Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-24 / 290. szám

1995. október 24., kedd A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Garé: döntés előtt (Folytatás az 1. oldalról) úgynevezett kompenzációs pénz is. 80 millió forint körüli összegről van szó, csak terü­letfejlesztésre fordítható, az érintett községek döntenek a felosztás arányáról. Közvet­len bevétele az önkormányza­toknak az üzem árbevételének 4 százaléka. Nem egyformán érintené a községeket sem a beruházás elmaradása, sem megvalósu­lása. Tistyán László, a Fact ügyvezetője szerint ugyanis ha nem épülne meg a mű, számítani kell néhány község elsorvadására. Különös tapasztalatokra is szert tettek a tanulmányt ké­szítők. Találkoztak olyannal, aki korábban közéleti tiszt­ségben lévőként kemény el­lenzője volt az égetőműnek, most vállalkozóként megbí­zást, hasznot remél a felépül­tétől. Általában elmondhatták a hatástanulmány összeállítói: nagyon sokan a garéi huzavo­nát saját pecsenyéjük sütöge- tésére használták fel, másrészt - hogy teljesen általánosítsuk a szociológusok végkövetkez­tetését - a demokráciához nem elég a keret, azt felelős emberi, politikai magatartás­sal kell kitölteni. Dunai Zoltán, Szalánta polgármestere a leghatározot­tabban tiltakozik - a község és véleménye szerint a széle­sebb értelemben vett kisrégió lakói nevében is - a garéi ége­tőmű és salaklerakó megépí­tése ellen. Ez az ellenszenv a múlt hét csütörtöki nyilvános tárgyaláson is kiderült. Érvei­ket a hatástanulmányból is merítik: a talajvizsgálat vég­eredményére hivatkoznak, amelyik szerint a kijelölt hely az építkezésre alkalmatlan. Egyéb fenntartása is van a polgármesternek: meggyőző­dése szerint a hulladékot ter­melő cégeknek nincs pénze a veszélyes anyagok megsem­misítésére. Ä szükség ezért azt hozhatja, hogy ezek „tel­jesen idegen” területről is a garéi égetőműbe kerülhetnek. A szalántaiak egyértelműen elutasító határozatra számíta­nak. Mészáros Attila Nem próbaper lesz Az 1990-ben kormányzati hiva­talba lépett pécsi nagy csapat tagjai közül Kecskés László szolgált legtovább a főváros­ban. Július elsején azonban őt is felmentették az Igazságügyi Minisztérium helyettes állam­titkán székéből. Azóta a pécsi jogi kar egyetemi tanára és az EU brüsszeli bizottságának Jean Monnet professzora.- Egy szokványos indokra, átszervezésre hivatkozva men­tettek fel. Ennél azért nyilván­valóan többről van szó. Míg az előző két kormány alatt az átla­gosnál több befolyásom volt az ügyek intézésére, a Horn-kor- mány alatt fokozatosan csök­kent a hatásköröm. Mutatja ezt, hogy a Bokros-csomag jogi előkészítésébe sem vontak be. Utólag azt mondom, szeren­csére. Az utóbbi időben főleg EK jogharmonizációval foglal­koztam. Ezzel az új szemléletet igénylő tevékenységgel szem­ben kialakulóban van nálunk egy szakmai értelemben vett hivatalnoki ellenforradalom. Ez volt eltávolításom meghatározó oka.- Pert is indított volt munka­helye ellen.- Eljárási hanyagság miatt. Július elsején mentettek fel a munkavégzés alól, de a fel­mentő határozatot csak augusz­tus 4-én postázták. így jogor­voslatra még csak elviekben sem volt lehetőségem. Az Igaz­ságügyi Minisztériumnak külö­nösen ügyelnie kellene az ilyesmire. Első könyvemet an­nak idején éppen arról írtam, hogy „Perelhető-e az állam?”. Ezek után úgy éreztem, hogy il­lik a gyakorlatban is lépnem, ha ilyen helyzet adódik. Ez a per számomra inkább elvi jelentő­ségű. Nem tekintem mégsem próbapernek, hiszen ténybeli és jogi alapjai tisztának tűnnek.- Ha ismét hívnák, vissza­menne a minisztériumba?-Az egyetemi oktatás és a tudományos kutatás mellett a törvényszerkesztés is szakmám meghatározó része. Nemzet­közi kereskedelmi jogi tanács­adó irodámmal jelenleg is dol­gozom, pártok, politikusok, gazdálkodó szervezetek ré­szére. Megfelelő feltételek ese­tén az újabb váltás nem jelen­tene gondot. B. G. XXVII. Egyetemi Napok a POTE-n A Pécsi Orvostudományi Egye­temen az elmúlt hétvégén sok­szor szóba került a hagyomány. Azt, hogy a POTE jelenlegi ve­zetése mennyire fontosnak tartja ennek jelentőségét, bizo­nyítják éppen az Egyetemi Na­pok, melyet idén XXVII. ízben rendeztek meg. A pénteki ünnepi tanács­ülésen két amerikai professzort. dr. Carlton F. Hazlewoodot és dr. Shaul G. Massryi fogadták Honoris Causa doktorrá, vagyis a POTE díszdoktorává, tudo­mányos munkásságuk és a pé­csi egyetem érdekében kifejtett erőfeszítéseik elismerésekép­pen. Dr. Bauer Miklós ünnepi köszöntőjében arról szólt, hogy az idők folyamán az alma ma­(Folytatás az L oldalról) Az igazolvány ellen a munkaa­dók máris felemelték tiltakozó szavukat, helyette a munka­könyv visszaállítását szorgal­mazzák, mert szerintük a mun­kaügyi kártyák csak feleslege­sen szaporítják az adminisztrá­ciós munkát. Ugyanis a dolgo­zónak munkába álláskor az iga­zolvány átvételét alá is kell ír­nia, ezt tartják kiküszöbölhető­nek a vállalkozók. A minisztérium tervei szerint esetenként több milliós szank­ciókat alkalmaznának a jogsér­terban sok minden változhat, új épületek emelkedhetnek, új ar­cok, új diákok vesznek részt az oktatásban, ám a legfontosabb, hogy a hely szelleme a régi ma­radjon. Ä továbbiakban kitüntetése­ket adtak át: dr. Kelényi Gábor, aki 4 évig volt az egyetem rek­tora egy olyan időszakban, mi­kor az egyetemi élet minden te­rületén alapvető változások zaj­lottak, a Pro Universitate em­lékérem arany fokozatát kapta, akár csak dr. Komáromy László, az Egészségtudományi Főiskola tanára, a Pécsi Tago­zat igazgatója. Sor került az 50, 60, 65 éve végzett orvosok kö­szöntésére is. Nevükben a vas­diplomás dr. Csúcs László, tőkkel szemben. A miniszteri rendelet alapján rendbírságot vetnek ki mindazon szemé­lyekre, akik vállalkozóként a különféle munkák végzésére a szabadpiacon felfogadott, job­bára külföldi bevándorlókat al­kalmaznak, természetesen zsebből fizetett bérért. A rende­let előírná a munkáltatónál az egységes nyilvántartási kötele­zettséget, s azt is, hogy még az alkalmazást megelőzően re­gisztrálni kell a vállalkozásban dolgozókat. Rendbírság csak abban az esetben lesz kiszab­nyugalmazott mohácsi főorvos szólt, figyelmeztetve arra, hogy míg az egeket ostromoljuk a tudományos eredmények terén, sokszor háttérbe kerül az „or­voslás” legalább olyan fontos, humánus oldala. Pénteken avat­ták fel Szentágothai János em­léktábláját is. Az Egyetemi Napok fontos része volt az évfolyamtalálko­zók, melyekre soha ennyien nem jöttek el, mint az idén. Szombaton az egyetem régi, 48-as téri épületén megkoszo­rúzták azt az emléktáblát, mely az 1956. október 22-diki pécsi Diákparlament létrejöttére em­lékeztet, mely a dél-dunántúli események békés elindítója volt 39 esztendeje. M. K. ható, ha a regisztrálást elmu­lasztják, nincs írásos munka­szerződés, vagy a munkáltató megtagadja az együttműködést