Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-26 / 292. szám

8 Dünántúli Napló Honismeret 1995. október 26., csütörtök Pécsről 1929. október 13-án kezdődött az első helyszíni közvetítés Hetven éves a magyar rádiózás Évfordulók korát éljük: 100 éves a Pécsi Nemzeti Színház, 100 éves a mozi és 70 éves a Magyar Rádió. 1925-ben a 2 kW-os adón sugárzott műsort a tízezernyi, főleg detektoros készüléken mintegy kétannyi hallgató élvezhette 40-50 km sugarú körben. 1926 végén már 60 ezerre nőtt az előfize­tők száma, mely ugrásszerűen növekedésnek indult, amikor 1928. április 29-én a déli ha­rangszóval megkezdte a mű­sorsugárzást a Lakihegyi nagyadó. Ezzel az ország túl­nyomó részén lehetővé vált a detektoros vétel. Rácváros Érdekes statisztikai adat, hogy 1929. július 1-én Pécsett 1633 készüléket tartottak nyil­ván, ami azonban e nagykultú­rájú város lakosságának szá­mához viszonyítva (3,4 %) alacsony volt. A Pécshez tar­tozó Rácváros viszont a posta- igazgatóság területén a „leg­buzgóbb rádiózó község” ne­vet kapta, mert mindössze 332 lakosa 34 rádiókészüléket tar­tott üzemben, 10 %-os arány­számával e község messze elől járt. A Magyar Rádióban az első vidéki helyszíni közvetítés 1927. augusztus 15-én hang­zott el: szívemnek jólesően a szegedi dalosversenyt közvetí­tették. Pécsről 1929. október 13-án délután 2 óra 30-kor kezdődött a helyszíni - termé­szetesen élő - közvetítés: Csu­kás Zoltán, a századfordulón közismert, művészetpártolásá­ról híres bádogos és csatorná­zási vállalkozó volt az áldo­zatkész szőlősgazda, aki szkó- kói szőlejét és présházát e célra rendelkezésre bocsátotta. Mint a korabeli újságtudósí­tásban olvashatjuk „... a le­ventezenekar indulói, a víg szüretelő lányok kacaja, a put­tonyosok évődése közben fo­lyik a szüret. Hallani a hordók guntását, a prés nyikorgását és a több szüreti munkát... Nagy dolog az, hogy a Szko­kéban valaki odaáll a mikro­fon elé és a hangját, énekét, muzsikáját még ugyanabban a másodpercben hallja Buda­pest, az egész ország, de a nagyvilág is.” Az első pécsi művész, aki a Sándor utcai stúdióban szere­pelt Kalliwoda Olga hangver­senyénekesnő volt. Polgár Ti­bor zongorakíséretével 1929. október 2-án, 9 óra 35 perckor (tehát 21 óra 35 perckor) éne­kelt a mikrofon előtt, A kora­beli műsorújság, a Rádióélet fényképét is közölte. Önálló adó A rádiózás e korai szaka­szában is észrevehetővé vált, hogy a zavartalan vétel, külö­nösen az olcsóbb detektoros készülékekkel Pécs környékén szinte lehetetlen. Már akkor felvetődött egy rádió-leadóál­lomás létesítése, a budapesti adás felerősítésére. A lelkes pécsiek pedig már akkor, a 30-as évek elején azzal az öt­lettel álltak elő, hogy a létesí­tendő leadó tervénél feltétlenül érvényesüljön a decentralizá­lás szelleme. „Miért lenne Pécs más város kultúrájának terjesztője, s miért nem a saját magáé? - tette fel a kérdést 1930. márciusában a Dunántúl hasábjain „Egy buzgó pécsi rádiós és zeneértő”, majd így folytatta: - A reléállomás eszméjét tehát csak részben valósítsuk meg olyképpen, hogy az például csak az