Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-29 / 235. szám
1995. augusztus 29., kedd Társadalom Dunántúli Napló 11 MATÁV-latok Erdélyi vendégek Júniusban Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete szervezésében népes hazai nyugdíjas csoport járt Erdélyben, ahol az Olt-menti Sepsiszentgyörgyön fogadták őket. Onnan kiindulva bejárták a Székelyföld szép tájait és ismerkedtek a régi városokkal. A szíves vendéglátás viszonzásaként nemrég az erdélyi nyugdíjasok negyvenkilenc fős csoportja érkezett Pécsre. Látogatásuk során megismerkedtek a belvárossal és a város múzeumaival ismerkedtek, majd este a Körösi Csorna Sándor Nyugdíjas Klub tagjai látták vendégül a csoportot. Hangulatos műsor volt és vacsora közben baráti beszélgetés, ismerkedés. A pécsi városházán dr. Páva Zsolt polgármester üdvözölte a vendégeket és Pécs város lobogójának kicsinyített változatával, kitűzőkkel, valamint városunkról megjelentetett kiadvánnyal ajándékozta meg őket. Megyei kirándulásuk során Villányba látogattak és a termelőszövetkezet villánykövesdi pincészetében a szövetkezeti nyugdíjas klubjának elnöke tartott ismertetést a szövetkezetről és a termelőszövetkezeti nyugdíjasok életéről. Szigetvári látogatásuk után Szentlőrincen, a helyi nyugdíjas klub műsorral és vendéglátással várta a csoportot. A Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete által szervezett és igen jól sikerült búcsúesten a vendégek elmondták az egy hét alatt szerzett élményeiket. A beszélgetés során Balogh Adómtól, a csoport vezetőjétől megtudtuk, hogy nagyon örültek a kedves fogadtatásnak, a pécsi-baranyai nyugdíjasok szívélyes-baráti vendéglátásának és igen elégedettek voltak szálláshelyükkel és az ellátással. E látogatás meghatározó élményként marad meg bennük, erősítve a határon innen és túli magyarok összetartozásának meleg érzését. Köves L. Imre Igen, a MATÁV egyelőre még beláthatatlan távlatokat nyitott mindeddig példa nélkül álló, a miniszteri rendeletet végrehajtani akaró szándékával. Ez tömören fogalmazva ennyi: megfizettetni a telefont évekre, évtizedekre visszamenőleg. Azaz nem is a telefont, az állomást, ahogy mindeddig ismertük a lakásunkban lévő készüléket, hanem a „hozzáférési pontot”. A minap síró hölgy hívott telefonon - pardon: „hozzáférési pontomon” - és azt panaszolta, hogy a férje tavasszal hunyt el és csak most, augusztusban jutott odáig, hogy az elhalt nevéről a sajátjára írassa át a telefont. S akkor részvétnyilvánítás helyett a MATÁV-nál 37 500 forintot kértek tőle az átírásért mondván: az új KHVM-rende- letet értelmezve ő „új belépőnek” számít, hiába van a lakásán évtizedek óta telefon, az új módi szerint a „hozzáférési pontért”, fizetni kell, mert ha nem, búcsút mondhat a telefonnak, pardon, a „hozzáférési pontnak”. Nem tudom, elég alaposan végiggondolták-e a kiagyalói, mi mindennel jár ez az - ne óvakodjunk kimondani: embertelen intézkedés. Ez mindenekelőtt a nyugdíjasokat sújtja, és főleg a nőket, hiszen a szokásjog szerint - ki is gondolta volna évtizedeken át másként? - a férj nevén van a telefon, a villany, a gáz, a lakás, vagyis minden, amiért fizetni kell, ,bár mindenki tudja - ők, a közszolgáltató cégek is -, hogy ketten, a férj és a feleség a használók. És a férj az, aki hamarabb