Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-20 / 257. szám
6 Dünántúli Napló Közélet 1995. szeptember 20., szerda Remélhetőleg ilyen elszomorító látvánnyal nem találkozunk majd a szüret után fotó: löffler Gábor Szeptember 23-án őszi szemétszüret A Természetvédelem Éve alkalmából határoztuk el, hogy országos nagytakarításra hívunk mindenkit, aki egy, a mainál kulturáltabb társadalom kulturáltabb természeti környezetéért is szeretne valamit tenni. A Természetvédelem Éve gondolatának megfelelően elsősorban az erdőkben, a turista utak mentén, tisztásokon, ligetekben, patakok partján kellene elkezdenünk a takarítást. Hívunk minden jó érzésű polgárt, de különösen számítunk a szervezett természetjárókra, a természeti sportokat cserkészekre, iskolásokra, természetvédő csoportokra, és természetesen mindazokra, akik csak úgy kedvtelésből, a családdal, baráti társasággal kikiruccannak egy kis sétára, kirándulásra a természetbe. Kezdjük megtisztítani természeti környezetünket és egyben hívjuk fel a jobb érzésű emberek figyelmét annak érdekében, hogy ne váljon általános szemétdombbá szép hazánk. Szánjunk erre egy napot: szeptember 23-át (szombat), a Takarítás Világnapját. Már az is nagy dolog, ha e napon is felkerekedik a család apraja-nagyja vagy a baráti társaság, és egy-egy nylon szatyorral mennek kirándulni, s az útjukba eső szemetet összeszedik. Különösen a műanyagzacskók, dobozok, csokis papírok lehetnek ekkor a szemétvadászat célpontjai, amelyek minden út mellett ott csúfoskodnak A szervezett természetjárók, természetvédők, iskolák, cserkészcsapatok egy-egy csoportja válasszon ki egy-egy területet, s jó, ha előzetesen megbeszélik a polgármesterrel, vagy a területért felelős erdésszel, pl. azt, hogy hol gyűjtsék össze a szemetet. A szemét elszállításáról vagy az önkormányzatnak, vagy az erdészetnek kell gondoskodnia. Ez elől ők bizonyára nem is zárkóznak el. Különösen hatásos lenne az a módszer, ha egy-egy településen, valaki élére állna a nap megszervezésének. Előre jelöljék ki a település környékén, hol is lenne a legfontosabb a takarítás. A jelentkező csoportokat így különböző pontokra tudnák irányítani. Külön oda kellene figyelni a hétvégi telkes vidékekre, ahol a kerítések mögött, az erdők szélén emelkednek a szeméthalmok. Jó lenne felébreszteni az üdülő- és hétvégi ház tulajdonosok lelkiismeretét is, hogy ők is mozduljanak meg. Szervezzék meg saját szemetük elszállítását. Kérjük, különösen figyeljenek arra, hogy az összegyűjtött szemetet mindenki ott tegye le, vagy oda hordják össze, ahonnan könnyen és gyorsan el tudják majd az illetékesek szállítani. Kérjük, hogy szeptember 23- a után egy levelezőlapon írják meg, hogy kik, hányán és hol szedték a szemetet. A polgár- mester, vagy az erdész, vagy a természetvédelmi vezető, esetleg az egyesület vezetője, a cserkészvezető aláírása már hitelesíti a lapot. Pontos címet kérünk, hiszen a lapot beküldők között néhány jelképes értékű ezüstpénzt szeretnénk kisorsolni a televízió nyilvánossága előtt. Címünk: Takarítási Világnap Budapest, 1465 Pf. 1830. Skerletzlván Tájékozódási Futó Szövetség Peták István Magyar Turista Egyesület Devizakódex Szabad a dollár? Sok kis lépéssel csoszogott közelebb ez az ország Európához az utóbbi években, s nagyobbakat is fontolgat, mint az EU-hoz vagy a NATO-hoz való csatlakozás. De egy dolog a nagypolitika, s egészen más az utazó közember megfontolása, akinek valamiből Hegyeshalomtól nyugatra is meg kell vennie a pár virslijét. Ezért aztán bátran feltehető, hogy közemberünk-kisembe- rünk „integrációja” szempontjából az Európai Uniónál, ilyen-olyan nemzetközi egyezményeknél is többet jelentene az új devizatörvény elfogadása. Egy kasztból, a pénztelenül csavargó