Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)
1995-10-06 / 273. szám
1995. október 6., péntek Politikai Vitafórum Újjáéled Pécsett az IDF Közösséget kell teremtenünk, szervezeteket, klubokat, egyesületeket kell létrehoznunk. Mindezt miért? Az elmúlt évtizedek minden téren megvalósuló rombolása átmosta az agyakat. A megélhetésért folytatott küzdelemben irányíthatókká, hiszékenyekké és legfőképpen érdektelenné és fásulttá váltak az emberek. A sok demagóg szónok szinte belesugallta saját ideológiáját az agyakba. Leszoktatták a magyar népet a gondolkodásról és ezért nem ismerte fel az igazságot és az igazságtalanságot. Az ifjúságra hárul az a feladat, hogy az országot felvirágoztassa s ha kell, tégláról-téglára felépítse. Hiszen a mi jövőnket és az utánunk jövő generációk jövőjét építjük. Nem lehet már minket félreállítani és kéréseinket figyelmen kívül hagyni. Sok és nehéz a tennivaló, de ez kell hogy legyen az egyetlen és legkedvesebb feladat. A magyar nemzetnek van jövője és e jövőképet senki sem veheti el, ennek alapját kell hogy képezze a mai ifjúság. Ez az egyetlen cél lehet itt a földön, amely erőt és bizalmat adhat a kemény munkához. E cél megvalósításában mindenkire szüksége van. Bárki bármit is tesz lehetővé, legjobban, legnagyobb tudása szerint kell tennie. De mindez csak úgy valósulhat meg, ha tudják, hogy honnét jöttünk, hogy hová tartozunk. Nem szabad elfelejtenünk kultúránkat, történelmünket, hagyományainkat, mert ha ezt tesszük, gyökérte- lenné válunk, és csak hánykolódunk a semmiben a történelem sorscsapásainak kitéve és így elkerülhetetlenné válik a pusztulás, az identitástudat teljes feladása. Ezt elkerülendő, szükséges az ifjúság összefogása és annak folytatása, ami 1989-ben megkezdődött. De tisztán s nem összefonódva azokkal, akik nemzetérdekről beszélnek és csak saját boldogulásukat keresik. Éppen ezért szükség van olyan tettre- kész, elhivatott politikusokra, akiknek legfőbb célja nem csak szavakban az egész magyarság ügyének szolgálata. Ehhez kellenek olyan szervezetek, amelyekben a nemzet közösségéért érzett felelősség kifejezést nyer, s ahol a hazához, hagyományokhoz a keresztény és polgári erkölcsi értékrendhez való kötődés nem csupán érzelmi jellegű, hanem alapkő, amely nem engedi, hogy a nemzetet idegen célok és érdekek irányítsák. Mert az egyén boldogulása csak akkor lehet tartós és igazán az egyéni boldogság forrása, ha mindez harmonikusan illeszkedik a közösség boldogulásához. Ezért döntöttünk itt Pécsett is az IDF létrehozásáról, amely kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a fiatal politikusjelöltek kiválasztásának és támogatásának. Nemzeti kincseink megőrzése és újabbak teremtése a felnövekvő nemzedékek alkotó és építő energiájára vanbízva. De nem feledve az anyagi és szellemi létfeltételek biztosítását valamint önhibájukon kívül elszakadt magyar testvéreinket, akikkel szoros kapcsolatot kívánunk fenntartani és támogatást kívánunk nyújtani magyarságuk ápolásához. Mindezeknek csak úgy tehetünk eleget, ha nem éljük fel a múlt értékeit és nem engedjük, hogy az oktatás, a kultúra, a kutatás, a fejlesztés, a nevelés és a tudományok a pénzügyi irányításnak legyen alárendelve. Mert, ha sorvadás kezdődik, elkerülhetetlen lesz a jövő nemzedékek bérmunkás sorsa. így más diákszervezetekkel együtt kifejezzük szolidaritásunkat és támogatásunkat a diákmegmozdulások céljaival, hangot adunk