Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-16 / 283. szám

1995. október 16., hétfő Közélet Dünántúli Napló 13 Szálkák Gálaműsor? Bő két órán át közvetítette az MTV2 a száz éves Pécsi Nem­zeti Színház gálaműsorának majd felét. Nosztalgiázva ül­tem a tévé elé. Bár ne tettem volna! Né­hány perc múltán kétségbe esve és egyre ingerültebben nyomogattam a távszabályozó szín-, kontraszt és a fényerő gombját, joggal véltem, azért olyan sötét a képernyő, s a homályban azért nehezen ki­vehető az épp valamilyen műsorszámot előadó hajdani, mostani kedvenc pécsi színé­szem fizimiskája, mert a ké­szülékemben van a hiba. Nem boldogultam. Na, ez bedöglött, mondtam, s végiggondoltam a rám váró tortúrát (telefon, sze­relő, cipekedés, fizetés stb.), amikor egész véletlenül meg­nyomtam a csatornaváltó gombot. Tiszta, kivehető és élvezhető, világos kép tárult elém. Nosza, a többit is sorra vettem. Mindenütt jó volt a kép. Vissza a magyar kettesre, ugyanaz: sötétség, homály, nehezen kivehető arcok. És ez így ment bő két órán át. Szid­tam a fénytakarékos, szemfá­rasztó, elkeserítő képi megol­dást, amit egy-egy kis jelenet­nél még talán érteni, menteni is lehet, na de végig az egész műsoridőben! Vagy netán mégiscsak a készülékem rossz? Ezt melegében tisztázni kell. Telefonon hívom baráto­mat. Ő is ugyanazt élte át a vá­ros másik felében, amit ide­haza én, ő se tudta magában eldönteni, hogy a felvétel ilyen sötét, vagy a tévéje ment tönkre. Tehát jó a készülé­künk. Másnap találomra megkér­deztem egy-két ismerőst, aki­ről sejtettem, hogy netán nézte a színházi gálát. Ők is végig­dühöngték a már-már élvezhe­tetlenül sötét, fényhiányos mű­sort. Kár volt így elrontani. Gépcsere A buszon mellettem egy férfi reklámszatyrot szorongat, bele-belenéz, s ahogy mozdu- latnyi helye van, belenyúl és félig kiemel belőle valami barkácsgépet, majd elégedet­ten visszaereszti. „Milyen gép ez? Most vette?” - kérdem tőle.- Új csiszológép, de nem most vettem, csak odaadták a boltban, mert kivertem a bal­hét - feleli, s az előzményeket és a tán fél órával ezelőtt tör­ténteket már további kérde- zősködés nélkül is meséli. A munkájához vette a gépet, több mint harmincezerért, az alig néhány hónap használat után elromlott. Visszavitte blokkal, garanciapapírral, át­vették tőle, és közölték, mikor jöhet érte.- A mai már a negyedik visszarendelés volt. A gép már egy hónapja sehol, újabb idő­pontot ajánlott az eladó. Betelt a pohár. Közöltem: gép nélkül nem megyek, elegem volt már az egészből, s ha nem ad gépet, adja vissza az árát. Még azt is mondtam, feljelentem őket minden lehetséges fórumon, mert így rászedik a vevőt. Az eladó végül belefáradt az iga­zamba, kivette ezt az új gépet a dobozából és odaadta, csak végre megszabaduljon tőlem. A férfi sikerrel járt. Moso­lyogva közli: „Ha a boltos azt hiszi, ennyivel beérem, téved. Holnap visszamegyek és átira­tom vele a garanciapapírt erre az új gépre.” Kézmosás Anya meséli kétségbeesetten: kisfia bélgilisztás lett.- Gondosan megmosnak el­fogyasztás előtt zöldséget, gyümölcsöt, fia nem hanya­golja el a rendszeres kézmo­sást? - kérdem tőle, de inkább maradtam volna néma. Vérig sértettem őt, ilyet hogyan is lehet egyáltalán feltételezni szeme fényéről. Épp elnézést akarok kérni, de megelőz.-Várjon csak. Most jut eszembe, hogy folyton pa­naszkodott fiacskám, hogy az iskolában nincs se papír, se szappan, de még csak törül­köző sincs a mellékhelyiség­ben. Nem hittem el, de tegnap­előtt végre meggyőződtem, tényleg igazat mondott a fiam. Munkatársaim is panaszkod­nak, gyerekeik az iskolában hiába is keresnék, sehol se ta­lálnak se papírt, se szappant, se törülközőt. Azóta az amúgy is ólomsúlyú iskolatáskájába kénytelen vagyok ilyeneket is berakni. Hogy még egyszer ne szedjen össze gilisztát. Telefonkönyv Uránvárosi barátom első mér­gében engem hív:- Képzeld el, milyen kelle­mes meglepetésben volt ré­szem, lakásomra hozták az új telefonkönyvet. Eddig azért is nekem kellett a postára rohan­gálnom az utalvánnyal.- Ez borított ki ennyire?- Nem, ennek örültem. Az dühített fel, hogy belelapoztam és a számom még a régiként szerepel, de a tiéd is, még jó, hogy tudom az új számodat.- Ne mond, ilyen nincs!-Nézd csak meg! Nem elég, hogy augusztusban úgy változtatták meg a számokat, hogy én csak akkor szereztem róla tudomást, amikor sürgős ügyben hívtam az asszonyt és a géphang közölte: az előfizető száma megváltozott. Mellétár­csáztam, gondoltam, hívtam ismét, de megint a géphang vá­laszolt. Harmadszorra a gép­hang által közölt számokat sebtiben felírva, azt tárcsázva a feleségem vette fel a telefont. Legalább szóltak, közölték volna előre, hogy a számom várhatóan ekkor és ekkor erre és erre változik. De nem! Most meg az új telefonkönyv a régi urán városi számokkal! Te ér­ted ezt? Ismét munkanélküli Volt osztálytársam az utóbbi években önhibáján kívül volt már néhányszor munkanél­küli. Egy éve de örült, hogy kifogott egy nem nagy, de biztos pénzecskét hozó por­tási állást az egyetemen. A minap összefutottunk, lógó orral közölte, hogy ismét munkanélküli. A Bokros csomag bérelvonásának nyol­cán estek áldozatul. Még védte is a munkaügyest, hogy központi bérelvonást igyeke­zett átszervezésekkel kigaz­dálkodni, de az sehogy se ment (mehetett) neki.- Mit kezdesz magaddal?- Bár csak tudnám ... B. Murányi László Libikóka Nincsen nap annak aggódó fej­tegetése nélkül, hogy a magyar agrárgazdaságnak igen át kell formálnia termelési szerkeze­tét, ahhoz is, hogy prosperál­hasson, meg ahhoz is, ha be kí­vánunk tagolódni Európába. És bár e szerkezetátalakításnak roppant sok ága-boga lenne, az egyik fő és régóta emlegetett része az, hogy a túlméretezett, külterjes gabonatermesztés el­avult. Helyette-mellette, nem kis területek művelésből kivo­nása közepette, az agrárium in­tenzívebb ágazatait kellene fej­leszteni. Az, hogy az idei nyáron, vá­ratlanul és szinte irracionálisán szinte fölrobbant a gabonaár, ami szinte hisztérikus eladási hullámot váltott ki a kiéhezett alkuszok körében, még „a hol­nap kenyere”, a vetőmag kárára is, még nemigen diktálja a ma­gyar gabonatermesztés jövőjé­nek, lehetőségeinek gyors átér­tékelését, amolyan hirtelen „re- halibitációját”. Az eféle, akár robbanó, akár összeomló ár­mozgások rövidtávúak. Még a közvetlen következő termelési ciklusra, gazdasági évre sem kínálnak biztonságot a vetéste­rület változtatásához. Nemrég viszont megjelent egy sokkal több figyelemre méltó előrejelzés. Az előzmény az, hogy a „klasszikus” kom­munista . Kína hagyományos gabonaimportőr volt; szinte csak ellentételezési lehetőségei határolták be vásárlásait a ga­bona világpiacán. A sajátos kí­nai „olvadás” nyomán pár éve a mérleg megfordult. Ahogyan a kínai falu kicsit szabadabb lett, Kína gabonaexporttal jelentke­zett. Am ez a fordulat - mint idén kiderült - átmenetinek bi­zonyult. Mi történt Kínában, hogy újra kívülről vásárol gabonát? Egyáltalán nem fordult vissza általános gazdaságfejlődésének tendenciája. Ellenkezőleg. A kínai fellendülés ma olyan mér­tékű már, hogy az ország nem csupán mind több árut termel, hanem a lakosság fogyasztása is mind nagyobb. Élkezdtek jobban élni, ami nem kis részt bővebb táplálkozást jelent. Fő­ként: több húst esznek. Márpe­dig több hús előállításához, egyebek közt, több szemesta­karmány szükséges. Ezt a fej­leményt az éber prognóziské­szítő olyan stabilnak és tartós­nak, annyira tovább kibontako­zóban lévőnek értékeli, hogy nézete szerint a következő évek-évtizedek Kína akkora - fizetőképes! - gabonakeresletét ígérik, ami egészen új trendet hoz a gabona világpiacán. Fölmerül eközben persze, hogy mekkora tartalékokkal rendelkezik a túltermelést visz- szafogni nehezen képes Észak- Amerika, Ausztrália, Argen­tína, Nyugat-Európa, ahol