Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-30 / 267. szám
1995. szeptember 30., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 A Jelenkor szeptemberi száma A Pécsett szerkesztett Jelenkor szeptemberi számának élén Ku- korelly Endre rövid prózái állnak. A továbbiakban Forgách András Az angyalarcú kígyó című, amolyan „egyperces novel- lák”-szerű sorozatából olvashatunk részleteket: sok apró, rejtélyes történetet a buddhista tanítóról, Chan Churól. Körösi Zoltán A tárt szárnyú lepke című regényének újabb fejezeteivel ismerkedhet meg az olvasó. A szépirodalmi rovat lírai anyaga a titokzatos erdélyi költő, Lázáry René Sándor versein kívül Mamo János, Visky András, Géczi János és Berta Péter műveiből áll össze. Érdekes művészi vállalkozás Lugosi Lugo László fotóművész bezárt Pécs környéki bányákról készített képsorozata, amelyből a lap válogatást közöl. (A teljes anyaga szeptember 14-én a Művészetek Házában megnyíló kiállításon látható). A képekhez kapcsolódik az alkotó Szén című kommentárja, valamint Mújdricza Péter írása, A mag. A folyóirat e száma különös műfajú publikációt ad közre: Nagy Imre irodalomtörténész Berták Lászlóval folytatott beszélgetéseiből és a költő verseiről írott tanulmányaiból összeszerkesztett, megjelenés előtt álló kötetének „ím, itt, leghátul, legelöl - című fejezetét. Weber Kristóf Vidovszky Lászlóval készített interjúsorozatának újabb részlete a zene és az elektronika kapcsolatát járja körül. A lapban két bölcseleti munkával találkozhatunk: a neves amerikai filozófus, Richard Rorty Pécsett elhangzott előadásával, melynek címe Relativizmus: megtalálni és létrehozni, illetve Weiss János tanulmányával, mely a költészet és a filozófia viszonyáról szóló napjainkban különösen aktuális diskurzust tekinti át. A kritikarovatban Nyáry Krisztián A deKON csinosodása című írásában egy irodalomelméleti gyűjteményt, A FANNI hagyományait, Mikola Gyöngyi Egy elrajzolt portré című írásában Mikó Krisztina Halász Gábor-monográfiáját bírálja. A Pannónia Könyvek tíz éve Százéves a Pécsi Nemzeti Színház Történetek a bábozás hőskorából Húsz éves archív felvételünkön Kós Lajos rendezi a Bóbita együttes sikeres előadását A Pannónia Könyvek idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. A múltról és a jelenről kérdeztük Tüskés Tibort és dr. Szirtes Gábort, a korábbi és a jelenlegi sorozatszerkesztőt.- Az államosított és centralizált magyar könyvkiadásban vetődött fel egy vidéken működő könyvkiadó létrehozásának a gondolata - mondja Tüskés Tibor. Különféle tervek születtek, amelyek végül is az akkori megyei tanács pártfogása alatt valósultak meg. Tehát ez sem magánkönyvkiadónak indult, hanem a megye kulturális vezetése által támogatott és a Baranya Megyei Könyvtárhoz köthető, de Budapesttől független kiadónak.- Beleszóltak-e az említett intézmények a szerkesztés tartalmi munkájába?- Nem, de működött akkoriban a Kiadói Főigazgatóság, s ahogy más kiadóknak, úgy nekünk is be kellett nyújtanunk a terveinket. A nagy kiadók mellett volt valamiféle nem hivatásos könyvkiadás is ebben az időszakban, de azok a könyvek nem kerültek be az országos terjesztési hálózatba. A mi megalakulásunk legfontosabb motívuma az volt, hogy az akkori legnagyobb három könyvterjesztési vállalat vezetőivel leültünk, és nagyon méltányos megegyezést kötöttünk.-Milyen könyveket adtak ki a kezdetekkor?-Részben gazdasági okok, részben pedig a tartalmi igényesség miatt elsősorban reprint kiadványokat, mint például Weöres Sándor annak idején Pécsett megjelent első öt munkáját vagy a Hamvas Béla által szerkesztett tanulmánysorozatot, s e mellett fokozatosan alakult ki a kiadó a helyi szellemi életre épülő tevékenysége.- Akkor vettem át a sorozat- szerkesztői munkát - meséli Szirtes Gábor -, amikor elkezdődtek a változások. Megváltozott a könyvkiadók társadalmi környezete, s számos új szereplő jelent meg a szakmában, mely előnyöket és hátrányokat is jelentett. Megpróbáltuk felfedezni a régió értékeit, s bár helyi kiadó vagyunk, olyan értékek felmutatásáról van szó, melyek egyetemes érvényűek. Az elmúlt évek piaci ítélete és a nyilvánosság visszaigazolta törekvéseinket.- Történt-e változás a kiadói profilban ?- A szépirodalom és az irodalomtörténet mellett megjelentettünk számos tudományos munkát is.- Kik finanszírozzák a kiadványokat?- Kilencvennégy támogatónk volt eddig, s 1991-ben létrehoztuk a Pro Pannónia Kiadói Alapítványt a működés biztosítására. Ezen túl a könyvtár költségvetése és különböző pályázatok is a forrásaink. Cs. L. A pécsi, baranyai bábozás már a ’40-es években elkezdődött, amikor egy lelkes óvónő, Aba- ligeti Zita játszott óvodákban, sőt darabokat is írt. Pécsett az állandó amatőr bábegyüttes megteremtése Zágon Gyula szigetvári festő, szobrászművész és rajztanár nevéhez fűződik, aki 1951-ben alakította meg csapatát. Tízéves működésüket egy országos bábkonferencia zárta be. Kiderült, hogy már mások az igények a bábjátékkal szemben, s ekkor kapott Kós Lajos megbízást arra, hogy vezesse tovább a Pécsi Művelődési Központ bábszakkörét. Kós Lajos maga is éppen helyet keresett, saját bevallása szerint olyant, ahol hegyek vannak, és jó borok. 1961 nyarán már mint a szakkör vezetője utazott arra a nyári megyei bábtanfolyamra, melyet Zágon Gyula vezetett Mohácson. Zágon azt mondta: nekem is annyi jót kíván éppen, ahogyan őt is elismerték. Annyi biztos, hogy már a kezdet sem volt könnyű. Az akkor még névtelen bábszakkör új vezetője évekig albérletről albérletre vándorolt. Fizetése előbb 600, majd 900 forint lett, s csak 12 év után érte el azt a szintet, melyet Budapesten a Népművelési Intézetben otthagyott. Közel 20 évig ő maga Volt egyszemélyben a műhely is, tervezte, szabta, varrta a bábokat.- A helyiség annyira vizes volt, hogy időnként fölgyulladt a színpadi kapcsolótáblánk - mesélte. - A vesszőkosárból, demizsonból készült formabontó bábjainkat nem a bábszakma megújításának vágya, hanem a pénztelenség ihlette. De ki kellett találni azt a koncepciót, mellyel az egyszerű tárgyak is megnemesednek. A kevés pénz igazából nem akadálya a művészi munkának. Megszületett a Bóbita név is, amit Honty Kati újságíró javasolt Már négy év alatt ütőképes csapat csiszolódott össze. Hogy mi volt ennek a titka? Kós Lajos szerint az, hogy egy színházat úgy a legjobb átvenni, ha üres. Akkor az ember maga válogathat, mit is akar, és kikkel. Az 1965-ös nagy áttörést a Ki Mit Tud? versenyekben való részvétel hozta meg. S hogy mi kellett ehhez a berobbanáshoz?