Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-16 / 253. szám
Társadalom 1995. szeptember 16., szombat Üdülési kedvezmények nyugdíjasoknak Nyári kánikulában az idősebb házaspárok, magányos hölgyek, férfiak akkor sem mennek szívesen üdülni, ha egész évi takarékoskodással összehozták a rá valót. Elsősorban nekik, az utószezoni üdülést választóknak kínálunk lehetőségeket, árakat, programokat - egészen szilveszterig. Szeptemberre és a negyedik negyedévre is kínálják a HUN- GUEST Travel két fővárosi, valamint huszonegy vidéki, főként megyeszékhelyeken található irodáiban a támogatással igénybevehető részvételi jegyeket. Előnyük, hogy - az időközben bekövetkezett árváltozások ellenére - továbbra is az előszezoni árakon lehet az utóidényben pihenni. A támogatási rendszer is változatlan maradt, így a felnőttek személyenként és hetenként - jövedelmük nagyságától függően - 1-5 ezer forint kedvezményt kaphatnak. A szülők, nagyszülők a pihenésre magukkal vihetik 2-18 év közötti gyermeküket, unokájukat - az üdülőszanatóriumok kivételével. A helyek többségében egy pótágy van a szobákban. Az egri Flóra Hotelben, a gyulai Erkel Hotelben két gyermekkel is lehet üdülni, mivel az összkomfortos, tágasabb szobákban két pótágy is elfér. A hosszabb szállodai és szanatóriumi pihenéseknél a második illetve a harmadik hétre is igénybe vehető a személyenkénti támogatás. Lényeges tudnivaló, hogy az utolsó havi nettó kereseti igazolás, az utolsó nyugdíjszelvény, munkanélküli járandósági igazolás és a TB-kártya bemutatásával kell jelentkezni a HUNGUEST Travel irodáiban. Ha két vagy három személy együtt szeretne pihenni elegendő egyiküknek megjelenni az irodában, de üdülni kívánó társainak kereseti vagy nyugdíjigazolását és TB kártyáját is be kell mutatni. Néhány helyen - például Lillafüreden és Galyatetőn - egyágyas elhelyezés is lehetséges. Az őszi hónapokban túrázni vágyóknak több hegyvidéki pihenőház is ajánlható a Bakonyban, a Bükkben, a Mátrában, és Sopronban. Közülük a legolcsóbb a bakonybéli Hotel Bakony, ahol a kétszemélyes, félpanziós, hét éjszakás pihenés 12 960, a teljes panziós 16 520 forintba kerül, de ezeket az ösz- szegeket csökkentheti a támogatás. így például azoknak, akik 20-30 ezer forint közötti nettó keresetűek vagy nyugdíjasok, a páros egyhetes pihenésért 4000 forinttal kevesebbet kell fizetniük. Ugyancsak a méltányos árúak közé tartozik a Mecsekben lévő pécsi Hotel Kikelet is. Bővítik a mohácsi betegotthont Húsz hellyel bővül ebben az évben a mohácsi Szociális Betegotthon. Az intézmény a Népjóléti Minisztérium által kiírt pályázaton 1,7 millió forint támogatást nyert a Megyei Közgyűlés ás a város önkormányzata által támogatott fejlesztéshez. A Megyei Közgyűlés 1,2 millió forinttal, a város pedig félmillió forinttal támogatja a bővítést és a város vállalta magára a berendezést. A munkákat már elkezdték. A jelenleg 140 személyes intézményben többnyire halmozottan fogyatékos és pszichoti- kus felnőttek laknak. Pillanatnyilag több, mint húszán várakoznak felvételre. A bejutásra az év végén számíthatnak, mivel a húsz hely kialakításának határideje november vége. Az átalakítással lényegesen megváltoznak a jelenleg bent élők körülményei is. Minden szinten lesz ebédlő és foglalkoztató, az alagsorban pedig egy fodrászatot és egy foglalkoztató műhelyt is kialakítanak. Üzenet Villányba Csaknem két évtizeddel ezelőtt mentem nyugdíjba - 36 évi mérnök-tanári munka után - a villányi Teleki Zsigmond Kertészeti és Élelmiszeripari Szakképző Intézetből. Nyugdíjas éveimet Keszthelyen töltöm. Sokszor olvasom napilapokban nyugdíjas társaim keserű sorait, hogy munkahelyük elfeledte, leírta őket. Hálával és szeretettel gondolok ilyenkor az én utolsó munkahelyemre. Nem múlt még el egy év sem, hogy ne hívtak volna meg minden olyan rendezvényre, amely az iskolában jeles eseménynek számít. Most is két munkatársam ment nyugdíjba, vártak a búcsúztatóra. Nem tudtam elmenni, de rögtön megköszöntem a meghívást és levélben üdvözöltem kollégáimat. Gondolom, az ilyen kapcsolatoknak sok oka van. Talán az is, hogy én sem felejtettem el őket. Érdeklődöm a munkájukról, s ha tehetem, meglátogatom őket. Szerencsés vagyok, mert nekem az iskola vezetésével, a volt munkatársaimmal folyamatos a kapcsolatom. Természetesen a volt tanítványaimmal is váltok időnként levelet. írnak Borjádról, Bolyból, Hímesházáról, Komlóról és sorolhatnám még a helyiségeket, ahonnét leveleket kapok. Válaszolok, érdeklődőm sorsukról, a gyermekeikről, és boldog vagyok, ha velük örülhetek. Úgy vélem a dolgok oda- visszajámak. S melegen ajánlom azoknak a nyugdíjas társaimnak, akik úgy érzik, hogy elfelejtették őket - s még van „iskolájuk” - tegyék meg ők az első lépést. Biztos maradtak abban a közösségben olyan munkatársaik, akik reagálnak az érdeklődésükre. Varga Jolán ny. tanár Hatvanon túl más az ember? Ki ne vette volna észre önmagán, hogy ha elszállnak az évek, változik a saját magatartása is? Sok idős férfi, nő mondogatja elnéző mosollyal, vagy szégyenkezve kicsit: „megöregedtem, néha alig ismerek magamra, olyan más vagyok.” Ez így tréfának is tűnhet, az orvosok, a pszichiáterek azonban nagyon is komolyan veszik az idős korral időnként együtt járó torz lelki tüneteket. Az idős ember ifjabb kortársánál nehezebben alkalmazkodik helyzetekhez, új szituációkhoz. Nem tud beletörődni, hogy olyasmi változik meg körülötte, amit örökkévalónak, élete végéig tartónak ítélt. Úgy érzi, belehajszolja a környezete olyan megoldásokba, amelyekre neki egyáltalán nincs szüksége. Az öregedő emberek típusait sok kutató tanulmányozta már, és például az öregkori beletörődést, illetve alkalmazkodási képességeket elemezve amerikai tudósok öt féle típust különböztettek meg. Természetesen sok idős férfi, asszony egyik típusba sem sorolható teljesen, a leginkább jellemző tulajdonságok mégiscsak ,ráhúzhatok” a legtöbb emberre. Ha önmagunkkal tisztában akarunk lenni, nem árt ismernünk a típusok jellemző vonásait. Ezek a következők: 1. A konstruktív, alkalmazkodó típus. 2. A mások véleményére nagyon adó, úgynevezett függő típusú ember. 3. A védelembe vonuló. 4. A rosszindulatú. 5. Az önmagát is gyűlölő. Attól függően, hogy saját magát hova sorolja valaki, a típusokról véleményt is mond a szűkebb környezetük. Megfigyelték például, hogy az élet gondjait legjobban elviselők, a családban harmonikusan, nagyobb beleilleszkedési zavarok nélkül élők a konstruktív típusú idősek körébe tartoznak. Az ilyen idős bácsit, nénit szinte mindig szereti a környezete, meg lehet beszélni velük a családi problémákat. Magyarán, beilleszkednek a közegükbe, vállalják a gyerekeik, az unokáik gondjait is. A védelembe vonulók, vagy a függőségüket hangsúlyozók szintén elfogadható családtagok, inkább csak az érzékenységükre, néha a sértődöttségükre illik tekintettel lennie az ifjú generációknak. Jóval nehezebb azokban a családokban és más közösségekben a helyzet, ahol az idős ember a gyűlölködők típusába tartozik. Ez a vonása többnyire rosszindulattal társul, a gyűlölködő a gyűlöletét legtöbbször áthárítja a családjára, a környezetére. Sőt az is előfordul, hogy öngyilkosságot kísérel meg, ugyanis nem képes leküzdeni a típusával járó negatív megnyilvánulásait. Sóbarlang a szociális otthonban - Pécsett, a Malomvölgyi úti szociális otthonban sóbarlang készült el a bogádi sóbarlang tulajdonosának, Dergez Ferencnek a segítségével. Az otthon lakói, elsősorban a légúti megbetegedésben szenvedők már birtokba is vették az épület alagsorában, az egykori raktárhelységből kialakított gyógyító szobát. fotó: laufer l. Búcsú a pályától A következő meccs plakátját már elkészítette, majd valamelyik nap kiszalad vele Gyódra. Most már csak ilyen alkalmakkor utazik a számára oly kedves faluba, a napjait jórészt Vasason tölti, ahol a kisebb lányáék kertjében szőlőt, gyümölcsöst gondoz, kerti veteményeket termeszt. Néhány évvel ezelőtt még a szőkéi szőlőhegyen lévő saját kertjében tette ugyanezt. Tíz évvel ezelőtt, amikor nyugdíjba ment, úgy gondolták a feleségével, hogy vesznek egy kisfiúdét, ahova kijárhatnak a városi lakásukból. Ez a föld mindössze negyedóra járásra esett a gyódi sportpályától. A buszon is mindig akadt valaki, akivel a fociról lehetett beszélgetni, így aztán nem csoda, hogy egyszer csak megkérdezték tőle: nem jönne-e el Gyódra edzősködni, s Keszler Mátyás nem tudott nemet mondani. Akkor - 1988-ban - a város- környéki bajnokságban játszott a gyódi csapat, de a következő esztendőben már a megyebajnokság második osztályában rúgták a labdát. Keszler Mátyás szépen felvitte a csapatot, aztán jött a megváltozott egészségi állapota miatt elköszönt tőlük. De a kapcsolatok megmaradtak. Nem is történhetett volna ez másként egy olyan ember esetében, mint Keszler Mátyás, aki 15-16 éves korában kezdett focizni, 17 évesen már a DVAC (Dunántúli Vívó-és Atlétikai Club) első csapatában játszott, aki egy évet az MTK-nál töltött és huszonkét évnyi aktív labdarúgás után 1959-től edzőskö- dött. Ez idő alatt rengeteg kedves ismerőst szerzett. A sportbarátságaihoz, és a munkahelyéhez, a Mecseki Szénbányákhoz fűződő munkahelyi kapcsolataihoz a gyódiak szeretete társult. A sport nyílván hozzá járult ahhoz, hogy Keszler Mátyásról senki sem mondaná meg, hogy túl van a 70. életévén. Meg az, hogy minden napja reggeltől estig feladatokkal beosztott. Ezeket a napokat különösen bearanyozta az az idő, amikor úgy kérték újabb teendőre, hogy már nem számított rá.- A gyódiak vissza vittek engem az évtizedekkel korábbi időszakomhoz, lényegében náluk fejeztem be a sporttal való szoros kapcsolatom - mondja -És rengeteg olyan élmény hez- juttattak, amelyekben más körülmények között nem lett volna részem. Ez a csapat a község életében is motor. Amikor arról volt szó, hogy a kul- túrházban van valami javítani való, együtt mentünk, amikor a pálya köré kerítést kellett csinálni, együtt dolgoztunk. A jó szívvel emlékezés kölcsönös, mert mi mással lehetne magyarázni azt az meghívást, amit Keszler Mátyás nemrég kapott a gyódiaktól: feltétlenül elvárják a következő meccsre. Természetesen elment, s akkor jött a következő kérés: fusson ki ő is a csapattal a pályára. Ott búcsúztatták szép szavakkal és sok ajándékkal. De csak a pályától. A tanácsaira, a segítségére változatlanul számítanak. T. É. Unokavarázs - 3. Nos drága, mit szólsz ehhez: harmadik? Bizony, ez lett a „sorszámod” az unokák között. Vagyis te vagy a legkisebb, ez- időszerint, pár nap híján nyolc hónapos. Mi tagadás, ama januári napon, amikor először láthattalak - jó anyád a születésed előtti napon is vidáman autózott egyedül, s a születésed is úgyszólván pillanatok alatt történt meg - nem igazán voltam elragadtatva tőled. Kissé kemény vonásaid meghökkentettek, de aztán csak túltettem magamat ezen, bizonyos lévén abban, hogy hamar kinövöd ezt. És így is lett. Jó kisbaba lett belőled életed első hónapjaiban: nem voltál az az ordítozós fajta, aki végigbömböli az éjszakákat, hogy aztán a szülők másnap csak támolyogni tudjanak. No azért ne bízd el magad, hisz neked is voltak rossz éjszakáid, de csak elvétve, s nappal is sokat aludtál. Tanácstalanok is voltunk: kell-e ilyen sokat aludnia egy csöppségnek? Te pedig aludtál jókat és fejlődtél, ahogy kellett. Igaz, dundi csecsemő lett belőled, de hát biztattuk magunkat, hogy ezt is ki fogod nőni. És lám csak: nyolc hónapos korodra mintha már nem is lennél olyan dundi. Persze mozogsz is most már eleget. Nem emlékszel - nem is emlékezhetsz még - de majd e sorokból utóbb megtudhatod, hogy milyen mulatságos is voltál, talán két hónapja, amikor felfedezted, hogy négykézláb mászni lehet, s minduntalan összeku- szálódtak a lábaid, s ettől bizony nem lehetett haladni. Soká tartott, míg végleg ki tudtad bogozni őket, s azóta olyan szaporán közlekedsz, mint egy nyuszi. Aztán egyszer, amikor úgy véltem, illenék már ülnöd, felültettelek, és nini: nem dűltél fel. De nem is tudtál mit kezdeni magaddal ebben a helyzetben. Csak ültél, ültél, míg el nem fektettelek. Hanem hamarosan már magadtól is ment az ülőhelyzetbe ügyeskedés, és e helyzetnek a mászássá alakítása. Aztán arra figyeltünk, hogy kapaszkodva felálltál. Ám ez újabb probléma elé állított (szó szerint!): lépni is kellett volna. Csakhogy megint nem tudtad, mit is csinálj, hogyan csináld a lábaiddal, mert azok még nem készültek fel erre a mutatványra. Kutya egy dolog, hogy az ember mindenre olyan nehezen jön rá, azok a francos felnőttek meg, igaz-e, nem nagyon segítenek. Vagy igen? Csak te azzal - igazad van! - nem sokra mész. Persze az az igazság, hogy most már lépkedni is tudsz, egyelőre erősen fogódzkodva, de hát ez is - hogy is mondjuk manapság? - nem semmi. No meg aztán kezdesz rájönni, hogy az evésen kívül mire jó még a szád. Azidőtájt - a sírást nem számítva - nagy néha kurjantottál egyet, s ez leginkább az e hangzóhoz kötődött; mindig csak az e-t énekelted. Mostanra már valamiféle artikuláció is megjelent, sőt azt is észrevenni, hogy egyre újabb és újabb hangzók jelennek meg a „beszédedben”. Az pedig külön szám, ahogy a torkodat próbálgatod. Mikor anyáddal jössz hozzánk, sokszor már a földszintről fölhallani a harmadikra, amikor úgy isten igazából nekiereszted a hangodat. No nem sírásról van szó, hisz ez már a te mostani bababeszéded. Azt szoktuk mondogatni rólad: nagyon jó természetű baba vagy. ügy szeretsz kacagni, hogy nem lehet nem veled együtt nevetni. És ahogy az arcoddal figurázol! .. . Beszívod az orcáidat, mérgesnek tűnőén csücsörítesz, aztán meg sűrűn pislogsz, majd huncutul ránk mosolyogsz és az egész mutatvány jóízű kacagással ér véget. Nemrég két-három napig nem láttalak. Anyád karjában feküdtél, amikor találkoztunk. Én feléd nyújtottam a karjaimat, te meg rögtön oda bújtál anyádhoz, mint aki azt mondja: mit akar tőlem ez az ismeretlen szivar? De ez csak egy pillanatig tartott, s mintha végiggondoltad volna a dolgot, s rájöttél volna, hogy nem vagyok számodra ismeretlen, máris kitárt karokkal nyújtózkodtál felém. Azóta van, hogy amikor hozzám akarsz jönni, kis kezeddel megsimogatod az arcom. Úgy tűnik, most már tudatos a dolog benned, hogy valaki közeli személy vagyok a számodra. Hársfai István k i i k V