kelet-európai kirakatiesők kasztjából szabadulhatna ki általa. Ilyen értelemben a devizakódex megjelenése a világútlevél kiadásával azonos értékű vívmánya a posztszocialista demokráciának, nem beszélve arról, mit érez majd a vállalkozó, ha kiderül, hogy tisztességgel megkeresett valutáját nem kebelezi be többé az adósságok súlya alatt még falánkabbá tett államkassza. A kormány megtette a részéről szükséges utolsó lépést a devizatörvény felé vezető úton, s ha a parlament sem téveszti szem elől egy devizakódex elfogadásának közérzetjavító hatását, 1996 január 1-el az új devizatörvény hatályba lép. Hogy ez mekkora happy endet jelentene egy fordulatos történet végén, arról most csak annyit, hogy márciusban még az egész magyar sajtó a devizaintézkedések valószínű szigorításáról cikkezett. Igaz, április végén, a mostanit megelőző jogszabály-tervezet elfogadásakor már mutatkoztak a várható liberalizálás jelei. Most pedig valóban úgy tetszik, a dollár felszabadul, azaz csaknem teljesen szabadon vásárolható lesz, s minden körülmények között szabadon lesz átutalható külföldről Magyarországra és viszont. A jelenleg hatályban lévő devizajog egy több mint húszesztendős törvényerejű rendeletre épül, melynek fokozatos liberalizálása sem vezetett a valuták és devizák valamelyest szabad forgalmához. Az új kódex viszont, a dollár szabad határátlépésének engedélyezése mellett azt is lehetővé tenné, hogy az állampolgárok tetszőleges mennyiségű külföldi fizetőeszközt tartsanak otthon, illetve az új rendszerben nem lenne kötelező valutát megvételre felajánlani az államnak. Köztudott, hogy az érvényben lévő, a zöldhasú bankók birtoklását lényegében tiltó rendelkezések alapján húszezer forintot lehetett otthon tartani, a többi haszonélvezetét az állam sajátította ki. Tilalom alatt volt a külföldi ingatlanvásárlás, a külföldi értékpapírokkal való kereskedés is, s e tekintetben most sem biztos, hogy lényeges változás lesz. Ingatlant külföldön örökölni vagy ajándékba kapni lehet - jellegzetes magyar módjaként az enyhe, könnyen megkerülhető korlátozásnak. Nem teljesen világos még, mi történik a magyarországi ingatlanvásárlás gondolatával foglalkozó külföldi esetében. A legújabb változatban - a termőföld kivételével - Magyarországon külföldiek is vásárolhatnak ingatlant. Illetve ehhez a rendkívül bonyolult és gyakorta nemleges válasszal végződő Pénzintézeti Központi engedélykérés helyett a továbbiakban csak a megyei, illetve fővárosi közigazgatási hivatali engedély szükségeltetik majd. A devizavásárlás szabályainak változása remélhetően többé nem törvényhozási sémát követ, mely szerint liberalizálni szabad, de csak módjával, minek következtében a kellemetlenségek megmaradnak, s a törvények könnyen ki- játszhatóvá válnak. Pár hónapja még ilyesmit ígért az a megoldás, melyről Pagonyi Judit, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese egy üzleti konferencián számolt be: a jelenleg nyolcszáz dolláros lakossági valutakeret megmarad, bár összege esetleg felfelé módosulhat. E korábbi elképzelés szerint magánszemélyek is válthattak volna valutát tandíj befizetésére, gyógykezelésre, külföldi családtagjuk számára hitelt nyújthattak volna, mi több: válthattak volna valutát (kereten kívül) akkor is, ha nem magyar- országi székhelyű utazási irodák szolgálatait kívánnák igénybe venni. A félmegoldások e szép gyűjteménye helyett a most előterjesztett törvénytervezet lehetővé teszi a belföldiek devizavásárlására vonatkozó korlátozások teljes felszabadítását, de ez a kérdés még nem lezárt. Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára sem foglalt állást ebben a kérdésben a múltheti kormányülésen. A kérdést kormányrendelet szabályozza majd - jelezte. A kormány kivételes eljárást kérve terjesztette az Országgyűlés elé a korlátozások lehetőségét még nyitvahagyó, de a korábbiakhoz képest mégiscsak sokkal liberálisabb törvénytervezetet, mely nyilvánvalóan a forint bizonyos szintű konvertibilitásának megteremtését tartja szem előtt. A dollár részleges felszabadítása mellett a tervezet kimondja, hogy magánszemélyek összegkorlátozás nélkül tarthatnak a birtokukban devizát és azt el is ajándékozhatják. A vállalkozások többé nem kötelesek felajánlani devizabevételeiket az államnak, de kötelesek azt hazautalni. Aki Magyarországról kivándorol, összegkorlátozás nélkül magával viheti értéktárgyait és pénzét, a forint átváltásával szerzett devizát is. Szabad a dollár? Már majdnem szabad. Jókai Géza ügyességi próba Mindennapos gond Pécs belterületén a parkolás. A hatóságok igyekeznek valamilyen elfogadható megoldással növelni a férőhelyek számát, egyre több a fizető parkoló, a zsúfoltság mégis nő. Az autósok elsősorban az ingyenes parkolási lehetőségeket keresik. Minden különösebb szervezés ellenére maguktól megtalálják a megoldást. Irány a járda! Ha már egy kocsi ott áll, akkor elfér mellette még több is. Egy-egy séta során sok ilyennel találkozhatunk. A bátor autós nem ismer akadályt. A KRESZ-táblák mit számítanak, ha azok csak az úttestre vonatkoznak? A járda az más! Arra nem érvényesek. A gyalogosok majd összehúzzák magukat valahogyan. Ügyességi próbára kényszerülnek a járókelők a részükre épített járdákon. És ha fordítva történne? Az más, nem csak felháborodást, forgalmi akadályt, hanem balesetveszélyt is jelentene. És az autók a járdán? A hatóságoknak, rendőrségnek nincs elég embere a rend fenntartására, legfőképp az ellenőrzésre. így csak az jár pórul, akinek pechje van. Még a kevéske közterületfelügyelő, és a nem oda beosztott rendőr is elmegy mellettük. Vagy mennek az élet után, mint ahogy azt a megye háza előtt tették, ahol megelégelték az ellenőrzést, és most már táblával is engedélyezték a járdán történő parkolást. Ez is egy megoldás. A gyalogosok szlalomoznak a járdán az autók között. Nekik kell félre ugomiuk, ha a járdára felhajt egy kocsi. A gyalogosok leszorulnak. A veszélybe került járókelők védelmére is gondolni kell. A díszburkolatokra is érdemes ügyelni, mert felújításukra nincs pénze a városnak. A rend felbomlott, de az is lehet, hogy a tiltás elavult. Érdemes a járókelők véleményét meghallgatni, hiszen az ő útjuk- ról van szó. Ezek láttán már megmosolyogni való az ön- kormányzat azon törekvése, hogy miképpen csillapítsa a belterületi autós forgalmat. A járdákat és a gyalogosokat kifelejtették a számításból. Rozvány Gy. Elvont gondolkodók szerint sorsunk a génjeinkben van kódolva. Mások szerint sorsunkat a történelem határozza meg. Én ez utóbbira voksolok. Persze történelemnek nem csak a harmincéves háborút, Amerika felfedezését és a világuralmi törekvéseket tekintjük. Történelem az is, amit a sors velünk művel. Most éppen újsághírré avanzsált a már régen beharangozott hír, miszerint a nyugdíjkorhatárt egységesen 62 évre emelik. Az indoklás közgazdasági elvekről, szociológiai és népességszaporulati szemszögből próbál megmagyarázni minden olyan terhet, amelyet az érintett korosztálynak kell elviselnie, s amelynek alakulásáért csak áttételesen tehető felelősnek. De vegyünk egy - meg lehet sarkított - példát. A példaként szereplő hölgy mondjuk 1945-ben született. Családi és történelmi viszonyok alakulása következtében 15 évesen, nyolc általánossal Mikor születtél? dolgozni kényszerült. Tehát 1960-ban állt sorompóba. Sorsa innentől tekintve szinte érdektelen. Legalábbis a nyugdíjba vonulását illetően. Szereplőnk tisztességgel szolgálja a társadalmat, eleget tesz a vele szemben támasztott követelményeknek, erről több elismerő oklevele és méltán kiérdemelt előmenetele tanúskodik. Eközben szül két-há- rom gyereket, teszi, amit minden nőnek tennie kell és érdemes. Neveli gyermekeit, gondozza családját. És eközben - most már 50 éves lévén - számolja az ujjain, mikor mehet végre megérdemelt nyugdíjba. A számoláshoz már egyik keze is elegendő. Aztán beüt a hír a nyugdíjkorhatár emeléséről. Csüggedten ejti le kezeit, mert már kettő sem elég ahhoz, hogy kiszámolja, mikor mehet nyugállományba. Pontosan 11 év múlva! Hat évvel később, mint ahogy számított rá! Szóval 47 év (!) szolgálat után. Egy emberöltőnyi munkaidő után. És nem tud beletörődni sorsába. Számolja, hogy vannak, akik 25, mások 30 évesen kezdenek el dolgozni. Nekik jóval kevesebb munkaidő után éppúgy jár a nyugdíjhoz való joguk, mint neki. Csakhogy neki mindezért 10 évvel többet kell dolgoznia. Szubjektív, s ezért nem érti, miért érdemli ki a nyugdíjat az (is), aki 32 évet, az is, aki 35- öt dolgozott, éppúgy, mint ő, aki 47 évre kényszerít sorsa. Ma még szelíden morgolódik és sehogyan sem érti a dolgot. Csak abban reménykedik, hogy az idők múltával tán ez a rendelkezés is módosulni fog, s ő is, mint annyian mások idejekorán élvezheti rég megérdemelt nyugdíját. Bokrétás András Arany Pajzs Segítő Szolgálat Csendben, alig ismerten működik Pécsett egy sokat vállaló, karitatív szervezet, az Arany Pajzs Segítő Szolgálat. Létre hozói és vezetői dr. Kerényi Klára és Katona László, akiket a növekvő szegénység, rászorultság, a helyenkénti nyomorkép késztetett arra, hogy felvállalják a kisjövedelműek, a nyugdíjasok, a nagycsaládosok és más elesett emberek támogatását. Céljuk, hogy a maguk módján, munkájukkal enyhítsék a rászorultak mindennapos gondjait, megkönnyítsék az életvitelüket. Eddig végeztek lelki támogatást is válóperes problémáktól az életvezetési tanácsokig, de gyermeknevelési kérdésekben is segítettek, csak úgy, mint a szociális segélyek elintézésében. Ha kellett, vállalták teljesen magányos, idős emberek, rokkantak, mozgássérültek orvoshoz szállítását is. Minden humanitárius szolgálatot emberszeretetből, ellenszolgáltatás nélkül, ingyen végeztek. Ebben az évben új helyen, a Siklósi úton, a MÖBIUSZ előtti pavilonban működnek hétfőtől péntekig 8-tól 16 óráig. Újabban vállalták a rászorulók háztartási szerekkel történő kedvezményes ellátását, amelynek során a bolti árnál 50-80%-kal olcsóbban adhatják a nyugdíjasoknak, a nagy- családosoknak, kiskeresetűek- nek e termékeket. Mindezt a segítő szolgálat úgy teremti meg, hogy közvetlenül a gyártótól szerzi be nagy tételben, és a vevőknek az általuk hozott edényekbe, flakonokba, üvegekbe mérik ki. Ezek között van ruhaöblítő, nyolcszorosára higitható mosogató, habfürdő és sampon kon- centrátum, fékezett habzású mosópor. Sokan csak 10-20 dekánként, fél literenként vásárolnak, mert csak ennyire futja kevéske jövedelmükből. A segítő szolgálat non-profit szervezetként dolgozik. Éddig is a pénz szűkében álló szociális otthonok, nyugdíjas klubok, bölcsődék, óvodák, rendelő intézetek, egészségügyi intézmények sora kereste fel az Arany Pajzs Segítő Szolgálatot, akiknek működéséhez nagy segítséget jelent ez a lehetőség. Pécsett nagyobb tételben ingyen házhoz is szállítják. Azóta állandósították a kapcsolatot, de várják újabbak jelentkezését is, ismerve a nehéz helyzetüket. A fenti ügyekben elérhető még a 449-522-es telefonszámon is a tanácsadó vezetője. Lelkiismereti kérdésnek tekintik, hogy ott segítsenek, ahol, amivel, amiben tudnak. Semmilyen állami, társadalmi vagy alapítványi támogatást nem kapnak működésükhöz, egyedül, önerőből tartják fenn a segítő szolgálatot. Kis szervezetüket a rászorulók önzetlen támogatása motiválja. R. Gy. ■\ < \