-Az, hogy míg a többiek színházi térbe rendezett produkciókat vittek, én kifejezetten a tévének csináltam a darabot. A zsűri is monitoron nézte az előadásokat. így játszhattunk az ujjainkkal, a kézzel, mert látszott! Az anyagszerűség is, ugyanígy. Számításba vettem, milyen a közönség, elsősorban felnőttek, este, akik inkább szórakozni akarnak. Ez befolyásolta a témát is, volt kánkán, volt Simon Templar-paródia például. Több eredményt is elértünk, így azt, hogy a báb az érdeklődés középpontjába került, s az is bebizonyosodott, a televízió fölfedezheti a bábművészetet magának. A hatvanas éveken Pécsett hallatlanul pezsgett a színházi, irodalmi, képzőművészeti élet. Kós Lajos úgy emlékezik visz- sza arra a korszakra, mint olyanra, melyben rengeteg új dolog indult el, volt befogadóközönség, s az emberek hajlandók voltak alkotó emberré válni. Volt arra is példa, hogy pécsi szerző művét dolgozták fel, ilyen volt Pákolitz Istváné, az Aranytojás. Ebben a lelkes szellemi légkörben a báb is sokat tehetett, annál is inkább, mert a bábot sohasem cenzúrázták. Kós Lajos szerint azért nem, mert sohasem értették igazán, illetve azt gondolták, amit sokan még ma is, hogy a báb csak az óvodások figyelmének lekötésére alkalmas. Azt sejtették, hogy ez azért valami avantgarde dolog, de csak a 70- es évek végére vált világossá, hogy a Bóbita felnőttműsorokat is készít, s a szellemi-művészi követelményeket már ennek az igénynek a kielégítése érdekében fogalmazza meg. A Ki Mit Tud?-ok hőskora után, 1981-ben ideje volt, hogy más szervezeti formában működjön tovább a Bóbita. Pécsett alakult hát meg a vidék első és sokáig egyetlen bábszínháza, a Pécsi Nemzeti Színház tagozataként. Ettől kezdve új korszak kezdődött el a Bóbita, s a színház életében. Hodnik I. Gy. Száz pécsi évad A Pécsi Nemzeti Színház százéves évfordulóját ünnepük a Művészetek Házában is. Október 4-én 18 órakor itt tartják a 100 pécsi évad című könyv bemutatóját, mely elsősorban pécsi szerzők elemzéseit tartalmazza, 220 fotóval kiegészülve. A színháztörténeti szempontból is érdekes munkát a Pannónia Könyvek gondozta. Az évforduló napján, 5-én nyílik meg a Házban a 100 évad képekben című tárlat, a Tetőtéri Galériában, fél 5-kor. A kiállítás gazdag levéltári, múzeumi archív anyagot is bemutat. Ugyanezen a napon a Várostörténeti Múzeumban színészportrékból nyílik válogatás. Mediterrán ősz Folytatódnak a Mediterrán Ősz eseményei. Szeptember 30-án 13 órától Hosszúhetényben ünnepük a Hetényi szüretet, szüreti felvonulással, néptánccsoportok és daloskörök előadásaival. Október 2-án délután a Siklósi Ősz Ünnepe zajlik, a Várkertben szórakoztató műsor is lesz. Október 7-én Lánycsókon már délelőtt 10-től indul a nagyszabású mulatság, gyermekjátszóházzal, felvonulással, vásári komédiával, moholi lakodalmassal. Ezen a hétvégén, október 6-a és 8-a között zajlik a Villányi Vörösbor Fesztivál. Osztrák együttesek és bortermelők is bemutatkoznak. JAK tanulmányi napok Pécsett A József Attila Kör Tanulmányi Napok ’95 című tudományos ülés kezdődik Október 6- án 16 órától Pécsett, a Művészetek Házában. A mai magyar irodalomkritikáról, illetve az 1989 utáni magyar irodalom kánonképzési kísérleteiről tartanak előadásokat a meghívottak. Határon túli magyarok fesztiválja A Határon túli magyarok fesztiválja zajlik a megyében október 14-e és 23-a között. Ehhez kapcsolódva nyílik meg már október 4-én 16.30-kor Magyar László ungvári festő kiállítása Pécsett, a Gyöngyszem Galériában. A válogatás elé Bokor Béla, a Baranya Megyei Művelődési Központ igazgatója, és Szatyor Győző szobrász és grafikus mond bevezetőt. Dal- és áriaest A Magyar Állami Operaház magánénekese, Megyesi Schwartz Lúcia lép fel a pécsi közönség előtt október 5-én, este fél 8-kor, a Művészetek Házában. Zongorán M. Kiss Gabriella kíséri. G. Tóth Károly: Korrespondenciák Egy szép holdvilágos éjjelen, s ez nem afféle mesemondói fogás, mert azon az éjjelen valóban fényesen sütött a holdvilág, fölfeszítették a hegyre futó kis utca boltjának ablakrácsát. A betörők - ezért voltak betörők - betörték az ablakot, s a kirakatból elvittek mindent, mosóporokat, súrolókefét, italt. A különös az volt az egészben, hogy a bolt belsejéből is elég sok minden hiányzott. Mivel teljes biztonsággal kizárható volt, hogy a betörők behatoltak a boltba, az volt a nagy kérdés, hogy vajon hogyan emelték ki a 3^1 méterre lévő tárgyakat a bolt belsejéből. Ugyanezen az éjszakán a szomszédos házban rémülten ébresztette szüleit a gyerekszobájából kilépő kislány: - Valami van a szobámban, ott futkos az ágyam körül.- Ugyan, mi lenne, biztosan csak álmodtál valamit - fordult az apja félálomban -, feküdj vissza nyugodtan, majd reggel megbeszéljük.- Nem, nem - mondta a gyerek -, biztosan volt valami, valami egérféle. Ott futkosott az ágy szélénél. Közben felébredt a kistestvér is, és az apa, anya, a gyerekek mind az ágy végét figyelték, hogy van-e ott valami. Már éppen le akartak feküdni, amikor az ágy mögül fickándozva előszaladt egy kisegér, egy kis kört kunkontott, aztán volt, nincs, eltűnt arrafelé, ahonnan jött.- Ugye, mondtam, ugye mondtam - bújt oda anyjához a kislány, és remegve nézett az ágy vége felé. A gyerekek végül a szüleik ágyába feküdtek. Másnap reggel nagy erővel láttak hozzá az egér felkutatásának és megsemmisítésének. Először is elhúzták az ágyat, s megállapították, hogy az egér valahonnan besurranhatott, mert lyukat sem a padlóban, sem a falban nem találtak. Ezután a szoba négy sarkába jól megszalonnázott egérfogót tettek, s apró kis papírtálcákon pedig több helyre halvány rózsaszín patkánymérget. A szoba minden ajtaját becsukták, hogy az egér ne menekülhessen el, a függönyöket leeresztették, hogy a félhomályban nyugodtan mozoghasson. Ezalatt a szomszédos bolthoz kihívták a rendőröket, egy lakatos leszerelte a jórészt kifeszített ablakvédő rácsokat, kiverték a még megmaradt kirakatüveget. Az emberek figyelmesen, és komor arccal nézték a boltot.- Elfogják őket? - kérdezte a rendőröket egy ősz hajú néni. A rendőr vállat vont.- Ki tudja. Minden előfordulhat.- Ezeket, uram, soha - mondta egy erre ismerős, ideges beszédű úr -, soha. Amit az éjszaka leple alatt követnek el? Senki se hall, lát semmit. Reggelre meg úgy eltűnnek mint a patkányok! - s a levegőbe csapva a kezével, dühösen ment tovább. Sárándi József Végtisztesség Az ember rendeltetése a földön, hogy fölnevelje a szüleit, és tisztességgel temesse el a gyerekeit. Nem kell szégyellned, fiam, őszen is duhaj apádat, miképp én sem restelkedem senki előtt miattad. Nem lett belőled zabigyerek, pária, börtöntöltelék, igaz semmire se vitted, valójában meg sem születtél. Sohase bánd, hogy „kíméltelek” a „fényes” evilági karriertől; gyáva voltam, de téged temetve hiányzásod eltölt \
