Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-02 / 239. szám

6 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1995. szeptember 2., szombat Száz éves a Pécsi Nemzeti Színház Egy patinás épület Bár Pécs városa már a múlt század derekán önálló színhá­zat tudhatott magának a Mária utcában, a vándortársulatok el­helyezési gondjai mégsem szűntek meg. Az 1840-ban át­adott Mária utcai kőszínházat az évek múlásával kinőtte a ro­hamosan fejlődő, polgárosodó mecsekaljai város. Az elaggott és életveszélyessé vált Oertzen- féle házat 1886-ban záratták be a városi hatóságok. Ezzel egy időben már az új színházépület felépítése, anyagi hátterének biztosításán fáradoztak a város­atyák. Kezdetekben még a régi színházépület telkét is figye­lembe vették, de a telek méretei miatt újabb helyszínt kerestek, figyelembe véve, hogy az új épület lehetőleg központi, könnyen megközelíthető he­lyen épüljön fel. így esett a vá­lasztás az akkori Majláth (ma Kossuth tér) néhány üres, az Ir­galmas rend tulajdonában álló fundusára. Ez az elképzelés is meghiúsult a borsos vételár mi­att, de a nagy méretűre szánt impozáns épület nem illett bele a Majláth tér rendezési terveibe sem. Ekkor az Irgalmas rend másik ajánlatáról kezdtek tár­gyalásokat Nendtvich Sándor városi főmérnök közreműködé­sével. Viszont a tértől északra fekvő Nepomuk (ma Mun­kácsy) utcai telkek szűk mére­tei miatt ismét holtpontra jutot­tak a tárgyalások. A színházépítés ügyében az 1889-es esztendő hozta meg a döntő fordulatot, mikor a mai Dominikánus ház mellett fekvő Katonai Csapatkórház omla­dozó épületét megszerezte a vá­ros. A Honvédelmi Miniszté­rium feltételül szabta meg, hogy a város új, modem Hon­védkórházat köteles építeni a régi helyére, s csak ezután kezdhetik meg a volt domini­kánus monostor lebontását, s az új épület felépítését. Az új kór­házat a Xavér templom feletti városi telken építették fel, s 1889 szeptemberében adták át (a mai Bőrklinika épülete). A város intézményei, hivatali, köz- és magáncélú épületei eb­ben az időszakban épültek fel. Az új színházépület felépítése is része volt az akkor kezdődő óriási építkezési folyamatnak, a mostani városkép kialakításá­nak. A város elöljáróinak a nagy­szabású vállalkozáshoz megfe­lelő alaptőkét kellett előterem­tenie, ezért Baranya vármegye közgyűlésétől kértek segítsé­get. A megye vezetői maximá­lisan támogatták a megyeszék­helyen felállítandó színház fel­építését, de az általuk kezde­ményezett, s 1890-ben lezajlott községi gyűjtőakció csak né­hány száz forinttal növelte a színházi alap bevételeit. A vá­ros polgársága viszont közel 8000 Ft-ot adott össze a nemes célra. Ezzel egyidőben a Bel­ügyminisztérium 120 000 Ft-ot utalt át a vállalkozáshoz, így a város vezetése megkezdhette az építkezés előkészületeit. Az időközben megalakult Színház Felépítését Szervező Bizottság 1890 májusában or­szágos tervpályázatot hirdetett, pályázati feltételként megadva a Király u. 16. szám alatti telek pontos méreteit, s az épülettel kapcsolatos fontosabb kívá­nalmait. A november 30-i ha­táridőre összesen 7 pályamű érkezett a polgármesteri hiva­talba. A pályaművek elbírálá­sában részt vett Ybl Miklós, a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke, Czigler Győzd, a Budapesti Királyi József Mű­egyetem tanára is a városatyák mellett. A pályázatok közül ki­emelten értékelték a Pártos- Lechner-féle tervdokumentá­ciót, de kifogásként merült fel, hogy a pályamunka .. egy tetszőleges szabad tér igénybe vételét feltételezvén készült el”. Végül is Steinhardt Antal és Lang Adolf pályázata nyerte el a tetszését a bíráló bizottságnak. A két legsikeresebb pályamű alkotóit egy újabb, ún. szűkebb pályázatra kérték fel az alábbi feltételek betartásával: 1. A befogadó képesség ne lépje túl az 1000 főt. 2. Az építkezés költsége ne haladja meg a 200 000 Ft-ot. 3. Az épület főtengelye a Ki­rály utcára merőlegesen álljon. 4. Végül pontosan meghatá­rozták az elő- és pótszínpad, az öltözők és próbatermek számát és fekvését. 1892 januárjában a második pályázatot is a Steinhardt-Lang építész páros nyerte el, míg a Lechner Ödön nevével fémjel­zett pályamunkára 2000 Ft vi­gaszdíjat ítélt oda a testület. Az eredetileg 200 000 Ft-ra becsült építési költségek előte­remtését követőleg 1893 júniu­sában indították meg a nagy­szabású vállalkozást a csapat­kórház lebontásával. Az építke­zés szakfelügyeletét Munzchart Géza városi főmérnök látta el, míg a művezetést a budapesti építészpáros irányította. A kő­művesmunkák kivitelezője Schlauch Imre pécsi építési vál­lalkozó volt. A korabeli újság­hírek szerint az építkezésen na­ponta kb. 500 munkás dolgo­zott. Még az év decemberében tető alá került az épület, s ekkor tartották az új színház „Bokréta ünnepét” is. A következő év elején pedig már a vakolási munkálatokat és a belső szer­kezeti elemek beszerelését is elkezdhették. A tavasz beálltá­val pedig az épület külső és belső díszítési munkálatainak állhatott neki a Zsolnay Kerá­miagyár művész és szakmun­kásgárdája. Az eredetileg kőből tervezett szobrokat végül is pi- rogránitból készítették el. Való­színű, hogy a neves pécsi szob­rász, Kiss György nemcsak a kupolát díszítő Géniuszt min­tázta meg. Neki tulajdonítják a homlokzaton látható négy ma­gyar alkotóművész portréját is: a színház északra néző hom­lokzatán Csiky Gergely, Erkel Ferenc, Kisfaludy Károly és Szigligeti Ede mellszobra lát­ható. A timpanon-dombormű, a két nőalak és a hármas szobor- csoport valószínű, hogy a szob­rászművész és a Zsolnay Gyár kollektívájának a műve. A színház egyéb épületdíszítő or- namensei viszont vitathatatla­nul a gyár alkotóműhelyéből kerültek ki. 1895-ben pedig tovább foly­tatódtak a színház belső beren­dezési, bútorozási, díszítési munkálatai. Mivel ezek a mű­veletek megfelelő ütemben ha­ladtak, már tavasszal megtart­hatták volna az ünnepélyes megnyitót, de a premiert az új színházi évad időpontjához igazították. A millennium tiszteletére felépített színház kb. 1500 néző befogadására volt képes. Az impozáns, gyönyörű épület fel­építésén 23 vállalkozó dolgo­zott, javarészt pécsi, vagy kör­nyékbeli mesterek. A bonyolul­tabb műszaki berendezések el­készítését és beszerelését pedig budapesti vállalkozók végezték el. Az eredetileg 200 000 fo­rintra taksált költségvetés ter­mészetesen az évek múlásával fokozatosan emelkedett. A végelszámoláskor a számvevő­ségjelentése szerint a költségek megközelítették a 320 000 Ft- ot. A műszaki beruházások be­fejezésével pedig már 400 000 Ft körül mozgott a színházépí­tés végösszege. A nem csekély anyagi áldo­zattal létrehozott Pécsi Nemzeti Színház ünnepélyes gálaestjére végül is 1895 október 5-én az esti órákban került sor. Az ak­kori pécsi városvezetés és a he­lyi polgárok áldozatvállalásá­nak köszönhetően Thália pécsi temploma biztos otthont nyúj­tott az évszázados múltra visz- szatekintő pécsi színjátszásnak. A száz éves patinás épület ma is a város egyik büszkesége. Fennállása centenáriumán megújhodva, ünnepi külsőben fogadhatja a kulturális értékeire mindig is büszke pécsiek és minden érdeklődő ünnepi fisz-' telgését. Márfi Attila Parti-Napok Nagyszabású ünnepségsorozattal köszönti fennállásának 5. év­fordulóját a pécsi Parti Galéria. Szeptember 7-én indul a prog­ram, Kása Béla fotóival, valamint Körtvélyesi László, Pál Zol­tán és Pinczehelyi Sándor Erotika című kiállításával. A 3 nap során a Mediawave ’95 fesztivál díjnyertes filmjeiből vetítenek, lesz táncház, lemezbemutató koncertet ad a Stoni és barátai együttes, fellép a Frigid-Air, Lajkó Félix és zenekara, de itt lesz Levente Péter és Gryllus Vilmos is. Megnyílik majd a Nemlé­tező tárgyak tárlata, lesz Háztartási élet tanfolyam a boldogság­keresésről, a főzésről, a horgászásról és több performance. Zsidó népzene A Budapesti Klezmer Band ad koncertet szeptember 9-én 19 órakor a Művészetek Házában Pécsett. A klezmer a kelet-euró­pai jiddisül beszélő zsidó közösség hagyományos hangszeres népzenéje. A vendégegyüttes fellépéseivel szeretné a zene mel­lett a zsidó ünnepek, esküvők, színházak zenei hagyományaival is megismertetni a közönséget. Kismesterségek, népi játék szaktanfolyam Népi játék és kismesterségek oktatója szakképesítést szerezhet az, aki jelentkezik a Baranya Megyei Művelődési Központ fel­sőfokú szaktanfolyamára. Képeznek népi játszóházi foglalko­zásvezetőt, középfokú kézműves szakképesítés szerezhető kis­mesterségekből, illetve felsőfokú szakképesítés oktatói ismere­tekben. A három rész külön, vagy együtt is teljesíthető. Szep­tember 15-ig várják a jelentkezéseket a központban, a cím: Pécs, Széchenyi tér 9. Filmcsemegék Közkívánatra vetíti a Házimozi Regis Wargnier Indokína című, Oscar- és öt César-díjas filmjét a Művészetek Házában szep­tember 6-án, este 6-kor. 13-án bemutatják a Világok arca: Ba­raka című, szöveg nélküli amerikai filmet. Diákcsere-program Több, mint 50 országban, 30 ezer diák, tanár és család részvéte­lével működik az amerikai székhelyű American Field Service, amely diákcseréket szervez középiskolásoknak. Az AFS Ma­gyarországi Nemzetközi Csereprogram Alapítvány szeptember 8-a és 10-e között Budapesten, a Magyar írószövetség székhá­zában tartja első országos nagygyűlését. Makay Ida Dermedt hamu Ide hívlak, ebbe a csöndbe, mit madárszámy föl nem szakít, e megtöretlen gránit csöndbe, amelyet emlék sem lakik. Lappangó láva krátermélyben. Hangtalan, rejtekezve forr. Ebbe a csöndbe, hol a vágy már dermedt hamu. - Pompéji por. Nagy István Attila Aki elment Valaki a peronon áll és integet. A vonat már régen kifutott, még a hajnali órákban. Üres az állomás. Messze a sínek az égig érnek. A férfi előrebámul, mintha látná az utolsó vagon lámpáit, pedig nem is volt itt, amikor a vonat elhagyta az állomást. Lobog a keze, mint zászló a búcsúzkodó szélben. Aki elment, nem jön vissza. A férfi nem akarja ezt elhinni. Elindul a pénztárhoz jegyet váltani. Futnak a képek________________________________________________________________ Szeptemberi százszorszép Muriel alakítója, Toni Collette A Muriel esküvője (Muriel’s Wedding) ausztrál film, egyike a távoli szigetország színvona­las mozgóképeinek. „Helyi té­mát” dolgoz fel, jellegzetes fi­gurákkal és színekkel, a helyze­tek mégis ismerősek. A ren­dező-forgatókönyvíró Paul J. Hogannak kétségkívül van ön­álló mondanivalója és saját lá­tásmódja, de kénytelen alkal­mazkodni a népszerű film, azon belül az „édesbús vígjáték” stí­lusához, bevált fogásaihoz. Ezért érezzük úgy, hogy néhány megoldás „visszaköszön”. Ez­zel együtt a film kellemes meg­lepetés. A jelenetek egy része szeptemberben játszódik, ám Ausztráliában, mint tudjuk, ilyenkor tavasz van. A történet hőse egy kedves, telt idomú, félszeg-gátlásos vi­déki lány, akinek minden álma, hogy férjhez mehessen. Szabad idejében menyasszonyi ruhákat próbálgat különböző üzletek­ben, lefényképezted magát, majd a képet beragasztja egy albumba, s várja a nagy O-t. De nem kell senkinek. Még kelekó­tya barátnői is kiközösítik, ne lógj folyton rajtunk, mondják neki, elriasztod a hapsikat, hogy nézel ki, egyébként is hogy le­het manapság az ABBA-t meg a hetvenes évek tánczenéjét hall­gatni, micsoda ciki. És valóban, Murielen nem segít senki és semmi. Se az ap­jától ellopott dollárezrek, se a lopott ruha, de még újsüttetű, bolondos barátnője se, akivel együtt próbálnak szerencsét Sidney-ben, kissé a chytilovái „százszorszépek” módjára. És akkor, úgy tűnik, mégis rámo­solyog a szerencse egy dél-afri­kai úszóbajnok személyében, akinek az olimpiai részvételhez legalább annyira kell az ausztrál állampolgárság, mint a mi Mu­rielünknek az esküvői csokor, így hát megállapodnak. Muriéi végre férjhez megy. De aztán ... A történet bő­velkedik fordulatokban, igazá­ból azonban a felvillantott sor­sok teszik érdekessé. Az ön- gyilkosságba kergetett anya alakja, aki iránt csak Muriel érez részvétet, de még ő sem vette észre, mikor az esküvői sokadalomban szerényen-sután álldogált a lányának vásárolt ajándékaival. Életismerete és lé­lektani érzékre vall a film ke- serédes meseszövése is, méla­búba áztatott derűje, fanyar mo­solyt idéző alaptónusa. És jó a kömyezetrajz, a bárgyú, élhetet­len családdal, s a kisszerű-os­toba vidéki várossal, amelyet jellemző módon Delfinzátony­nak neveznek. A film legfőbb értéke a cím­szerepet alakító, rendkívül te­hetséges Toni Collette sokszínű játéka. Remek humorérzéke van, s kiválóan érti a groteszk színezést. Szerepértelmezése, igen céltudatosan, ahhoz a ka- tartikus felismeréshez vezet, hogy vállalnunk kell önmagun­kat, s meg kell keresnünk azt a lényt, aki a lelkűnkben lakik, s a nevünket viseli. Ezt a Muriéit mutatja fel a film befejező jele­netében, midőn a nővé érett lány búcsút vesz a Delfinzá­tonytól. A huszonkét éves szí­nésznőnek ez a második film­szerepe. Azt hiszem, még hal­lunk róla. Nagy Imre / / i ( t Steinhardt és Lang pályatervének homlokzati rajza

Next

/
Thumbnails
Contents