Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-05 / 272. szám

1995. október 5., csütörtök VÁROSAINK Dünántúli Napló 11 Kompenzáció helyett némi segély körkép Jótékonysági alapítvány Szívügyünk a gyermek címmel jegyezte be a cégbíróság a na­pokban azt a jótékonysági ala­pítványt, amit a vásárosdombói iskolába járó gyermekek javára kezdeményezett a szülői mun­kaközösség, 15 ezer forint alap­tőkével. Az összeget, amelyet bárki gyarapíthat az OTP sásdi fiókja 587-001036 számú számlán, a tanulók támogatá­sára és jutalmazására, az okta­tás tárgyi feltételeinek javítá­sára szeretnék felhasználni. Új utcasor épül Tizennégy házhelyet méret ki a vásárosdombói önkormányzat heteken belül a Sásd felőli szélső utca, a Zrínyi utca beépí­tetlen felén. Az első házhelyet szolgáltató háznak, az utolsót játszótérnek tartják fenn. A tel­kek árának 25 százalékát elen­gedi az önkormányzat azoknak, akik megfelelnek az első lakás­hoz jutók című rendeletben leír­taknak. Szüreti bál Október 7-én délután kettő óra­kor kezdődik a szüreti felvonu­lás Sásdon. A jó hangulat este a bálban még csak tovább foko­zódik, amelyen a Betli-duó szolgáltatja a talp alá valót. Díszpolgári cím Dr. Szabó Zoltán szívsebész október 11-én 10 órakor veszi át a díszpolgári címet Sásdon a művelődési központban. Anyakönyvi hírek Született: Bánhegyi Krisztián, Bátori Leila. Meghalt: Ham­mer József, Dékány József, Nagy Zoltánná sz.: Czizmadia Ilona. Az oldalt összeállította: Szalai Kornélia A nyári kánikulában senki sem hitte, hogy lehetetlen helyzetbe kerülnek télen az olajjal fűtők. Ők bizakodtak, mert néhány hónappal ezelőtt megfelelő kompenzációt ígért a pénzügyi kormányzat. Mára azonban ki­derült, hiába reménykedtek .. . Sásdon az önkormányzat 1 millió 94 ezer forinttal gazdál­kodhat, de nincs még pontos in­formációja arról, vajon hány család fűt olajjal, s hánynak lesz lehetősége arra, hogy némi anyagi áldozattal áttérjen gaz­daságosabb fűtési rendszerre. A szociális ügyekkel foglalkozó munkatársak egyelőre a kérel­meket gyűjtik és megpróbálják jövedelmi viszonyok szerint feldolgozni azokat,'s majd csak ezután derülhet ki: vajon mire lesz elég az a pénz? Megalázó a kialakult helyzet. Fiilöp Sándorék négyen vannak. A rokkantnyugdíjas családfő immunbetegsége miatt nem fázhat meg. A feleség dol­Baranya és Tolna határa a tér­képen Kaposszekcső és Vásá- rosdombó között húzódik. Da­cára a szigorúan megrajzolt vá­lasztóvonalaknak a környékbeli települések szorosan kötődnek egymáshoz. Baranyából Sásd, Mágocs, Vásárosdombó és vonzáskörzetük, Tolnából Dombóvár és körzete, továbbá Csikóstöttös, Jágónak, Kaposz- szekcső, Kapospula és Attala tartozik ehhez a kis közösség­hez. Információcserére és a közös gondok megbeszélésére gyűl­tek össze tegnap az érintett te­lepülések vezetői Kaposszek- csőn. Bach Józsefnek, a Tolna gozik, a két gyerek még isko­lás. A fűtés korszerűsítésre nem gondolhatnak, hisz az egyszeri beruházás - azaz a kályhák megvásárlása - mellett, fát il­letve szenet is venni kéne. Ne­kik az új olajár 50 000 forint plusz kiadást jelent. Eddig bármilyen szerényen, de segély nélkül éltek. Hogy miből pótol­ják a kieső forintokat? Egyelőre még nem tudják! Vörös Béláik szintén két gyereket nevelnek. Szerencsére mindketten dolgoznak. Szülői segítséggel most vásároltak egy széntüzelésű kályhát 20 ezerért, s ha másképp nem megy, ösz- szeköltöznek egy szobába. A segélyigénylést beadták. S mi történik azokkal, akik ma még nem szorulnak se­gélyre? Az állatorvos Simon házaspár egy éve, csaknem 100 000 fo­rintért állt át az olajfűtésre, úgy gondolták, hogy a kötetlen idejű munkabeosztás és a cse­Megyei Közgyűlés elnökének megbízásából szervezte meg a találkozót két helybéli, Papp Nándor, a Tolna Megyei Köz­gyűlés Gazdasági Bizottságá­nak elnöke és Tóth Imre pol­gármester. A meghívottak kö­zött van a három megyei ön- kormányzat - Baranya, So­mogy, Tolna - közgyűlésének elnöke és tagjai, Dombóvár rendőrkapitánya, tűzoltópa­rancsnoka és kórházigazgatója, a dombóvári körzet országgyű­lési képviselője, a kaposszek- csői körjegyző és az összes érintett polgármester.