kéréseiknek minden lehetséges fórumon és képviseljük érdekeit az önkormányzattól kezdve a parlamentig bezárólag. Minden fiatalt szeretettel várunk az Ifjúsági Demokrata Fórom alakuló ülésére, amely október 6-án (pénteken) 17 órakor Pécs, Apáca u. 16-ban lesz. Nyitóbeszédet mond dr. András- falvy Bertalan. Füredi Péter, IDF Megütközéssel Jó hír, rossz hír A Kereszténydemorkata néppárt Országos Elnöksége szeptember 16-i ülésén foglalkozott a politikai üldöztetés miatti kárpótlás kérdésével. Igen sajnálatosnak tartja, hogy a kormány az Alkotmánybíróság döntése folytán készített módosító javaslatában ismét alkotmánysértő megkülönböztetést alkalmazott. A korábbi hátrányos megkülönböztetés szerint munkaszolgálat esetén csak a harcoló alakulat mellett teljesített munka- szolgálat volt jogosult kárpótlására. A megkülönböztetést az Alkotmánybíróság eltörölte. A kormány által készített új javaslat ismét megkülönböztet munkaszolgálatokat és kárpótlásra csak az a munkaszolgálatos jogosult, aki 1941. június 27. és 1945. május 9. között teljesített munkaszolgálatot. A kormány tehát azt nyilvánítja ki, és jogilag megerősíti, hogy a baloldali diktatúra áldozatai még ma is hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Ez a meghatározás kizárja az 1951-1956 között a Rákosi- rendszerben politikai diszkrimináció alapján munkaszolgálatra hurcoltakat a kárpótlásból. Követeljük, hogy ezen a téren 1939-89 között minden politikai sérelem azonos elbírálás alá essen. A KDNP Országos Elnöksége szerint ez az emberi méltóságot és az azonos elbírálás elvét semmibe vevő megkülönböztetés nem szolgálja a múlt igazságos lezárást és ennek következtében a társadalmi megbékélést. A Kereszténydemokrata- Néppárt Országos Elnöksége megütközéssel fogadta és a lakossággal együtt elítéli a kormány Alkotmánybíróság-ellenes megnyilvánulásait. Miután a köztársasági elnök a társadalmi és politikai szervek indítványai ellenére nem élt az előzetes normakontroll alkotmányos jogával, az Alkotmánybíróság maradt a szociális jogok megvédésének utolsó bástyája. A kormánynak az a feladata, hogy az Alkotmány követelményeinek maradéktalanul megfelelő törvényjavaslatokat terjesszen az országgyűlés elé. Ha ennek a kötelezettségének nem tud - szakértelem vagy szándék hiányában - eleget tenni, hiteltelenné válik és elvesztette jogosultságát az ország kormányzására. Az alkotmánysértések megelőzhetők lettek volna, ha a kormány figyelembe veszi a parlamenti ellenzéknek a Bokros-csomag vitája során hangoztatott alkotmányos aggályait. Ezért a Keresztény- demokrata Néppárt a jövőben csak akkor vesz részt a miniszterelnök által kezdeményezett tárgyalásokon, ha a kormány nem támadja többet az alkotmányos alapintézményeket. Ursprung János a KDNP Országos Elnökségének tagja Jó hír, hogy valamiben megint világelsők lettünk, rossz hír, hogy az egy főre jutó adósságban. A monetáris politika hívei nem látják be, hogy módszerük hibás, kezdenek rögeszmésen ragaszkodni elméletükhöz. Monetáris eszközökkel piac- gazdaságokat lehet az elvártnak megfelelően befolyásolni, a magyar gazdaság pedig ettől az állapottól még meglehetősen messze van. A már tíz éve alkalmazott restrikció célja már rég nem lehet a gyors növekedés lefékezése, a túlfogyasztás megállítása. A költségvetési egyensúly javítása címén évről-évre fokozódó jövedelemelvonás történik. Várják a több működő tőke bejövetelét, azt hiszik, egy csökkenő