Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-16 / 253. szám

Társadalom 1995. szeptember 16., szombat Üdülési kedvezmények nyugdíjasoknak Nyári kánikulában az idősebb házaspárok, magányos höl­gyek, férfiak akkor sem men­nek szívesen üdülni, ha egész évi takarékoskodással össze­hozták a rá valót. Elsősorban nekik, az utószezoni üdülést vá­lasztóknak kínálunk lehetősé­geket, árakat, programokat - egészen szilveszterig. Szep­temberre és a negyedik ne­gyedévre is kínálják a HUN- GUEST Travel két fővárosi, va­lamint huszonegy vidéki, fő­ként megyeszékhelyeken talál­ható irodáiban a támogatással igénybevehető részvételi je­gyeket. Előnyük, hogy - az időközben bekövetkezett árvál­tozások ellenére - továbbra is az előszezoni árakon lehet az utóidényben pihenni. A támo­gatási rendszer is változatlan maradt, így a felnőttek szemé­lyenként és hetenként - jöve­delmük nagyságától függően - 1-5 ezer forint kedvezményt kaphatnak. A szülők, nagyszü­lők a pihenésre magukkal vihe­tik 2-18 év közötti gyermekü­ket, unokájukat - az üdülősza­natóriumok kivételével. A he­lyek többségében egy pótágy van a szobákban. Az egri Flóra Hotelben, a gyulai Erkel Hotel­ben két gyermekkel is lehet üdülni, mivel az összkomfor­tos, tágasabb szobákban két pótágy is elfér. A hosszabb szállodai és szanatóriumi pihe­néseknél a második illetve a harmadik hétre is igénybe ve­hető a személyenkénti támoga­tás. Lényeges tudnivaló, hogy az utolsó havi nettó kereseti igazolás, az utolsó nyugdíjszel­vény, munkanélküli járandó­sági igazolás és a TB-kártya bemutatásával kell jelentkezni a HUNGUEST Travel irodái­ban. Ha két vagy három sze­mély együtt szeretne pihenni elegendő egyiküknek megje­lenni az irodában, de üdülni kí­vánó társainak kereseti vagy nyugdíjigazolását és TB kártyá­ját is be kell mutatni. Néhány helyen - például Lillafüreden és Galyatetőn - egyágyas elhe­lyezés is lehetséges. Az őszi hónapokban túrázni vágyóknak több hegyvidéki pi­henőház is ajánlható a Bakony­ban, a Bükkben, a Mátrában, és Sopronban. Közülük a legol­csóbb a bakonybéli Hotel Ba­kony, ahol a kétszemélyes, fél­panziós, hét éjszakás pihenés 12 960, a teljes panziós 16 520 forintba kerül, de ezeket az ösz- szegeket csökkentheti a támo­gatás. így például azoknak, akik 20-30 ezer forint közötti nettó keresetűek vagy nyugdí­jasok, a páros egyhetes pihené­sért 4000 forinttal kevesebbet kell fizetniük. Ugyancsak a méltányos árúak közé tartozik a Mecsekben lévő pécsi Hotel Kikelet is. Bővítik a mohácsi betegotthont Húsz hellyel bővül ebben az évben a mohácsi Szociális Be­tegotthon. Az intézmény a Nép­jóléti Minisztérium által kiírt pályázaton 1,7 millió forint tá­mogatást nyert a Megyei Köz­gyűlés ás a város önkormány­zata által támogatott fejlesztés­hez. A Megyei Közgyűlés 1,2 millió forinttal, a város pedig félmillió forinttal támogatja a bővítést és a város vállalta ma­gára a berendezést. A munkákat már elkezdték. A jelenleg 140 személyes in­tézményben többnyire halmo­zottan fogyatékos és pszichoti- kus felnőttek laknak. Pillanat­nyilag több, mint húszán vára­koznak felvételre. A bejutásra az év végén számíthatnak, mi­vel a húsz hely kialakításának határideje november vége. Az átalakítással lényegesen megváltoznak a jelenleg bent élők körülményei is. Minden szinten lesz ebédlő és foglal­koztató, az alagsorban pedig egy fodrászatot és egy foglal­koztató műhelyt is kialakítanak. Üzenet Villányba Csaknem két évtizeddel ezelőtt mentem nyugdíjba - 36 évi mérnök-tanári munka után - a villányi Teleki Zsigmond Ker­tészeti és Élelmiszeripari Szak­képző Intézetből. Nyugdíjas éveimet Keszthelyen töltöm. Sokszor olvasom napilapokban nyugdíjas társaim keserű sorait, hogy munkahelyük elfeledte, leírta őket. Hálával és szeretet­tel gondolok ilyenkor az én utolsó munkahelyemre. Nem múlt még el egy év sem, hogy ne hívtak volna meg minden olyan rendezvényre, amely az iskolában jeles eseménynek számít. Most is két munkatár­sam ment nyugdíjba, vártak a búcsúztatóra. Nem tudtam el­menni, de rögtön megköszön­tem a meghívást és levélben üdvözöltem kollégáimat. Gondolom, az ilyen kapcso­latoknak sok oka van. Talán az is, hogy én sem felejtettem el őket. Érdeklődöm a munkájuk­ról, s ha tehetem, meglátoga­tom őket. Szerencsés vagyok, mert nekem az iskola vezetésé­vel, a volt munkatársaimmal fo­lyamatos a kapcsolatom. Ter­mészetesen a volt tanítványa­immal is váltok időnként leve­let. írnak Borjádról, Bolyból, Hímesházáról, Komlóról és so­rolhatnám még a helyiségeket, ahonnét leveleket kapok. Vála­szolok, érdeklődőm sorsukról, a gyermekeikről, és boldog va­gyok, ha velük örülhetek. Úgy vélem a dolgok oda- visszajámak. S melegen aján­lom azoknak a nyugdíjas társa­imnak, akik úgy érzik, hogy el­felejtették őket - s még van „is­kolájuk” - tegyék meg ők az első lépést. Biztos maradtak abban a közösségben olyan munkatársaik, akik reagálnak az érdeklődésükre. Varga Jolán ny. tanár Hatvanon túl más az ember? Ki ne vette volna észre önma­gán, hogy ha elszállnak az évek, változik a saját magatar­tása is? Sok idős férfi, nő mon­dogatja elnéző mosollyal, vagy szégyenkezve kicsit: „megöre­gedtem, néha alig ismerek ma­gamra, olyan más vagyok.” Ez így tréfának is tűnhet, az orvo­sok, a pszichiáterek azonban nagyon is komolyan veszik az idős korral időnként együtt járó torz lelki tüneteket. Az idős ember ifjabb kortár­sánál nehezebben alkalmazko­dik helyzetekhez, új szituáci­ókhoz. Nem tud beletörődni, hogy olyasmi változik meg kö­rülötte, amit örökkévalónak, élete végéig tartónak ítélt. Úgy érzi, belehajszolja a környezete olyan megoldásokba, ame­lyekre neki egyáltalán nincs szüksége. Az öregedő emberek típusait sok kutató tanulmányozta már, és például az öregkori beletö­rődést, illetve alkalmazkodási képességeket elemezve ameri­kai tudósok öt féle típust kü­lönböztettek meg. Természete­sen sok idős férfi, asszony egyik típusba sem sorolható tel­jesen, a leginkább jellemző tu­lajdonságok mégiscsak ,ráhúz­hatok” a legtöbb emberre. Ha önmagunkkal tisztában akarunk lenni, nem árt ismernünk a tí­pusok jellemző vonásait. Ezek a következők: 1. A konstruktív, alkalmazkodó típus. 2. A má­sok véleményére nagyon adó, úgynevezett függő típusú em­ber. 3. A védelembe vonuló. 4. A rosszindulatú. 5. Az önmagát is gyűlölő. Attól függően, hogy saját magát hova sorolja valaki, a típusokról véleményt is mond a szűkebb környezetük. Megfi­gyelték például, hogy az élet gondjait legjobban elviselők, a családban harmonikusan, na­gyobb beleilleszkedési zavarok nélkül élők a konstruktív típusú idősek körébe tartoznak. Az ilyen idős bácsit, nénit szinte mindig szereti a környezete, meg lehet beszélni velük a csa­ládi problémákat. Magyarán, beilleszkednek a közegükbe, vállalják a gyerekeik, az uno­káik gondjait is. A védelembe vonulók, vagy a függőségüket hangsúlyozók szintén elfogad­ható családtagok, inkább csak az érzékenységükre, néha a sér­tődöttségükre illik tekintettel lennie az ifjú generációknak. Jóval nehezebb azokban a csa­ládokban és más közösségek­ben a helyzet, ahol az idős em­ber a gyűlölködők típusába tar­tozik. Ez a vonása többnyire rosszindulattal társul, a gyűlöl­ködő a gyűlöletét legtöbbször áthárítja a családjára, a környe­zetére. Sőt az is előfordul, hogy öngyilkosságot kísérel meg, ugyanis nem képes leküzdeni a típusával járó negatív megnyil­vánulásait. Sóbarlang a szociális otthonban - Pécsett, a Malomvölgyi úti szociális otthonban sóbarlang készült el a bogádi sóbarlang tulajdonosának, Dergez Ferencnek a segítségével. Az otthon lakói, elsősorban a légúti megbetegedésben szenvedők már birtokba is vették az épület alagsorában, az egykori raktárhelységből kialakított gyógyító szobát. fotó: laufer l. Búcsú a pályától A következő meccs plakátját már elkészítette, majd valame­lyik nap kiszalad vele Gyódra. Most már csak ilyen alkalmak­kor utazik a számára oly kedves faluba, a napjait jórészt Vasa­son tölti, ahol a kisebb lányáék kertjében szőlőt, gyümölcsöst gondoz, kerti veteményeket termeszt. Néhány évvel ezelőtt még a szőkéi szőlőhegyen lévő saját kertjében tette ugyanezt. Tíz évvel ezelőtt, amikor nyugdíjba ment, úgy gondolták a felesé­gével, hogy vesznek egy kis­fiúdét, ahova kijárhatnak a vá­rosi lakásukból. Ez a föld mindössze negyedóra járásra esett a gyódi sportpályától. A buszon is mindig akadt valaki, akivel a fociról lehetett beszél­getni, így aztán nem csoda, hogy egyszer csak megkérdez­ték tőle: nem jönne-e el Gyódra edzősködni, s Keszler Mátyás nem tudott nemet mondani. Akkor - 1988-ban - a város- környéki bajnokságban játszott a gyódi csapat, de a következő esztendőben már a megyebaj­nokság második osztályában rúgták a labdát. Keszler Mátyás szépen felvitte a csapatot, aztán jött a megváltozott egészségi állapota miatt elköszönt tőlük. De a kapcsolatok megmarad­tak. Nem is történhetett volna ez másként egy olyan ember esetében, mint Keszler Mátyás, aki 15-16 éves korában kezdett focizni, 17 évesen már a DVAC (Dunántúli Vívó-és Atlétikai Club) első csapatában játszott, aki egy évet az MTK-nál töltött és huszonkét évnyi aktív labda­rúgás után 1959-től edzőskö- dött. Ez idő alatt rengeteg ked­ves ismerőst szerzett. A sport­barátságaihoz, és a munkahe­lyéhez, a Mecseki Szénbányák­hoz fűződő munkahelyi kapcso­lataihoz a gyódiak szeretete tár­sult. A sport nyílván hozzá já­rult ahhoz, hogy Keszler Mátyásról senki sem mondaná meg, hogy túl van a 70. életé­vén. Meg az, hogy minden napja reggeltől estig feladatok­kal beosztott. Ezeket a napokat különösen bearanyozta az az idő, amikor úgy kérték újabb teendőre, hogy már nem számí­tott rá.- A gyódiak vissza vittek engem az évtizedekkel korábbi időszakomhoz, lényegében ná­luk fejeztem be a sporttal való szoros kapcsolatom - mondja -És rengeteg olyan élmény hez- juttattak, amelyekben más kö­rülmények között nem lett volna részem. Ez a csapat a község életében is motor. Ami­kor arról volt szó, hogy a kul- túrházban van valami javítani való, együtt mentünk, amikor a pálya köré kerítést kellett csi­nálni, együtt dolgoztunk. A jó szívvel emlékezés köl­csönös, mert mi mással lehetne magyarázni azt az meghívást, amit Keszler Mátyás nemrég kapott a gyódiaktól: feltétlenül elvárják a következő meccsre. Természetesen elment, s akkor jött a következő kérés: fusson ki ő is a csapattal a pályára. Ott búcsúztatták szép sza­vakkal és sok ajándékkal. De csak a pályától. A tanácsaira, a segítségére változatlanul számí­tanak. T. É. Unokavarázs - 3. Nos drága, mit szólsz ehhez: harmadik? Bizony, ez lett a „sorszámod” az unokák között. Vagyis te vagy a legkisebb, ez- időszerint, pár nap híján nyolc hónapos. Mi tagadás, ama januári na­pon, amikor először láthattalak - jó anyád a születésed előtti napon is vidáman autózott egyedül, s a születésed is úgy­szólván pillanatok alatt történt meg - nem igazán voltam elra­gadtatva tőled. Kissé kemény vonásaid meghökkentettek, de aztán csak túltettem magamat ezen, bizonyos lévén abban, hogy hamar kinövöd ezt. És így is lett. Jó kisbaba lett belőled életed első hónapjaiban: nem voltál az az ordítozós fajta, aki végigbömböli az éjszakákat, hogy aztán a szülők másnap csak támolyogni tudjanak. No azért ne bízd el magad, hisz ne­ked is voltak rossz éjszakáid, de csak elvétve, s nappal is sokat aludtál. Tanácstalanok is vol­tunk: kell-e ilyen sokat aludnia egy csöppségnek? Te pedig aludtál jókat és fejlődtél, ahogy kellett. Igaz, dundi csecsemő lett belőled, de hát biztattuk magunkat, hogy ezt is ki fogod nőni. És lám csak: nyolc hóna­pos korodra mintha már nem is lennél olyan dundi. Persze mo­zogsz is most már eleget. Nem emlékszel - nem is emlékez­hetsz még - de majd e sorokból utóbb megtudhatod, hogy mi­lyen mulatságos is voltál, talán két hónapja, amikor felfedez­ted, hogy négykézláb mászni lehet, s minduntalan összeku- szálódtak a lábaid, s ettől bi­zony nem lehetett haladni. Soká tartott, míg végleg ki tudtad bogozni őket, s azóta olyan szaporán közlekedsz, mint egy nyuszi. Aztán egyszer, amikor úgy véltem, illenék már ülnöd, felültettelek, és nini: nem dűltél fel. De nem is tudtál mit kez­deni magaddal ebben a hely­zetben. Csak ültél, ültél, míg el nem fektettelek. Hanem hama­rosan már magadtól is ment az ülőhelyzetbe ügyeskedés, és e helyzetnek a mászássá alakí­tása. Aztán arra figyeltünk, hogy kapaszkodva felálltál. Ám ez újabb probléma elé állított (szó szerint!): lépni is kellett volna. Csakhogy megint nem tudtad, mit is csinálj, hogyan csináld a lábaiddal, mert azok még nem készültek fel erre a mutatványra. Kutya egy dolog, hogy az ember mindenre olyan nehezen jön rá, azok a francos felnőttek meg, igaz-e, nem na­gyon segítenek. Vagy igen? Csak te azzal - igazad van! - nem sokra mész. Persze az az igazság, hogy most már lép­kedni is tudsz, egyelőre erősen fogódzkodva, de hát ez is - hogy is mondjuk manapság? - nem semmi. No meg aztán kezdesz rá­jönni, hogy az evésen kívül mire jó még a szád. Azidőtájt - a sírást nem számítva - nagy néha kurjantottál egyet, s ez leginkább az e hangzóhoz kö­tődött; mindig csak az e-t éne­kelted. Mostanra már valami­féle artikuláció is megjelent, sőt azt is észrevenni, hogy egyre újabb és újabb hangzók jelen­nek meg a „beszédedben”. Az pedig külön szám, ahogy a tor­kodat próbálgatod. Mikor anyáddal jössz hozzánk, sok­szor már a földszintről fölhal­lani a harmadikra, amikor úgy isten igazából nekiereszted a hangodat. No nem sírásról van szó, hisz ez már a te mostani bababeszéded. Azt szoktuk mondogatni ró­lad: nagyon jó természetű baba vagy. ügy szeretsz kacagni, hogy nem lehet nem veled együtt nevetni. És ahogy az ar­coddal figurázol! .. . Beszívod az orcáidat, mérgesnek tűnőén csücsörítesz, aztán meg sűrűn pislogsz, majd huncutul ránk mosolyogsz és az egész mutat­vány jóízű kacagással ér véget. Nemrég két-három napig nem láttalak. Anyád karjában feküdtél, amikor találkoztunk. Én feléd nyújtottam a karjai­mat, te meg rögtön oda bújtál anyádhoz, mint aki azt mondja: mit akar tőlem ez az ismeretlen szivar? De ez csak egy pillana­tig tartott, s mintha végiggon­doltad volna a dolgot, s rájöttél volna, hogy nem vagyok szá­modra ismeretlen, máris kitárt karokkal nyújtózkodtál felém. Azóta van, hogy amikor hoz­zám akarsz jönni, kis kezeddel megsimogatod az arcom. Úgy tűnik, most már tudatos a dolog benned, hogy valaki közeli személy vagyok a számodra. Hársfai István k i i k V

Next

/
Thumbnails
Contents