a munkaügyi ellenőrökkel. A munkavállalói igazolványt fokozatosan vezetnék be, hi­szen több millió kartonról van szó. Mindenek előtt a legfertő­zöttebb területek, mint a mező- gazdaság, a kereskedelem és az építőipar jöhetnének számba, itt alkalmaznák először munkaü­gyi. igazolványt, s természete­sen törvénysértés esetén a szankciókat is. B. G. Névadó ünnepség Szigetváron A szigetvári 509-es Szakmun­kásképző Intézet és Szakközép- iskola minap a városi sport­csarnokban rendezett ünnepség keretében vette fel Török Bálint nevét. Ünnepi beszédet Pichler Imre igazgató mondott, az isko­lazászlót Gráf József ország- gyűlési képviselő avatta fel, közreműködött a térzenét is adó Szigetvári Ifjúsági Fúvószene­kar és a Tinódi Vegyeskar. A sportrendezvényeket és a film­vetítést követően a gimnázium tornacsarnokában 15 órakor beat koncertet, 18 órától név­adó bált tartottak. Sportpályát avattak Vásárosdombón Háromszoros ünnepet tartottak pénteken Vásárosdombón, az általános iskola és zeneiskolá­ban, ahol népes közönség előtt az 1956-os eseményekről em­lékeztek meg műsorukkal a di­ákok, a Sásdi Városi Fúvósze­nekar közreműködésével. Ün­nepi beszédet mondott Farkas István polgármester. A képvise­lőtestület nevében dr. Szandt- ner Gábor alpolgármester egy, a falu címerével díszített zász­lót adományozott az iskolának, majd az intézményt fenntartó hat önkormányzat nevében a helybéli polgármester jelképe­sen átadta a másfél millió forin­tos beruházással elkészült sportpályát, amit a gyerekek rögtön birtokukba is vettek. Odaítélték a díjakat A XIV. Országos Kisplasztikái Biennálé legjobbjainak odaítél­ték a díjakat. Első helyezett lett Várnagy Ildikó, második díjat kapott Bíró János, harmadik pedig Nagy Márta lett. Colin Foster és Szanyi Péter a Képző- és Iparművészek Szövetsége, Zsemlye Ildikó a Magyar Alko­tóművészek Országos Egyesü­lete, és Sallai Géza a Képző- és Iparművészeti lektorátus kü- löndíját kapta. Szüreti fesztivál Oroszlón Kulturális programmal fűszere­zett szüreti mulatságot tartottak a hétvégén Oroszlón. A prog­ramok sora 13 órakor kezdő­dött, ekkor indult a szüreti fel­vonulás. Ezután táncbemutatók következtek a szabadtéri szín­padon, ahol felléptek az orosz­lói fiatalok, a helyi nyugdíjas klub tagjai, a szentlőrinci cite- razenekar, a sásdi Deutsch Klub tánccsoportja. Szoboravatás Grastyán professzor emlékére - A Grastyán Alapítvány Kurató­riuma és a Pécs-Baranyai Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Elnöksége szobrot készít­tetett dr. Grastyán Endre professzornak, a POTE Élettani Intézete egykori igazgatójának. A bronz síremlék Rétfalvi Sándor szobrászművész munkája. Az alkotást ünnepélyes keretek közt a pécsi köztemetőben október 21-én délután avatták fel. foto: laufer László Feketemunka ellen igazolvány Mohácsi és pécsi kiállítások Cselinácz István grafikus tárlata nyílott meg október 23-án a Mohácsi Sokac körben, a Táncsics u. 24. alatt. Méltató beszédet Kedves János festőművész mondott, közreműködött: Kovács József Hontalan és Pávkovity János harmoni- kás. Pécsi vonatkozású kép­zőművészeti hír, hogy teg­nap a Nemes János ÁMK művelődési háza tanács­termében Kaszás János nyugdíjas pedagógus kiál­lítását nyitották meg. A tár­latot a művész-tanár 70. születésnapja alkalmából rendezték, beszédet mon­dott, illetve a művész ed­digi munkásságát Bogáthy Ferenc méltatta. áldja Panna néni... Rádió Mellett Isten Rádiós hír: Je­anne Calm fran­cia hölgy a na­pokban ünnepelte 120 éves és 238 napos születésnapját, s ez­zel ő a föld legidősebb lakója. Jk Panna néni - a hosszúhetényi Herceg-dűlő szőlősgazda la­kója - nem álmodott ilyen hosszú sorsról, csak 100 évet szeretett volna megélni, de nem sikerült valahogy. Özv. Deák Sándomé, született Panta Panna 95 éves korában csendesen el­hunyt. Hosszúhetényben temet­ték el, a gyászoló lánya, uno­kája, unokamenye, déd- és ük­unokái, továbbá sok-sok helyi lakos jelenlétében. Három éve már leköltözött a szőlőből a fa­luba, többnyire feküdt és itta a napi csöppnyi gyümölcspálin­káját, kevéske bort, attól füg­gően, mit kívánt vas-szerve­zete. Hogy beteg volt-e mosta­nában, nem tudom, nyolc esz­tendeje találkoztam vele utol­jára, addig még orvos nem látta, bár az utóbbi időben zsib­badt a keze, szőlőkapálás után. Ültünk a présházban - laká­sán - ittuk a piros vagy inkább rózsaszínű bort, jókat nevet­tünk, meg szomorkodtunk, azt mondta, jóravaló férje volt Deák Sándor ácsmester, de negyvenhat márciusában elvitte a rák. - Azóta azért férjhez me­hetett volna - mondtam neki, ahogy elnéztem ifjúkori szép lány fényképét a falon - ő meg csak legyintett: „Ha valami bo­londdal összeakadtam volna, aztán csak etet a méreggel. Jól elvagyok én itten egyedül. De nem is vagyok egyedül.” Nem hát. Naponta többen benéztek hozzá, jól van-e, nincs valami baja? féltették, óvták, meg hordták neki a boltból a, lisztet, gyufát, rizst egyebeket, egy disznót a részére mindig a lá­nya hizlalt, megvolt valahogy. Unalomtól nem félt, soha nem volt egyedül. A Lajos - pécsi fiatalember - akinek itt volt szőlője, ígért neki egy hűtő- szekrényt, Panna néne mesélte, kapja majd a szekrényt, meg is lett, beállítva a kis présházba. Mutatta a férjét is, egy képen aki katonaruhában feszített, mellén az első háborús György- kereszt. A fénykép persze barna tónusú, hátfelén nézem a felira­JEGYZET tot: „Siska Gy.-né Verseny Fé­nyirodája Pécsett, Kossuth-utca 15. sz. ház. A Hétfejedelem át- ellenében.” Jókat derültünk a patinás cégjelzés szövegén, kérdem Panna nénétől mikor járt Pécsett utoljára.- Hát elég rég, családi ün­nepség volt a Tettye vendéglő­ben, esküvő, ilyesmi, (de a ze­nészek annyira zsinatoltak, hogy hazakéredzkedtem.” Panta Panna akkoriban - pe­dig jóval túl volt már a hetve­nen - Pécsett elintézte a buszt és kirándulásokat szervezett Harkányba, Gyűdre, Balatonra a helyi öregeknek, .. egyszer Jugóban is voltunk, szép nevű helyen, Máriakönnye volt az a község.” Ajjaj. Panna néne, az­óta már nincsen könnyük az ot­tani népeknek, elapadt a sze­mük, inert háború van. Valami­kor még meghallgatta a rádió­ját, gyakran éjszaka is szólt, úgy tudott aludni, egyszer gya­nús zörejre ébredt, valaki mo- corgott az ajtó előtt, Panna néne fogja a kisbabát és felrántja az ajtót, „Ne segítsen koma!? - ki­áltott rá valami szakadt pasasra, az éjszakai betörőre. Gondol­tam utána vágom a baltát, de aztán elszelelt a sötétben”. Panna néni - halála előtt két nappal - kérdi lányától, kik ezek, ki ez a sok ember itt az ágyamnál? Pedig nem álltak ott. Senki sem. Illetve, talán mindenki. Akkor vonult el előtte minden ember, látomás­szerűen, akivel jó-rossz sora va­laha is hosszú életében össze­hozta. Búcsúzni jöttek, csak ő még akkor nem tudta. i 1 i 1 A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents