Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-16 / 253. szám

1995. szeptember 16., szombat VÁROSAINK Dünántúli Napló 9 Pécsi körkép Közgyűlési előzetes Szeptember 21-én 9 órai kez­dettel tartja soron következő ülését Pécs Önkormányzatának Közgyűlése. A napirendi javas­latok között szerepel a távhőel- látásról szóló önkormányzati rendelet módosítása,, rendelet- tervezet Kiss Ernő altábornagy és Lahner György tábornok szobrának, valamint a Littke Pezsgőgyár emléktáblájáak el­helyezéséről, a Pécs-Somogy, valamint a Pécs-Vasas Telepü­lésrészi Önkormányzat létreho­zása, a trolibusz-közlekedés be­indításának lehetőségei, a PIÁR Stúdió Bt. korlátolt felelősségű társasággá történő átalakítása, a volt nagyárpádi tagiskola épü­letének értékesítése. Pécs levegője Az ANTSZ Baranya Megyei Intézetének mérési adatai sze­rint szeptember 14-én mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs város légszennyezettségét a következő mutatók jellemezték az egészségügyi határérték szá­zalékában: kéndioxid 29%, nit- rogéndioxid 41%, szénmono- xid 26%, szálló por 61%, ózon 21%. A legmagasabb szálló por szennyezettséget (a határérték 82%-a) ismét a Kodály Zoltán úton mérték. (Az egészségügyi határérték 100%-nak felel meg, amely szint alatt a szennyező­dés nem okoz közvetlen egész­ségkárosodást.) Születésnapi gyermekfesztivál Az öt éves a „Buci Maci” fő­szerkesztősége a jubileum alka­lomból a Pécsi Sütőipari Rt-vel és a Mecseki Kultúrparkkal kö­zösen gyermekfesztivált rendez ma 10-től 16 óráig az állatkert­ben. Lesz sütőipari termékkós­toló, zászló- és montázs-készí­tés, rajzverseny tengeri állatok­ról, anyagfelismerő játék, kár­tyás állatfelismerés, mégpedig komoly ajándékokért. Négy év múlva 100%-os lehetne a víziközmű-hálózat Kétmilliárdos fejlesztési elkötelezettség A címszerkezetben feltételes módban szerepel az eredmény, ám az „elkötelezettség” kifeje­zést is idézőjelbe lehetne tenni: annyira bizonytalan még annak három évre szóló a támogatási pályázatnak - vagy fejlesztési igényfelmérésre adott válasz­nak - a sorsa, amelyet a felkí­nált lehetőséggel élve Pécs Ön- kormányzata nemrég nyújtott be a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumba. Az ügy elvi horderejére és nagyságrendjére jellemző, hogy valamennyi igényelt tá­mogatás elnyerésével nagyjá­ból teljessé válna Pécsett a ví­ziközmű-hálózat, ennek érde­kében viszont az önkormány­zatnak ígéretet kellett tennie, hogy saját forrásból 1996-ban, 1997-ben és 1998-ban összesen mindegy kétmilliárd forint saját forrást biztosít a város költség- vetésében. Tekintve, hogy a támogatási esély is csak a 60-70 százalékos önkormány­zati költségvállalás esetében nyílik meg, a három éves köz­műfejlesztés volumene 3 milli­árd forint körül járhatna. Ám a tapasztalatok szerint a címzett és a céltámogatási pá­lyázati kérelmek kedvező elbí­rálása messze nem 100 száza­lékos (az 50%-hoz áll köze­lebb), s arra sincs garancia - el­lenpélda inkább -, hogy az ön- kormányzat minden támogatást nyert pályázati célhoz elő tudja teremteni a költségfedezet a reá jutó (nagyobb) részét. Ezért a konkrét fejlesztési célok mos­tani nevesítése alighanem hiá­bavaló reményeket is táplálna. Egy biztos: az igények zsinór- mértékét meghúzták. D. I. Látlelet a „tengely” környékéről Egy mikrokörnyezet Megyervárosban Valamikor még csobogott a szökőkút, most csak a nagy esők alkalmával telik meg a medence fotó: laufer László Egyszer - nagyon is sokadszor - arra jártam, s kicsit jobban körülnéztem, mint szoktam. Akkor érlelődött meg a gondo­latot, hogy tanulságos volna egy-egy úgynevezett mikro- kömyezetet mintegy nagyítón át vizsgálni. Elsőként a gondolat szülőhe­lyét nézzük. Álig 700 méternyi az a „tengely”, amit a 70-es évek elején a majdani déli vá­rosrész centrumának képzeltek el: ide gyülekeztették a keres­kedelem-szolgáltatás javát, fodrászat volt az egyik végén, ABC és zöldségbolt a másikon. Azóta ezek is megváltoztak, a köztük lévők is, és új üzletek keletkeztek. De azért az egész megmaradt az elképzelt köz­pont-félének. A tengelyből jó negyed kilométernyi a jelen vizsgálódás tárgya: a Varsányi utcai Spar és a Nagy Imre úti ELDI-diszkont közti szakasz. A szolgáltatóházzal kezdő­dik. Más, illetve másutt van a helyiségekben, mint egykor. Ám az oromzaton elhelyezett idejétmúlt, ezért el is zavart üz­let-betűk nyomai az új helyzet­ben is őrződnek. Egyébként e ház előtere is arról nevezetes, mint oly sok hasonló térség szerte a városban: a sima tulaj­donképpen hepehupást jelent, s ez esős időben derül ki igazán. Innen a városrész talán leg­kevésbé sikerültlépcsője vezet a sétánynak tervezett útra, melynek a déli oldalát tíz- és négyemeletes épületek „fala” zárja, északi oldalon az akkor ide szentségtörő módon betört „idegen technológiával” az ala­gútzsalus módszerrel épüj.t há­zak vannak. A „falra” merőle­ges elrendezés udvart pótló tér­ségek kialakítására adott lehe­tőséget. Bizony, a hajdani ud­var intimitása talán végleg el­veszett az új építési szisztéma révén. Amit helyette kreáltak, gyenge pótszer. Három „udvar” soijázik egymás után. Az első hatalmas, lebetonozott térség, egykor mintha „dühöngő” kerítése je­lezte volna a labdázóhelyet. Lehet-e ebből az ígéretes mé­retű területből valami? (Nem beépítésre gondolok!) A Dóra és a Kamilla utcákhoz kapcso­lódó „udvarokat” meglehetősen fantáziátlan, spórolásból szüle­tett játszóterekkel látták el. Összesen talán tíz játszótér­egység lehet a tengely mentén, így kimondva bőkezűségnek tűnhet ez, de a lényeget te­kintve? .. . Egy-egy műkőkere­tes homokozó felére apadt be­tonkeményre tömörödött ho­mokkal, néhány hinta, csőből készült mászójátékok, alattuk persze beton, vagy aszfalt, hogy az esetleg leeső gyermek alaposan megüthesse magát, bár tudjuk, ha homok lenne alattuk, mára az is betonke­mény lenne. Egyébként ott jár­tamkor a közel tucatnyi játszó­tér egyikén sem láttam játszó gyermeket. Nos, ez is valami­féle ítélet! Ezekhez az „udvarokhoz” persze a „tengelyen” jutni el. Mindjárt az elején a hosszú pad az évek óta csontszáraz szökő- kút-medencénél, többnyire le is lehet ülni, de méterszám rátele­pedett a mögé ültetett cserje. Bár nyilván más oka is van, amiért csak elvétve pihen meg itt valaki. Viszont az autók! ... Közlekednek ott is, ahol nincs út. Láttam például egészen friss dupla keréknyomokat a füvön. A teherautó a Nagy Imre út fe­lől jöhetett, félig a lépcső mel­letti babakocsi-felhajtón, rész­ben a füvesített részen és ment végig a „tengelyen”, s a nyo­mok a hőközpontnál értek vé­get. Az egyik ház falán tábla: ,A járdán parkolni tilos!” Csakhogy a ház körüli járda közelében nincs épített út. Hát akkor? .. Hársfai István Vigyázzatok konzulok! Az uralmat gyakorlóknak „a nép üdve legyen a legfőbb tör­vény” - írta Cicero a törvényekről szóló bölcseleti művében. A leghíresebb római szónok és ügyvéd aligha álmodta, hogy ezzel az intelmével olyan szólást gyártott, amelyet az utókor folyton átfogalmaz majd. II. Vilmos német császár például ekképpen merészelte: A királyok akarata legyen a legfőbb törvény. Nyilván tág tere maradt még ezen átfogalmazói csúcstelje­sítmény megközelítésének. Esetleg ilyen formában: A közmű- vállalatok érdeke legyen legfőbb törvény. Végül is ez a formula szintén alattvalói kiszolgáltatottságot éreztet velünk, ámbár in­direkten, álcázva, közérdekbe csomagoltan. Mint ismeretes, a távhőszolgáltatásról szóló pécsi önkor­mányzati rendeletet törvénybe ütközőnek találta a megyei köz- igazgatási hivatal. Abban mutatkozott a „gubanc”, hogy azt próbáltak belecsempészni a szabályozásba és még inkább válla­lat által erőltetett szerződési formulába: nem a lakás tulajdo­nosa, illetve bérlője a szolgáltatást igénybe vevő, hanem az egy épülettömbben lakók közössége egyetemlegesen. S így vélték rendjén való szankciónak a szolgáltatás megtagadását a fo­gyasztónak tekintett lakóközösség egészére kiterjedően akár egyetlen lakás krónikus díjhátraléka miatt.(S netán az ilyen fel­tételű szerződés elutasításakor is?) A szolgáltató cég próbálkozása nem meglepő: hasonló pro­filú társai ugyancsak azt a kényelmes megoldást keresik, ho­gyan kerülhetnének potenciális adósaikkal szemben előnyö­sebb helyzetbe, mint a magánszemélyek. Akik ugyebár bíró­sághoz fordulhatnak, kivárják a sorukat, majd netán végrehajtó akcióit is. (Verőlegényekkel zsarolva gyorsabb.) Igazából a „könnyűnek” talált jogi norma igazolására a köz­gyűlésben elmondott tisztségviselői „védőbeszéd” tartalmazott vitára provokáló elemeket: A rendeletnek tulajdonképpen nincs más baja, mint az, hogy koraszülött, vagyis megelőzte a hasonló megoldásokat tartalmazó készülő törvényt. Nos, ha valami ha­sonló kerülne törvénybe, annak szerintem alkotmányosságunk sáncain és a polgári jog alapelvein át kellene kiskaput vágnia, hogy kimondassák: közműszolgáltatások esetében az egymás­hoz földrajzi közelségben lévő fogyasztók a törvény erejével mintegy készfizető kezesei egymásnak, illetve kollektív felle- lősség terheli őket díjhátralékban, s ezért kollektív szankciókat is alkalmazhatnak velük szemben. (Aztán majd „intézzék el” egymás közt a szomszédok az adósukat?!) Képtelen tömegköz­lekedési hasonlattal élve: olyan lenne ez, mintha az Inter City addig vesztegelne a pályán, amíg a leleplezett potyázó helyett a vonat többi utasa ki nem fizeti a pótdíjat és a jegyet.) Ami pedig a rendelet „koraszülöttségét” illeti, az éppen a legsúlyosabb hibák egyike, amibe csak egy jogszabály eshet: szó szerint törvénytelen, hiszen egy nem létező normához kíván kapcsolódni és semmibe veszi a még hatályban lévő magasabb szintűt. A következménye a jogbizonytalanság zűrzavara: mi érvényes és mi nem? Márpedig a jogrendbe vetett bizalom fenntartása minden társadalmi rendszerben a legfontosabb köz­érdek egyike. S ha az, érvényes rá egy másik cicerói intelem: „ Vigyázzanak a konzulok, hogy a köztársaság („res publica” = közügy) kárt ne szenvedjen! ” Legalább ennyi legyen meg, ha arra „luxusra” mindig ritkán telik, hogy valóban nép üdve le­gyen a legfőbb törvény. Dunai Imre Állatkerti plakátok öt kontinensről A Mecseki Kultúrpark alapításának 35. évfordulója alkalmából ál­latkerti plakátkiállítás nyílt tegnap a Helyőrségi Klubban. A páratlan gyűjtemény bemutatóján - amelyet dr. Révész Mária alpolgármester nyitott meg - öt kontinensről 40 ország 78 állatkertjének plakátjai, il­letve prospektusai láthatók szeptember 24-ig. FOTO: LAUFER Városvédő őrjárat. Egy nagyváros főpályaudvarára naponta sokezren érkeznek az or­szágból és külföldről is. Ezért nem mindegy, hogy a pályaudvarról kilépve milyen látvány fo­gadja őket. Képünk is tanúsítja: Pécsett ilyen, s már igen régóta. Ezt már évekkel ezelőtt is szóvá tettük, s azóta sem történt semmi. Elképesztő, hogy hatósági eszközökkel nincs mód (?) előmozdítani a változást. Egyáltalán: vizsgálta valaki ennek a lehetőségét, vagy a megol­dás más leheteséges módozatait? farkas mAria, vajgert györgy, vArhidy györgy, dr. vargha dezső Müncheni tárgyalások a pécsi repülőtérről A Hanns Siedel Alapítvány szervezésében ma pécsi kül­döttség indult Münchenbe. A delegáció - amelynek tagja dr. Páva Zsolt polgármester, dr. Toller László országgyűlési képviselő, dr. Révész Mária al­polgármester, dr. Síkfői Tamás, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, valamint Borsós István, a Pécs- Baranyai Kéz­műveskamara titkára - a bajor szakmai kamarákkal és üzlet­emberekkel tárgyal többek közt egy a bajorok által támoga­tandó lakásépítési programról, egy pécsi német központ létesí­téséről és a pécsi repülőtér-fej­lesztés lehetőségeiről. Az utóbbi ügy állását illetve tétjét érdeklődésünkre dr. Páva Zsolt polgármester így vázolta fel: Pécs és egész Baranya gaz­dasága fellendítéséhez elen­gedhetetlen, hogy regionális jellegű nemzetközi repülőtere legyen, hiszen a ország közle­kedési hálózatának tervezett ál­lami finanszírozású fejlesztései belátható ideig elkerülik me­gyénket. Ami a helyszínt és le­hetőségeket illeti: a jelenleg ál­lami tulajdonú pogányi repülő­tér fejlesztése a terület adottsá­gai miatt méreteiben korláto­zott. Az objektum használójá­val, a sportrepülő klubbal meg­feneklettek a tárgyalások az ob­jektum fejlesztéséről. Boda térségében viszont egy „zöld­mezős” beruházásnak az adott­ságok tekintetében nincs akadá­lya, s Pogánnyal ellentétben a község lakossága is lelkesedik érte. Itt a 6—os főút közelsége miatt a közúti kapcsolat is megbízhatóbb, mint Pogány esetében. Ám egy „zöldmezős” beruházás nyilvánvalóbban drágább. Még semmi nem dőlt el, ter­mészetesen - vagy sajnos - még az az sem, hogy a különböző feltételekkel és tartalommal a fejlesztés közreműködőjének jelentkezett osztrák, illetve né­met cég közül melyiké az elő­nyösebb ajánlat. A mostani müncheni látogatáskor a beru­házás finanszírozásának lehet­séges változatait tekintik át a német cég, illetve a bajoror­szági támogatási lehetőségek tekintetében. Az ügy sürgető, hiszen nyil­vánvaló, hogy a háborús hely­zet megszűnte után néhány éven belül Eszék újra felfej­leszti repülőterét, s addigra a pécsinek is már versenyképes alternatívaként kellene megje­lennie a „piacon”. Dunai I. ) )

Next

/
Thumbnails
Contents