Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-01 / 238. szám

1995. szeptember 1., péntek VÁROSAINK Dunántúli Napló 9 Mohácsi körkép Megváltozott az ügyfélfogadás a városházán Szeptember 1-től módosították az ügyfélfogadás rendjét a vá­rosházán. Ennek alapján mától heti két alkalommal, kedden és csütörtökön zárva lesz az ügy­félszolgálati iroda. Hétfői na­pokon 8-12-ig és 12,30-16 óráig, szerdán 8-12-ig és 12,30- 18 óráig, illetve pénteken 8-12 óráig lehet felkeresni az ügyin­tézőket. Zeneiskolai tanévnyitó A Mohácsi Zeneiskola szep­tember 7-én, csütörtökön dél­után fél 5-kor tartja tanévnyitó ünnepségét a Kossuth Film­színház nagytermében. Idén 270 növendékük iratkozott be az iskolába. Ideje lenne... ... a Dózsa György út és a Szabadság út fáinak koronáit levágni. No nem a teljes lom­bozatától megfosztani a ,növé­nyeket, csupán a kerékpárral közlekedők szemének épségét, valamint a járműveket - főleg az autóbuszokat és a magasabb építményű kocsikat - végigkar­coló ágakat lefűrészelni! Nincs jelentkező Újvárosban az épületek tetőte­rének beépítését ingyenesen kí­nálta föl erre vállalkozóknak az önkormányzat. A kiírást végül senki sem pályázta meg, csupán néhányan előzetesen tájékozód­tak a lehetőség felől. Az oldalt összeállította: Berta Mária Az Új Dunántúli Napló Mohács és környéki ter­jesztői ügynökségének te- lefonszáma: 69-364-268 Cserdi András mondott ün­nepi beszédet II. Lajos em­lékművénél FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Az önkormányzati ingatlanok felére vevőként jelentkeztek a bérlők Lakbéremelés és kilakoltatás Komfort nélküli bérlakásokba költöztetik a hátralékosokat Mohácson ezer önkormány­zati tulajdonban lévő lakásban éltek emberek még az elmúlt év végén, és kereken tíz éve egyetlen fillérrel sem emelke­dett a lakbérük. Idén nyolc hónap alatt a lakások száma 371-el csökkent, eddig ugyanis ennyit vásároltak meg a bérlők. Az ingatlanok elide­genítésével megbízott CÍVIS Kft. megítélése szerint várha­tóan a lakásállomány felére akad vevő, és reálisan szá­molva a megmaradó 500 kö­rüli bérlemény zömét azok te­szik majd ki, amelyek a legré­gebben épültek, tehát állapo­tuk meglehetősen leromlott. Lakásfelújításra, korszerű­sítésre jelentősebb összeget több mint öt éve nem tudott fordítani a város. Ennek rész­ben az ilyen címen kapható ál­lami pénzek elmaradása volt az oka, de befolyásolta a lak­bérek mértéke, amely az inflá­ciót egy évtizede semennyivel sem kompenzálta, s ehhez tár­sult még az a tény, hogy a lak­bértartozások folyamatosan növekednek. Tavaly decem­berben 15,8 millió elmaradt bevételt mutatott ki a MOSZ Kft., a legutóbb tartott önkor­mányzati ülésen már 20 mil­liós hátralékról szólt a beszá­moló. Az említett közgyűlésen határoztak egyébként a lakbé­rek emeléséről is. Ennek ér­telmében 1996. januárjától át­lagosan 334,45%-os lesz a vál­tozás mértéke, de a bérlakáso­kat aszerint, hogy milyen komfortfokozatúak, hány éve épültek, milyen a műszaki ál­lapotuk, illetve a városban hol találhatóak, három kategóri­ába sorolva állapították meg a fizetendő összeget. Az I-es övezetbe a belváros és egyebek mellett a Kinizsi, Liszt Ferenc, Park, Árok utcák házait sorolták, ahol 200%-os lesz a lakbéremelés, és ezen felül a félkomfortos lakásokért további 10%, a komfortoso­kért 30%, az összkomfortoso­kért pedig 50% úgynevezett pótlékot is kémek. Ennek alapján a komfort nélküli la­kásban élők ebben az övezet­ben négyzetméterenként az eddigi 4,50 helyett 13,50-et fi­zetnek, a