Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-19 / 256. szám
6 Dunántúli Napló Külföld 1995. szeptember 19., kedd A cseh gazdasági csoda titkai Csehszlovákia 1993 január 1-jével ketté vált. A 75 évig tartó cseh és szlovák házasság válással végződött, szerencsére a válás békés úton történt. Szlovák kezdeményezésre, de cseh egyetértéssel két önálló állam jött létre, a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság. Balkáni erőviszonyok Horvát ellenség A cseh gazdaság 1994 évi mutatói nagyon figyelemre méltóak. Az évi inflációt 10%- ra sikerült csökkenteni úgy, hogy a GDP 2,5%-kal nőtt és a munkanélküliség 3,2%-os volt. Az állami költségvetés +10 milliárd koronával zárta az évet (cca. 45 milliárd Ft). Pénzügyi stabilitás Az új cseh korona stabil fizetőeszköz lett, egyszer sem kellett leértékelni, 1994-ben a dollárhoz képest erősödött, a német márkához képest alig gyengült. Václav Klaus nevéhez fűződő gazdaság-filozófia egyik prioritása a pénzügyi stabilitás megteremtése. A rendszerváltás utáni utolsó csehszlovák Calfa-féle kormányban Klaus pénzügyminiszter volt. Már akkor nagyon következetesen igyekezett ezt az elvet érvényesíteni mind a törvényhozásban, mind a kormányban. Költség- vetési hiányt nem engedett tervezni és a realizálás során sem tűrt meg túllépést. A válás után - mint a győztes párt elnöke és miniszterelnök - ezen elv betartásához még következetesebben ragaszkodik, s van is hozzá ereje és hatalma, hogy ezt betartassa. Az állami bürokráciát, apparátust jelentősen csökkentette. Csehországban pl. 200 fő a parlamenti képviselők száma. Tehát felülről kezdték el a racionalizálást és következetesen végigvitték. Vagyonjegyes privatizáció A magánosításban alkalmazott cseh módszerek is érdekesek. A rendszerváltás után az első új törvények között hozták meg a restitúciós törvényt. Ez az állami tulajdon egy részének reprivatizálását jelentette, az eredeti tulajdonosok visszakaphatták volt tulajdonukat. Ez a törvény, akkor a 90-es évek elején nagy vitákra adott okot, vegyes volt a fogadtatása mind Csehszlovákiában, mind külföldön. Utólag értékelve jó húzásnak tűnik ez a visszamagá- nosítás, ugyanis a törvény jó korlátok közé szorította a gyakorlati megvalósítást. Pl. határpontot fogalmazott meg: csak az 1948 február 28. után államosított javakat lehetett visszaigényelni. Miután a bányák, nagyipari üzemek, nagybirtokok államosítása 1945^18 között megtörtént, így azokra a törvény nem vonatkozott. A viszonylag korszerű, versenyképes gyárak, üzemek a szocializmus építés 40 éve alatt létesültek, tehát ezekre sem vonatkozik a törvény. További korlát, hogy csehszlovák (cseh) állampolgársághoz kötötte a jogosultságot. Akkor mit és kiket érintett ez a törvény, kiket kedvezményezett? A kisüzemeket, iparosokat, kiskereskedőket, bérháztulajdonosokat, kis föld- tulajdonosokat, stb. Tehát a volt tulajdonosok vagy azok jogos örökösei visszaigényelhették és vissza is kaphatták természetben ugyanazt, amit az 50-es években elvettek tőlük. Ez épületek, létesítmények állaga közismerten rossz volt. Tehát az állam nem sokat veszített, a tulajdonosok többsége meg mégis őrült és gyorsan hozzákezdett megtakarított pénzéből, kölcsönökből rend- betenni a családi örökséget és működtetni kezdte azt, amivel az állam úgy sem nagyon tudott mit kezdeni. A másik sajátos csehszlovák módszer a magánosításban a vagyonjegyes (kuponos) privatizáció. Ennek megítélésem szerint elsősorban nem gazdasági, hanem politikai jelentősége van. Ugyanis ez a módszer elvileg minden felnőttkorú állampolgár számára lehetővé tette, hogy 1000 korona befektetésével 10-20-50 000 Korona értékű részvényhez jusson. Mit eredményezett