Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-31 / 237. szám
14 Dünántúli Napló Közélet 1995. augusztus 31., csütörtök Osztrák gyógyszercég Magyarországon Az idén várhatóan 22 millió schillingre növeli forgalmát Magyarországon a bécsi Gerot Pharmazeutika GmbH. A vállalkozás 1990- ben alapított budapesti képviseletet, s tavaly eladásai már meghaladták a 20 millió schillinget. Anda Mária, a Gerot Pharmazeutika Magyarország budapesti irodájának ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a bécsi cég a magyar gyógyszerpiacon négy eredeti - saját szabadalmi! - készítménnyel van jelen. Ezek közül kettő epilepszia-ellenes, egy bőr- gyógyászati, míg a negyedik teljesen új altatókészítmény. Ez utóbbi az alvászavarokban szenvedő betegek állapotán javít oly módon, hogy nem okoz másnapi kábult- ságot. Az osztrák vállalat évek óta támogatja a Magyar Epilepsziaellenes Liga működédését. Magyarországi specialisták számára lehetővé teszik a külföldi kongresszusokon való részvételt, nemzetközi tapasztalatszerzést. Magyarországon jelenleg 50-60 ezer epilepsziás beteg van. Az osztrák cég budapesti képviseletét követően a környező kelet-európai országokban is megjelenhet. Képviseletet nyitott Romániában, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és Bulgáriában is. A bécsi anyavállalat jelenleg közel 50 saját szabadalommal rendelkezik, s a múlt évben 630 millió schillinges forgalmat ért el. Nosztalgianap Szeptember 2-án, szombaton nosztalgianapot rendeznek a Budapesti Gyermekvasúton annak érdekében, hogy népszerűsítsék a továbbra is gyermekek által működtetett vasutat, illetve támogatókat találjanak. Az elmúlt években a gyermekvasút kiadása sokszorosa volt a bevételnek. Ezért a MÁV Rt. már nem tudja egyedül vállalni a költségeket. Megoldást átmenetileg az alapítvány bejegyzése jelent. A hétvégi nosztalgianapon valamennyi állomáson színes rendezvények, szabadidő-, sport- és ügyességi programok várják az érdeklődőket. Az egészségügy öngyógyítása Sztrájkolhat-e az orvos, a nővér? Az utóbbi időkben ismét fölvetődött az egészségügyben dolgozók lehetséges sztrájkja. A közvélemény és az érintettek álláspontja korántsem egységes e kérdésben. A sztrájk és a gyógyító munka fogalma nehezen kapcsolódik össze a felfogásunkban, s ezen nem is lehet csodálkozni. Az orvosi eskü, az orvos-beteg viszony ősi tradícióit őrzi, a köztudatban úgy él: az orvos és munkatársai minden körülmények között az emberi élet védelmére, a betegségek gyógyítására vállalkoztak, hivatást teljesítenek. Az emberei élet védelme, a betegségek gyógyítása hivatás kell, hogy legyen, az esetleges sztrájk ellenére is ez az elsődleges a kórházakban, klinikákon fotó: laufer László-Hogyan értelmezzük, tehát az egészségügyiek sztrájkját, noha tudjuk, mint állampolgároknak nekik is joguk van ehhez? - A válaszért az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete ügyvezető titkárához, dr. Gácsi Máriához fordultunk, aki másfél évtizeden át maga is gyógyító orvosként dolgozott.- Kétségtelen, hogy a szak- szervezet a jellegénél, funkciójánál és tapasztalatánál fogva a leginkább ért a munkavállalók érdekképviseletéhez, így a sztrájkjog gyakorlásának praktikumához is. Ám a sztrájk nem a szakszervezetek, hanem a munkavállalók alkotmányos joga - fogalmazza meg a kérdéskör lényegét dr. Gácsi Mária. - Következésképpen a dolgozó kollektívák szervezhetnek a szakszervezettől függetlenül sztrájkot, ha a sztrájktörvényben megfogalmazott előírásoknak megfelelően teszik azt. A minimális ellátás A feltételek jól körülhatároltak. A törvény ugyanis kimondja, hogy a sztrájk életet, testi épséget nem fenyegethet. Rendelkezik arról, hogy tilos a sztrájk a mentésnél, az elsősegély-nyújtásnál, az intenzív osztályokon. Vagyis az egészségügyi sztrájkot nem úgy kell elképzelni, hogy az utcán vérbefagyva hagyjuk a balesetet szenvedőt, vagy éppen bezárjuk a kórházat, kihúzzuk az infúziós tűt a betegből! Az egészségügynek, egy esetleges sztrájk idején, az úgynevezett minimális ellátást biztosítania kell. Ez voltaképpen évtizedek óta így van a háromnapos ünnepeken, hétvégeken, amikor ügyeleti rendben látják el a betegeket a gyógyintézetekben.