Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-21 / 258. szám

12 Dfanántúli Napló Politikai Vitafórum 1995. szeptember 21., csütörtök k Ez már az! A „pécsi” repülőtér Az elmúlt néhány évben több esetben is foglalkoztak a „pécsi” repülőtérrel az Új DN hasábjain. Az írások rendre arról szóltak, hogy a vélt tulajdonosoknak mennyi gondot okoz a fenntartás, az üzemeltetés, stb. A szeptem­ber 16-án megjelent tudósí­tás („Müncheni tárgyalások a pécsi repülőtérről”,) arról tá­jékoztat, hogy Pogány köz­ség lakossága nem lelkesedik a repülőtér fejlesztéséért. Ez az utóbbi idők divatszavával élve: „csúsztatás”.-Először: A tisztázatlan tulajdonosi viszonyok miatt e kérdéssel nem álltunk még a pogányi közvélemény elé, de a falu lakóinak túlnyomó többsége a repülőtér meglé­tével évtizedek óta együtt él, s szeretné annak fejlődését. (Ez munkahelyeket jelent és a falu fejlődését és felemel­kedését szolgálja.)- Másodszor: Majdnem négy éve (!) járt itt egy nyu­gati befektető csoport, amely egyéb regionális problémák megoldása mellett (kökényi hulladékégető, kórházi hul­ladékok megsemmisítése, garéi veszélyeshulladékok megsemmisítése, stb.) a re­pülőtér fejlesztésében is ér­dekelt volt, mégpedig refe­renciaként felajánlotta a be­ton kifutópálya megépítését. A tárgyalásokon Pogány község akkori alpolgármes­tereként vettem részt a kör­jegyzőnkkel együtt. Ezekről az eseményekről a nyilvá­nosságot nem tájékoztatták kellőképpen. A repülőtér tulajdonjogát illetően csak azt lehet mon­dani, hogy „a helyzet bonyo­lult”. A privatizáció, repriva­tizáció, kártalanítás és kár­pótlás útvesztőiben azonban mindenki előtt legyen vilá­gos: az úgynevezett „pécsi” repülőtér létrehozását a volt régi pécsi repülőtér kedve­zőtlen fekvése, az uránérc feltárása és az uránvárosi felépítése indokolta. A repü­lőtérhez szükséges területet Pogány község legjobb föld­jeiből alakították ki. Ezen földek részben a helyi né­metségtől elkobzott táblák, részben az ötvenes évek módszereivel „megvásárolt” földek volta. („Hofi” stílus­ban: Mondták nekik, hogy el akarják adni.) A falu képvi­selőtestületének voltak és vannak elképzelései a repü­lőtér hasznosításával kapcso­latban, amelyekkel a tulaj­donviszonyok tisztázásáig nem akart a közvélemény elé állni és a konkurens lobbinak nem akart ötleteket adni. A tulajdonosi dolgokra visszatérve csak annyit: igaz, hogy a repülőtéren van né­hány millió forintot érő épü­let-együttes, és valamilyen szintű technika, amely fej­lesztésre szorul, de a csak­nem 100 hektáros terület, amely „pogányi terület”, arra jogosít fel bennünket, hogy az említett repülőtér „pogá­nyi repülőtér” legyen. Sokszor döntöttek már (vagy nem döntöttek) a fe­jünk felett rólunk, nélkülünk, fgy van ez most is, mert a szóban forgó újságcikk meg­jelenésével egyidőben népes baranyai (pécsi) küldöttség tárgyal Németországban. Több regionális fejlesztési kérdés mellett tárgyalnak a - szerintem - pogányi repülő­térről is úgy, hogy ezen a tárgyaláson Pogány község érdekeit senki sem képvi­selheti. Elogondolkoztató. Birkenstock János képviselő B aloldali-e a kormányzás Magyarországon? A szocializmus bukását köz­vetlenül megelőző években nagy viták folytak az országban a „létező” szocializmus megre- formálhatóságáról, arról, hogy az eszmében van-e a hiba vagy csak gyakorlati végrehajtás té­vedései okozták az ország ösz- szeomlását. Akkor nemzetközi­leg könnyű volt belátni, hogy hetven éves kísérletezés ered­ményeképpen Eszak-Koreától Kubáig pont Magyarországon működött a „létező” legjobb szocializmus. Ennek „eredmé­nye” is a totális csőd, a mai na­pig elnyomorítő hatalmas ál­lamadósság. Akkor 1988-89- ben senkinek nem volt illúziója a szocializmus életképességét illetően. A jelenlegi helyzetben a Hom-Pető kormány másfél éves regnálását követően ha­sonló kérdés merül fel. Az is­mét nosztalgiával övezett bal­oldali értékek alapján hata­lomba jutott rezsim eleve re­ménytelen vállalkozásba fo­gott-e, vagy csak személyi vi­ták, gazdaságpolitikai tévedé­Mit tehet a nép, ha a kormány a választási ígéreteinek meg nem tartásával illegitimmé válik? A szavazás ugyanis tulajdonkép­pen egy polgári jogi szerződés, melyben a szavazópolgárok a beígért program végrehajtására szerződést kötnek egy politikai párttal. Ha a választó azt ta­pasztalja, hogy csalás, rászedés történt, a szerződés megtámad­ható és semmisnek nyilvánít­ható. E szerződésbontásnak békés formája a kormány leszava­zása, megbuktatása. Ahol még nem romlottak a társadalrhi vi­szonyok, ahol az erkölcsnek és a politikának még köze van egymáshoz, ott ha egy minisz­ter súlyosan hibázott, vagy vét­kezett, levonja a konzekvenciát és lemond. Ha erkölcsileg szembekerült önmagával, akár főbelövi magát. Napjaink lezül- lött állapotában nyíltan hirde­tik, hogy az erkölcs és a jog nem politikai kategória. (L.: Népszabadság: „Igaz, hogy er­kölcstelen Bokros 16 milliós­vég kielégítése, de nem jogta­lan!”) Abszolút kormánytöbbség és erkölcstelen viszonyok között két útja marad a tömegeknek a kormánydöntéshez: a törvényte­len anarchista merényletek, robbantások, vagy a törvényes sztrájk és a tömeges utcára vo­nulás, tüntetés. (L.: francia for­radalom; 1956, iráni sah meg­buktatása, taxisblokád,stb.) Ez utóbbi célból Csurka a törvényes módot választva a Magyar Fórum hasábjain ut­cára hívja Budapest népét ok­Az ország komoly gépgyártási, elektronikai, gyógyszeripari, könnyűipari és élelmiszeripari hagyományokkal, tapasztala­tokkal rendelkezik. Ezeket a ta­pasztalatokat nem szabad el­veszni hagyni. Fontos új irány­zat az informatika és telekom­munikáció. Az iparfejlesztés forrásai kö­zött elsőként kell megemlíteni az ipari vállalatok privatizáció­jából befolyt bevételeket, eze­ket az iparfejlesztésre kell for­dítani. Második forrás: a magyar ál­lampolgárok megtakarításai, szakértelme, munkaereje. Sok terméknél jelentős mű­szaki fejlesztés történt a világ­ban. Licencek, gyártási eljárá­sok megvétele szükséges - amelyek alapvető jelentősé­gűek és több területen alkal­mazhatók -, és a magyar mű­szaki értelmiségnek a feladata ezek továbbfejlesztése, illetve sek juttatták ismét országunkat a gazdasági társadalmi össze­omlás szélére? Más szóval eb­ben az összetételben a két koa­líciós párt folytathatna-e szoci­álisan érzékenyebb, a baloldali értékeket jobban előtérbe he­lyező politikát. A probléma személyi vetüle- tei ezt a kérdést látszólag meg­erősítik. Az SZDSZ-ben a teljes mellőzöttség állapotában van­nak az úgynevezett szociálde­mokrata szárny képviselői (Solt Ottilia és társai). Az abszolút parlamenti több­séggel rendelkező MSZP-ben a helyzet bonyolultabb. Kovács Pál, Csehák Judit, Katona Béla, Csintalan Sándor, Szöllősiné, Schalkhammer Antal és még sokan mások a szocialista párt illetve a frakció meghatározó emberei, de a kormányzásból kiszoríttattak illetve oda bebo­csátást nem nyertek. Fennáll tehát az a látszat, még van esély arra, hogy a fent írt személyek és mások cent­tóber 23-ra. Van olyan ellen­zéki párt, amelyik azonnal ag­godalmának ad kifejezést: „ők békés méltósággal óhajtanak ünnepelni!” Elfelejtik, hogy 1956 október 23 a magyar nép szabadságharca volt az orosz megszállók és hazai lakájaik el­len? S ma az utca nélkül az el­lenzék „gittegyletté” válik! Ma is a nép szabad véleménynyil­vánítása lenne egy kétszázezres békés tömegdemonstráció. Et­től félnivalója, aggodalomra- oka csak a szoc. liberális kor­mánynak lehet. A gazdagoknak őrző-védő magánhadserege, a kormánynak kommandósai és legfeljebb megfizetett provoka- tőrei és TV-sei vannak. A hon­védségre és a rendőrségre nem számíthat. Abszolút kormány- többség mellett az ellenzéknek és a népnek egyetlen fegyvere van: az Igazság és az utcára vo­nulás. Ugyanis atomizált, szer­vetlen és szervezetlen társa­dalmunkban a sztrájk és általá­nos sztrájk nem jöhet szóba, így marad az utca! Csurka nem felfordulást akar, hanem azt, hogy tudato­sodjon a népben az önereje: „habár felül a gálya, alul a víz­nek árja, azért a NÉP az úr!” A kormányban pedig tudatosod­jon, hogy bőven van oka a féle­lemre! Néhány aktuális példa kormányunk önkritikátlansá­gára: 1. Nagy Sándor minisz­terelnök-helyettesi jelölése. A munkavállalók, vagy a nép­nyomorítók érdekét képviseli ez az ember? Ugyanazt, mint régen: a transzmissziós szíj sze­repét tölti be a kormány és a új területekre való adaptálása. Fontosnak tartjuk a tele­kommunikáció területén a kié­pülő új hálózatokhoz hálózatos és mobil telefonok gyártásának nagyobb ütemű megvalósítását Magyarországon. Az Európai Unió területére az újabb mezőgazdasági termé­kekkel való bejutás nagy ne­hézségekbe ütközik, ezért fon­tosnak tartjuk, hogy a magyar mezőgazdasági termékeknek új piacokat kell keresni, de fontos a hazai piacon való nagyobb térnyerés. Fontosnak tartjuk az élelmi­szeripar és mezőgazdasági ter­melők közötti igazságosabb jö­vedelem megosztást, így pl. el­fogadhatatlannak tartjuk a 8-10 Ft/kg búzaárat a 70 Ft/kg ke­nyérárhoz viszonyítva. A gazdaságpolitika területén rumba kerülésével igazi népba­rát politika valósulhat meg (Horn Gyula az elmúlt másfél évben a maga színvonalán igyekezett is e látszatot fenntar­tani). Az elmúlt hetek koalíciós válsága azonban el kellett osz­lassa az ebben hívők maradék illúzióit is. A munkásvezér Nagy Sándor a hatalomba kerülés lehetősé­gének pillanatnyi euforájában azonnal azonosulni tudott az MSZP-SZDSZ kormány Dimit­rov téri programjával. A meg­szorítások és sanyargatások, az oktatás, az egészségügy, a szo­ciális intézményrendszer leépí­tésének programja egycsapásra elfogadhatóvá vált a legna­gyobb magyar szakszervezet vezetőjének. Miután Horn Gyula újabb kormányátalakí­tási kísérlete is megtört koalí­ciós partnerének ellenállásán, a baloldali alternatíva kérdése könnyen megválaszolható. Ez már az. A jelenlegi magyar bal­oldal ezt jelenti. Ezt a pótkölt­dolgozók között. 2./ Nyugati demokráciákban minden mi­niszterelnök azonnal lemon­dana olyan dilettantizmus lajst­rom ráolvasása után, ami őt érte. 3.1 A belügyminiszterben fel sem merült, hogy szégyen­kezve lemondjon azok után, hogy kiderül a legbizalmasabb, legkorszerűbb BM. igazolvány gyártó gépeit ellopják a legszi­gorúbban őrzött épületből. Olyan ez, mintha Péter Gábor­nak ellopták volna azt a diplo­matatáskáját, amely a soronkö- vetkező letartóztatandók listáját tartalmazza. Rákosi azonnal felköttette volna! Itt a kor­mányfő fel sem szólítja a le­mondásra, mert nem ő paran­csol. Erre bízzuk a belső ren­det? A rendfenntartás csak a Fradi-drukkolók szétveréséig terjed. 