. Milosevic ezt mondta: ha akarnak találkozni velük, itt vannak.” - nyilatkozta Mladic tábornokkal és Karadzic elnökkel folytatott megbeszéléséről Richard Holbrooke. Az amerikai különmegbízott ekkor munkatársaihoz fordult. Azt mondta, nem kell kezet fogniuk velük, de még gyilkosokkal ‘ is érdemes tárgyalni, ha ezzel emberéleteket lehet megmenteni. A zágrábi sajtóban most ismertetett nyilatkozatában Holbrooke elmesélte, hogy a két boszniai vezető ekkor belépett, s ő még odaszólt Milosevicnek: csak semmi fenyegetőzés és történelmi leckéztetés. Ratko Mladic tábornok sorra farkasszemet nézett az amerikai küldöttség tagjaival, hátha azok lesütik szemüket. A háborús bűnökkel foglalkozó bíróságon azonban már nem lesz semmiféle tárgyalás - mondta Holbrooke, s hozzáfűzte: amint kidugják az orrukat külföldre, elfogják őket. Az amerikai közvetítő egyébként közvetlenül a tárgyalás után közölte a hágai nemzetközi bírósággal, hogy a két körözött boszniai személy Belgrádban van. Boszniában azonban már megkezdődött a végjáték, s Holbrooke így ösz- szegezte a válsággal kapcsolatos főbb történéseket, az elmúlt félév legfontosabb mozzanatait. Először is volt a francia választás, és Chirac új elnök állás- foglalása, miszerint Boszniában megoldást kell találni. Ezzel véget ért az addigi angolfrancia huzavona. Ezután jött a srebrenicei válság, s akkor Holbrooke még arra gondolt, hogy Boszniában megismétlődik az, ami Saigonban 1975-ben történt - megaláztatás és kudarc következik. A második fontos esemény azután a horvát hadművelet volt - a horvátok figyelmen kívül hagyták az európaiak (tehát nem az amerikaiak) figyelmeztetését, s bevonultak Krajinába, s fogadást ajánlottak, hogy Milosevic nem lép háborúba. Megnyerték a fogadást, de néhány nap alatt százezernyi szerb menekült hagyta el a Kra- jinát, s a horvátok utóbb még Bosznia területének húsz százalékát is uralmuk alá hajtották - meséli az amerikai diplomata. Ezután jött Clinton döntése - folytatja - miszerint ha valóban két milliárd dollárt kell költeni az ENSZ-erők visszavonására, akkor ezt az intervenciót már jobb lesz kihasználni valamilyen hasznos célra. Az amerikaiak szempontjából lélektanilag akkor változott meg a helyzet, amikor Holbrooke kíséretének három tagját, köztük legközvetlenebb munkatársát, páncélozott autójukban megölték. „Ez nem volt véletlen. A hegyi utat használtuk, mert a repülőtér zárva volt. Eltemettük őket, aztán folytattuk a munkát. A szerbek azzal köszöntöttek minket, hogy tűz alá vették Szarajevót, több tucat polgári személyt megöltek. Abban a pillanatban, a legnagyobb döbbenetükre megkezdődött a légiakció.” - idézi fel a történteket az amerikai szuperdiplomata, aki még hozzátette, hogy az angolok végig azt mondogatták: túszul ejtik a kéksisakosokat, ha megkezdik a bombázást. „Tévedtek - mondja Holbrooke szarkasztikusán - az ENSZ nagyon sokszor tévedett, de nehéz is ilyen bizarr parancsnoki rendszerrel egy soknemzetiségű erőt vezetni.” B. Walkó György Új román trónkövetelő B ukarest közelében egy kisváros bírósága előtt középkorú férfi azt próbálja bizonyítani, hogy unokája a nőcsábász II. Károly, egykori román királynak, és így igényt tarthat a román trónra. Mindenesetre azt feltétlenül szeretné elérni, hogy hivatalosan is megillesse a hercegi cím - írta a Reuter hírügynökség. A brit útlevéllel rendelkező férfi neve Pál Fülöp Hohenzol- lern vagy másképpen Pál román herceg, és a nagybátyjával, Mihály, volt román királlyal vette fel a küzdelmet, hogy elismerjék az egykori román uralkodó, II. Károly örökösének. Pál a romániai bírósággal egy 1995-ös lisszaboni bírósági végzést akar megerősíttetni, amely szerint az ott száműzetésben elhunyt II. Károly törvényes fiának ismerte el az ő apját. Mindez nem nagyon tetszik a száműzetésben élő 73 éves Mihály exkirálynak, aki 1947-ben egyebek között szovjet nyomásra volt kénytelen lemondani trónjáról, és még mindig nagyon népszerű a románok körében. Mihály állította helyre a román trón tekintélyét, amelyet a nőcsábász apja ásott alá többek között azzal, hogy a szeretőjével, Elena Lupescuval elmenekült Romániából. A fiatal Mihálynak jelentős szerepe volt abban is, hogy 1944 augusztusában Romániában megbukott a fasizmus, és az ország átállt a szövetségesek oldalára. A volt király környezete a trónkövetelőt csak Pál Fülöp Lambrino néven emlegeti, és ezzel is hangsúlyozza azt, hogy nem ismeri el azt az 1918-as lányszöktetést és illegális házasságot, amelyből Károly faty- tyú fia született. A Lambrino Pál nagyanyjának családi neve. Ioana Zoe „Zizi” Lambrino egy földbirtokos bájos leánya volt, aki elcsavarta Károly akkori koronaherceg fejét. Károly 1918-ban otthagyta a hadsereget és Zizit a Fekete-tenger partján lévő Constantái otthonából Odesszába szöktette. Ott pedig az orosz ortodox egyház szertatása szerint házasságot kötöttek. A frigyet azonban Károly apja, Ferdinánd király semmisnek nyilvánította 1919 januárjában. Ezzel azonban már elkésett az uralkodó, mert Zizi hamarosan fiút szült, akinek a neve Mircea Grigore Lambrino vagy Carol Mircea Grigore Hohenzollern, aszerint, hogy melyik oldalon állunk a vitában. Mindenesetre a gyermek születési anyakönyvi kivonatában csak az anyja neve szerepelt, az apa helyét üresen hagyták. II.Károly állítólag elismerte, hogy a fiú az ő gyermeke. Ez a fiú, Mircea még mindig él, Nagy-Britanniában lakik, és azt állíthatja magáról, hogy II. Károly román király legidősebb élő leszármazottja és megkérdőjelezheti azt is, hogy Mihály király gyermekei a román trón örökösei. Ugyanis mint a Reuter is rámutatott, Mihálynak csak leánygyermekei vannak, akik nem lehetnek trónörökösök, és így Pál követelheti magának azt a trónt, amely többé már nem létezik ugyan, de mégis sok román változatlanul nagyrabe- csüli. A francia születésű Pál műkereskedő és építési vállalkozó, és szavai szerint nem akar király lenni, csak súlyosan beteg apja hírnevét szeretné helyreállítani a bírósági eljárással. Az események középpontjában Simon Peresz Simon Peresz 11 éves korában érkezett Izraelbe Lengyelországból, s politikai pályafutását még Izrael függetlenségének 1948-as elnyerése előtt megkezdte. David Ben-Gurion, Izrael alapító atyja egyengette Peresz útját, amikor bevonta az Izrael államisága előtti hadsereg, a Hagana főhadiszállásának munkájába a fegyverbeszerzések és a személyi kérdések felügyelőjeként. Peresz 1952-től 1965-ig Izrael védelmi képességének fejlesztésén fáradozott, először a hadügyminisztérium vezér- igazgatójaként, majd hadügyminiszter-helyettesként. Az évek során különféle tisztségeket töltött be a kabinetben, s volt egyebek között hadügyminiszter, külügyminiszter és pénzügyminiszter. A Munkapárt és a keményvonalas Likud közötti szokatlan hatalommegosztási megállapodás folytán Peresz 1984 és 1986 között 25 hónapon át miniszterelnök volt. Noha általánosságban sikertelennek tartották és folytonos harcot vívott a Likud vezérével, Jichak Samirral, Peresz népszerűnek bizonyult kormányfőként: akkoriban egy közvélemény-kutatás arra jutott, hogy a választók rekordot jelentő 74 százaléka tartja jó vezetőnek. Peresz miniszterelnöksége idején Izrael kivonta csapatait Libanonból, normalizálta Egyiptomhoz fűződő kapcsolatait és az 1984-es 444,9 százalékról 1986-ra 20 százalékra sikerült leszorítani az inflációt. Peresz több könyvet írt, köztük egyet a békemegállapodás után az új Közel-Keletről szóló víziójáról. Simon Peresznek és feleségének három gyermeke van. Ruud Lubbers Minden jel arra mutat, hogy a hazájában és Nyugat-Európa szerte megbecsült politikai stratéga, az 56 esztendős holland Ruud Lubbers lesz az Észak Atlanti Szövetség Szervezetének következő főtitkára. A holland kormány hivatalosan is őt nevezte meg Hága jelöltjének a NATO-főtitkárti posztra. Lubbers, a francia és a brit pártfogás mellé a minap Helmut Kohl német kancellár támogatását is megszerezte, és a hírek szerint jó véleményt alakított ki róla az amerikai és a kanadai vezetés is - írja a Reuter. Lubbers, aki országa legfiatalabb, leghosszabb ideig „szolgáló” miniszterelnöke volt, e tisztségről - tizenkét év után - tavaly köszönt le. Hazájában és Nyugat-Európában hatalmas nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, elkötelezett „atlantistaként” ismerik. Emellett köztudott róla az is, hogy kormányfőként szoros kapcsolatokra törekedett Oroszországai, illetve korábban a szovjet vezetéssel. Oroszlánrésze volt abban, hogy holland és más nyugat-európai cégek betörhessenek az egykori Szovjetunió olaj- és gáziparába. Az elmúlt években több euroatlanti szervezet - így az Európai Bizottság, az Európai Gazdasági és Együttműködési Szervezet - vezetőváltásakor felmerült a neve. Ruud Lubbers közismert kompromisszumkészségéről. Nem véletlen, hogy tizenkét évig tartó miniszterelnöksége Mindenesetre a román monar- chistákat meglepte, hogy nemrég egy Enescu-koncert meghívottjainak protokoll-listáján Pál megelőzte Mihály ex-király Margit nevű legidősebb leányát. A romániai sajtó nemigen foglalkozik a trónkövetelő bí-- rósági perével. A román mo- narchisták azonban azzal vádolják Ion Iliescu elnök kormányzatát, hogy Pált aduként próbálja felhasználni a svájci száműzetésben élő Mihály, volt király hatalmas népszerűségének a csökkentése érdekében. A román kormány tart Mi- hálytól, akire egymilliós tömeg volt kíváncsi, amikor 1992 húsvétján Bukarestben járt. Ezért tavaly a román hatóságok Mihálynak megtiltották még a bukaresti repülőtér elhagyását is, és gyakorlatilag deportálták az országból, amikor azonnali visszarepülésre kényszerítették. Hajdúk Lajos alatt több törékeny koalíciós kormányt - köztük jobbközép, illetőleg balközép koalíciót is - vezetett. Híres nem mindennapi szónoki képességeiről és rábeszélőkészségéről is. Hazájában és a nyugat-európai partnerországokban ma is emlegetik, amikor egy nagy parlamenti beszéddel sikerült keresztülverekednie, hogy az igen befolyásos atomfegyverellenes mozgalmak tiltakozása ellenére a hágai törvényhozás jóváhagyja amerikai nukleáris fegyverek hollandiai telepítését. Példátlan hazai népszerűségét akkor alapozta meg, amikor 1986-ban - miniszterelnökként - személyesen vette üldözőbe és fogta el azt a férfit, aki rotterdami házuk elől felesége gépkocsiját akarta ellopni. Alig egy évvel később saját kezével dobott ki egy gyújtóbombát a miniszterelnöki rezidencia épületéből, megakadályozva ezzel, hogy a merénylők bárkiben kárt tegyenek. Ruud Lubers jezsuita nevel- tetésű, gyakorló római katolikus családból származik. Három gyermeke van. Anyanyelvén kívül angolul, franciául, németül és spanyolul beszél. A „Hosszú Menetelés”emlékparkja- Peking vezetői úgy döntöttek, hogy a kínai főváros egyik délnyugati kerületében felépíttetik a Vörös Hadsereg „Hosszú Menetelésének” emlékparkját a történelmi eseménysorozat befejeződésének közelgő, hatvanadik évfordulója alkalmából. A majdani száz hektáros park tervezői meg akarják jeleníteni a „Hosszú Menetelés” legfőbb katonai és politikai eseményeit, sőt - hang- és fényeffektusok segítségével - érzékeltetni igyekeznek a menetelük megpróbáltatásait is. A „Hosszú Menetelés” a kínai kommunisták és a nacionalisták (Kuomintang) polgárháborújának egyik véres fejezete volt. A kommunisták Délkelet-Kínában bekerített derékhada 1934- ben áttört a Kuomirrtang-' erők többszörös gyűrűjén, és 1935 októberére - több ezer kilométeres menetelés és ádáz csaták után - a számára biztonságosabb Északnyugat-Kínába érkezett.