ez a módszer? Tőkeerős befektetési társaságok alakultak (főleg bankok szervezésében), felvásárolták a vagyonjegyeket és a prosperáló cégek részvényeit megvásárolták. Emellett természetes személyek is sokan vásároltak részvényeket. Tehát elvileg mindenki lehetőséget kapott, hogy vagyonhoz jusson, tulajdonos legyen, de gyakorlatilag a sok kis tulajdonos a dolgok menetét befolyásolni nem tudja. A nagy politikai húzás ebben az, hogy az új rendszer minden állampolgárnak felkínálta a lehetőséget arra, hogy tulajdonos legyen. A magánosítás egyéb módszereit Csehországban ugyanúgy alkalmazzák mint nálunk. Sőt a működőképes nagyüzemek többségét az ismert, nemzetközileg bevált módszerekkel értékesítik. Ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy körültekintőbben döntenek, szigorú feltételeket szabnak a vevőknek. Az értékeket nem kótya-vetyélik el, nem mindenáron privatizálnak. Pl. A Mladá Boleslavban működő Skoda személygépkocsi gyár eladásánál a Volkswagennek kikötötték, hogy nem csökkenti a termelést, nem állít le gyáregységeket, új motorgyárat épít és csak utána érheti el az 50% feletti tulajdonrészt. Adóskonszolidáció A konzervatívnak hirdetett gazdaságpolitikában racionálisan keverednek a liberális és szociálpolitikai elemek. A belső piac és a külkereskedelem liberalizálása megtörtént, mindjárt a kilencvenes évek elején. Célul tűzték ki a konvertibilis fizetőeszköz megteremtését. Ma már ennek a feltételei szinte adottak. A cseh korona stabil fizetőeszköz, két és fél év alatt nem kellett devalválni, sőt sokan a felértékelésre spekulálnak, nem teljesen alaptalanul. Ezt csak azért nem teszi meg a kormány, mert nem akarja rontani a cseh gazdaság exportképességét. A gazdaság átalakítása során kísérő jelenségként Csehországban szintén megjelent sok kis és nagy cég csődje valamint a körbetartozás problémája. Működik a csődtörvény, folyik a csődeljárás és egyes cégek felszámolása, de a kormány nagyon ügyel arra, hogy a nemzetgazdaság kulcsfontosságú szereplőit nem hagyja csődbe menni, felszámolni. Az alacsony munkanélküliségnek ez az egyik oka. Adóskonszolidációra ésszerű megoldásokat alkalmaznak. Évente a költségvetésből meghatározott keretet különítenek el erre a célra és pályáztatják az érdekelt cégeket, amelyeknek a csődbement állami vállalatoknál van kintlevősége. A kedvezőbb feltételekkel pályázók jutnak így kintlévő pénzükhöz (annak 60-70-80%-ához). A cseh foglalkoztatáspolitika, bér- és jövedelempolitika inkább szociáldemokrata felfogású, de mégis ezt alkalmazza a technokrata, konzervatív gazdaságpolitikát valló Klaus kormány. A költségvetésből gazdálkodó szervezeteknél és az állami többségű részvénytársaságoknál a kormány által szabályozott bérgazdálkodás van. A magán szférában a kormány által kívánatosnak tartott bérszint felett egy radikális, progresszív bérnövekmény adót alkalmaznak. így a bérek nem szaladnak el, csökken az infláció, a munkanélküliség kézben tartható. Ezen módszereket természetesen Csehországban is sokan bírálják, szak- szervezeti oldalról, vállalkozók részéről stb. A kormány mégis kitart mellette és az eredmények őt igazolják. Úgy tűnik, hogy a gazdaság átalakítása során átmenetileg célravezető olyan módszereket, eszközöket alkalmazni, amelyek a kiépült piacgazdaságban nem konform eszközök. A cseh gyakorlat eredményei igazolják. Kevesebb külföldi tőkével A külföldi tőke szerepe a cseh gazdaság átalakításában döntő fontosságú. Köztudott az a helyzet, hogy az elmúlt 5 évben a volt szocialista országokba kihelyezett külföldi tőke több mint a fele, mintegy 60 százaléka Magyarországra jött. Ilyen szempontból a második helyen van Csehország, de ott jóval kevesebb a külföldi tőke mint nálunk. Elgondolkodtató, hogyan lehetséges az, hogy nagyságrenddel kevesebb külföldi tőkével a cseh gazdaság átalakítása, stabilizálása jóval előbbre tart, mint Magyarországon. Dr. Cseh Sándor Zágráb sikeres krajinai villámhadjárata több puszta katonai győzelemnél: alapvető változásokat tükröz a balkáni erőviszonyokban. Több ezer négyzetkilométernyi terület visszafoglalásával a horvát hadsereg jelentős lépést tett Franjo Tudj man elnök célkitűzésének valóra váltása, nevezetesen egy Jugoszláviával szemben ellensúlyt képező befolyásolási övezet kialakítása felé. Gazdasági értelemben a hadjárat ugyancsak megalapozni látszik Horvátország felemelkedését a horvát területek egyesítésével és a tetemes idegenforgalmi bevételt jelentő tengerpart biztosításával - vélekedett a The Washington Post. A lap szerint Zágrábnak mindeddig sikerült elkerülnie a szigorúbb nemzetközi bírálatot is, noha mind több bizonyíték szolgál arra, hogy a hadművelet során polgári személyeket végeztek ki, és felgyújtották az elmenekült szerbek házait. Az elemzés megemlítette, hogy nyugati diplomaták megítélése szerint egy Jugoszláviát (Szerbiát) kordába szorítani képes erő felbukkanása stabilizálhatja a térséget: ebben az értelemben a források remélik, hogy Horvátország megizmosodása megteremtheti a béke alapjait. Kiváltképpen az Egyesült Államok volt mindig is egy erős Horvátország létrejötte mellett. Jóllehet Washington nem támogatta a krajinai hadműveletet, Bili Clinton elnök a vérontás befejezését lehetővé tevő „valós ígéretnek” minősítette az előállt katonai helyzetet - jegyezte meg a lap. Utalt arra is, hogy Washington volt az, amely 1993-ban megakadályozta a Zágráb elleni ENSZ- szankciók bevezetését, az idén pedig az amerikai kormány közbenjárásával jött létre az ENSZ-szel való megállapodás. Zágráb éppenséggel az ország területi épségét elismerő akkori BT-határozatra hivatkozva indította meg a villámháborút. A The Washington Post ugyanakkor aláhúzta: a horvát katonai győzelem egyúttal azt is jelenti, hogy a Joszip Broz Tito örökségéért folyó versenyben hosszú évek után Franjo Tudjman elnök a szerb államfő, Slobodan Milosevic elé kerülhetett. A lap véleménye szerint a „hadjárat azonban a szerb elnök számára is hozott valami jót - jelentős lökést adott a nacionalizmust és az etnikailag tiszta államok megalakulását hirdető törekvéseinek”. A szerb lakosság elűzésével Horvátország a „legtisztább” állam lett a volt jugoszláv köztársaságok között - mutatott rá a lap, hozzátéve, hogy míg 1991-ben lakosságának 78 százaléka volt horvát, most legkevesebb kilenctizedé. Ám a nacionalizmus és az etnikai egyhangúság győzelme egy olyan térségben, ahol szinte minden családban vannak muzulmánok, szerbek és horvátok, könnyen a tekintélyelvűség és az állami ellenőrzés fokozódásához vezethet - vélekedett a The Washington Post. A mladá boleslavi Skoda-gyárat a Volkswagen vásárolta meg A tények magányos gyilkosra utalnak (Egy) örült volt Kennedy gyilkosa? Egy texasi iskolában az amerikai elnökök nevét sorolja a tanár. Mikor John Fitzgerald Kennedyhez ér, feláll egy kislány és így szól: „Az én apám ölte meg.” A kislány neve June Oswald, apjáé Lee Oswald. A megtörtént esetet gyakran idézték a magányos gyilkos teóriájának igazolására. Hiszen ha Marina Oswald nem lett volna biztos volt férje bűnösségében, miért mondott volna mást a lányának? Az évszázad bűnügyeként emlegetett Kennedy gyilkosság szinte ugyanolyan intenzitással foglalkoztatja Amerikát három évtizede, ma is újságcikkek tucatjai foglalkoznak azzal, hogy ki és miért, és főleg hogyan ölte meg a népszerű elnököt. A napokban Washingtonban megjelent egy újabb könyv, amely többi elődjéhez hasonlóan, a teljes igazságot Ígéri: Gerald Posner „Case Closed” (Az ügy lezárva) című könyve a Paris Match szerint csak annyit állít, hogy a gyilkosságot kivizsgáló Warren-je- lentés helytálló. Ezzel egyben azt is igazolja, hogy Kennedyt Oswald ölte meg. Vagyis le kellene számolni a romantikus és kalandos elképzelésekkel a különböző összeesküvésekről. Az elnök egy idegbeteg ember áldozatává vált. Posner rengeteg időt és energiát fektetett a könyvébe. Szinte pontról pontra járta végig az egész szövevényes ügyet. Tudományos alapossággal vizsgálva a kérdést jutott arra a végkövetkeztetésre, hogy a Warren-jelentés az igazságot hozta felszínre. Lyndon Johnsonnak, Kennedy utódjának első hivatali teendői közé tartozott, hogy létrehozzon egy bizottságot a döbbenetes bűntény kivizsgálására. A testület elnökéül a feddhetetlen Earl Warrent, a Legfelsőbb Bíróság elnökét jelölte ki. A bizottság rendkívül széles jogkörrel rendelkezett minden kérésének, a titkosszolgálatok, köztük a CIA és az FBI eleget tettek. A statisztika szerint csak az FBI 15 550 kihallgatást folytatott le a bizottság kérésére, és 2300 jelentést készített mintegy 25 400 oldalon. A bizottság 552 tanút hallgatott ki, köztük három ismert személyiséget. Az elnök özvegyét, Jacki Kennedyt személyesen Warren bíró kérdezte ki. Tíz hónapi megfeszített munka után 1964 szeptember 24-én tette le Earl Warren a bizottság jelentését Johnson asztalára. Áz összefoglaló jelentés 470 oldalt tett ki, további 26 kötetre rúgott a dokumentumok, vallomások, statisztikák, fényképek terjedelme. A bizottság végkövetkeztetését minden lehetséges módon alátámasztotta. Röviden összefoglalva az Egyesült Államok elnökének életét Lee Oswald, az erősen labilis idegzetű férfi oltotta ki három lövéssel. A gyilkos egyedül volt, a nyomozás során semmilyen bizonyíték sem utalt arra, hogy társai lettek volna. Semmilyen kapcsolatot nem sikerült kimutatni Oswald és Ruby, Oswald gyilkosa között sem. Az amerikaiak nagy többsége azonban hitte is, nem is a bizottság jelentését. Hiszen oly hétköznapinak tűnt az igazság. Ahogy a Warren-jelentés napvilágra került, százszámra készültek a különböző könyvek, tévéjátékok és filmek a Kennedy-gyilkosságról. Szinte kivétel nélkül a Warren-jelen- tésből indultak ki, és annak egy-egy mellékszálából igyekeztek más következtetésre jutni. Az egyik, tetszetős irányzat az összeesküvés hipotézise. A legkülönbözőbb variációk fordulnak ezzel kapcsolatban elő. Például, hogy Oswaldot agymosásnak vetették alá a Szovje- túnióban, és kifejezetten azzal a céllal^ küldték vissza az Egyesült Államokba, hogy ölje meg Kennedyt. E teória szerint Hruscsov így akart bosszút állni a kubai rakétaválságért. Mások szerint egyenesen Fidel Castro akarta megöletni Kennedyt. Voltak, akik ennél is tovább menve azt fejtegették, hogy kubai emigránsok bérelték fel Oswaldot, hogy ölje meg az elnököt, így akarták volna ráterelni a gyanút a Castro- kormányra. Voltak gyökeresen más elképzelések is. A legjellemzőbb, hogy Kennedy a Fehér Ház magas rangú politikusainak és katonatisztek összesküvésének áldozata lett volna. Sokan gyanakodtak különböző déli, fajgyűlölő csoportokra. De a maffiát sem hagyták ki a gyanúsít- gatások sorából, egyesek sejtetni engedték a katonai-fegy- vergyártó lobbyt a háttérben. Persze készülnek Posneréhez hasonló szellemben is könyvek. Talán lassanként az amerikaiak és a világ közvéleménye is elfogadja a tényeket. Még akkor is, ha azok hétköznapian egyszerűek és szárazak. D. K. < l 4 Árverésre kerül a londoni Christie’s-nél az Andok Koronája. Az árverező cég reméli, hogy körülbelül hárommillió dollárt kap a gyönyörű ékességért.