3. Suchmann Tamás közli, hogy a privatizációs be­vétel 55 milliárd forint, de en­nek lebonyolítása 47 milliárdot emésztett fel. 8 milliárd jut csak az államkasszába. Történhet ilyen? Lemondásra ő sem gon­dolt. Szinte minden hétre esik egy kormánybotrány és egy meg­szorító intézkedés, pedig a hír­közlés nem a nép javára részre­hajló! A MIÉP-nek igen is az a véleménye, helyénvaló, hogy mutassa meg a nép, hogy erős, eddig tűrt, de most már figyel, kivár, de nem birka. Az összes valamire való ellenzéki képvi­selőnek pedig a menet élén kell haladnia! Aggodalomra csak annak van oka, akinek nem tiszta a lelkiismerete. Dr. Vörös György fontosnak tartjuk a központi el­vonások csökkentését, így egyik első lépés a 44%-os TB-járulék csökkentése 35%-ra. A későb­biekben az általános forgalmi adó mérséklése is fontos a ver­senyképes termelés érdekében. A fentiek csak általános irányelveket jelölnek meg. Fon­tosnak tartjuk a lakosság széles rétegeinek aktív bekapcsolódá­sát a 4 éves gazdasági terv ki­dolgozásába. A költségvetési megszorító intézkedések hatására köztiszt­viselők, pedagógusok, orvosok kerülnek az utcára. A szolgál­tató ágazatban is nagy telített­ség van. Legnagyobb perspek­tívát a termelő ágazatban kell látnunk, mivel új értékek előál­lításával várható csak az egész­séges gazdaság kialakítása, ezért fontos ezen a területen ségvetést, ezt az agrárpolitikát, ekkora szociális érzékenységet, az iskolák ilyen színvonalú vé­delmét. A jelenlegi magyar baloldal ugyanis nem hisz már semmi­ben. Ez a baloldaliság a dema­góg jelszavakat és a szakszerűt­len, de gátlástalanul végrehaj­tott kormányzást jelenti. A ha­talom bármi áron történő meg­szerzését és megtartását. Ahogy a kormánykoalíció egységesen megszavazta az Alkotmánybí­róságon azóta jogilag megbu­kott programot, úgy fogja meg­szavazni az 1996-os költségve­tést is. Ez a költségvetés kellő­képpen baloldali lesz abból a szempontból, amely emelkedő adókat és közterheket jelent és nélkülözni fog mindent, amit szociális érzékenységnek ne­veznek. Baloldali lesz, mert a szakszervezetüket, a lobbi egyik szárnyát ki kell engesz­telni a nehézipari monstrumok újabb több milliárdos megsegí­tésével és szocialista lesz, mert Mintha valami nem stimmelne ezzel a demokráciával. Leg­alább is, mintha ez derülne ki az augusztus 2-i rendkívüli me­gyei közgyűlésen történtekből, majd az azt követő indulatos nyilatkozatokból. A sorozat magán az ominó­zus közgyűlésen indult, amikor egyik - legalább is a pártja ne­véből következtethetően - de­mokrata képviselő ország-világ hallatára kinyilvánította, hogy a képviselői autonómia csak kor­látozottan, mégpedig a képvi­selő pártja által határt szabottan érvényesíthető. Magyarul, ba­darság azt gondolni, hogy egy képviselő úgy szavaz, ahogy akar, azt igenis a pártja mondja meg, mit tehet és mit nem a tes­tületben. Mire is tettek esküt a közgyűlés képviselői: .. megbízásomhoz híven pártatla­nul, lelkiismeretesen járok el, és a legjobb tudásom szerint, minden igyekezetemmel Bara­nya megye javát szolgálom.” Az igazi hisztéria csak az­után kezdődött, amikor titkos szavazáskor 21 megyei képvi­selő úgy látta, akkor szolgálja igazán a megye javát, ha új el­nököt bíz meg a testület irányí­tásával. Megindult a találgatás, hogy ki, hogyan szavazhatott, majd a gyanusitgatás, vádasko­dás, néhány képviselő nyílt el­ítélése. De - kérdezem - mi­lyen jogon? Ki ismerheti biz­tonsággal titkos szavazás ese­tén a saját szavazatán kívül a másikét? Milyen alapon feltéte­lezi bárki, hogy valaki nem úgy foglalt állást, ahogy azt a pártja elképzelte? munkahelyek létesítése, hogy a költségvetési helyekről kikerü­lők is újra el tudjanak helyez­kedni, munkát találjanak. Mindezt összegezve: nincs semmi garancia arra, hogy a kormány megszorító intézkedé­sei nem okoznak katasztrofális életszínvonal csökkenést. Nem bizonyított, hogy a hiány lefa­ragása révén tényleges forrás­átcsoportosítás következik be a gazdálkodó szféra javára. A növekedést megalapozni szánt gazdasági folyamatok támoga­tása erőtlen. A lakosság széles rétegeihez fordulunk, kereskedőkhöz, mérnökökhöz, közgazdászok­hoz, tanárokhoz, szakmunká­sokhoz, technikusokhoz, köz- alkalmazottakhoz, stb., hogy a környezetükben tapasztaltak, valamint egyéni ötleteik alap­hagyományos módon figyel­men kívül hagy minden nem­zeti érdeket. Ezt a gazdaságpo­litikát a szocialisták és a szabad demokraták közösen dolgozták ki és közösen támogatják. A költségvetést a most hatalmon lévő baloldal fogja megsza­vazni. Nagy Sándortól, Szölős- sinétől egészen a szabad de­mokratákig. Akinek nem volt elég az első elmúlt negyven év, nem volt elég a most elmúlt másfél év, hogy leszámoljon illúziói­val, ez év őszén minden bi­zonnyal rá fog jönni. Nincs remény arra, hogy a nyugat­európai értelemben vett szoci­áldemokrata politika valósul­jon meg. Ne várjon hát senki a baloldal „megváltó” erejére. Mert ez a honi baloldal az el­múlt közel félévszázados gaz­dasági baklövéssorozat és poli­tikai elnyomás emlőin nevel­kedve itt van, megérkezett. Ideje lenne hát, ha mindenki leszámolna a velük kapcsola­tos különböző illúzióval. Mert ez már az! Wéber János MDF A régi, szép, irodalomból ismert boldog, békeidők jutnak eszembe, amikor ilyen nem fordulhatott elő, mondván, a magyar nép jellemétől, egye­nességétől, őszinteségétől, ge- rincségétől idegen a titkos sza­vazás gyakorlata. Milyen szép is volt! Vagy mégsem? Hogy is írta a költő? „... hisz, nyíltan dönt, kit ezer éve, / magával kötve, mint a kéve, / sunyit vagy parancsot követ". Milyen egyszerű volt az élet! Mindenki tudta Juhász József­ről, hogy ide szavazott, Job­bágy Jánosról meg, hogy oda. Meg is nézhette magát utána. Aztán jöttek a demokraták, a modemkedők, szoc.demek, li­berálisok és a többi széplelkek, megszületett az általános és tit­kos választójog, s oda lett az egyenes gerinc, befészkelte magát a szívekbe a gyanakvás, divat lett a gyanusitgatás. De hát csoda? A polgár nem rös- tellt bevonulni a paraván mögé, elbújni a kandi szemek elől, s a saját ízlése, elképzelése, meg­győződése szerint húzta be az „egymást metsző két vonalat” valaki vagy valami mellé. És ez így megy azóta is. Hát lehet így rendet tartani? Aligha. így aztán - tetszik, nem tet­szik - a megye történetébe nem kerülhet be, hogy augusztus 2- án ki, hogyan foglalt állást, ki volt párthű, s ki áruló, csak ennyi: jelen volt 38 képviselő, 2 fő távol maradt. Az új elnökre szavazott 21 fő, ellene 16, ér­vénytelen szavazatot adott le 1 képviselő. Ennyi, és nem több. Kablár János MSZP ján írják meg, vagy mondják el személyesen, telefonon javasla­taikat: milyen termékeket le­hetne gyártani, melyik külföldi termék helyettesíthető magyar termékkel. Milyen licenc vagy gyártási eljárás vásárlását java­solja, milyen személyeket java­sol rendszergazdának, külföldi megvalósításra érdemes gazda­sági, ipari tapasztalatok leírása. A javaslatok beérkezése után a javaslattevők egy részéből „Gazdasági Tervező és Koor­dinációs Bizottságot” hozunk létre - az adatokat számítógé­pen rögzítjük -, a megvalósítá­sokba a javaslattevőket min­denkor bevonjuk. Levélcí­münk: MSZDP Székház Pécs, Dischka Győző u. 2. Tel.: 72/315-221 és 72/483-015. Pordán Sándor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Bararanya megyei elnökségi tagja Aggódjunk-e egy békés demonstrááótól? Az MSZDP iparfejlesztési irányelvei Sajátos demokrácia-értelmezés ( I í

Next

/
Thumbnails
Contents