mód van nem kevés, erőltetve uga­rolt szántóterület ismét műve­lésbe fogására is. S ugyan a las- san-lassan csak meginduló orosz - meg belorusz, meg uk­rán - fejlődés során hogyan alakul ezen országok gabona­mérlege: exportőrként vagy importőrként lépnek-e majd föl az ezredforduló körül és után? Egyáltalán nem biztos tehát, hogy az elmúlt évtizedek álta­lános gabonakínálati piaca megbízhatóan keresleti piaccá változik. Kialakulhat olyan, idegesítő libikóka is, le és fel, fel és le, ami nemigen tesz lehe­tővé tartós alkalmazkodást, ha­nem nagyfokú rugalmasságot kívánna. Az említett prognózist akkor se felejtsük el. Ha bevá­lik, azzal, ha nem válik be, az­zal szolgáltat tanulságokat. Lázár István A magyar ember tragédiája Madách halhatatlan remek­művében a vivődő ember legvégső és legfőbb konfliktusa az elmúlás, a halandóság... Sajnos, e gondolatok ma Magyarországon aktuálisab­bak, mint valaha. A nemzet fogy. öregszik, epidemiológiai válság felé rohanunk - lát­szólag reménytelenül. De ne menjünk a dolgok elébe: néz­zük az okokat! Változás az egészségügyben A szocializmus éveiben megszokott közepes színvo­nalú, de ingyenes orvosi ellátás intézménye a rendszerváltás­sal megszűnt. Néhányan úgy gondolták, jó ötlet a nyugaton bevált módszerek közül kiválasztani egyet, és az alapján újraépíteni a magyar társadalombiztosítási rend­szert. Az eredményt ismerjük! Magyarország nem az a hely, ahol a nyugat-európai mód­szerek sikeresek lehetnének... De az a hely sem, amely elviselné a kísérletezéseket. Új típusú finanszírozás A magyar egészségügy rend­szere tehát még ma sem elég kiforrott. Az viszont - sajnos - már most is világos, hogy elke­rülhetetlen a betegek fokozot­tabb teherviselése az ellátás költségeinek finanszírozásá­ban. A betegnek azonban joga van tudni, mi miatt nőnek ter­hei és ismernie kell az olcsóbb alternatívákat is... Persze léteznie is kell olcsóbb alternatíváknak. Életkörülmények Magyarországon Amikor a terhek növeléséről beszélünk, kötelesek vagyunk megvizsgálni azokat a kö­rülményeket, amelyek a mai magyar társadalom anyagi helyzetét jellemzik. Az infláció nő. Állandóak az áremel­kedések. Az ember pénze egyre kevesebbet ér. Számokban kifejezve: az idei inflációs rátát szakembereink 28%-ra becsü­lik. Az első félévben a reálbérek 11%-al csökkentek. Az élelmiszereknél 35, a tartós fogyasztási cikkeknél 27, a szolgáltatások területén 27, a ruházati cikkeknél 18, az ener­giahordozóknál pedig 58%-os áremelkedés tapasztalható a múlt évhez képest. Sok család összjövedelmének több, mint egynegyede segélyből származik. Sokan e biztos pénz érdekében nem növelik jövedelmüket, nehogy átlépjék azt az - egyébként igen nevet­séges - értékhatárt, ami felett a juttatások már nem járnak. Ilyen körülmények között nem csoda hát, ha az emberek mind kevesebbet tudnak törődni saját egészségükkel, és mind kevesebbet tudnak rá költeni. A nemzet tehát beteges. Sebaj, majd jön az új generáció! De valóban jön?! Jön-e az új generáció Lehet-e ilyen körülmények közt egy, esetleg több gyer­meket vállalni? Európa-szerte maximálisan támogatják a családokat, ezáltal is ösztö­nözve őket a mind több gyer­mek vállalására. A támogatás egyfelől a családi juttatásból áll ami néhol eléri a fizetés 90%-át, de sehol nem csökken 30% alá. és - Olaszország kivételével - adómentes. A házaspárok maguk dönthet­nek arról, együtt vagy külön kívánnak-e adózni. A családok adóztatása egész Európában differenciált. E kedvező körülmények ellenére is Európa lélekszáma fogy. Mire számítsunk hát mi, ma­gyarok? Itthon a segélyek csökkennek, a pénz romlik, az élet drága, és drága az a kevés bölcsőde is ami megmaradt. Ez maga a 22-es csapdája! Az anya nem kap elég támogatást, tehát el kell mennie dolgozni, így a gyermekkel “nem tud mit csinálni". Csoda -e hát, hogy a kutatók véleménye szerint Magyarország