- Peremhelyzetben vagyunk. Szükségét érezzük, hogy a he­peredő gyerekek mellett ez lesz a leggazdaságosabb. Az elmúlt télen 3000 liter olajat használ­tak el, amiért ma 270 000 forin­tot kellene fizetniük. S hogy mivel fűtenek a télen? Több megoldás közül választhatnak: Visszarakják újabb költséggel a régi kazánt, vagy meglévő anyagi eszközeiket használják fel a fűtésre. (Az utóbbi még mindig csak egy télre jelent megoldást.) Vagy terheljék rá a plusz költséget az állattartókra? Dolgozzanak drágábban? Mindhárom módozat sántít valahol. A családfő csak azt nem érti, miért kell az átlagem­bernek néhány olajüzér miatt lehetetlen helyzetbe kerülnie. S akkor még nem beszéltünk az egyedül élőkről, a munka- nélküliekről, a csonka csalá­dokról és a nyugdíjasokról. De talán nem is érdemes, hisz úgy tűnik, ma a számok mögött nem divat meglátni az embert. Megyeri Tiborné lyi önkormányzatok több in­formációt kapjanak a megyei közigazgatási hivataloktól - mondta Tóth Imre. Papp Nán­dor ehhez még hozzátette: Sok az olyan feladat, amit egy tele­pülés nem tud maga megoldani. Akár szennyvíztelep építéséről, akár a tűzoltóság vagy a kórház fenntartásáról, akár rendőrségi feladatokról van szó. A felsorolt települések egy új regionális körzetet szeret­nének létrehozni és közös gondjaikat ezután rendszere­sen összehívott találkozókon megbeszélni. Az első lépést már megtették. Lelovics Az első lépést már megtették Megyék határok nélkül Korszerű gépek segítik a munkát fotó: Müller andrea Fékbetétgyár Sásdon Maros Ernő sásdi vállalkozó soha nem a mában, hanem a jövőben gondolkozik. Nem­rég még a családi házának ga­rázsában dolgozott, mostanra a legmodernebb technológiá­val felszerelt fékbetétgyártó üzemet mondhat a magáénak. A Sásdi Építőipari Szövet­kezetben dolgozott műhely- vezetőként. Az autósszakmá­ban akart maradni, ezért kez­dett el a gépjárművek fékeivel foglalkozni. Ennek a terület­nek nincs szakirodalma, ezért egy évig mindent úgy kellett kikísérleteznie, amíg a leg­megfelelőbb technológiára rá­talált.- 1979-ben történt mindez - mondja Maros Emó'. - Ak­kor még nagy volt az igény erre a speciális területre, s nagy volt a hiány ezekből a termékekből. 1981 -ben már öt alkalmazottat foglalkoztat­tam. Az első nagy állomás 1984. volt, amikor a személy- gépkocsik dobfékjének felújí­tása mellett elkezdtük az ösz- szes szocialista autótípushoz a tárcsafékbetétek gyártását. Ez akkoriban hat-hét típust je­lentett. 1989 egy újabb állomás a vállalkozás életében. A mennyiségi felfutás mellett a gazdaságban bekövetkező változások, valamint a pénz­ügyi gondok miatt elbizonyta­lanodott a piac. Átértékelték addigi tevékenységüket. Ke­reskedni is kezdtek, ezzel tel­jes körűvé vált a szolgáltatá­suk. Eleinte csak árusították az új fékbetéteket, később azonban eljutottak odáig, hogy a félkész termékek megmunkálását helyben vé­gezték el. E miatt alacso­nyabb áron tudtak megjelenni a piacon. 1994-ben azonban a nagy fékbetétgyártó hazai és külföldi cégek ragaszkodtak saját késztermékükhöz. Ez a helyzet késztette őket arra, hogy Sásdon haszongépjár­művekhez gyártsanak fékbe­tétet.- Vásároltam egy ingatlant Sásdon, amit gyártóüzemmé alakítottunk, valamint adap­táltuk azoknak az olasz nagy múltú gyáraknak a technoló­giáját, akik késztermékeikkel a magyar piacon már letették a névjegyüket. Azbesztmen­tes nehézfékek készülnek itt. Az eltelt évek alatt kinevelő­dött egy nagyon jó, a fékekre specializálódott szakmunkás gárda. Jelenleg 140-150 tí­pushoz tudunk ugyanazzal a technológiával fékbetéteket gyártani. Az elmúlt évek alatt bejártam az ország és Európa nagy fékbetétgyártó üzemeit, igyekeztem az ott szerzett ta­pasztalatokat jól hasznosítani. A tevékenységünk 70 száza­lékát a gyártás teszi ki, de sze­retnénk új szolgáltatásként bevezetni, hogy egyedileg is legyártsuk és cseréljük a spe­ciális fékeket. Ezen kívül a kamionok fékeinek javítását, cseréjét, a hozzájuk szükséges fékbetétek gyártását is elvé­gezzük. A vállalkozásuk sikere ta­lán abban keresendő, hogy 10 év alatt az itt dolgozók meg­tanulták a szakmát, a műszaki szakemberek képesek voltak a fékbetétgyártás technológiá­ját adaptálni, a minőséget ga­rantálni. A megtermelt pénz jelentős részét visszaforgatták a vállalkozásba. 1996 végéig szeretnék elérni, hogy a ter­mékeik az ISO-9 nemzetközi szabványnak megfeleljenek, az európai piacon is eladhatók legyenek. Sz. K. Ötven éve egymás mellett FOTÓ: MÜLLER ANDREA Hét gyereknek adtak szakmát a kezébe Fél évszázad jóban-rosszban Fenyvesiek aranylakodalma Vázsnokon Vázsnok egyik árnyas utcájá­ban meghúzódó takaros családi házban él Fenyvesi János fele­ségével és legkisebb lányának családjával. Az idős házaspárt 50 évi házasság után szomba­ton adta újra össze a sásdi vá­rosházán Kovács Sándomé, Sásd polgármestere. János bá­csi sajnos csak lélekben élhette meg ezeket az ünnepélyes pil­lanatokat, hisz majd húsz éve már annak, hogy elvesztette szeme világát. Akkor az orvo­sok a fiatalkorban elkezdett és hosszú éveken keresztül vég­zett nehéz fizikai munkát és az állandó emelést határozták meg a baj okaként. Felesége gyászruhában állt az anyakönyvvezető előtt, az egyik szemében az öröm, a má­sikban a bánat könnyei. Pár hó­napja temették el 20 éves uno­kájukat,^ mint mondja ez a seb már nem fog begyógyulni. A Sásdról származó család 24 éve él Vázsnokon, s gyer­mekeik közül négy jelenleg is a falu lakója. Hét gyereknek adtak szak­mát a kezébe, akik közül mind­egyiknek a mai napig munkahe­lye van. A 18 unoka és 10 dédunoka sok örömet okoz, de azt egyikő­jük sem tudja feldolgozni, hogy öt éve 31 éves fiúknak miért kellett oly értelmetlenül meg­halni. Az együtt töltött évek ke­mény munkával, de mindig egyetértésben teltek, s ezen a harmónián még a tragédiák sem tudtak léket ütni. Számukra az összetartozás szükséges velejá­rója volt a küzdelem, először a pici gyerekek felneveléséért, a taníttatásukért, majd az önálló családok létéért. S ez a küzdelem nem volt hi­ába, Teri néni ugyan halk sza- vúbbá vált az őt ért csapások súlya alatt, de János bácsi még ma is optimista. Örül annak, ha egy új nap virrad rá, örül gyer­mekei, unokái hangjának, s an­nak, hogy még vakon is sok mindent meg tud csinálni ott­hon. Bármilyen hihetetlen is, még ő lapátolja be a téli tüzelőt, ás a kertben, s mindent megta­lál a műhelyben. Elméje pedig mint a mini komputer. Az év­számok, a napok és a nevek az erősségei. S ha most így, túl a hetvenen találkozna egy jó tündérrel, az idős emberek optimizmusával kívánná mindenkinek azt ami­ért ő harcolt 50 évig: elsősor­ban egészséget és megértést, s a szűkös anyagi lehetőségeik el­lenére mindenkinek boldogsá­got. Megyeri Tiborné I £ I é t A vezetékes vizet a lakók már nagyon várják Sásd külvárosában. A kertek alján meghú­zódó hosszú csőkígyó arról árulkodik, hogy a közeljövőben az itt élő családok is egészséges ivóvízhez jutnak. müller andrea felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents