Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-12 / 249. szám

1995. szeptember 12., kedd A Mai Nap Dunántúli Napló 3 A Soproni Képzőművészeti Társaság kiállítása látható Pécsett, a Gyöngyszem Galériában. A tárlat szeptember 30-ig látogatható fotó: löffler Gábor Korszerűsítő láz az oktatásban Hétköznapi viselkedéstan Viszontlátásra Nagynyárádon A kitelepített nagynyárádiak és Seigertshausen testvértelepülés képviselőinek részvételével rendezik meg szeptember 15- 17 között a Nagynyárádi Napo­kat. Ennek keretei között kerül sor az Identitás-megőrzés vagy asszimilálódás elnevezésű nemzetközi tanácskozásra. Többek között szó lesz az ön- kormányzati rendszer szerepé­ről, a magyarországi németek identitás formáiról, a kisebb­ségi létről, a baranyai németség nyelvhasználatáról és azonos­ságtudatáról. Großnaarad- Nagynyárád 1720-1995 ünnepi hétvége rendezvénysorozata népművészeti kirakodó vásár­ral, folklórműsorral és svábbál­lal ér véget. Csevegni is, hallgatni is tudni kell... Valószínűleg mindannyian ke­rültünk már hasonló helyzetbe: belépünk egy terembe, ahol mindenki jókedvűen beszélget, mi viszont nem ismerünk sen­kit. Vagy együtt ott ülünk egy asztalnál olyanokkal, akiket nem ismerünk - és senki se szól hozzánk. Kínos percek ... Wolf W. Lasko düsseldorfi pszichológus éveken át figyelte ezeket a problémákat. Szerinte aki ismeri a csevegés művésze­tét, annak könnyebb dolga van ilyen helyzetekben. Mert min­den beszélgetés úgynevezett „kis csevegéssel” kezdődik és végződik. Ezzel jó alapot te­remtünk a beszélgetésbe való bekapcsolódáshoz. íme néhány példa. 1. Olyan terembe lépünk, ahol már több csoportra sza­kadva beszélgetnek. Nincs gond, ha ismerőst fedezünk föl. De ha nincs ilyen ember, akkor gyorsan fel kell mérni, melyik csoport látszik a leginkább nyi­tottnak (például valaki kedve­sen mosolyog), majd egysze­rűen oda kell menni. Ha leküz­döttük ezt az első akadályt, ta­nácsos addig hallgatni, figyelni a társalgást, amíg alkalom kí­nálkozik az érdemi bekapcso­lódásra. 2. Egy tanfolyamon min­denki az előadóra vár. Senkit nem ismerünk. Érdemes ismét kiszemelni a legrokonszenve­sebb résztvevőt. A legegysze­rűbb a közlekedésről beszélni: „ötször kerültem dugóba, mire ideértem”. Valószínűleg má­sokkal is előfordult már, így megindulhat a beszélgetés. Ha senki nem reagál, meg lehet szólítani a legrokonszenvesebb idegent, és megkérdezni tőle, melyik téma érdekli leginkább. 3. Az étkezdében ismeretlen nő ül az asztalához, mert nem talált máshol helyet. Ahelyett, hogy görcsösen igyekeznénk másfelé nézni, érdemesebb be­levágni a közepébe: „Ha már itt az alkalom, mutatkozzunk be, én X.Y. vagyok.” 4. Életünkben először va­gyunk üzemi értekezleten. Nem látunk egyetlen ismerős arcot sem. Ilyenkor meg lehet érdek­lődni a közelben lévőktől, miről is lesz szó és előreláthatólag meddig tart a megbeszélés. 5. Rendkívül fontos foga­dásra érkezik, látásból sem is­mer senkit. Nem szabad pá­nikba esni. Azzal kell szóba elegyedni, aki első látásra a leg­rokonszenvesebb. Egyszerűen oda kell menni: „Senkit nem ismerek itt. Tudna nekem segí­teni?” 6. A felvonóban mindenki az ajtóra mered, senki nem néz a másikra. Segíthet ilyenkor a ,jól bevált” téma, az aznapi időjárás: „Jó reggelt kívánok, noha az idő nem úgy néz ki, mintha reggel lenne.” Ez ro- konszenvet ébreszt és ránk mo­solyoghatnak. Éppúgy, mintha megdicsérnénk a szomszéd- asszony ruháját, a kolléganő új frizuráját. Tudni kell hallgatni is. Aki maga dönt úgy, hogy hallgat, de közben figyel, az nem hat bizonytalannak. De használ­junk ki minden alkalmat a meg­szólalásra, s próbáljunk mindig kapcsolatot teremteni mások­kal, ha lehet. S majdnem mindig lehet. Három lépés távolság Előadódhat, hogy a beszélgető- partner túl közel jön hozzánk, ami nyomasztó érzést vált ki. A „helyes távolság” 45 és 120 centiméter között elfogadott. Európában a legtöbb beszélge­tés ezen mértékek között zajlik. A sorbanállás is ide tartozik, ekkor körülbelül a fél méteres távolság a kényelmes. A távol­ságtartás azonban nemcsak az emberekre jellemző, a fecskék amikor az elektromos vezetékre leszállnak, soha nem mennek közelebb egymáshoz húsz cen­timéternél. Az ún. szociális tér 120 és 360 centiméter között mozog. Mindenekelőtt azok a munka­helyi kollégák tartják be ezt a 2- 3 lépésnyi távolságot, akik a magánéletben nem ápolnak egymással baráti kapcsolatokat. A nyilvános szerepléskor a leg­kedveltebb távolság 360 centi­méter körüli, ami még a stran­don is megkövetelt. Ha a zsú­foltság ezt mégsem teszi lehe­tővé, akkor szatyrokkal, tás­kákkal igyekeznek az emberek kijelölni a „felségterületüket”. Észak-Európában karnyúj­tásnyira állnak egymástól a be­szélgetőpartnerek, Dél-Euró- pában csak egy könyöknyire, az araboknál már csak egy kézfej- nyire. Az sem véletlen, hogy a moziban ha egy mód van rá, a szomszédos ülőhelyre rakott ruhákkal igyekszik mindenki növelni a saját terét: üléskor nagyobb a személyes tér iránti igény, mint amikor állunk. Nem a munkahelyi stressz a főbűnös Nincs semmilyen jele annak, hogy a munkahelyi stressz szív- infarktust okozhat. Sőt, szív- infarktus után minden veszély nélkül nyugodtan vissza lehet térni a stresszel terhelt munka­helyre. Erre az eredményre ju­tottak a tudósok, akik kereken 1500 szívbeteg páciens körében folytattak kiterjedt vizsgálatot. „Mindenki azt gondolja, hogy a munkahelyi stressz árt a szívének, de mi ennek semmi­lyenjeiét nem találtuk” - jelen­tette be Mark Hlatky, a kalifor­niai Palo Alto-ban lévő Stan­ford Egyetem klinikájának ku­tatója. A munkahelyi stressz csak egy a sokféle rizikófaktor közül, amelyeknek csak kom­bináltan lehet valamilyen hatá­suk. A munkával ellentétben különösen az egyedüllét és az elzártság veszélyes a szívin­farktusos betegekre nézve. Jobb a kisebb munkahely A Journal für die Frau című német magazin szerint a rossz munkahelyi légkör okai a kö­vetkezők: 1. intrikák (56 száza­lék) 2. a munkahely féltése (34) 3. ideges légkör (34) 4. behí- zelgések a főnöknél (31) 5. irigység (24) 6. lusta kollégák (23) 7. karrierista munkatársak (20) 8. konkurenciaharc (19) 9. az elismerés hiánya (19) 10. rosszkedvű főnök (18). Felmé­rések igazolják, hogy minél na­gyobb egy vállalkozás, annál rosszabb a munkahelyi légkör. Ahol száznál kevesebben dol­goznak, ott a legújabb adatok szerint 31 százalék nagyon jól érzi magát, 48 százalék jól, 15 százalék megfelelően és csupán 6 százalékuk rosszul. A száz főnél többet foglalkoztató üzemben csak 11 százalék érzi kitűnőnek, 34 százalék jónak, 50 százalékuk megfelelőnek, 5 százalékuk nagyon rossznak a légkört. Fontos, hogy igyekezzünk minél jobb munkahelyi légkört kialakítani. Ha valahol rossz a hangulat, hiába szeretjük az adott munkát, érdemes új helyet keresni. Jó légkörben a munka is jobban megy, s mi magunk sokkal kiegyensúlyozottabbak, elégedettebbek, boldogabbak lehetünk. Ferenczy Europress Az elmúlt évtizedben már ed­dig is számos tartalmi korsze­rűsítéssel jelentkeztek egyes is­kolák Magyarországon. Előtte egy-egy kísérletre csak külön­leges esetben volt lehetőség, s bár az új pedagógiák iránti ér­deklődés folyamatosan nőtt, a kísérletekből legjobb esetben is modellek lettek, de nem terjed­ted rohamosan tovább. A korlátozó-megengedő po­litika többségében inkább bi­zonytalanságot szült, A mai ok­tatáskorszerűsítő lázban eköz­ben nagy részben ugyanezekkel az emberekkel kell dolgozni, s elvárni tőlük, hogy most meg­tegyék azt, amire sokáig nem volt bátorságuk. Mindez még­sem politikai vagy pedagógus­szakmai kérdés, sokkal inkább lélektani. A mai „átlagpedagó­gus” gyakran már nem tudja nyomon követni, hol tart az ok­tatás-nevelés új tartalmi szabá­lyozása, hogy voltaképpen mit is jelent a Nemzeti Alaptanterv fokozatos bevezetése, nem érti, miért kell túlórákkal túlterhel- ten is megemelni az óraszámát, s miközben mindezen elvárá­soknak meg akar felelni, miért olyan alacsony az átlagbére. A kötelező óraszámról az a nézet, hogy emelése csak a jövő tanévben várható, de még a mértékéről is vita folyik. Fel­mérések szerint a magyar pe­dagógusok heti kötelező óra­száma ma az egyik legalacso­nyabb Európában, azonban ez­zel kapcsolatban is többféle számítás létezik. A összehason­lítgatások során kiderült vi­szont, hogy a pedagógusbérek európai átlagban is nálunk a le­galacsonyabbak. A közalkal­mazotti bértábla változásai nem tudják követni azokat a válto­zásokat. A közalkalmazottak fizetése ma legalább 30 száza­lékkal alacsonyabb a ver­senyszférában dolgozókénál, és a rés egyre nő. Nem tudni, ja­nuárra mindezen mennyit vál­toztat a bértábla felülvizsgálata. A különböző fizetési osztá­lyokba való sorolással létrejött aránytalanságokat várhatóan a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása orvo­solja. Tény, hogy elkészült az or­szágos átvilágítás első mérlege. A gyorsjelentésből már most kiderült, hogy a közoktatás rendszere egyszerre pazarló és szegény, gazdaságtalan a mű­ködése, hol túl nagy terhekkel, másutt kihasználatlan erőkkel. Magyarul: eddig is voltak isko­lák, melyek racionálisan gaz­dálkodtak, ésszerűen osztották el a terheket, s emellett képesek voltak magas színvonalú peda­gógiai munkát is produkálni. Visszakanyarodva a nyitóté­telünkhöz: ahol a pedagógu­sokban élni engedték a forma­bontó szellemet, kibontakoz­tathatták kreatív elképzelései­ket, létrehozhattak modelleket, s eközben rájöttek arra maguk­tól, amibe sok kollégájuk most a maga kárán tanul bele, hogy előre kell menekülni. Hodnik I. Gy. Ha beüt az áramkorlátozás A tavaly életbe lépett Villa­mosenergia törvény végrehaj­tásáról intézkedő júliusi kor­mányrendelet egyértelműen meghatározza: az erőművek országos tüzelőanyag-hiány esetén, kül- és nemzetgazda­sági, környezetvédelmi és honvédelmi érdekből az áramszolgáltatók kártérítési kötelezettség nélkül miként és milyen fogyasztókkal szem­ben korlátozzák, vagy szüne­teltessék a villamosenergia­szolgáltatást.- Ebbe a körbe minden fo­gyasztó bevonható, de meg kell különböztetnünk az úgy­nevezett védetteket - mondja Kovács Gábor, A DÉDÁSZ Rt. üzemirányítási osztályve­zetője. - A lista végére kerül­nek az egészségügyi intézmé­nyek, fekvőbeteg gyógyinté­zetek, szakrendelők, mentő- szolgálat, a villamosenergia termelésében, szállításában és elosztásában résztvevők, a hírközlés, távközlési és postai szolgáltatók, a rendőrség, a polgári védelem, a lakosság alapvető élelmiszerellátását szolgáló üzemek, a nemzet­közi repülőterek, a vasúti szállítás, a szénbányák és az olajfinomítók. Az új, egyezte­tett listát ’96 május 31-ig kell elkészítenünk. Korlátozó és tiltó lista ed­dig is volt, de lakossági korlá­tozásra az utóbbi öt évben nem került sor, mert jelentős mértékben csökkent a hazai villamosenergia-import füg­gősége, és mert a jelenlegi tel­jesítményigény csak 88%-a az öt év előttinek.-Mit tesznek, ha felborul az energiarendszer egyensú­lya?- Importból, a hazai erő­művek fokozott igénybevéte­lével kíséreljük meg a pilla­natnyi hiány megszüntetését. Ha szükséges, hírközlő esz­közökön keresztül kérjük fel a lakosságot a fogyasztás csök­kentésére. B. M. L. rífírwr d ríl o la w, az Dunántúli Napló előfizetésére 1995. október l.-jétől Címzett: az Új Dunántúli Napló Kiadóhivatala Pécs, Rákóczi út 34. Pf.: 134. Előfizetési időszak egy hónapra két hónapra negyedévre félévre Előfizetés díja 525 Ft 1050 Ft 1 Í54ÖFt 3050 Ft Az előfizetési díjban nyújtott kedvezmény példányszámban 3 6 11 23 forintban 72 145 252 534 Az előfizetéssel tagja leszek a Kedvezményes Vásárlói Körnek és a kijelölt áruházakban, üzletekben, szolgáltatóhelyeken a gépi számlámmal kedvezménnyel vásárolhatok név lakcím (ir. szám) Kérjük a megrendelőlevelet borítékba helyezve a Kiadó címére beküldeni vagy az Új DN hírlapkézbesítőnek átadni, legkésőbb szeptember 28-áig. Az új előfizetők között 5 db 500 Ft értékű vásárlási utalványt sorsolunk ki, a kedvezményes vásárláson felül. A magyar nyelvtudomány külföldön A Nemzetközi Hungarológiai Központ Budapesten tartotta 1995 évi konferenciáját A ma­gyar nyelvtudomány külföldön címmel. Dr. Papp Lajos helyettes ál­lamtitkár megnyitó szavai után előadások hangzottak el a ma­gyar nyelvtudomány legújabb kérdéseiről, a nyelvrokonság­ról, a magyartanítás külföldi helyzetéről. Fábián Pál pro­fesszor a mai magyar nyelvtu­domány gyakorlati vetületeit, Kontra Miklós a szociolingvisz- tikai lehetőségeket a magyar vendégoktatók munkájában mutatta be. Péntek János pro­fesszor a hungarológia dilem­máiról, Korompay Klára a ma­gyar nyelvtudomány határain­kon túli tanításának főbb kérdé­seiről beszélt. Szíj Enikő a finn­ugor népek és a finnugor nyelv- tudomány helyzetét, Maticsák Sándor a finn-magyar kontrasz­tív nyelvészeti kutatásokat is­mertette, míg Kolláth Anna a Maribori Egyetemen folyó ma­gyar nyelvészeti kutatásokról tartott előadást. A kétnapos tanácskozáson elmondták véleményüket, kuta­tási eredményeiket a határain­kon innen és túl oktató egye­temi tanárok, hungarológusok és lektorok egyaránt. így a kon­ferencia az elméleti és gyakor­lati kérdések felvetésén túl le­hetőséget adott a tapasztalatok kicserélésére, egymás munká­jának megismerésére. Hiszen a hungarológia az utóbbi másfél évtizedben itthon és külföldön szinte reneszánszát éli, új egye­temi oktató- és kutatóhelyek lé­tesülnek, egyre több kiadvány jelenik meg ezen a területen. Tamói László igazgató és Vúi- radi Tamás ügyvezető igazgató a Nemzetközi Hungarológiai Központ aktuális helyzetéről és feladatairól tartott tájékoztató­jában kiemelte a külföldön dol­gozó oktatók és lektorok fele­lősségét, kapcsolatkeresésük és kapcsolatteremtésük fontossá­gát. Az intézetnek jelenleg 78 egyetemi és főiskolai kapcso­lata van külföldön, ahol mint­egy 400 hungarológus oktató végzi munkáját. Fő feladatuk a magyar, mint idegen nyelv, mint idegen kultúrának oktatá­sán túl egyfajta kulturális hídte- remtés, melyhez szükségük van egymás, és a külföldi magyar intézetek segítségére. Sallai Éva

Next

/
Thumbnails
Contents