félkomfortosokban 7,50 helyett 24,75-öt, a kom­fortosért 15 forint helyett 48,50-et, míg az összkomfor­tosnál 22-ről 99 forintra nő a lakbér. A Il-es övezetben 150% az elfogadott lakbér- emelés mértéke, s ehhez ugyanazok a pótlékok járul­nak, mint az előzőekben felso­rolt lakásoknál. E szerint a Felszabadulás lakótelepen, a Hóvirág, Kodály Zoltán, Rá­kóczi, Szent János, Tompa Mihály, Felső Dunasor és Kossuth Lajos utcákban, va­lamint az Eszéki úton kom­fortfokozatonként 11,25 20,62 - 48,75 - 82,50 lesz a lakbér. A III-as területi öve­zetbe az Újváros, a Zrínyi, Si­rály, Káposztáskert és Budai Nagy Antal utcák, továbbá a Budapesti országút tartozik, s itt 100% áremeléssel, plusz a már említett pótlékokkal szá­molhatnak a lakók. Vagyis, a komfortfokozat függvényében négyzetméterenként 9 - 16,50 - 39 - 57,20 forintot kell majd fizetniük. Természetesen a közgyűlé­sen több képviselő hangot adott annak az aggodalmának, hogy a lakbéremeléssel párhu­zamosán a már felhalmozott adósságállomány további gya­rapodásával számolhat a vá­ros. Viszont a tanácskozáson az is kiderült, hogy ez nem törvényszerű, hiszen az ön- kormányzat lakásfenntartási támogatást folyósít már ebben az évben a rászorulóknak, s ezt a segítséget a következő évben újra biztosítja. Elhang­zott továbbá, hogy a hátralé­kosok meghatározó része nem azért nem fizet, mert nincs jö­vedelme, amiből eleget te­hetne a kötelezettségének, és éppen ezért elsőnek két héten belül a Kossuth Lajos utca 6. szám alatt négy darab, egyen­ként 30-35 négyzetméteres, komfort nélküli szoba-kony- hás lakást adnak át, ahova ki­költöztetik a notórius tartozó­kat. A Baross-Tompa Mihály utcák sarkán hét lakás építését megkezdték. Itt október vé­géig hat egyszoba komfortos, és egy 2 szoba komfortos la­kás készül el, tehát olcsó bé­rűek lesznek, ahova a tízez­rekkel tartozókat helyezhetik el. Ugyanakkor folyamatban van a Káposztáskert utcában egy 5200 négyzetméteres te­lek vásárlása. Az elképzelések szerint az önkormányzat ide ugyancsak még ebben az év­ben 12 darab, egyenként 22 négyzetméter alapterületű komfortos lakást építtet, ame­lyek szintén a minőségi cserét fogják szolgálni. Mindeddig Mohácson egyetlen szükséglakás sem állt rendelkezésre ahhoz, hogy a lakbér nemfizetése miatt bár­kit kiköltöztessenek. A folya­matban lévő munkák befeje­zésekor már nem csak üres fe­nyegetés marad a hivatal ré­széről adott esetben a lakás el­hagyására a felszólítás. Egyút­tal a lakásra várók közül leg­alább néhányan reményked­hetnek, hogy belátható időn belül önálló otthonhoz jutnak. Berta M. Nyolc éve, 1987. májusának elején dr. Németh Elemér ta­nácselnök és a németországi Bensheim polgármestere, Georg Stolle aláírta az akkor nem kis fegyverténynek szá­mító partnervárosi megállapo­dást, amelyet Pécs és Fellbach kapcsolatteremtése után az or­szágban másodikként Mohács kötött NSZK településsel. 1988-ban Mohácson, majd egy évre rá Bensheimben megala­kultak azok a baráti körök, amelyek a két város polgárai­nak rendszeres találkozásait azóta is folyamatosan szervezik és biztosítják. Legutóbb az el­múlt hét végén, a csata évfordu­lójának rendezvényeire hivata­losan járt nálunk egy delegáció Stolle úr vezetésével, s a kül­döttség tagja volt Valentin Le­Kapcsolatok pold, a bensheimi baráti társa­ság elnöke is. A kegyeleti ün­nepségek után a vendégek a to­vábbi együttműködést célzó konzultációt folytattak a város­házán. E megbeszélésen Kuti István polgármester, az önkor­mányzat tisztségviselői, kilenc mohácsi képviselő és Zimmer­mann Ferenc, a helyi baráti kör elnöke vett részt. Bevezetőik­ben a polgármesterek áttekin­tést adtak a partnervárosi szer­ződés megkötése óta történtek­ről. Kuti István elsősorban a vá­rosnak különösen sok anyagi segítséget nyújtó kapcsolatról adhatott számot, míg Georg Stolle kihangsúlyozta: „A híd, amelynek pilléreit Mohácson és Bensheimben leraktak, biztos alapokon nyugszik, bátran és szabadon lehet rajta járni.” A köri vezetők véleménye szerint évente keretmegállapodás köté­sével az eddiginél is szervezet­tebbé tehetnék az együttműkö­désüket. Egyúttal a mohácsiak újabb kérése is elhangzott: a kórházi mosoda felszereléséhez várnának legközelebb támoga­tást német barátaiktól. Az évfordulós eseményre Bulgáriából, a Mohácshoz ha­sonló adottságú, Duna parti Lom városából Jordan Kirilov polgármester vezetésével szin­tén érkezett egy delegáció, melynek tagjai többségében az ottani amatőr színtársulattól jöt­tek. Hétfőn a moziban, majd kedden a bólyi Kolping Házban sikeres operett estet adtak. K. P. Kovács Lola alkotásai a kiállításon fotó: Tóth László Grafikák és festmények Kovács Lola és Szigeti András képzőművészeti főiskolások műveiből nyílik kiállítás a Ju­nior Art Alapítvány szervezé­sében a Kossuth Filmszínház emeleti kisgalériájában, illetve a Rittlinger sörözőben. Kovács Lola V. éves festő­szakos hallgató, mestere Dienes Gábor. Művészeti tanulmányai mellett az ELTE Bölcsész ka­rának angol szakos hallgatója is. Az elmúlt években több kö­zös és egyéni kiállítása volt Budapesten. Szigeti András mohácsi születésű, IV. éves sokszorosító-grafika szakos. Mesterei: König Róbert és Bá­rányay András. Eddig több kö­zös kiállításon vett részt, pályá­zatokon díjat is nyert. Mohá­cson például az 1993-as ex lib­ris kiállításon, továbbá az el­múlt évben a képzőművészeti szalon felhívására beküldött munkáival nyert helyezést. Az alkotásokat szeptember 17-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Sörfesztiváli kavalkád Évek óta ilyenkor őszelőn ren­dezi a sörfesztivált a Bartók Béla Művelődési Központ és a Sétány Söröző. Idén újra annyi kulturális programot ajánlanak e hét végén három napra, hogy az egyértelmű: nem csakis és kizárólag a sörivókat várják a Promenádon lévő sátraik alá. Ma 16 órától veszi kezdetét a fesztivál, s az éjjel 2 órára meghirdetett záróráig szkander- bajnokságot tartanak, fellép a Honey és a Johnny együttes, Délhúsa Gjon, aztán a sörbál­ban a Quatro Együttes zenéjére lehet táncolni. Szombaton 15 órától az Aranyudvartól a Ma­jorett csoport felvonulása lesz a közönségcsalogató. Utána népi­tánc, forma 1-es tánc, és divat- bemutató, fúvószene, a Joy Együttes bálja, s eközben egy hastáncosnő fellépése a prog­ram. Vasárnap mindez a kínálat az Asterix Együttessel és Nagy Bandó András fellépésével bő­vül. Ekkor tartják a tombola­sorsolást is, amelyen a gyere­kek fődíjként BMX kerékpárt, a felnőttek pedig Sony video­magnót nyerhetnek. A söröző előtt légvár és elektromos kisautók várják a gyerekeket, de kiállítanak ver­senyautókat és motorokat is. Anyakönyvi hírek Születtek: Pósa Marcell (Mo­hács), Tiszai Dániel (Versend), Varga Vivien (Mohács), Pápist Patrik (Mohács), Mihálovics Péter (Majs), Vadász Olivér (Mohács), Spányik Roland (Szajk), Kindlein Roland (Mo­hács), Maszler Fanni (Sze- bény). Házasságot kötött: Tarr Márta és Simity István, Wiirszt Andrea és Rablánszky Gábor, Juhos Anett és Novák Ivó, Hirth Szilvia és Keszthelyi Zsolt, Mül­ler Annamária és