Új Dunántúli Napló, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-14 / 281. szám

1995. október 14., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Könyv jelent meg egy pécsi képzőművészről Hegyi Lóránd: Pinczehelyi „Pinczehelyi Sándor életműve a magyar avantgarde és poszt- avantgarde egyik modell értékű jelensége. Egyrészről pontosan végigkövethető oeuvre-jében a 70-es és 80-as, majd pedig a 90-es évek művészeti szemlélet- váltása . . . másrészről a művé­szi munka személyes, sorsszerű individuális mitológia mint végső pozíció kikristályoso­dása. ” - írja többek között He­gyi Lóránd művészettörténész, a Bécsi Modem Művészeti Múzeum igazgatója a napokban megjelent Pinczehelyi című könyvben. Pedig kortárs magyar kép­zőművészekről manapság na­gyon ritkán jelenik meg könyv. Ha mégis, akkor az nagy való­színűséggel az illető képzőmű­vészt magát dicséri, hiszen neki kell összekoldulnia a kiadáshoz szükséges összeget, végigszen­vedni azt a tortúrát, amely mindezzel együtt jár. Pécsett legalább tíz olyan képzőművész él, akik kiérde­melnének egy-egy könyvet, mondja Pinczehelyi Sándor. A könyv vagy katalógus pedig nagyon fontos, e nélkül manap­ság nemigen lehet menedzselni a művészeket sem idehaza sem a nagyvilágban. Pinczehelyi jövőre lesz ötvenéves, a könyv tehát éppen időszerű volt, de mint érdekes­ségként megemlíti, a tíz mű­vész közül jövőre öten ünnepük Sarló és kalapács, 1973-ból majd ötvenéves születésnapju­kat. A könyv létrehozásának gondolata 1994-ben merült fel. A kiadáshoz szükséges pénz nagy részét a Soros Alapítvány­tól kapta, s hozzájárultak a megjelenéshez egyéb szponzo­rok is a városból és megyéből, de talán a legtöbbet a REP- ROFLEX Kft. tette, amely a teljes, jó minőségű nyomdai munka mellett kipótolta a hi­ányzó összeget. A könyv Pé­csett a Magyar írók Könyves­boltjában, az Idegennyelvű és Zenemű Boltban, a Pécsi Galé­ria két kiállítóhelyiségében, Budapesten pedig az írók Bolt­jában vásárolható meg. Cs. L. Herceg Árpád: APOKRIF Az én szemeim látnak téged. Körültáncol, cigánykodik veled a Szerelem, gyermekszavakat rejt a nyelv alá: őrizhetőt, gügyögést, gagyogást a fülbe: felejthetőt. Minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ezért nem árt a bizonyosság: a szájból kicsorduló tejet nem ismerem. Nyilaztam is őseiddel. A franciák még meg se születtek, amikor éppen öregedni kezdtem, nem volt rossz, körbecsodáltak, nocsak, hát megint elmegy az Isten! De a hízelgés nekem ugyanúgy fájt, ahogyan seb műtét után. Szivárgott belőlem a genny. Pusztítok mindent, ami pusztítható. A lázadó embert szeretem. Győri László: SZÚ A szürke kis deres egyre vérzett, a bőre alól a lyukakon át egyre szivárgott a vér, csak a tél bírta elállítani. A szúette lovacska tavasztól őszig vérzett, egyre vérzett, amíg a szétfurkált faragvány egyszer csak össze nem roppant az időtlen jászol előtt. Tízéves a Bach Énekegyüttes Tíz évvel ezelőtt alakult meg a pécsi Bach Énekegyüttes, ab­ból kiindulva - mondja Dobos László művészeti vezető -, hogy a hagyományos kama­rakórusok mellett létre le­hetne hozni egy kisebb lét­számú együttest. A megala­kulás kettős profillal történt. Egyrészt a szokásos 3-4 per­ces művek helyett nagyobb lélegzetű darabok előadásá­nak igénye merült fel, más­részt megpróbáltak könnye­debb muzsikát, könnyűzenei átiratokat is megszólaltatni, mint például Bach hangszeres műveinek vokális átiratait. A Bach Énekegyüttes tag­jai a lelkes amatőrök legjobb­jaiból, énektanárokból, főis­kolai hallgatókból verbuvá­lódtak. A 14-15 tagú, tíz év­vel ezelőtti társaságból mára már csak öten maradtak meg az alapítók közül, a többiek cserélődtek. Ellentétben a nagy létszámú kórusokkal - mondja Dobos László - itt mindenkire óriási felelősség hárul, hiszen nem lehet lazí­tani, s egy-két ember hiánya már lehetetlenné teszi az elő­adást. Nyolc éve rendszeresen szerepelnek a Filharmónia programjaiban, sokszor és nagy sikerrel léptek fel Né­metországban, Ausztriában és Olaszországban. Jó a kapcso­latuk a szombathelyi Capella Savariával, Európa egyik leg­jobb régizene együttesével, mellyel több koncerten léptek már fel, és közös lemezeik is készültek. Az együttesnek há­rom önálló műsorkazettája készült el és egy CD-je, me­lyen Howard Williams közre­működésével régi angol egy­házi zenét játszanak. A Bach Énekegyüttes gaz­dag őszi-téli program elé néz: november 18-án a Bartók Rá­dióban adnak 40 perces élő koncertet, december 4-én a Filharmónia hangversenyén lépnek fel, december 2-án pe­dig Grazba utaznak vendég- szereplésre. Cs. L. Az együttes próba közben a JPTE aulájábam FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ A „pécsi iskola” történelemmé vált A hazai irodalomtudomány megújulásának jelentős állomá­sai voltak a JPTE irodalmi tan­székeinek konferenciái évtize­dünk első felében. Három alka­lommal gyűltek össze Pécsett a szakma legjobbjai, hogy a vál­tozott körülmények között megújuló horizontról tekintsék át a huszadik századi magyar irodalom poétikáját: először a lírát, majd az epikát vizsgálták, utóbb az irodalom önreflexióját elemezték. Szakmai körökben azóta már „pécsi iskolaként” emlegetik a konferenciák szö­vegeit összefoglaló kötetek eredményeit. Kabdebó Lóránt professzort kérdeztük erről, aki tanszékvezetőként akkoriban kezdeményezője, egyik szerve­zője és irányítója volt ezeknek a konferenciáknak.- Hogy kezdődött?-A még most is pécsi tan­székvezető professzor bará­tommal, Kulcsár Szabó Ernővel hívtuk meg Pécsre kollégáinkat a hazai irodalomtudomány megújításának szándékával. Kezdetben bizonyos szakmai kérdések megvitatására szer­veztünk összejövetelt, és mivel a szervezés során megéreztük, hogy ez nemcsak néhány szak­ember belső ügye lesz, kilép­tünk az egyetem falai közül. Meghívtuk a Magyar Irodalom­történeti Társaság tagjait, a vá­ros irodalomszakos tanárait is, és a konferenciáknak otthont adó Művészetek Házában na­gyobb közönség előtt mondtuk el újító szándékú előadásainkat. Az első alkalom bizonyította, hogy az egyszeri találkozást so­rozattá kell alakítanunk. Ma már „történelmi távlat­ból” tekinthetek vissza, hiszen nemcsak itthon veszik számí­tásba ezt a hagyományt. Most érkeztem haza a hollandiai Mi- kes-kör éves tanulmányi nap­jairól, mely immár nem csak az emigráció szellemi elitjét gyűjti egybe, hanem hazai írók és tu­dósok részvételével zajlik, ott is számításba vették, méltatták-vi- tatták a pécsi iskola eredmé­nyeit.- Gondolom nemcsak a tu­dós tanárokon múlott a siker, infrastruktúra is kellett, amely­nek segítségével mindez megva­lósulhatott.- Még Bécsy Tamás profesz- szor hozott létre olyan tanszéki struktúrát, amelyet mi megörö­költünk. Név szerint ki kell emelnem Schmidt Erzsébet sze­repét, aki nélkül nemcsak ezek a konferenciák, de a tanácsko­zások hátterét jelentő egyetemi hétköznapok sem alakulhattak volna sikerrel. Szinte karmes­teri érzékével mindig éppen ahhoz fordult, akire a követ­kező lépésnél szükségünk volt. Ha a tudományos világban a pécsi iskola megjelenhetett, az nemcsak tudományos tevé­kenységünk eredménye, de Schmidt Erzsébet szervezői ké­pességének, diplomatikus kap­csolatteremtő erejének meg­nyilvánulása is volt. A szakma összjátéka mellett egy jól mű­ködő tanszéki apparátus mun­kájának eredményeként szület­tek meg a kötetek, jutottak el az ország összes egyetemére.- Szerintem a tudományos és oktatói életben is minden eredmény úgy jöhet létre, hogy a kezdeményezők, a szellemi irányítók mellett ott vannak a Schmidt Erzsébet-jellegű munkatársak, akik lehetővé te­szik, hogy a közösen vállalt tevékenység célba érhessen. Az ő tanszékeket éltető mun­kássága modell értékű lett a számomra, amikor a miskolci egyetemen, karszervező tevé­kenységem során munkatársat kerestem-formáltam segítségül munkámban. G. T. Mediterrán ősz E hét végén is folytatódnak a Mediterrán Ősz eseményei. Bi- csérden szombaton szüreti mu­latság lesz, felvonulással, nép­táncegyüttesek, zenekarok köz­reműködésével, s 16 órától a fa­luház udvarán fellép a pécsi Kálmán Imre Operettkor is. Vasárnap Szajkón községi cí­mert és zászlót avatnak. Pécs- váradon két napig tart a geszte­nyeszüreti vigasság. Szomba­ton 16 órakor kárpátaljai ma­gyar művészek kiállítása nyílik a művelődési központban, míg vasárnap az egész napos kira­kodóvásár mellett tánccsopor­tok, zenekarok adnak műsort. Határon túli magyarok fesztiválja A már negyedik alkalommal megrendezett fesztiválon több program között október 16-án a Művészetek Házában bemutat­kozik az 1992-ben indult po­zsonyi Kalligram című folyói­rat. A 18 órakor kezdődő est a Jelenkor és a Baranya Megyei Művelődési Központ közös rendezvénye. A beszélgetés vendége lesz Hizsnyai Zoltán főszerkesztő, Grendel Lajos író, Szigeti László könyvkiadó. Olasz kultúra hete Október 16-án kezdődik az Olasz kultúra hete. A 16 órai ünnepélyes megnyitóra a pécsi Művészetek Házában kerül sor. A rendezvénysorozat keretében 17-én 17 órakor, 18-án 16 óra­kor, 19-én 10.30-korés 17 óra­kor, 20-án pedig 15 órakor a huszadik századi olasz képző- művészetet bemutató filmeket vetítenek. A zárónapon, 20-án 17 órakor az olasz nagykövet megnyitja Alessandro Russo festőművész kiállítását. Húsz év, negyven tábor A húszéves olvasótábori moz­galom jegyében rendez közös találkozót október 14-én 10 órától a Baranya Megyei Könyvtár, az „Idővonat” Olva­sótábor Alapítvány és a „Könyvvel Anyanyelvűnkért” Alapítvány. A megyei könyvtár régi olvasótermében először emlékkiállítás nyílik, majd vi- deovetítés következik a tábori munkáról, de játék is várja a gyermekeket. Képeket a falra Nyitott szellemű látogatókat várnak október 14-én este 7-kor Pécsett Nyírfalvi Károly Képe­ket a falra című különös tárla­tára, mely az Afium vendéglő­ben kapott helyet. A budapesti vendég vemisszázs elé küldött írásából kiderül: „képeket látott lehunyt szeme előtt, ha kinyi­totta, idézeteket. ..” Hajlított faszobrok is láthatók a Rigó István szobrászművész alkotásaiból válogatott kiállításon, mely még október 29-ig tekinthető meg a Pécsi Kisgalériában. fotó: tóth László Rendkívüli produkciót láthat az, aki megtekinti Örkény Tó­ték című tragikomédiáját a Pé­csi Harmadik Színház előadá­sában. Vincze János rendező szerencsésen egyensúlyoz a tragédia és komédia határ- mezsgyéjén, nem engedve a csábításnak, hogy a darab átbil­lenjen, s egyszerű komédiává silányodjék. A tragédia és ko­média kettőssége végig érez­hető a játék folyamán, raffinál- tan teremtve meg a nézőben a nevessek vagy sírjak izgalmas feszültségét. Szerencsés a színészválasz­tás. Az Őrnagy figurája sokfé­leképpen jelent meg eddig a vi­lág színpadain: Romániában szakállas bojárként, Nyugat- Berünben szovjet tisztként, Le- ningrádban a Wehrmacht egyenruháját viselve. Első ha­zai alakítója, Latinovics démo- nikus volt, Romhányi Rudolf elegáns, Harsányi Gábor kis­A Tóték Pécsett szerű. A pécsi előadásban Ran- csó Dezső Őrnagya fiatal, a há­ború borzalmaitól súlyos lelki sérüléseket szenvedő ember, elő-előbukkanó agresszióval. Nyughatatlan katonatiszt, szö­ges ellentéte Tótnak, aki a ket­tőjükben közös, bár más indítta­tású félelem ellenére is végte­len nyugalmat árasztó, az egyre nyomasztóbb megaláztatást el­viselni kényszerülő ember, akit Helyey László alakít rendkívüli színészi képességekkel. Vári Éva Tótnéja érzelemgazdag, ki­finomult játéktechnikával jele­nítve meg a félelemből fakadó szervilizmust. Az egyenruha varázsától megszédült Agika Varga Éva energikus megformálásában kedves, ártatlan nagylány. Az előadás Postása sem vígjátéki figura, nem csupán afféle falu bolondja, jelentősége megnő ebben a produkcióban, részint azért, mert Cipriani professzor súlyos szövegeinek egy része az ő szájából hangzik el, részint azért, mert az ötfősre redukált, jól tömörített darabban ő az egyetlen kapocs a külvilággal, s mert Barkó György megrendítő egyszerűséggel és bölcsesség­gel alakítja. Figyelemre méltóak Tresz Zsuzsa jelmezei és Werner Jó­zsef díszletei. Az első rész zárt, kispolgári szobabelsőjét a má­sodik rész felhalmozott dobozai szétfeszítik, a darab ettől kezdve egy elsivárosodott, ki­tágult világban játszódik. A tá­gasság azonban csalóka, a Tó- tékat körülölelő tér sötét, üres és fenyegető, hogy aztán befe­jezésként a dobozokból felépí­tett fal végképp becsukódjék, kilátástalanul elzárva Tótékat reménytől, világtól és nézőtől egyaránt. Cseri László

Next

/
Thumbnails
Contents