opera előadásokat közvetítené. A műsor többi száma kikerülne Pécs saját erejéből is.” Figyelemre méltó e téma­körben Révész Amadé dr. cisz­terci rendi gimnáziumi tanár hozzászólása, aki a Dunántúl 1930. március 28-i számában részletesen felsorolta azt a „sok-sok kultúrértéket, ami Pécsett van. Mily nívósak az Egyetem tudományos szakosz­tályainak, a Szabad Líceum­nak, a Múzeum Egyesületnek előadásai, amelyeket helyszín­ről nyugodtan lehetne közvetí­teni.” írt a város fejlett zene­kultúrájáról, az országos hírű ének- és zeneművészekről, a pécsi Nemzeti Színház előadá­sairól és gondolt a gyermek- műsorokra is, valamint arra, hogy az „új adó megépítése sok embert tudna foglalkoz­tatni, a műsorban szereplők a tiszteletdíj révén mellékkere­sethez juthatnának, ami nem megvetendő akkor, amikor a társadalom úgyszólván min­den rétege a megélhetés ne­hézségeivel küszködik.” Az önálló műsort sugárzó pécsi rádióállomás akkor még nem valósult meg, de a cik­kekben említett, országos hírű pécsi művészek, írók, tudósok a 30-as évek elejétől kezdve fokozatosan megjelentek a rá­dióműsorban. Minderről, úgy vélem, érdemes még szólni a rádiózás 70. évfordulója kü­szöbén. Dr. Nádor Tamás nr;—1> } imuí> ■ ‘jíctmmi Ktobb* c) Csopiífc: lse {Neuman«);. <7) Donteéfcti: Linda*’' y\ NemsMjti Opera ház énekesei, 6rusa te zenekara. Vezényel: Aymlér Bné&st — Santiráx ■ 'May Biyth, Lola: Marjorie Parry, Lucb: JusUju* Gnfíithv Turiddn : líéddté Nash, Alfio : Báróid Wißtam*« Utána kfo, #.25: Pötttö*;i<!6jeJasö&, hírek. jny«. 19.13: fcfly rtr Szlmfómküíi bangv »«ne- ÉjíéJStf. Csütörtök. It.Gfl: verseny«. Iá. IS; GraTOoÍóaxcai.«kü£ve 17.00; Künn} vem-ny. Cos* Brujíelf.i: A távoltól dala j rv.>tvyftv1rAg«k önt Oupiicrío ; 6< Anw.« Sxcrenftd ; 3. De M«p. 20.&5: Sx3.u 23.00: ICíianjnS geo jtevtttlnit. 17.80: Gmr Híizthangverswy, ni2»M círaü ha™« nc-k elí-adftsa a Kt N'euniw»« *4síÍó ■Íi'}& a Lammer- érából (l'Rk* réisler : Schön cTAmbrosio ’ Hnbay : Ze- ; 4. a) Bad- r : Miért J b) ra; c) Brahms: ándehen {Tak­folytatása, % iddjárta* te rárak. Mors?’’ tanfv» 9,35: Kalliwoda Ol$a haagveracny- énekesnő énekszámai. Zongorán kísér Polgár Tibor, Utána lelőj árásjéientés. VILNA. (Wilm; 779 ke.) Vasárnap, Hai XVII. **4aa4 Jcülfi tál. IVHHL »#.30: A vm vonseny fctawlftfe X(M, 22.45; .„Séta büüö eurúnút állón Sxerdla. 19.2S; Karai CSutÖrtük. MASi Va Péntek. 38.45: ».Séta bßxß idegen állom; Sizoírtbac 19.901 ,M- haligatók aktuális a mikrofön ctCtt, A.többi viljttíí másoi kőzvctStdw. Rádióműsor 1929 október másodikáról A „homo sapiens” ivadékait évszázadokon át hűségesen kö­vette a társául szegődött kutya. Békés korszakokban „ajtón kí­vül” volt a négylábú barát he­lye. őrizte az ember álmait, jó­szágát és vadászatok idején se­gített neki az élelem szerzésben Csak vénülő társadalmakban te­lepszik be az otthonokba a sok­féle kutya. A magukra maradó öregek és testvér nélkül nőtt gyermekek igazi társuknak te­kintik, „akivel” enyhíthetik ke­gyetlen magányukat. Az elha­talmasodó „kutyavilág” a leg­jobb demográfiai statisztikánál jobban jelzi egy-egy társada­lom állapotát. Vannak olyan korszakok is, amikor fokozatosan az ember­nek farkasává válik az ember, ilyenkor bontakozik ki a vér­ebek konjunktúrája. Újkori va­riánsuk szaporodott el Angliá­ban az eredeti felhamozás ide­jén, hogy oltamazza a keríté­sek, vasrácsok, zárak oltalmába reménykedő újgazdagokat, a „bekerítések” kapzsi hőseit. Vérebek keresték halálra Ausztráliában a bozótok bume- rángos népét, üldözték a gazdá­juktól szökött amerikai néger rabszolgákat, s legjobban kép­zett ivadékaik lihegtek a holo­caust menekültjei nyomában. Ma sportversenyeken csodáljuk ügyességüket, de most is ren­delkezésre állnak a hatalomnak. Az ormánsági ember nyo­mában járva, a 19. század ele­jén az első betyárvilág idején találkoztam egy „Vigyázz” nevű kutyával. Valószínű, hogy az ősi magyar pásztorkutya, a sárgás szőrű, izmos kuvasz egyik tudatosan képzett példá­nya lehetett, mert a magyar ku­tyafajták között ez az intelli­gens állat rendelkezett a leg­jobb őrző-védő tulajdonságok­kal. Vannak, akik esküsznek rá, hogy ma is sztár lehetne a ha­sonló rendeltetésű állatok kö­zött, ha idegen származék volna. A vajszlói uradalom 1821. évi úriszéki iratait forgatva ju­tottam be Balogh Ferenc híd­végi molnár otthonába. Ott ta­lálkoztam egy erdésszel, akinek egyik kópéját a molnár kutyája „természeti hajlandóságánál fogva kitsint megtsípte”. A molnár panaszából tudtam meg, hogy az uraság embere jó sze­lindek kutyáját éppen az ajtó előtt lőtte agyon. Nemes Koller Ferenc szavai molnár nemzetségi pecsétjével bizonyította, hogy a hídvégi társa négy esztendeje adta drága zsebóráját egy bodonyi mészáros legénynek a kutyáért. Koller 30 forintot is megadott volna érte a betyárvilág vesze­delmei miatt, de hídvégi kolle­gája is az állandósuló fenyege­tettség miatt ragaszkodott hozzá. A „Vigyázz!” kutya neki is megérte volna egy hídvégi parasztház árának 20-25 száza­lékát kitevő összeget, mert „ve­szedelmes és rossz emberek ál­tal megtámadott gazdájának tellyes védelmezője” volt, az uradalom erdeit megtöltő „dú­lok és sélók” ellen . .. Dr. Kiss Z. Géza Az ősi (A) és a ma élő Ginkyo levele (B), mely Goethét vers­írásra ihlette. (Rajz: Fazekas.) Évmilliók emlékei a Mecsekből A páfrányfenyő Harminc méterre is megnövő, hoszú életű, dekoratív fa Ha ezekben a hetekben felke­ressük a püspökszentlászlói ar­borétumot vagy akár a komlói Petőfi teret, akkor fokozatosan aranylóan sárgás lombozató, különleges élettörténetű fákkal találkozhatunk, s ezek a páf­rányfenyők (Ginkyo biloba). A páfrányfenyő olyan ősi tí­pusú növényfaj a Földön, amely 150-190 millió éve szinte alig haladt előre az evo­lúció rögös útján. Már Darwin felismerte fejlődéstörténeti je­lentőségét, amikor élő kövület­nek nevezte. Az ősi jellegek részben a szaporodásban is­merhetők fel, ugyanis mozgó hímivarsejtjeik vannak. A Ginkyo-félék igazi fény­korukat a földtörténeti közép­korban élték a 65 és 225 millió évek között. Főleg az északi félgömbön számtalan fosszilis törzs, levél és termés maradvá­nyukat tárták fel. A mi mecseki szeneink is legalább 2-3 ősi Ginkyo