- Az egészségügyiek, orvosok sztrájkja azonban a minimális ellátás következtében, csupán a betegnek okozhat kárt, neki jelenthet hátrányt. Holott ő vétlen abban, ami a sztrájk kiváltó oka! Joggal kérdezhető': valójában mire szolgál a sztrájk?- Az egészségügyiek sztrájkja - csakúgy, mint más közszolgálati dolgozóké - demonstratív jellegű és célzatú. A döntéshozóknak okozhat gondot és kárt, hiszen, ha az élethez szükséges közszolgálati ellátások és funkciók csorbulnak, az a kormányzati presztízst erősen érinti. Mi még nem nyúltunk a sztrájk eszközéhez, mert képesek voltunk más demonstratív eszközt alkalmazni. Erre szolgált az 1992. márciusában rendezett tüntetés, amelyre tízezreket sikerült az utcára kivinni. Hagyománya nincs - következményei lennének A szakszervezet arra törekszik, hogy a konfliktushelyzeteket kvalifikált tárgyalási módozatokkal oldja meg. Most amikor intézmények sorsa válik kétségessé, bizonyos leépítések kerültek napirendre, megfontolandó: segít-e, ha sztrájkra szólítjuk fel a tagságot, a dolgozókat? Ez természetesen nem jelenti azt, hogy adott esetben mellőzni kellene a sztrájkot. Erről a tagság dönt. A sztrájk kemény fegyver, politikai éle is van, de kötelező a következményekkel is számolni. Nem gondolok durva megtorlásra, de arra igen, hogy emberek hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek egy esetleges sztrájk következtében. Jól meg kell fontolni, mikor miért nyúlunk ehhez az eszközhöz, amelynek az egészségügyben még nincsenek hagyományai. Nyugati tapasztalatok viszont vannak. Éppen most fejeződött be a spanyol egészségügyiek 50 napos sztrájkja. Hasonló, ha nem is ilyen huzamos ideig tartó sztrájkok Németországban, Olaszországban is voltak. A nyugat-európai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy lehetséges az egészségügyben is az érdekérvényesítésnek ez a markáns módja. Dr. Takács Ilona Csökkenő igény a turistavaluta iránt Jelentős mértékben csökken a lakossági turistavaluta-vásár- lás a márciusi forintleértékelés, illetve a kiszámítható devalváció bejelentése óta. Jegybanki információk szerint júliusban - nem végleges adatok szerint - 43 millió dollárt vásárolt a lakosság éves 800 dolláros kerete terhére. Tavaly ugyanebben a hónapban csaknem kétszer ennyi, 76 millió dollár fogyott. Az idén július végéig ösz- szesen 514 millió dollárt vásárolt a lakosság, míg tavaly ebben az időszakban 340 milliót. Ebben az évben januárban, februárban és márciusban még havonta több mint 100 millió dollár turistavalutát vásároltak. A kiváltott összeg azonban lényegében megjelent a devizaszámlákon, azaz a lakosság forintmegtakarítását váltotta át. A kiszámítható forintleértékelés bejelentése óta csaknem egyharmadára esett visz- sza a havonta eladott valuta mennyisége. így minden bizonnyal ez az összeg már valóban a turizmus céljait szolgálja. Ámennyiben ez a tendencia az idén tovább folytatódik, akkor az év végéig hozzávetőleg annyi turistavalutát adnak el, mint az elmúlt esztendőben, amikor 673 millió dollár volt ez az összeg. „Szerencsegépek” ellenőrzése Csak a szabályos a nyerő A szerencsejátékok egyik közös alaptörvénye, hogy a játékosok, fogadók sohasem mehetnek „tutira”. Annál biztosabb viszont általában a játék- szervezők nyeresége, és ez így természetes is, hiszen aki ilyesmire vállalkozik, nem puszta emberbarátságból, hanem üzleti érdekből teszi azt. Csakhogy vannak közöttük akik nem érik be a tisztes haszonnal, amit a törvény betartása mellett el lehet érni. A szerencsejáték-törvénynek a Bokros-csomaggal összhangban történt módosítása alaposan megszigorította például a pénznyerő- és játékautomaták üzemeltetésének feltételeit és azokat a szankciókat is, amelyek a törvényt semmibe vevőket sújtják 1995. június 30. óta. Az automaták üzemeltetését ellenőrző hatóságok, - a Szerencsejáték Felügyelet, a rendőrség, az önkormányzat és a Fogyasztásvédelmi Főfelügyelőség - emberei pedig kiterjedt és közös ellenőrzés-sorozatba kezdtek, hogy a törvény papírra rótt betűinek érvényesüléséről meggyőződjenek. Mit tapasztaltak a budapesti, kiskunfélegyházi, szécsényi, mosonmagyaróvári és a legfrissebb, a balatoni akciójuk során? - kérdeztük Sebes Pétert, a Szerencsejáték Felügyelet elnökét.- Már a törvény hatályba lépését követő első hetekben tudomásunkra jutott, hogy az illegálisan üzemeltetett gépeket a tulajdonosok nem akarják végleg kivonni a forgalomból. Várakozó álláspontra helyezkedésük nem tartott sokáig: néhány nap után ezek a gépek kezdtek visszaszivárogni a vendéglőkbe, presszókba, játéktermekbe. így munkatársaink nem lepődtek meg, amikor továbbra is találtak, engedély nélkül működtetett gépeket, igaz: a korábban megszokottnál lényegesen kevesebbet. A balatoni akciót megelőzően az ország területén mintegy 80 helyről így is körülbelül félszáz illegális automatát szállítottak el és eddig 15 vendéglátóhelynek a működési engedélyét is visszavonták, mert az új törvényi szabályozás nemcsak a gép tulajdonosát bünteti, hanem azét a vendéglátó helyét is, ahol az engedély nélküli automata működik. És e bezárások száma feltehetőleg még több is lesz az eddig ellenőrzött helyeken, mert az ön- kormányzatoktól némi késéssel értesülünk a működési engedélyt megvonó határozatokról.- A Balatonon a vízben is sokan, de a zavarosban még többen halásznak. Mit tettek azért, hogy ne az utóbbiaknak legyen nagy fogásuk?- Augusztus 17-i akciónkban hat tóparti árus összesen 65 vendéglátó helyét és az utcákat, korzókat ellenőriztük. Mindenütt találtunk illegálisan üzemeltetett gépeket, Fonyódon például 30-at is, Balaton- földváron pedig 11-et. Lefoglaltunk 45 gépet, főként „pénz- tologatósakat”, amelyek azonban a járókelőket csalogatták illegális játékra. Több a fegyveres rablás Az udvarias bankrabló és pályatársai Jó hír, hogy valamivel kevesebb a rablás az első félévben (1231), mint az elmúlt év hasonló időszakában (1271). Látványosan nőtt a nyomozás eredményessége is, 52,3%-ról 59,5%-ra. Rossz hír viszont, hogy a bűnözés szüntelenül változó világában a rablás módjait illetően olyan új jelenségek mutatkoznak, amelyek tanulságul szolgálhatnak rendőrségnek és polgárnak egyaránt. Hoffmann János rendőr őrnagynak, az ORFK életvédelmi alosztálya főnyomozójának munkaköréhez az is hozzá tartozik, hogy elemezze ezeket a változásokat. A jóval kezdi. Ma a benzinkutaknál a bevételhez maga a kutas sem férhet hozzá. Csak éppen a váltásokhoz szükséges pénz van a zsebeiben. Ezt nagybetűs feliratokkal is a potenciális rablók tudomására hozzák. Ennek is köszönhető, hogy az első félévben csak egyetlen benzinkutast raboltak ki, február 8-án Szászváron. Tőle sem tudtak elvinni többet tíz ezer forintnál. Ez azért nagy jelentőségű, mert az elmúlt években több benzinkutast nem csak kiraboltak, hanem meg is öltek. Postarablás - amelyet főleg olyan hivatalokban követtek el, ahol csak 1-2 ember dolgozik - hatszor volt. Ebből négy eset elkövetője már lakat alatt van. Pénzintézetben (pl. bankban, takarékszövetkezetben, valuta- beváltóban, vagy utazási irodában) 7 rablás volt. A szám, valamelyest emelkedést mutatva egyben a bűnözők célpontjainak bővülését is jelzi. Új helyzetet teremtett az olajszőkítők ellen indított rendőrségi offenzíva: az érintettek most az dmaradt egymás közötti tartozásokat erőszakkal is megpróbálják rendezni. Egy, olykor több tartálykocsi fegyveres elrablásával, a lefoglalt tartályok kiürítésével, erőszakos eltulajdonításával akarják saját kárukat mérsékelni, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest és Csongrád megyében. Megjelentek a vadnyugati módszerek: nem egy útonállás szenvedő alanyává váltak a busszal bevásárolni, üzletelni jövő ukránok, oroszok. Kifosz- tóik szinte kivétel nélkül honfitársaik voltak. Ezek a bandák leggyakrabban a főútvonalakon, szervezetten működnek. Feltehetően jó az információs bázisuk, akár mobil telefonhálózatuk is lehet. Ezek a jelenségek kis számuk miatt a statisztikában (pl. akár az 1231 rablási esethez viszonyítva) gyakorlatilag értékelhetetlenek, de Hoffmann János őrnagy meggyőződése szerint mégis nagyon fontosak. A megelőzés és az eredményes rendőri reagálás a legjobb eszköz e jelenségek elharapózásának megakadályozására. Ha már szóba kerültek a külföldi elkövetők, akkor érdemes egy másik új jelenségre is kitérni. Vidéken általában a keleti országrészekben lévő autópiacokon, a fővárosban pedig a Nagykőrösi úton és környékén egyre többször rabolnak dollárt, márkát, esetleg forintot. Az autóvásárlásra készülő oroszt, ukránt, románt akár a villamos, vagy buszmegállóban is leütik azok a külföldiek, akik biztosra mennek: tudják, kinél van nagyobb összegű pénz. Feltételezhető, hogy e rablások közül több nem is jut a hatóságok tudomására, a külföldiek egy része félelemből, vagy tájékozatlanságból inkább belenyugszik a veszteségbe. A lakosságot közvetlenül érintik az utcai rablások. Ezeket sem jelentik be mindig. A rendőrség tudomására jutott esetek jó 80 százalékában viszont az áldozat és az elkövető is legtöbbször ugyanabból a kocsmából - és általában éjjel - került elő. A többi károsult tipikusan ékszereit éjjel fitogtató fiatalabb újgazdag, esetleg aranyait megszokásból hordó, vagy otthon hagyni nem merő, a napos utcán magát biztonságban érző idős néni. Évek óta lepereg róluk minden jótanács. Megnövekedett a gyermek- és fiatalkorú bűnbandák száma. Tagjaik sorozatban vetkőztetik ki értékes sportcipőjükből, ruháikból kortársaikat. Hoffmann János őrnagy szerint egy öt fős csoportból átlagosan három gyermekkorú, vagyis a 14 év alatti, aki a törvény szerint nem büntethető. Ha elkapják őket, akkor a banda kisebb tagjai vállalják magukra a bűncselekményt. A fiatalkorúak is gyakran megússzák viszonylag kis büntetéssel, ugyanis nehéz forintban kalkulálni a kifosztott gyermek ijedelmét, lelki sérülését. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy különösen a fővárosban egyre nehezebbé válik a minibandák helyzete, hála a BRFK Ifjúságvédelmi Osztálya tevékenységének. Általános és évek óta észlelhető tendencia, hogy nőtt a fegyveresen elkövetett rablások száma. Ide számíthatjuk ugyanis az úgynevezett fegyvernek látszó tárgyat is. Az utóbbi idők egyik legtitokzatosabb fegyveres bankrablója ma még ismeretlen. 1993. március 12-én kezdte meg bűncselekmény-sorozatát a II. Hűvösvölgyi úti postahivatalban, ahonnan 660 ezer forintot zsákmányolt, majd az éppen befutó BKV-járattal távozott. Azóta - ha csak a fővárosi eseteket számolják, s ezek közül bizonyos hasonlóságok alapján valamennyi az ő számlájára írható - akkor az eltulajdonított összeg csaknem 15 millió forint. Ebben az évben január 12- én és július 24-én rabolt a férfi összesen 3,9 millió forintot. Legutóbbi tettét videón is megörökítették a Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezetnél. Hoffmann János őrnagy leírása szerint udvarias, választékosán beszélő, jó benyomást keltő, jól öltözött, vállalkozónak tűnő, sportos ember. Némethy Gyula *