távozik, a feleségére hagyván a gondokat. Azt is, hogy meg- tartja-e a „hozzáférési pontot” és leguberálja (honnan?) a hirtelen megfogyatkozott, amúgy sem krőzusi nyugdíjból? (az „új belépés” költségét, vagy lemond a hajdan sokéves várakozás után megszerzett és az akkor érvényes rendelkezések szerint az akkori árviszonyoknak megfelelően meg is fizetett telefonról. Talán éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá az emberi kapcsolatok fenntartása végett. De ki törődik ezzel? (Tényleg: miért siklottak el a rendelkezés mellett a nyugdíjasok országos érdekvédelmi szervei?) A MATÁV - bevallotta - olyasvalaminek a bevasalását célozta meg, ami a jogelőd, a Magyar Posta idejében született, s ami ennek a MATÁV-nak egy fillérjébe sem került. Viszont a várható tömeges „hozzáférési ponf’-lemondásokkal rengeteg vonal szabadulhat fel, s válik értékesíthetővé fillérnyi beruházás nélkül. Remek! De a MATÁV ezzel a visz- szamenőleges hatályú díjbehajtással beláthatatlan távlatokat nyit más cégek előtt. Gondoljunk csak bele: a MATÁV-pre- cedensre hivatkozva jelentkezhet például az önkormányzat, hogy az elmúlt években kedvező feltételekkel eladott lakások után pótlólag ennyit meg ennyit tessék befizetni. Tarthatják a markukat az áramszolgáltatók, a gázművek is utólagos átírási díjakért. .. Öt évvel ezelőtt kezdődtek azok a rendszeres mecseki séták, amelyeken a Pécsi Nyugdíjas Egyesület számos tagja részt vesz. A mecseki sétákon kívül, az egyesület keretében működő klub kirándulásokat szervez. A legnagyobb élményt azonban az a görögországi út jelentette sokunk számára, amin két évvel ezelőtt vehettünk részt egy utazási iroda jóvoltából. Ám az országhatáron belüli egy-két napos utaknak ugyanígy örülünk. Négy alkalommal utazhattunk Budapestre, elsősorban az Országház megtekintésének céljával, amit egybekötöttünk múzeumok megtekintésével. Egy őszi napon Komáromba Az Országos Fogyasztásvédelmi Egyesület Baranya Megyei Szervezete az országos titkársághoz fordult: tegyen lépéseket a rendelkezés hátrányos intézkedéseinek a megszüntetéséért. Egyúttal a MATÁV Rt. Pécsi Igazgatóságát arra kérte: függessze fel az intézkedés végrehajtását a főhatóságtól várható felülvizsgálatig. Tegyük azért hozzá: senki nem vitatja, hogy az átírásért fizetni kell, de legyen ez emberileg elviselhető mértékű - mondjuk 1000-1500 forint -, és nem nyilvánvalóan nyerészkedési szándékú. Az új szerződéseket pedig a házastársakkal mint egyenrangú felekkel kössék, eleve elismerve, hogy a hátramaradó semmiképpen nem tekinthető „új belépőnek”. Hársfai István is ellátogattunk. Ott is templomokat és múzeumokat tekintettünk meg. A Lakitelek Alapítvány pályázatán nyert pénzből pedig Mohácsra utaztunk. A város nevezetességeinek megnézése után a Duna partján lévő halásztanyán ebédeltünk. A közelmúltban hatnapos sepsiszentgyörgyi, majd egy három napos miskolci kiránduláson vehettünk részt. Ezek a kirándulások arra is alkalmat adtak, hogy megismerkedjünk az ottani egyesületek tagjaival. A közös utak élményei minden résztvevőben megmaradnak, és hosszú ideig beszédtémát jelentenek. Ezekre emlékezve tervezzük és várjuk a következőket. T. L.-né Ne váljanak áldozatokká! Az idősek biztonságáért Vannak, akik az egyedülálló, magányos emberekre lesnek Sokszor hallunk elképesztő eseteket: hogyan fosztanak ki magányos, idős embereket olcsó trükköket alkalmazó bűnözők, miként hatolnak be lakásokba, nem egyszer meg is sebesítenek otthon tartózkodó, óvatlan nyugdíjasokat. Vannak köztük, akik kifejezetten idős, magányos emberekre lesnek. A következőkben bűnüldöző szakember ad megfoga- dásra érdemes tanácsokat arra: miként viselkedjenek, mit tegyenek az idős emberek, hogy ne váljanak bűncselekmények szenvedő alanyává. A lakása névtáblájára egyedül lakó hölgy ne írja ki a teljes nevét, éppen elég a vezetéknév. A bejárati ajtót még néhány perces eltávozásnál sem ajánlatos nyitva hagyni. Ha valaki hazatérve kintről észreveszi, hogy betörtek hozzá, ne menjen be egyedül a lakásba, mert elképzelhető, hogy a tettesek még bent vannak. Ha valaki csenget a lakásajtónál, nem kell a biztonsági láncot azonnal kikapcsolni, az sem tanácsos, hogy az ajtónyíláshoz közel álljunk, nehogy megragadhassanak, vagy gáz- sprayval lefújjanak. Vásárláskor nem okos dolog a szükségesnél több pénzt magunkkal vinni, nagyobb címletű bankjegyeket lobogtatni. Nem ajánlott egyszerre több drága gyűrűt, láncot vagy más ékszert viselni. Ha hosszabb időre elutaznak, ne húzzák be az összes függönyt, ne engedjenek le minden redőnyt, s kérjék meg a szomszédot, hogy időnként vegye ki a postaládából az érkező küldeményeket. Lehetőleg ne kölcsönözzön pénzt idős ember és ne mérjen ki bort, pálinkát, gyanús alakoknak. Nyugdíjasként is tartsák meg baráti körünket. A rendszeres látogatók, a vendégek elriasztják a rosszban sán- tikálókat. Ne tartsanak otthon nagyobb összegű készpénzt és ne sajnálják a költséget biztonsági zár felszerelésére. A pécsi Apáca utcai idősek klubjában befejeződtek a felújítási munkák. A tető és a kémény javítása mellett a fűtés korszerűsítésére, valamint festésre, mázolásra is sor került. Az időseket ma már egy megszépült intézmény hívja közös beszélgetésekre, színes programokra. FOTÓ: MÜLLER ANDREA Kiránduló nyugdíjasok A közös élmények velük maradnak Kellemes környezetben, baráti társaságban jól esik a pihenés FOTÓ: MÜLLER ANDREA Orömpóker A társaság gyógyíthatatlanul optimista. Nem mindig volt az, s az is igaz, mostanában nem igen van oka rá. Mert mindany- nyiunkat kínoznak a hétköznapok gondjai, szeretteink is fogyóban, a nyavalyák is ránk telepednek, maroknyi gyógyszerrel csitítjuk kórjainkat, kedvünk azonban töretlen. Magunk alkotta törvényekkel tartjuk kordában, állandóságukról különös módon gondoskodunk. Úgy történt, hogy mindennapos oktalanságainkat, morgo- lódásainkat kiöntve néha tán savanyúbb állapotban oszlottunk széjjel, mint amilyennel lélek-öblíteni összejöttünk. Nem tudom már, melyikünk volt az, aki észrevette besava- nyodásunkat. De arra emlékszem, hogy Pisti hozta magával egy alkalommal Victor Hugo szlogenjét, amely így szól: „Valami kimondhatatlan hajnali báj lebeg az öregkor felett”. A hatás leírhatatlan volt. Dőltünk a röhögéstől, s bizony a francia klasszikus ugyancsak foroghatott sírjában, amikor hamisnak tűnő megállapítása felett fésületlenül ékelődtünk. Elkezdtünk kutatni magunkban olyan tulajdonságokat, érzéseket, jelenségeket, amelyek igazolják mindezt. Tetten értük az igazságot. Ám a játék, melyet kedvünk vidítására találtunk ki, kissé elfajult. Egyre inkább nyúlt vissza a múltba, s ilyenkor - tromfra tromf - születtek a megtörtént adomák. A törvényt, amelyről fentebb szóltam, Feri kicsattanó jókedve nyomán hoztuk. Történt pedig, hogy egyik alkalommal Feri a szokottnál is derűsebb képpel köszönt ránk. Jó kedvének mindjárt okát is adta. Elmondta, hogy egy XVIII. századi győri kalendárium került a kezébe, s ez az oka derűjének. No meg az, hogy ennek segítségével megfejtett egy talányt. Mindjárt fel is tette nekünk a találós kérdést, tudjuk-e, hogy a menyecske szó honnan származik. Mondtunk mindent, amit a szóhoz társítani lehetséges. Telitalálata azonban egyikünknek sem volt. Feri diadalittasan közölte, hogy az bizony a mennye- iecske szóból alakult ki, mert annak idején a fiatal lányokat mennyei ajándéknak tekintették. Elandalodtunk csendben azokon az emlékeken, amelyeket a mennyeiecskék adtak né- künk életünk során, s elhatároztuk, hogy ezentúl csak derűs dolgokról beszélgetünk. Olyanokról, amelyek vidítanak, amelyek gyökerei a korai vagy régmúlt korokba nyúlnak visz- sza, amelyek elsimítják a ránk karcolt redőket. Még szankciót is alkalmaztunk. Aki olyan hírrel, élménynyel, emlékkel traktál bennünket, amely szomorúságot, bánatot, elkeseredettséget okoz, az 10 forintot tesz a társaság kasz- szájába. Ahol egyébként a cigarettára gyújtásért, a kegyes hazugságokért és a találkozókról történő késésekért már tekintélyes summa gyűlt össze. Játékunkat amely így alakult ki, örömpókemek nevezzük. Egy futó élmény, egy csokor mezei virág megkapó gyönyörűségének felidézése, egy édes gyermekkori csíny felemlegetése és a mennyei adományok édesbús emlékei adják savát-borsát jó kedvünknek. Hogy tudtunk kacagni Béla történetén, mikor arról mesélt, hogyan fogtak gyermekkorukban varjút a csonkamindszenti határban. Meleg csirizzel kenték be a saját kezűleg készített stanicli belsejét, ebbe kukoricaszemet tettek, s a zacskó hegyét beleszúrták a frissen esett hóba. A varjak megpróbálták kicsipkedni a kukoricát a zacskóból, eközben fejükre ragadt mindez, s mint klu-klux-klánok bolyongtak a réten. Nem volt nehéz őket összefogdosni. Hó- dossy néni aztán nagyszerű levest főzött belőlük, amiről Béla állítja, hogy azóta sem evett olyan jót. Mi meg elhisszük neki s kedves történetére ráteszünk egy lapáttal. Unokáink csetlé- sét-botlását, ifjúkorunk szela- donságát, érett korunk szelíden pikáns történeteit soroljuk, s eközben nevetünk, nevetünk, nevetünk. Van, hogy ijedten nézünk körül, nem lát-e bennünket valaki, aki nem csak nem tudhatja mire vélni a harsány jó kedvet, de tán egy kicsit hibbantnak is tart bennünket gyöngyöző vi- háncolásunk miatt. Hátha még tudná, milyen gyermekien os- tobácska történetekkel traktál- juk egymást. Ugyancsak meg volna a véleménye mindannyiunkról. A humor, mint azt tudni illik, a régi orvosi felfogás szerint a szervezet olyan nedve, amelytől az ember testi és lelki jóléte függ. Filozofikusabb értelemben az élet ellentmondásait megértő, azokat derűben feloldó szemlélet. Akár így, akár úgy közelítjük meg, mindenképpen nélkülözhetetlen eleme kéne legyen mindennapjainknak. A recept, amelyről írtam, egyedi. Lehet, kissé gyerekes. De - tapasztalatból mondom - érdemes volna társadalmasí- tani. Szíveskedjenek megpróbálni! Bokrétás András l, y k K t