faj maradványait őrzik csodálatos megtartásban. Ilyen faj például a komlói múzeum természettudományi gyűjtemé­nyében őrzött Chekanowskia münsteriana vagy a Baiera tae- niata. A münsteriana a Hosszú- heténynél 455 m-re mélyített fúrásból került elő, s korát 190- 195 millió évesre becsüljük. Aki a mecseki meddőhányókat kalapáccsal és vésővel járja gyakran akadhat a Baiera taeni- atara. A Ginkyo-félék hanyatlása, fokozatos kipusztulása szinte egybe esik a Dinoszauruszok eltűnésével (60-65 millió év), avval a különbséggel, hogy azokat néhány fajuk jóval túl­élte. Az utolsó ősi Ginkyo faj mintegy 3-5 millió évvel ez­előtt tűnt el a pliocén korban, akkor, amikor a Mecsek egyes területei szigetként emelkedtek ki a Pannon-tengerből. Pollen­jeit az ország egyes területein mélyített fúrások hozták a fel­színre. Egy, csak egy faj vé­szelte át a jégkorszakok pusztí­tását, s ez az arborétumainkat, tereinket diszítő párfányfenyő. De vajon hol volt ez a jégkori menedékhely? Egy amerikai kutatónak a század elején sike­rült a rejtélyt megfejtenie, ami­kor a Jangce folyótól délre elte­rülő Tien Mu San hegyvidéken kutatott. Feltehetőleg innen ke­rült a fa a kínai kolostor ker­tekbe, majd a császári udvarba, ahol pörkölt magját az uralko­dók aranytálból csipegették. A Ginkyo biloba Kínából került Japánba, ahonnan csak az 1700-as évek végén kezdte meghódítani Európát és Észak- Amerikát. Az elmúlt századokban a páfrányfenyő 30 méteresre is megnövő, hosszú életű, igen dekoratív fája az arborétumok, parkok, terek, utcák kedvelt faja lett. Meglepő módon jól tűri a szennyezett városi leve­gőt, s megkapó őszi lombszine- ződése üde színfolt a közelgő tél előtt. Fazekas Imre Múzeum, Komló Ifjú hitek, fogjatok össze, szárnyaljatok merészen... Haraszthy Lajos, Siklós költője A Magyar Életrajzi Lexikonban olvashatjuk: „Haraszthy Lajos (Siklós, 1881. október 23. - Kiskundorozsma, 1959. már­cius 16.) költő, újságíró. Újság­író Nagyváradon, Debrecen­ben, Kolozsvárott, Szombathe­lyen, 1908-tól Budapesten. Egy ideig a Világ szerkesztőségé­nek tagja, 1919-ben a Szózat munkatársa. Az I. világháború­ban az Országos Monográfia segédszerkesztőj e. Középiskoláit Kecskeméten, Bécsben és Nagyváradon vé­gezte el. Ez utóbbi helyen jogot is tanult és itt lett újságíró. Szépirodalmi folyóiratot és színházi lapot is szerkesztett. Első verseskötete 1901-ben jelent meg Virágfakadás cím­mel. Egy évvel később Dutka Ákossal és Antal Sándorral kö­zösen kiadják az Előre c. iro­dalmi lapot. A Nagyváradi Naplóhoz 1903-ban került, ahol Adyval dolgozott együtt. Ady- hoz nagy barátság fűzte. Együtt laktak, kosztoltak. Minden reg­gel ő ébresztette az akkor már híres költőt. Az ébresztő után a szomszédos boltba ment, hogy elhozza vizes pohárban a szo­kásos törkölyadagot. Esténként együtt voltak a megszokott törzskávéházuk­ban. Ott volt az újságíró világ gyülekezőhelye. 1904-ben Debrecenben talál­juk, Rudnyánszky Gyula hívta a Szabadság napilaphoz. Együtt szerkesztették a Csokonai La­pok szépirodalmi folyóiratát. Debrecen után Kaposvár kö­vetkezett, ahol megalapították a Somogyvármegye napilapot. Feleségével, Szederkényi Anna költővel és Göndör Ferenc pró­zaíróval Hárman címmel anto­lógiát szerkesztettek. Ady írta ehhez az előszót és Rippl Rónai József készítette az illusztrá­ciót. Ady a kötet prológusában többek között ezt írta: „Három ifjú hit vetette össze szárnya­it... Ifjú hitek, fogjatok össze, szárnyaljatok merészen ... If­júság, hit, erő, láng. Együtt a diadalmas élet. Ez a könyv hát mindenképpen értékes, mert a diadalmas élet dokumentuma.” Kaposvárról Szombathelyre, majd 1907-ben Budapestre ke­rült. Egy ideig a Világ szerkesz­tőségének tagja. Annak a napi­lapnak, amely a polgári radika­lizmusnak egyik legjelentősebb orgánuma. Nevezetes munka­társai között találjuk Ady End­rét, Barta Lajost, Bölöni Györ­gyöt, Jászi Oszkárt, Magyar La­jost (aki a Siklós melletti Kis- tapolcán született), Kosztolányi Dezsőt. 1908-tól segédszerkesztője az Országos Monográfiá-nak. 1912-ben jelenik meg Aki va­gyok c. verseskötete. A válla­latnál együtt dolgozott Móricz Zsigmonddal, akinek később titkára lett. 1919-ben a Szózat politikai naplap munkatársa, fe­lelős szerkesztője Bajcsy-Zsi- linszky Endre. Haraszthy a pesti irodalmi berkek közismert alakja már ekkor. Több napi- és hetilapnak dolgozott, nagy számban jelen­tek meg versei, elbeszélései, színházi, irodalmi kritikái. 1929-től 15 éven át dolgozott a Magyar Rádió irodalmi osztá­lyán, mint műsorszerkesztő. 1933-ban újabb verseskötete jelent meg Egyedül a titokkal címen. Ebben a kötetben több olyan verse van, amely Sikló­son íródott, vagy Siklósról szól (Tavaszi ünnep, Föl a hegynek, Szüret, A Pelikán kertben stb.). Verseiből a szülőföld határtalan szeretete csendül ki. Mindig vissza vágyódott Siklósra, de csak 1958-ban jut el. Ekkor a még élő testvérénél szállt meg, felkereste a szülőházat, roko­nait, ismerőseit. Tervezte, hogy Siklósra jön lakni, itt akar meghalni. A terv nem vált valóra. Súlyos beteg­ségben szenved, állapota egyre romlik. Alkotó kedve sem a régi. Néhány munkája a Tiszta­tájban jelenik meg. Budapestről Kiskunhalasra, majd Kiskundo- rozsmára költöztek. Itt is halt meg 1959. március 16-án. 1982-ben Siklóson, a szülő­háza helyére épült ház falára a Vár- és Múzeumbaráti Egyesü­let és a Magyar Újságírók Szö­vetsége Pécsi Csoportja emlék­táblát helyezett el. Perics Péter Műemlék domb Pincebeomlás miatt veszé­lyessé vált Paks műemléke, a Kálvária domb, amelyen egy régi temetőn kívül ká­polna és más értékek is ta­lálhatók. Egy kriptát már el­nyelt a mélység. Mivel azonban a dombot több kö­zépkori pince szabdalja át, sürgős beavatkozásra és legalább 60 millió forintra volna szükség. A város az adott körülmények között ezt nem képes előteremteni. A temető a katolikus egyház tulajdona, de az egyháznak semmi pénze nincs a hely­reállítási munkákra. Az ön- kormányzat idén nyolcmil­liót költött a Kálvária domb egyik omlásveszélyes olda­lának megerősítésére, s ezt a szűkre szabott pinceprog­ram pénzéből kellett el­venni. > ) « I Kutyavilág

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents