Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-16 / 253. szám
1995. szeptember 16., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Csorba Győző 75. születésnapján vette át a Magyar Köz- társasági Érdemrend középkeresztjét Göncz Árpád köz- társasági elnöktől fotó: lalter László Csorba Győző: Istenről, öregedőben Hogyha, ezerszer öregebb is, én se vagyok gyerek, tárgyalhatnánk egymással végre úgy, mint felnőtt emberek. Ő nyilván sokkalta tudósabb, számára több dolog természetes, sőt túl-túl szimpla is tán, ami nekem titok. Bár így, romlandó testben élni, alázva, dicstelen, hogy mit jelent, azt nála én közelebbről ismerem. Még akkor is, ha sorsot, álmot rám (ránk) ő rendel, oszt, de a saját lábán a cifra úton ő végig nem tapos. Nagyrészt megtettem már a dolgom, hátra kevés maradt; hogy felnőttként kezeljen, arra eljött a pillanat. Szeretnék mellé ülni csöndben, megérinteni is, elmondani gondot és örömet, a nagyot is, kicsit is. Hogy ő tud róluk? Jó, de fontos, hogy meghallgassanak, beszélhessek, kiönthessem a szívem: sok benne a salak. S vitatkozhassak is, ha úgy jön, s tévedjen néha ő, lássa be, hogy ő is lehet hibás, ha belőlem dudva nő. Örömmel tennék mint kölyök még, midőn aggálytalan ölébe bújtam, s elnyúltam vidáman, és rábíztam magam. Most szégyellném ezt: némiképp mi egyenlők vagyunk, hozzánk - ó jaj! - az méltó csak, ha így-úgy el-eltárgyalgatunk. A héten elhunyt költő Vissza Ithakába című kötetéből Szakrális táj, szakrális emlékek FOTÓ: LANTOS E címen volt látható Lantos Miklós fotóművész félszáz képe a pécsváradi várban. Képei a pécsi egyházmegye területén készültek, és azt mutatják fel, hogy kápolnák, kálváriák, temetők, útmenti szobrok és keresztek miként formálják környezetünket, miként ölt bennük testet az egyszerű nép vallásossága. Lantos Miklós a hatvanas évek legelején kezdett ezen emlékek fotózásához. A Pécsi Tervező fotográfusaként foglalkozott műemlékekkel, köztük egyháziakkal is, zömmel Baranya, Tolna és Somogy, idővel az egész ország illetve a történelmi Magyarország területén. A népi építészet és a szakrális néprajz fotózása akkor fonódott össze munkásságában, amikor felesége, Imre Mária a hetvenes évek folyamán Bálint Sándor néprajzkutató tanítványa volt Szegeden. Nyaranta hármasban járták az országot a professzorral, s e gyűjtőutakon sok száz fénykép készült. Kötetet terveztek a hazai szakrális néprajz emlékeiről, de ezt meghiúsította Bálint Sándor 1980-ban bekövetkezett halála. Azóta a Lantos-házaspár, a néprajzkutató és a fotóművész kettesben folytatja a munkát. A falu végi keresztek, az állatokat óvó Vendel-szobrok, a hidakat őriző Nepomuki Szent Jánosok, a szinte minden faluban megtalálható Szent Flóriánok, a pestisemlékként állított Szentháromság-szobrok, a járványok elmúltával emelt Rókus-kápol- nák Lantos Miklós több ezer felvételén őriződtek meg. Felesége, Imre Mária ugyanakkor felkutatja az adott emlék teljes történeti dokumentációját. Az épületfelmérésekkel együtt teljes képet kívánnak adni a népi vallásosság eme kincseiről. Sietniük kell, mert rohamosan pusztulnak, romlanak ezek az egyszerű emlékek. Lantos Miklós fotóinak legnagyobb része tehát megisméMánfa románkori temploma telhetetlen. Jó részük napvilágot látott a magyar néprajz nagy monográfiáiban, továbbá mintegy 40 különböző könyvben. A magas művészet emlékeit és a népviseleti fotókat is beleszámítva, 20-25 ezer felvételt készített Lantos Miklós, aki pár éve már nyugdíjasként dolgozik. Kezdetben fekete-fehér képeket csinált, és tulajdonképpen ma is ezt tartja lényegesnek. A kompozíció ugyanis e képeken mutatkozik meg legjobban, és ez fontos számára. Hogy hatott- e rá képzőművész bátyja, Lantos Ferenc, vagy a másik rokon, Somogyi József szobrászművész, erre nemleges a válasz. Az arányok, a kompozíció iránti követelmény saját belső törvénye volt mindig az épületek, tárgyak fotózásakor. Képei szinte úgy készülnek, ahogy a festmények. Hiszen a fotózás nemcsak azt a századmásodpercet jelenti, amíg kinyílik a készülék zára. Egy-egy épülethez, szoborhoz tízszer is ki kell menni, mire megfelelő megvilágítást talál a fotóművész. Fekete-fehérben készülnek a vázlatok, majd színesben a végleges képek - persze, méregdrágán, méregdrága benzinnel közlekedve, egyre nehezülő körülmények között. Mégis, bár megbízást erre senkitől nem kapott, a Lantosházaspár évek óta készíti e szakrális emlékek fölmérését, dokumentálását. Egy majdani kiadvány reményében. Lantos Miklós fotókiállítása Pécsváradról Budapestre kerül: októberben a Néprajzi Múzeumban lesz látható. Bemutatták már Kaposvár, Esztergom, Graz kiállítótermeiben. Jövőre Stuttgartba és Freiburgba van meghívásuk. Egyszer talán Pécsett is láthatja a közönség ezt a fotóegyüttest: azon egyházmegye székhelyén, amelynek szakrális emlékeit a művész nagy alázattal megörökítette. Gállos Orsolya Alternatív Színházi Műhely a Harmadik Színházban Ebben az évadban Pécsett, az eddig a Kisszínházban, majd a Harmadik Színházban működő Egyetemi Színpad, a Harmadik Színház épületében kapott próbateremben Alternatív Színházi Műhelyként folytatja munkáját. Tóth András Ernő, a műhely vezetője elmondta, hogy a szokásos egyetemi színpados előadások és a dráma „c” szak gyakorlati óráin kívül, ebben az évadban drámapedagógiai tanfolyam indul általános iskolai és középiskolai tanároknak, melyet Kaposi László vezet majd. A változásra azért volt szükség, mert így jobbak lettek a pályázati esélyek és szélesedhet a tevékenységi paletta is. Az állandó hely lehetőséget ad a folyamatos kísérleti műhelymunkára, így például az itt gyakorló egyetemisták ötleteiből is születhetnek érdekes produkciók. Erre a szezonra két bemutatót tervez az ASZM: november végére várható Darvasi László: Vizsgálat rózsák ügyében című darabjának premierje, tavasszal pedig várhatóan Jean Cocteau: Az Eiffel torony násznépe című műve kerül színre. Rendes Z. Könyvek Pannóniából Több más program mellett a könyvek is teret kapnak a héten a pécsi Művészetek Háza programjában. Szeptember 18-án 18 órakor a baranyai helytörténet negyedszázadát ismertető, a Baranya Megyei Levéltár által kiadott jubileumi évkönyvet mutatják be. 20-án este fél 7-kor a Pannónia Könyvek évfordulós estjére kerül sor. A számos helyi vonatkozású, de országos érdeklődésre is számot tartó munka kiadója 10 év termésére tekint vissza, a szerzők, és Sólyom Katalin színművésznő közreműködésével. őszi vigasságok A ma 16-án Mágocson szürettel nyitó Mediterrán ősz rendezvényei a jövő héten is várják a kirándulni szerető baranyaiakat. Szeptember 22-én kezdődik az Európai Bordal Fesztivál Villánykövesden. Aki lemarad a nyitónapról, másnap a Pécsi Nemzeti Színházban megnézheti a különleges élményt ígérő gálaestet. 24-én a már hagyományosan megrendezésre kerülő Szőlő és Bor Ünnepére Pécsett várja a szervező Baranya Megyei Művelődési Központ a Széchenyi térre a látogatókat. Kortárs képek A Kortárs magyar fotográfia '95 című rendezvénysorozathoz kapcsolódik az a szimpózium, mely még szeptember 16-án és 17-én is tart a pécsi Művészetek Házában. A tervek szerint Kincses Károly, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója, és két szakíró, Mil- tányi Tibor és Dozvald János előadása hangzik el. Ők szombaton 17 órára várják a beszélgetni is kész közönséget. A szimpózium vasárnap 10 órakor zárul. Dixielandpárbaj A Pécsi Napok szervezői különlegességet ígérnek szeptember 19-ére a fesztiválsátorba. 19 órakor két nagy muzsikusbanda csap össze, természetesen baráti párbajban: a Benkó Dixieland Band és a Molnár Dixieland Band. Ki-ki eldöntheti, marad-e a régi kedvencénél, miközben élvezheti a virtuóz hangszeres improvizációkat. A zenei csemegére az Ifjúsági Házban válthatók jegyek. Pécs könyvének színes lapjai Rézkarcok a horvát klubban Tegnap tíz órakor nyitotta meg dr. Újvári Jenő, a városi kulturális bizottság tagja Takács Dezső, Rudnay-díjas grafikusművész Pécsi épületek című kiállítását a pécsi August Senoa Horvát Klubban. Takács Dezső 78. önálló kiállításának anyagát ötven Pécs témájú színes rézkarcából válogatta, amelyek vázlatait a hetvenes évek óta készíti. A több mint húsz képen ezért olyan városrészletek is láthatók, amiket azóta lebontottak. Kiállításának helyszínéhez a művész annyiban kötődik, hogy mielőtt szakfelügyelő lett volna, a szerb-horvát általános iskolában tanított rajzot és többször nyitotta meg menekült horvát képzőművészek kiállítását az August Senoa klubban. A Pécsi Napok keretében most bemutatott képek egy része már látható volt a kolozsvári és grazi kiállításokon. Takács Dezső speciális színes rézkarc technikájáról a kolozsvári televízió készített felvételeket, amelyeket a Duna TV is bemutatott. Ugyanezzel a technikával készítette a baranyai német templomokat bemutató sorozatát is, amit legközelebb a Tiborc utcai iskola megnyitóján láthatnak majd. A mélynyomású, nyomda- festékkel színezett rézkarcok képeskönyvbe illő lapjain mesebelinek tűnnek Pécs ismert részletei. A bátran színezett képek között a kiállítás épülete is felismerhető. Peták P. A művész rézkarca a pécsi Flórián térről fotó: laufer László Csanády János: Az utolsó lap Üzengettem eleget életemben galamb-röptette tábori lapon, s a remény szárnyain fellebegtem, a Nap volt aranyló galambdúcom. Verejtékem agyagos, mészköves kavicsbozót füvére sisteregve hullt, mint vércsepp izzó vasplatóra, mert végigmentem közben az úton. Előttem vasgólemek dübörögtek, a kor csodás szörnyei dögivei, - s mégis, szárnyad alá kötve vihetted a hártyapapírt szavam és szívem. Hol vagy? Vársz-e még? Centiméteren számlálom vissza én már a napok fogyó seregét - és felröptetem a Galambdúcból utolsó lapom. 1
