Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-22 / 259. szám

1995. szeptember 22., péntek Közélet Dftinántúli Napló 11 Szétvert foglalkozás-egészségügy Szeptembertől az üzemorvosok bérét is a munkáltatóknak kell fizetniök A Bokros-csomag spórolási intézkedései nem hagyták érintet­lenül az üzemegészségügyi - újabban foglalkozás-egészségügy­nek hívott - szolgálatot sem. A most szeptembertől életbe lépő új rendelkezés egyrészt sok főfoglalkozású üzemorvos állását teszi bizonytalanná, másrészt még több terhet ró a munkálta­tókra. Hogy mi is ennek a változásnak a lényege, azt dr. Berki László megyei foglalkozás-egészségügyi szakfőorvostól, az Or­szágos Foglalkozás-egészségügyi Szakmai Kollégium tagjától, a Magyar Üzemorvosi Tudományos Társaság Dél-Dunántúli Szekciójának vezetőjétől kérdeztük. Kötelező előzetes orvosi vizsgálat Most még ingyenes A tudósítás elejére kívánko­zik, hogy változatlanul ér­vényben lévő miniszteri ren­deletek, Országos Szakmai Kollégiumi határozatok alap­ján folynak a vizsgálatok. Minden teljes összhangban történik az OTSH utasításai­val. Lényege; Csak a Spor­torvosi Intézményben elvég­zett, vizsgálat után országo­san egységesített szövegű és méretű bélyegzővel jelzett, tagsági igazolvánnyal ren­delkező sportoló versenyez­het. Bizonyos kiemelt sport­ágakban (ökölvívás, birkó­zás, súlyemelés valamint a karate típusa küzdősportok összes válfaja) kötelező az előzetes alkalmassági vizsgá­lat. A vizsgálat érvényességi idejét a sportorvos határozza meg és az orvosi igazolásnál a lejárati idő dátumát üti be és nem a vizsgálat napját. A rendelet 18 év alatti sporto­lóknál 6 hónapot, ennél idő­sebbeknél 1 évet jelölt meg maximális határidőként, de ezen belül bármilyen rövi- debb időpontot is előírhat a vizsgáló orvos, aszerint, hogy milyennek találta szá­mos vizsgálati eredmény alapján a sportoló állapotát, így értendő tehát a rendelet és annak nyomán kialakult gyakorlat. A versenyügyeletre vonat­kozó kérelmet 10 nappal az esemény előtt kell elküldeni a Sportorvosi Intézetnek, amely felelősséggel gondos­kodik ügyeletes orvos kikül­déséről. ott ahol kluborvost alkalmaznak, értelemszerűen az látja el az ügyeleti teen­dőket. Az Országos Szakmai Kollégium határozata értel­mében kluborvos csak az le­het, ügyeleti tevékenységet csak az végezhet, akit a Spor­torvosi Intézetben nyilván­tartanak és a megyei szakfő­orvos által kiállított licenced rendelkezik. Új rendelkezés szerint a vizsgálandótói kérjük a Tár­sadalombiztosítási kártyát. A Népjóléti Minisztérium ter­vei között szerepel, hogy a jövőben majd fizetni kell a vizsgálatokért. Alapos körül­tekintést igényel annak a ki­dolgozása, hogy mennyi le­gyen az az összeg, melyet életkor, sportági minősítés és a vizsgálatok kiterjedése alapján kellene differenci­álni. Véleményünk szerint 2- 3 hónapnak kell eltelnie ah­hoz, hogy ebből a tervből gyakorlatban bevezethető rendelet legyen. Tehát most még ingyenes a vizsgálat. A sportorvoslás vezetői pedig azon igyekez­nek, ha majd eljön a vizsgá­latok térítésének ideje, hogy az legyen mérsékelt, legyen tekintettel az ifjúságra, a nyugdíjasokra, és mind­azokra, akiknek a sport lelki felüdülést, kikapcsolódást, testi felfrissülést jelent. Dr. Szalai István megyei sportfőorvos Megrepedt panoráma Cél a pusztítás Kétmillió dolgozó ügye- Mielőtt a jelen helyzetről be­szélnék, megemlíteném, hogy korábban Magyarországon az európai átlagnál is erősebb, jól kiépített és szervezett üzem­egészségügyi szolgálat műkö­dött, csaknem 1000 főfoglalko­zású üzemorvossal, több mint 2000 szakdolgozóval, s több mint 2 millió dolgozó egész­ségügyi ellátását végezték. Ez már a 80-as 90-es évek végére kezdett csökkenni, aminek egyik oka volt, hogy a nagy mamut üzemek közül több szétesett, a másik, hogy már a 89-es egészségügyi reformterv érintette ezt az ágazatot, a szer­vezet lényegét azonban nem. Mi változott most? Az 1993- as munkavédelmi törvény ki­mondta: a munkavédelemmel kapcsolatos valamennyi tenni­való a munkáltatót terheli, ki­véve a foglalkozás-egészség­ügyi dolgozók bérének finan­szírozása. Ezt a társadalombiz­tosítás fizette. A Bokros-cso­mag ezt a törvényt is átfor­málta, aminek eredményeképp: ezentúl a munkáltató lesz köte­les az egészségügyi szolgálat bérügyi részét is finanszírozni. A jelenlegi tb-járulékon felül.- Elképzelhető-e, hogy az új rendelet miatt sok munkáltató szabadul meg az üzemorvosá­tól, vagyis lesznek munkanél­küli üzemorvosok?- Minden bizonnyal, különö­sen azok válnak legalább is át­menetileg munkanélkülivé, akiktől idegen az, hogy most egyik napról a másikra vállal­kozó orvosok legyenek. A munkáltatók ugyanis kétféle­képpen dönthetnek. Kormány- rendelet írja elő számukra, hogy kötelező igénybe venni (ha csak néhány alkalmazottja van, akkor is) a foglalkozáse­gészségügyi szolgálatot. Az új rendelkezés értelmében vagy továbbra is megtartja a saját eddigi üzemorvosi rendelőjét és fizeti az orvos bérét, vagy ha ezt nem tudja, vagy nem akarja vállalni, szerződést köthet dol­gozói ellátására egy erre vállal­kozó szakorvossal. Most szep­tember végéig köteles vala­mennyi munkáltató bejelenteni a tisztiorvosi szolgálatoknak, hogy melyik formát választják. Egy kikötés van: a vállalkozó orvosnak foglalkozás-egész­ségügyi szakvizsgával kell ren­delkeznie.-Az állását vesztett, vállal­kozónak átment üzemorvosnak tehát most rámenősnek kell lenni, hogy minél több munkál­tató szerződjék vele? Gátlástalan „nagy halak”- így van, s akinek nincs ehhez vénája, bizony hoppon marad. S rendkívül sajnálatos, hogy a rendelkezés engedélyez bármi­féle vállalkozási formát, s ezt kihasználva már megjelentek a gátlástalan „nagy halak”. Rop­pant gyorsan reagálva a lehető­ségekre több budapesti kft. ala­kult, s elég ha a kft.-nek egyet­len üzemorvosi szakvizsgával rendelkező tagja van, aki a ne­vét adja. Máris megjelentek vi­déken, szerződést kötnek a munkáltatókkal, de mivel Bu­dapestről nem tudják természe­tesen ellátni a feladatot, helyi, nem szakvizsgával rendelkező orvosokat alkalmaznak. A munkáltatókat pedig úgy tudják megnyerni, hogy a hivatalos ta­rifánál - 3400 forint/fő évente ­kevesebb összegre tesznek ajánlatot. Rendkívül veszélyes, mert nehéz így ellenőrizni a munka színvonalát, a betegek érdekében eddig beépített szakmai biztosítékok. Ezzel az intézkedéssel tehát egy eddig jól működő szervezetet szétver­tek. S teszik ezt az egyik olda­lon akkor, amikor a másik olda­lon azt deklarálják: az ország lakói rossz egészségi állapotá­nak javítása érdekében erősí­teni kell a gyógyítás mellett a betegségek megelőzését célzó tevékenységet. Erre pedig a leghatékonyabban a foglalko­zás-egészségügyi szakembere­ket lehetne ráállítani. Rendkívül sajnálatos, hogy a változások megszervezésére mindössze két hónap állt ren­delkezésre. Eredetileg azt ígér­ték, december 31-ig lesz időnk felkészülni, de nem így történt, a tb már szeptember 1-től kivo­nult a finanszírozásból.- Mennyit spórolnak ezzel az intézkedéssel? Négymilliárd végkielégítésre-Ez érdekes kérdés. Amit az egyik oldalon nyernek, a több­szörösét veszítik el a másikon. Ugyanis a foglalkozásegész­ségügyi szakemberek mind közalkalmazottak voltak eddig. A jelenlegi közalkalmazotti törvény értelmében egyoldalú munkaszerződés felbontásról van szó, tehát végkielégítési kö­telezettséget von maga után. A tb-nek az egész üzemorvosi há­lózat évente 1,9 milliárdjába került, a végkielégítés ennek a többszöröse. S téved, ha azt hi­szi valaki, ez csak egyszeri ki­fizetés, csak egy alkalommal terheli a költségvetést. Mivel minden munkáltató számára kötelező az üzemorvosi szolgá­latot igénybe venni és az új rendelet szerint ezt fizetni, így az ország valamennyi közal­kalmazottja után az állami költ­ségvetésnek kell finanszírozni ezt az összeget. Kiszámították, ez csaknem 4 milliárdba fog kerülni. De ami a lényeg: a jól mű­ködő rendszer megszűnésével félő, hogy a betegek ellátása szenved csorbát, hogy a vállal­kozó foglalkozás-egészségügyi orvosoknak egyáltalán nem lesz érdekük az egészségne­velő, betegségmegelőző tevé­kenység. Amikor bíráltuk az in­tézkedést, javaslatot is tettünk arra, ha a tb-től le akarják vá­lasztani ezt a költséget, be kel­lene vezetni a több nyugati or­szágban jól működő megoldást, ahol van erre egy külön biztosí­tási ág, a baleseti kockázati biz­tosítás. Ebből a baleseti biztosí­tási pénzekből fizetik a foglal­kozás-egészségügyi szakembe­reket. Sajnos nem tudtuk elfo­gadtatni. Az üzemorvosi gárda teljes bizonytalanságban él, s ezért tartom csodálatosnak, hogy a 22-én Harkányban kez­dődő konferenciánkra több mint 100-an jelentkeztek az or­szág minden részéből, s termé­szetes, hogy az egyik kerékasz­tal beszélgetés témája ez lesz. Sarok Zsuzsa Búcsúzik a Mecsek lejtőjéhez tapadó, messze délre nyújtózó város. A Misina tévétomya, felkiáltójele kérdővé görbül: egészségben, épen érek-e a fő­városba és jutok ismét haza? Az ismerős táj, sötétzöld er­dők váltanak át a szelíd Pan­non-halmokba. Számtalanszor láttam, de mindig találok új színt, részletet, amely minden utat újjávarázsol. Akár egy ér­dekes útmenti facsoport, eső utáni ideiglenes tavacska, vég­telennek látszó napraforgótáb­lák. Legelésző tehenek, birkák, az erdőből a mezőre merész­kedő őzek, szarvasok. Télen a varjak serege lepi el a szántást. Mindig változó, soha nem un­ható panoráma vonul az ablak előtt. Nagyszerű alkalom az ol­vasásra is. Egy jó könyv a leg­jobb útitárs, csendben kísér, ha kívánod szól hozzád, ha becsu­kod is, veled marad. Jóleső ér­zés a biztonság. Ezt az eddig nyugodtan élve­zett panorámát repesztették meg a ráhulló kövek. A legpri­mitívebb fegyver, ártó eszköz, amióta az ember a másik ember felé fordult. A kődobáló merénylők felte­hetően kiskorúak. Játéknak, szórakozásnak tekintik. Ezt lát­ják a tévében, moziban, felnőtt férfiak pusztítják egymást, nő­ket, gyerekeket és a tényekre még hozzá tesz a „mese”, még színesebben, pontosabban mu­tatja az erőszakot, amit már nem lehet vízipuskával, rongy­labdával utánozni. Nyíl, csúzli, vagy csak egy kődarab kell. A cél üvegtáblák vonaton, autóban, amely mö­gött valaki van. Ismeretlen és hogy ember, esetleg vele egy­korú - erre nem is gondol. Cél a pusztítás. Valami kiirthatatlan ösztön szorítja meg a követ, lendíti a kart. K. T, A. A jól működő rendszer megszűnésével félő, hogy a betegek ellátása szenved csorbát fotó: löffler Kamionok a vízen Kamionok vízi szállítását előse­gítő, Ro-Ro kikötő kiépítésére pályázott a Phare Interreg prog­ram keretében a Győr-Gönyű Kikötő Rt. A létesítményt a Mo­soni-Duna torkolatánál építenék. A programmal szeretnék elérni, hogy a közúti tranzitforgalom egy részét hajóra tereljék. Pintér Ákos, a társaság elnök-igazga­tója úgy vélekedik: a Győrön évente áthaladó százezres kami­onforgalom öt-hét százalékát vízre lehetne tenni. A járat Győr és Passau között közlekedne, Ausztriát áthajózná. Főként hét­végi forgalomra számítanak, amikor a kamionok Ausztriában egyáltalán nem közlekedhetnek. Ily módon ellensúlyozni lehetne a kamionparkolókban eltöltött hétvégi időveszteséget. Ha el­nyerik a Phare-támogatást, idén elindítják a 450 millió Ft-os be­ruházást. A költségvetés bruttó tartozása A költségvetés bruttó tartozása az év végén eléri a 4411 milliárd forintot, jövőre pedig megközelíti a 4829 milliárd forintot. A múlt év végén a központi költségvetés még csak 3751 milliárd forinttal tartozott a hazai és külföldi hitelezőknek. Két év alatt az adósságállomány több mint 28 százalékkal emelkedik. Az adósságállomány 1990- ben még csak 1384 milliárd fo­rintot tett ki. Hat év alatt a köz­ponti költségvetés eladósodása több mint háromszorosára emelkedik. Ez részben azzal magyarázható, hogy a belföldi kamatozó adósság is igen gyor­san növekszik, de részben az idő közben bekövetkezett jelen­tős leértékelések is növelik az állományt. A központi költség- vetés bruttó belföldi kamatozó adóssága 1990-ben 828 milliárd forintot ért el. Ez az idén 2371 milliárd forintra emelkedik, s jövőre 2568 milliárd lesz. Ez a tartozás elsősorban úgy alakult ki, hogy a költségvetés évről-évre jelentős hiánnyal zárt. E hiányt az állam hitelek felvételével, kincstárjegyek és államkötvények kibocsátásával finanszírozza. Ezeknek a hite­leknek és állampapíroknak az összege adja az évről-évre nö­vekvő adósságállományt. A hi­ány finanszírozásán túl az el­adósodás egyéb állami kötele­zettségvállalások is növelték. E körbe tartoznak többek között az adós- és bankkonszolidáció­val kapcsolatos kiadások. Az ilyen jellegű állami kötelezett­ségvállalás 1992 óta számotte­vően emelkedik, és 1994-re megháromszorozódott. A központi költségvetés bruttó külföldi adóssága nem növekedett lényegesen az el­múlt években, és 1996-ban is csak 310 milliárd forintot ér el. (A költségvetés bruttó külföldi adóssága nem tévesztendő ösz- sze az ország külföldi eladóso­dásával. Ez utóbbi mögött ugyanis a Magyar Nemzeti Bank által felvett hitelek, kül­földön kibocsátott kötvények, illetve hazai vállalatok és ke­reskedelmi bankok külföldi tar­tozásai állnak, és csak kis részét alkotja a központi költségvetés bruttó külföldi adóssága.) Az Államadósság Kezelő Központ kimutatásai szerint igen gyorsan emelkedik a jelen­legi időszakban az úgynevezett nem kamatozó államadósság. Mindez azzal magyarázható, hogy az elmúlt években és az idén is jelentős leértékelésekre került sor. A nem kamatozó belföldi államadósság úgy ke­letkezett, hogy a korábbi évek­ben a Magyar Nemzeti Bank aktívan részt vett a költségvetés közvetlen finanszírozásában. A Magyar Nemzeti Bank forint­forrást azonban csak úgy tudott nyújtani a költségvetésnek, hogy növelte külföldi eladóso­dását. Az MNB azonban csak jenben, márkában, schillingben és egyéb külföldi devizában ju­tott hitelhez. Ezeket a köl­csönnyújtás idején forintosítot­ták. Időközben azonban a több­szöri leértékelés következtében a kölcsönök forintban kimuta­tott értéke megnövekedett. Ezt a különbözetet tartják nyilván az MNB-vel szemben fennálló kamatmentes adósság címén. Ez az adósság 1990-ben még csak 519 milliárd forintot ért el. 1993-ra azonban 1182 milliárd forintra növekedett. Ennek az állománynak a bővülése tavaly és az idén felgyorsult a jelentős leértékelések hatására. Tavaly már elérte az 1440 milliárd fo­rintot, az idén várhatóan 1758 milliárd forintra növekszik, s jövőre megközelíti a 2000 mil­liárd forintot. Ha a GDP százalékában vizsgáljuk a központi költség- vetés bruttó tartozásait, azt lehet látni, hogy 1993-ban volt a leg­rosszabb a helyzet. Bár az el­adósodás azóta is töretlenül nö­vekszik, a GDP-hez viszonyítva azonban az arányok javulnak. A bruttó adósság 1990-ben a GDP 66,3%-át érte el. A csúcspont 1993-ban volt, amikor ez az arány elérte a 89%-ot, idén 80,3%-ra csökkent. t

Next

/
Thumbnails
Contents