Schön Roland László. Meghaltak: Barics Tibor (Mohács), Schmidt József (Hás- ságy), Tóth György (Bere- mend), Martos Ferenc (Mo­hács), Babai Györgyné Rupa Éva (Mohács), Ébert Józsefié Varga Mária (Dunaszekcső), Ferenc Istvánná Küllös Mária Erzsébet (Sátorhely), Königs­felder Ferencné Wilhelm Anna (Somberek), Fűrész Józsefné Kaszdorf Anna Margit (Boly). „Kell-e nekünk Mohács?” Talán senki sincs széles e hazá­ban, aki döbbenet nélkül tudna kocsiján tovagördülni a Csele- patak történelembe fagyott környékén. Az itt szerénykedő monumentumot a helyi szó- használat Lajos-szobomak ne­vezi, bár az oszlopot ma is csak dombormű díszíti, így szobor­nak igazából nem tekinthető, inkább némi túlzással obeliszk- nek nevezhetnők. II. Lajos ellentmondásos egyénisége - remélhetően so­kunknak - nem egyszerűen egy kissé infantilis, bábuként tán­coltatható trónbitorlót jelent, hanem tragikus bukása tuda­tunkban - személyes mártiriu- mán túl - szimbólummá maga­sodik. Az utókor számára jel­képe lehet a nemzeti létünket azóta is folyamatosan kockáz­tató ádáz acsarkodásnak, a nagy népek kényének-kedvének ki­szolgáltatott kényszer-középeu- rópaiságnak és a kis bűnökért, kis eltévelyedésekért is nemze­dékeken át aránytalan megtor­lással fizető, rablánccal gúzs- bakötött magyarságnak. 1864-ben az akkor 50 éves Turcsányi Soma 48-as huszár- főhadnagy, aki a világosi fegy­verletételig 22 ütközetben koc­káztatta életét, majd az aradi vár börtönéből való szökése után békés útbíztosként Mohá­cson élte le további négy évti­zedét, saját költségén állíttatta föl a Csele-parti emlékművet, a pécsi Jiratkó József kőfaragó alkotását. 1898-ban végre úgy határozott a város vezetősége, hogy a szegényesen jellegtelen oszlopot domborművel ékesíti. Az építőmester fiának, Jiratkó Albinnak benyújtott plasztikai pályaművét a bizottság sem tör­téneti, sem harcászati, sem mű­vészi szempontból nem tartotta elfogadhatónak. Kezdetben Kiss György szászvári születésű pécsi szobrász tervezetét is el­lenérzéssel fogadták. Méltá­nyolták ugyan a kompozíció esztétikai minőségét, a vértezet és a fegyverzet ábrázolásában beigazolódó történeti hitelessé­get, de II. Lajos arcvonásait túl gyermetegnek ítélték meg, s fő­leg nem akarták elfogadni „a pozitúrát, mely a paripa előré- szét a hátsóval bizonyos kicsa- varodottságban tünteti föl”, De hol is hallott volna a derék helyi zsűri a contrappostóról, pedig a test egyes részeinek a drámai- ságot sugalló, ellentétes irányú viszonylagos elmozdítását már az ógörög szobrászok magas tökélyre fejlesztették. ( Michel- angelót, s a nyomdokán egész Európát meghódító barokk plasztikát nem is említve!) Amikor azonban 1899-ben nagy sikert aratott a relief a fő­városi tárlaton, megenyhülten járultak hozzá a kétkedők a dombormű odaillesztéséhez. Városunk 900 éves jubile­uma alkalmából fel-felbukkant a meghökkentő kérdés: kell-e nekünk Mohács? Nos, erre a Csele-patak mentén is keres­hetnénk a választ. Persze nem akármilyen szimbólummá me­revedett Mohács kell nekünk: nem a széthúzás, az egymásra vicsorgás Mohácsa, hanem az egészséges hazafiság, a múlt negatív tanulságait gyümölcsö­zőn hasznosítás Mohácsa. A közelmúlt álprófétái azt a lát­szatot keresték, hogy a lokál­patriotizmus a hazaszeretet ker­titörpévé zsugorított karikatú­rája. Én hiszek benne, hogy a szűkebb szülőföld szeretete a családtól a nemzetig ívelő tár­sadalmi szerkezetnek nélkülöz­hetetlen kötőeleme. Bojtár L. > t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents