Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)
1995-10-04 / 271. szám
8 Dunántúli Napló Közélet 1995. október 4., szerda Demokratikus világhálózat A korlátlan lehetőségek rendszere? Egy levél eljuttatása a tengerentúlra még gyorspostával is órákba telik. A számítógépes Internet-hálózatot használva csekély havi díjért szerencsés esetben perceken belül választ is kaphatunk levelünkre. A számítógép-kapcsolatok új eszközét mintegy 80 millió ember használja ma már a világon. Az Internet nemcsak levelek, írásos anyagok, hanem képek, hangok, adatok, programok, komplett multimédiás kép- és hanganyagok továbbítására is alkalmas. A hálózat megfelelő' pontjára modemen keresztül csatlakoztatott számítógéppel, Windows, vagy más felhasználói felülettel a világ összes, e hálózatba kapcsolt perifériáin megjelenhetünk szöveggel, képpel, hanggal, akár egyidejűleg is, miközben magunk is válogathatunk a gigászi adat- mennyiségből. Október 6-tól 8-ig Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán rendezik meg a ME- TAFÓRUM II. „Határok nélkül” című konferenciát. A konferencia, művészek, számítógép-szakértők, médiaelméleti szakemberek, hálózatfejlesztők, software-fejlesztők részvételével zajlik majd. Bárki kipróbálhatja a konferencia helyszínén telepített számítógépen az Internet hálózatot, s kívánságra ki is nyomtathatja az onnan nyert, számára fontos adatokat. Steven Carlsonnal, az ISYS Hungary Internet szolgáltatójának amerikai születésű, de 1988 óta hazánkban dolgozó hálózati menedzserével beszélgettünk, aki korábban újságíró volt, s most logikus folytatásnak érzi az Internetbe való „átlépését”. „Ez is egy média - mondja -, de egy sokkal nagyobb, sokkal szerteágazóbb információközvetítő rendszer.”- Milyen láncszemekből áll ez a rendszer, milyen számítógép kell az Internet használatához?-Lehetséges DOS-os, azaz csak szöveges, vagy Windows- os, tehát grafikus felhasználási mód. Az előbbihez elég egy 286-os, az utóbbihoz legalább 386-os PC kell. Szükséges még egy modem, melynek fontos paramétere a jelátviteli sebesség. Ajánlott a 28,800 baudos átvitel, de 14,400 baud jelátviteli sebesség alá már nem ajánlott menni, mert grafikus üzemmódban nagyon lelassul az adatforgalom a felhasználó perifériáin. Csak szöveges üzemmód esetén természetesen választhatók ennél alacsonyabb sebességű, kvalitású modemek. Ebben az esetben viszont jól kell ismerni a DOS nyelvezetet, parancsokat. Nagyon fontos, hogy milyen kábelek vannak a rendszeren, értve ezalatt a telefonvonalak kábeleit, és központok minőségét is. Sajnálatos, hogy Magyarországon sok helyen még régi, korszerűtlen központok lassítják, néha akadályozzák a hálózat ideális kihasználását.- Hogyan léphet be valaki az Internet hálózatába?- Megkeresi valamelyik szolgáltatót, s ott megkapja a szükséges programot, információkat. Ezekhez meg kell venni a felhasználó igényének megfelelő modemet. Ezenkívül már csak egy „jó” telefonvonal szükséges, melyen keresztül a kommunikáció zajlik. A program lehet egyszerűbb, illetve úgynevezett WEB multimédiás felhasználói felülettel rendelkező” mellyel adott esetben az Interneten keresztül akár különböző földrészeken tartózkodók is folytathatnak konferenciabeszélgetést, mely egyidejűleg képet és hangot is közvetít.- Hol van az Internet központja?- Ilyen nincs. Ez egy önmagát fenntartó - jelenleg 35 millió számítógépből és sok adatbankból álló, leginkább az emberi agy neuronszerkezetéhez hasonlítható, hálószerű rendszer, melynek saját, úgynevezett TCP/IP címe van. A rendszert úgy tervezték, hogy atomcsapás esetén is tudna működni, mivel a hálózat, egy organizmushoz hasonlóan képes szükség esetén rövid időn belül op- timizálni adatátviteli útjának rendszereit. Két fő Internet hálózat van. Az egyik a nagy hálózat, melynek állomásai egyetemeken, nagy cégeknél, intézeteknél vannak, a másik magánfelhasználókból épül fel. Megfelel szolgáltatókon keresztül, adott esetben további díjfizetés mellett, mindenki minden hálózati állomástól kaphat számítógépen keresztül információt.- Mibe kerül az Internet szolgáltatás?- Nyugaton az egyetemek Internet-költségeit a kormány fizeti. Az árak szolgáltató cégenként, valamint a szolgáltatás szintje, minősége szerint változnak 1500, és több százezer forint között havonta, az átlag- költség tízezer forint. Minél többen vesznek részt az Internetben, annál olcsóbb lesz a szolgáltatás. Bár néha túlterhelt a hálózat, de ezen új telefonvonalakkal lehet segíteni. Hoffmann József Az Internet-hálózat megfelelő pontjára modemen keresztül csatlakozott számítógéppel a világ összes, e hálózatba kapcsolt periférián megjelenhetünk szöveggel, képpel, hanggal Trabant Ismét kaphatók Trabantok a ziwckaui gyárban, a „legfrissebbek” négyesztendősek. A páratlan vételi lehetőség feltehetően az utolsó, mivel az utolsó - 1991-ben gyártott - mondhatni „trabantmohiká- nok” várják tulajdonosaikat. A Reuter szerint 19 444 márkába kerül egy ilyen „protrabant”, csaknem 2 millió magyar forintba. Ezek már Volkswagen- motorral vannak ellátva, drágaságuk ritkaságukkal indokolható. A magas ár ellenére a világ minden tájáról 400 trá- bantrajongó érdeklődött az autók iránt, bár csak minden ötödik mutatkozik komoly vevőnek. A rohanó idő gyorsan pergeti a naptár lapjait. Egy óra „ajándékalvással” időszámításunkban is megjött -az ősz. Sokszor leírt, megénekelt színeivel, a gyümölcséréssel, a tél előtti betakarítás ideje. Az utóbbi időben az évszakok szinte összefonódnak. A tél ellop a tavaszból néhány meleg napot, ritka a fehér karácsony, a medve visszabújik barlangjába. Lassan jön a meleg, sokára kapcsolhatjuk le végre a fűtést. A nyár szeszélyes: napraforgók sárgaarany tábláját perzseli sötétre, búzát dönt és rohaszt, kukorica csövek hiányos sorai nem kaptak esőt, késett az érlelő „Hervad már ligetünk.. napsugár. A krumpli se találja helyét, a dinnyehalmok eladatlanul búslakodnak. Hazai alma vetekszik az import banánnal vagy saját fajtája divatos változata győzi le a piacon. A szőlő fürtje drága, leve eladhatatlan. Felejtjük, hogy a „víz is ital”, üdítők kínálják magukat színes dobozban, üvegben, s a biztonsággal iható víz is márkás nevet, vegyelemzést, és ehhez méltó árat kapott. A nyár időjárása nehezen tud igazságot tenni a nyaralni vágyók és az azokból élők és a földet művelők igénye között. A meleg napsugár előtt rángatnák ide-oda az esőfelhőket. Lassan tisztul a Balaton vize, de a parti élet sűrűsödik, mind zavarosabb lesz. A díszeit hullató liget zörgő levelei közt találunk még néhány szöcskét. Éppolyan vígan ugrálnak, mint sok év előtt, amikor gyermekszemmel csodáltuk a lassan megelevenedő, számunkra kitárulkozó természetet. Találunk pókot, amely éppúgy szövi hálóját, mint akkor... Jó annak, .aki bízik, hogy érdemes szőni, építeni és van kedve ugrálni, és adnak néhány önfeledt percet. K. T. A. 1900 tagja van a Baranya Megyei Orvosi Kamarának Szolidaritás a bajba jutottakkal Számos, tanácskozási joggal rendelkező résztvevővel kibővített képviselőtestületi ülést tartott a Baranya Megyei Orvosi Kamara dr. Horváth Attila elnökletével. Az értekezletnek egyetlen napirendi pontját az képezte, miképpen osszák el a 35%-os tartalékösszeget. * Dr. Bajkay Ilona gazdasági vezető beszámolójából kiderült, hogy a megyében regisztráltak száma meghaladta az ezerkilencszáz főt. Közel ezerötszázan fizetnek teljes tagdíjat, míg a fennmaradók különböző indokok alapján kedvezményekben részesülnek. Kiderült azonban, hogy a befizetések teljesítése csak 64%-os. Dr. Marton Ilona joggal kérte a tagdíjbefizetés erélyes szorgalmazását. A reflexiókban itt említődött meg, - amit dr. Piszér István fogalmazott meg markánsan -, hogy a tagság a Kamarától elsősorban az orvosok határozott érdekvédelmét várja el. Feltehető, hogy azért alacsony a befizetési szándék, mert az egészségügyet sújtó kormányhatározatok mélységében sértik az orvosok érdekeit. „Ugyanakkor a Kamara részéről nem tapasztalunk határozott ellenlépéseket, kellő védelmet.” * A Kamara nemes célkitűzései között szerepel idős, rokkant - bizonyos mértékben szociális segélyre szoruló kollégák anyagi támogatása. A Baranyai Orvosok Szociális Alapítványának létrehozásával segíteni szándékoznak nem csak az idős rászorultakon, hanem támogatni kívánják a hazai és külföldi szakképzést, továbbképzést pályázat útján. * Az ülés legfontosabb témáját dr. Horváth Attila bocsátotta vitára. A Kamarába befolyt összegből a MOK 25%, a BÖK 20%, a Helyi Kamarák 20% arányban részesedtek. A fennmaradó 35% (kb. 4 millió Ft.) sorsáról kellett dönteni. Számos ötlet hangzott el, végül is amellett döntöttek, hogy minden Kamara kapjon egy komputert, s a fennmaradó összeg 90%-át osszák el az öt Helyi Kamara között, a 10%-ot kapja a BÖK. * A Kamara hírei közé tartozik, hogy ülésezett az Érdekvédelmi Bizottság, valamint a Foglalkozás-egészségügyi szekció. A két ülés alapkérdése és problematikája összecsengett. Lényege az egészségügyet sújtó restrikciós határozatok várható hatásainak, következményeinek kezelése. Az érdekvédelem fontosnak tartja az egy orvos által ellátandó személyek számának maximalizálását. Felhívjuk a munkaadók figyelmét, hogy az orvosokkal történő szerződéskötéseknél legyenek igényesek, körültekintők az alkalmazandó szakmai kvalitásának megítélésénél. A foglalkozás-egészségügyi szekció már határozatban részletezte állásfoglalását. Ennek lényege a volt főfoglalkozású üzemi orvosok védelme, eljövendő státuszuk biztosítása, szakmai színvonaluk megőrzése. Felhívja a figyelmet a szerződéskötéseknél a kollegialitásra, a régi alkalmazottak (legalább 3 éves) prioritására, az alulkínálatok inkorrektségére, a túlvállalások negatív visszahatásaira. * A fent leírtak sűrítményei a problémáktól terhes értekezletek felszólalásainak, határozatainak. Kitűnik belőle, hogy mindenképp elhibázott egészségpolitika egész lakosságot érintő negatív következményeit a Kamara mennyire igyekszik elhárítani. De az is kitűnik, hogy az orvostársadalom nem kis hányada előbb eredményeket vár a Kamarától, s majd aztán támogatja, holott bármilyen érdekvédelmi testület csak akkor működik hatékonyan, ha tagsága egységesen felsorakozik mögötte, ha szolidáris a bajbajutott kollégái iránt. Ha az elmúlt kormányzati ciklus alatt az orvosok plénuma (és nemcsak a fele) támogatta volna a régi Kamarát, akkor nem születtek volna azok a szerencsétlen rendelkezések, melyek rövid és hosszú távon is feltétlen károsan érintik az egész népességet és annak egészségéért dolgozó orvosokat. Ilyen viszonylatban kell értékelni a jelenlegi Kamara tevékenységét és szó 'szerint értelmezendő erőfeszítését. Dr. Szalai István Nyelvi pongyolaságaink Vissza az Etelközbe? Divatba jött és - sajnos! - divatban van, főleg persze a politikában a „csomag”. Mindent csomagba gyömöszölnek, akár kell, akár nem, s nincs olyan ülésnap a T. Házban, hogy legalább egyszer, kétszer ne szaladna ki a honatyák és -anyák száján e fogalom. Néhány évtizede lehet már, hogy valamely külpolitikai ügyben - biztos indokoltan - hangzott el először a bűvös szó, ami aztán hozzánk is „begyűrűzött”, s a vízbe hajított kavics okozta hullámverés módján gyűrűzik tovább, főleg az említett formában. Tehát ma már szinte kizárólag csak törvénycsomag kerül a T. Ház asztalára, mégis sokszor úgy tűnik, hogy szó sincs semmiféle csomagról. Csak ezzel is úgy vannak ott a T. Házban, mint általában a divatszavakkal: akkor is mondjuk, ha nem kell. Nem egyszer írtam már az utca és az út szavak legtöbbször önfeledt és, szerencsétlen ösz- szekeveréséről, ékes bizonyítékaként annak, hogy az összeke- verőnek fogalma sincs arról, hogy az egyik nem a másiknak a szinonimája, hiszen más az utca és más az út. Vagyis az összekeverés nyelvi pongyolaság a javából. Ennek egy gyöngyszemét hallva a minap a rádióban, szinte feljajdultam. Az illető riporter (bemondó?) egyre Váci utcát emlegetett, miközben messze nem Váci utcai dolgokról beszélt. Hanem Váci útiakról. Ugye tudjuk: óriási a különbség. A Váci út e fogalom összes tartozékával rendelkezvén a főváros egyik fontos ipari centrumának a gyűjtő főútvonala, a Váci utca pedig elegáns belvárosi üzleti központ, amit Váci útnak nevezni senkinek nem juthat az eszébe, még a legvadabb álmában sem. Vagyis mégis? Nemrégiben ellepték a várost a Sopianae nevű cigaretta plakátjai (valóban ne lenne reklámja a dohányáruknak?), amelyeken az ott díszlett évekkel ezelőtt oktalanul kitalált jelmondat is: „Mindenki ismeri Szofit”. Már megint ez a Szofi! Mikor fognak végre rájönni a Pécsi Dohánygyárban, hogy ennek a Szofinak (nyilván a Zsófia idegennyelvű és becézett megfelelőjéről van szó) az égadta világon semmi köze a Sopianae-nak nevezett egykori római városhoz, a cigaretta névadójához. Ami egyszer - sok éve már ennek - valaki hiányos latinos műveltségét fitogtatván elkezdett Szofiánéként emlegetni, mintha bizony a P mellett ott lapulna amúgy görögösen egy H betű is. De nem lapul! Csak P van ott! A bután kitalált Szofianéból tehát meg lehetett kreálni a Szofit, de a Sopianae-ból már nem. Ezért ideje volna már mellőle elfelejteni ezt a szüleményt, bármilyen jól is hangzik. Vannak pongyolaságok, amikről nem lehet eleget beszélni. Pedig kell beszélni róluk, különben sok máshoz hasonlóan belerágják magukat a nyelvünkbe. Megírtuk már, hogy az Országgyűlésben egyes képviselők - persze jogászok! - a törvények paragrafusait, szakaszait, bekezdéseit igen gyakran sorszám helyett magyartalanul és pongyolán tőszámnévvel ellátva emlegetik. Terjed ez is, de mennyire! Nemrég a rádióban egy ún. egyszerű alanyt szólaltattak meg valami budapesti ügyről, s az illető szájából csak úgy röpködtek a tőszámnevű kerületek. Aztán az alábbi-föntebbi - élő beszédben és ismét csak a parlamentből, vagy a rádióból, tévéből. Tudom, általában leírják a szöveget, leírva pedig egészen másként hat valamire úgy utalni, hogy alább vagy föntebb (sokszor ott sem!), mint élő szóval elmondva. Határozottan oda nem figyelésre vall, hogy a szöveg leírásakor arra nem gondolnak, hogy az elmondva hangzik el, így pedig a gondolat majd lebegni tűnik a nagy semmiben. Hát nem úgy volna helyes, hogy az „előbbi” vagy „utóbbi”, netán „említett” vagy „említendő”? És itt van a „helyünk Európában” pongyola megfogalmazása - sajnos, még mindig. A rendszerváltás körül kezdték sűrűn emlegetni, hogy Közép- Európa keleti felében „tartózkodunk”, de ezt a lényegre nem figyelve úgy mondták, hogy Közép-Kelet Európa. Vagyis a fogalmat szajkózok nem gondoltak arra, hogy ez földrajzilag mennyire más, mint a tényleges helyünk. A Közép-Kelet Európa emlegetése - tessék csak jól belegondolni! - visszavisz bennünket mondjuk az etelközi őshazába, pedig Isten a tanúnk, hogy nem oda igyekszünk. És a Kelet-Közép Európa? Bizony ez az igazán szabatos kifejezés. Mert nem mindegy, hogy minek a jelzőjeként alkalmazzuk a „Közép” szót. Hársfai István