fizetőképességű piac vonzó feltétel ehhez. A hazai vállalatok, vállalkozók tőkeszegények, nincs pénzük új, termelékenyebb technológiák vásárlására, így az őket sújtó nagyobb terheket vagy érvényesíteni tudják az áraikban vagy csődbemennek. A megemelt adóösszegek így rögtön megjelennek az árakban (legegyszerűbb példaként gondoljunk az energiaárak ilyen jellegű emelésére), s paradox módon maguk is inflációt növelő tényezővé válnak. A kamatnövekedés viszont a legnagyobb hitelfelvevőt, a költség- vetést sújtja legjobban, 95-ben ez a teljes költségvetés negyede, 500 milliárd forint lesz. Zsákutcában vagyunk. Világelsők lettünk az egy főre jutó adósságállományban, pedig közben eladtuk a fél országot. Ha bele is nyomorodik az ország, törlesztünk, mert fizető- képességünkre szükség van, hogy újabb és újabb hiteleket felvehessünk az adósság és annak kamatos kamatainak további törlesztésére, felélve ezzel a következő generáció lehetőségeit is. A külföldön kibocsájtott magyar államkötvények az ottani infláció kétszeresét meghaladó hozamot biztosítanak megvásárlóiknak, köztük a hazai volt politikai és bankelit kisíbolt pénzeinek. Gondoljunk bele, ez utóbbi köröknek ez azt jelenti, mint ha itthon évi 60-70%-os kamatra helyezhetnék a pénzeiket. Természetes, hogy Horn Gyula és Bokros Lajos vállát veregetik, dicsérik, hogy jó úton járnak. Szerkezetváltásra, a valóban már elodázhatatlan államháztartási reformra szükség van, de ezeket csak gazdasági növekedés fázisában lehet társadalmi megrázkódtatás nélkül végrehajtani. Ehhez az egyetlen fedezet az évi 3,5 milliárd dolláros tőkekiáramlás átmeneti megszüntetése, vagyis adósságfizetési könnyítés, a legalább 3 éves adósságfizetési moratórium lehet, melynek tárgyalásos elérése az adós és a hitelezők hosszútávú érdekazonossága miatt nagyon is lehetséges. Dr. Sütő László Független Kisgazdapárt A szabaddemokraták a megyeháza nyugalmáért A közvélemény a megyei ön- kormányzat működését elsősorban a közgyűlésekről szóló tudósítások alapján ítéli meg, az utóbbi hetek eseményei alapján azonban szükségesnek látszik a közgyűlés hivatalával külön foglalkozni. A hivatal átszervezésével, illetve az új elnök megválasztásával összefüggésben a működés stabilitását veszélyeztető személyi változások történtek. Évtizedes gyakorlattal rendelkező vezető munkatársak hagyják el a hivatalt olyan számban, ami szükségszerűen a munka minőségét rontja, hátráltatva a közgyűlés előtt álló olyan nehéz feladatokat, mint az intézményi struktúra racionalizálása, a megyei területfejlesztési feladatokra való felkészülés, stratégiai tervek elkészítése. A szabaddemokrata frakció elítéli a hivatalban kialakult vezetési stílust és személyzeti politikát, s arra kéri a vezetést, hogy akadályozza meg a magas szakmai színvonalat és gyakorlottságot képviselő hivatal szét- züllését, s gondoskodjon az eltávozott szakemberek mielőbbi pótlásáról. A hivatalból távozó értékes munkatársak eddigi munkáját és türelmét megköszönjük, s reméljük tudásuk, gyakorlatuk hasznot hoz a megyének a következő munkahelyükön is. Pörös Béla SZDSZ Reméljük, utoljára a magasházról Dr. Kádár Géza önkormányzati képviselőnek az Új Dunántúli Napló szeptember 14-i számában megjelent cikkére válaszolva, amelyet a magasház újjáépítésével kapcsolatban írt, az alábbi tényeket kívánjuk rögzíteni: 1. A magasház ügye az elmúlt időszakban kritikus helyzetbe került azért, mert az osztrák beruházó érthető módon nem kíván a lakosság akarata ellenére építkezni és ezért fontolóra vette a kapcsolat befejezését. 2. Amennyiben az osztrák partner kivonul a projekt megvalósításából, egyszerűen nem várható külföldi befektető ez ügyben, mert lakossági ellenállás esetén külföldi partner beruházást nem fog végezni, az önkormányzatnak pedig ez estben kb. 500 millió forintba kerül az épület lebontása, ameire nincs pénze. 3. Mi nem vitattuk dr. Kádár Géza képviselő hatásos tevékenységét ez ügyben, de lévén az közös városi érdek, megpróbáltunk és megpróbálunk erőnkhöz képest segíteni, nem a múltat taglalva, hanem a jövőt nézve úgy gondoljuk, ehhez ellenzéki helyzetben is jogunk van. 4. Egyáltalán nem kívánunk politikai vitát sem kirobbantani, sem folytatni a magasház ügyében, mert az egy kimondottan technikai-pénzügyi feladat, a projekt megvalósítása minden pécsi polgár érdeke, mert ellenkező esetben a város költségvetése éveken belül egy hatalmas szükségszerű kiadásra kényszerül, amely kiadásnak egy fillér haszna nem lesz. 5. A téma kapcsán tett erőfeszítéseink hatásosságát az a tény is bizonyítja, hogy az osztrák cég magyarországi kft-jének az IMO Kft-nek a képviselője is köszönetét fejezte ki tevékenységünkért. Amennyiben Tisztelt Képviselő Úr ez ügyben továbbra is alkotó módon kíván a magasház ügyében tevékenykedni, mi felajánljuk teljes együttműködési készségünket a projektet illetően. Talán közösen eredményesebbek leszünk. MSZP városi frakciója A közvélemény és a reformok A villamosipar privatizációját a gazdasági-befektetési kényszer indokolja, de az eljárás előkészítetlensége veszélyeket rejt magában - mondta Pető Iván, az SZDSZ elnöke a privatizáció előtt álló Budapesti Elektromos Művek (ELMŰ) Rt. vezetésével folytatott megbeszélésen. Az SZDSZ gazdasági, politikai elképzeléseit taglalva leszögezte, hogy az ország hosszú távú fejlődése érdekében elengedhetetlen az államháztartás reformja, a gazdaság működésének stabilizációja. Elkeserítőnek tartja, hogy a közvélemény nem azonosul az ország nehéz helyzetével leszögezte: ha a kormánynak nem lesz elég bátorsága ahhoz, hogy a közhangulattal ellentétes intézkedéseket hozzon, akkor az ország nem tud úrrá lenni a válságon. A szociális helyzet napjainkban Az ember szociális állapota igen összetett kategória. Sok tényező együttes megléte, vagy hiánya alakítja ki, de nem teljesen tőlünk függetlenül. Összetevőit az általánosság szintjén két nagy csoportra oszthatjuk. Az első az objektív oldal, melyet nagyrészt külső körülmények alkotnak. Ide tartozik az egészségi állapot, a kulturális műveltségi szint, és az anyagi helyzet, mint legdöntőbb tényezők. A második a szubjektív oldal, mely azokat a belső lelki ösz- szetevőket adja meg számunkra, melyekkel az előbbi külső feltételeket fogadni tudjuk, átéljük és feldolgozzuk. Az alábbiakban a külső feltételeket mutatjuk be - csupán vázlatosan - hazánk jelenlegi állapotának tükrében. Magyarországon a lakosság szociális helyzete napjainkban már-már elviselhetetlenül leromlott, a társadalom jövőjét veszélyezteti. Népességünk egészségi állapotának romlása igen tragikus folyamat. Úgy a testi, mint a lelki egészséget érintő általános regresszió jellemző. Egyes foglalkozási ágakban különösen nagy a veszélyeztetettség. (Pl: egyes körzetekben a munkaképes pedagógusok 49%-a szenved valamilyen kimutatható és kezelésre szoruló elváltozásban.) Más értelmiségi és nem értelmiségi szakmákban is eltérő mértékben, de átlagát tekintve igen magas és tendenciájában emelkedő megbetegedési arányok mutathatók ki. A problémát csak fokozza a helytelen, sokszor önpusztító életmód, a dohányzás, az alkohol és a különféle narkotikumok elterjedése gyakran már igen fiatal korosztályokat is megmérgezve. A kultúra és a művelődés szintjét vizsgálva, kimutathatók és helyenként már következményeiben is mérhetők társadalmunk anomáliái. A 16 éves tankötelezettség még mindig sokhelyütt betarthatatlan, a középiskolák és a szakképzés rendszeréből igen sok tanuló kirekesztődik, holott Európa már a középfokú oktatás általánossá tétele felé halad. A felsőfok többé-kevésbé központilag szabályozott keretszámai - bár emelkedő tendenciát mutatnak - még mindig nemzetközi összehasonlításban igen alacsonynak mondhatók. Helyenként a színvonal sem megfelelő. A különféle kulturális rendezvények látogatottsága csökken, és egyes rétegek számára már megfizethetetlen a színvonalas, élményt adó színház, mozi, hangverseny vagy más kulturális rendezvények látogatása. Hazánkban a népesség anyagi helyzete fokozatosan romlik. A reálbér évek óta folyamatosan csökkenő tendenciát mutat a lakosság nagy többségénél. Ugyanakkor a mintegy félmillió munkanélküli, akik nagy része mindenféle ellátásból már kiszorult, egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül. Újra feléledt és teljed a megélhetési bűnözés, melynek kezelésére a társadalom nincs felkészülve. Ugyanakkor igen veszélyes és a polgárokat bántó jövedelem különbségek alakultak-alakulnak ki, melyek az emberek igazságérzetét eddig nem látott mértékben irritálják. A továbbiakban még meghatározó a mai magyar társadalomban, az egyes települések közötti különbségek, esetenként ellentétek, egyes nemzetgazdasági ágak országrészenként eltérő mértékű, de mindenütt tendenciájában hanyatló, visszafejlődő állapota. (Pl: mezőgazdaság, ipari struktúra váltás illetve leépülés, keleti és nyugati országrészek közötti különbségek, stb.) A mai Magyarországon jelentős szociális feszültségeket teremt a nemzedékváltás, talán minden eddiginél élesebben jelentkező törekvései. A fiatalok igen nehéz helyzetben vannak, különösen a pályakezdés gondjai sokszor kilátástalanságba, végső kétségbeesésbe sodorhatják, nemcsak a gyengébbeket. Hiányzik az embereszmény, a jövőkép, a bizalom, és ami a legfontosabb, a szeretet is igen gyakran. Többek között ezért sem hagyhatjuk figyelmen kívül a társadalom szociális helyzetének vizsgálatakor a személy felelősségét, minden egyes kérdésben. Ebből pedig egyenesen következik a közösség felelőssége, > hogy mit tud, tudunk tenni együtt egymásért. Jelenlegi helyzetünkben, az egyre romló egészségi, kulturális és jövedelmi viszonyok, még jobban ráirányítják figyelmünket a teendőkre. Mindenekelőtt a politika felelősségére, melyben az erőszakmentes konfliktusmegoldásoknak, a toleranciának és a céltudatos szociálpolitikának kell tükröződnie. Rá kell mutatnia az elszegényedés és az igazságtalanságok okaira, és a megoldási konfliktuskezelési módozatokra. Kulcsfontosságú a megelőzés és a személy veszélyeztetettségének csökkentése. Akiknél pedig már megelőzésről nem beszélhetünk, a szociális érzékenység és a krisztusi szeretet alapján meg kell akadályoznunk a további lecsúszást, elnyomorodást. Hídvégi Péter Perényi József Pécsi Egyházmegyei Justitia et Pax Bizottság i it, I í\