lakossága 2020-ra 9.5 millióra csökken? Harc a megélhetésért Szívós ember a magyar! Nem hagyja magát. Elmegy, s má­sod,- harmadállásokat vállal. Egyre több és nagyobb terhek hárulnak a családfenn­tartókra. egyre többet vannak távol otthonuktól, család­tagjaiktól, s az együtt töltött időre is rányomja bélyegét az állandó önkizsákmányolás. Sokszor a feszültségek váláshoz vezetnek. De nem ritkán ennél is tragikusabb véget ér a túlhajszolt életmód. Szomorú statisztikák Hazánk a halálozási statisz­tikák rangsorában - sajnos - igen előkelő helyet foglal el. A férfiak várható élettartama ma 64 év. de sokan túlhajszolt életvitelük miatt már életük delén elhagynak minket. Ke­gyetlen így kimondani, de igaz: egyre csökken a TB-t fizetők száma, és egyre nő azok aránya akiknek a TB fizet. Hogy ez hova vezet, még bele­gondolni is rossz! Mi lehet a megoldás Napjainkban különleges hang­súlyt kap az egészség- megőrzés, a megelőzés. Ehhez azonban az embereket fel kell világosítani az életvitelükben rejlő veszélyekről, a megelőzés módjairól. E missziós munká­ban élenjáró a Pharmavit. “Életre való" akciójában például fiatalok nagy tömegének figyelmét tudta a helyes életmód, az egészséges életvitel felé fordítani. Sokak számára azonban a megelőzés már nem csak életmód kérdése. És hiába a lelkes felvilágosító munka, ha a szük­séges gyógyszerek megfizet­hetetlenek. Dráguló gyógyszerek Sokak számára a gyógyszer­árak elérhetetlenül magasak. Sajnos ez elsősorban a legrá- szorultabbakra, a nyugdíja­sokra igaz. Egy kutatás alkal­mával a megkérdezetteknek 16%-a állította, hogy az elmúlt évben legalább egyszer nem tudta kiváltani a felírt gyógy­szert - anyagi okokból. Ráadásul közülük sokan, egész pontosan 42%-uk ekkor semmit sem tett, azaz nem tért vissza az orvoshoz olcsóbb gyógy­szerért, nem kérte a paükus segítségét... Egyszerűen meg­fordult és hazament - gyógy­szer nélkül. Ez önmagában is tragikus, de egyben elgondol­kodtató is. Vajon hány esetben veszi figyelembe az orvos - a recept íráséikor - hogy a beteg ki tudja-e majd váltani azt? Vajon amikor egy szemlá­tomást szegényes külsejű beteg lép a patikushoz egy drága recepttel, eszébe jut-e olcsóbbat, de ugyanolyan hatásút javasolni? Az alaplistás gyógyszertámogatási rendszer (márciusi bevezetése óta) a gyógyszerészek számára jogot biztosít, sőt alkal­manként kötelezi őket az orvos által rendelt gyógyszerek helyettesítésére. Ilyen esetek­ben csakis olyan készít­ményeket ajánlhatnak, melyek egyenértékűségét az Országos Gyógyszerészeti Intézet előtt a gyártók igazolták. Persze mennyivel egyszerűbb lenne, ha eleve az orvos is olyan gyógyszert írna fel, amit a beteg ki tud váltani. Ezt elősegítendő a biztositó egy adott orvos munkájának elbírálásakor megvizsgálja, hányszor élt a generikus helyettesíthetőség adta lehe­tőséggel, illetve hányszor, és milyen indokkal zárta ki egy- -egy recepten a felírt gyógyszer mással való pótlását. Szerencsére a Pharmavit Rt. mind több területen jelenik meg az originálisnál lényege­sen olcsóbb generikus készít­ményeivel. így az orvosoknak és patikusoknak egyre köny- nyebb lesz választani, amikor erre szükség van. Márpedig ez egyre gyakrabban lesz így! A legutóbbi gyógyszeráremeles óta a gyógyszertárak pénzfor­galma nem változott, ami - te­kintettel a magasabb árakra - kevesebb eladott árut jelent. Gyógyulófélben lennénk? Ezt senki sem hiheti. Egyszerűen az embereknek nem maradt más választásuk: vagy egyál­talán nem, vagy csak részben váltják ki az orvos által felírt drága gyógyszereket, esetleg - a legszegényebbek - élhetnek a közgyógyellátás adta utolsó eséllyel. Az orvosok felelőssége tehát óriási. Az ő jelenkori hoz­záállásukon is múlhat a nemzet jövője. Vajon tényleg csak 9.5 millió magyar marad az ezredforduló után? így kell történnie? x o LÜ z tű ► l í i k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents