Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-26 / 232. szám
1995. augusztus 26., szombat VÁROSAINK Dünántúli Napló 9 1996 már elúszott, most bízzunk 2001-ben Közöny lengi körül Pécs páratlan nemzeti kincsét Pécsi körkép Első közgyűlési ülés a nyári szünet után Véget ér a vakáció Pécs Közgyűlése számára. Az augusztus 31-i 9 órakor kezdődő ülés napirendi javaslatai sorában szerepel többek között a kitüntető címek alapításáról és adományozásáról szóló rendelet módosítása, ezek adományozásáról való döntés a város ünnepnapja alkalmából, a köztisztviselők jogállásáról szóló rendelet módosítása, a Pécsi Horvát Kisebbségi Önkormányzat és Pécs Önkormányzatának szándéknyilatkozata a Horvát Színház átvételérő-átadásáról, a Pécsi Horvát Színház igazgatójának kinevezése, jövő évi címzett támogatás igénylése közműves vízellátásra, alapítványok és humán szervezetek támogatása. A város levegője Az ÁNTSZ Baranya Megyei Intézetének mérési adatai szerint augusztus 00-én mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs város légszennyezettségét a következő mutatók jellemezték az egészségügyi határérték százalékában: kéndioxid 10%, nit- rcfgéndioxid 26%, szénmono- xid 14%, szálló por 74%, ózon 28%. A legmagasabb szálló por szennyezettséget (a határérték 119%-a) a Kodály Zoltán úti mérőállomás regisztrálta. (Az egészségügyi határérték 100%- nak felel meg, amely szint alatt a szennyeződés nem okoz közvetlen egészségkárosodást.) Új helyen és irodában a Mecsek Egyesület Az önkormányzat engedélyével és a Pécsi Távfűtő Kft. vezetésének segítségével a jövőben új helyen, a Keszűi út 43/1-ben tevékenykedhet a Mecsek Egyesület. Az új irodáját búto- rozottan és ellenszolgáltatás nélkül kapta meg az egyesület, amely itt rendezte be szerény könyvtárát is. Szent István ünnepe táján meg szoktuk nézni, hogyan is áll az első pécsi, kora Árpád-kori székesegyház új kőtárának az építése. Jól tudjuk: az építmény a hazánkban páratlan románkori díszítőanyag végleges és méltó elhelyezésére szolgál majd. A hírnevet illetően pedig azt is tudhatnánk: akár világhírű is lehetne, akár a világ- örökség része is lehetne ez a nagyszerű anyag, ha kellő propagandája - hadd ne mondjuk: reklámja - lenne. De az ismertsége sajnos a határainkon belül is kétséges, hiszen sok-sok, éve a közönségtől elzártan egy hajdani vasasi moziban várja sorsa változtatását. Mondjuk ki: egyfajta közöny lengi körül e pártalan nemzeti kincset! Ezt igazolja a kőtár építésének a mai helyzete is. Tavaly Szent István napján próbáltunk bizakodni, s próbáltuk elhitetni, hogy eredményes összefogással még 1996, a millecentenárium egyik hazai szenzációja lehetne a 12. századi európai rangú emlékanyag bemutatása. De ez már - sajnos! - elúszott. Néhány hete a kíváncsiság vezetett az építkezéshez, ahol nagy megdöbbenésünkre az egy év előtti kép fogadott - teljes változatlansággal. Vagyis egy esztendő alatt az égadta világon semmi - de még alibiként sem! - nem történt. Vajon ki pironkodhat emiatt? Az Ybl-díjas építész Bachman Zoltán a legkevésbé. Kérdésünkre, hogy mi történt egy év alatt, megerősíti, hogy csakugyan semmi. Viszont „összetalálkoztak” Héjjas Pál belső építésszel, aki egyebek közt a budavári gótikus szoborlelet bemutatását oldotta meg igen magas színvonalon. Héjjas már ki is dolgozta a pécsi anyag „félklasszikus” bemutatásának a koncepcióját. De hát ez gyenge vigasz a belsőépítészet ez esetben is a befejezést jelenti. Attól pedig még hol vagyunk! Bachman Zoltán keserűen jegyzi meg: az eddig beépített 100 milliót (jegyezzük meg: egy Szent István napi tűzijáték alig 30 perce 30-40 millióba kerül!) kínkeservvel összeszedték, de nem megy ez már a még hiányzó kb. 100 millióval. Halvány reménysugarat jelent, hogy őszre Pécsre várják az Európa Tanács szakértő bizottságát az 1. számú Péter-Pál sírkamra ügyében, s ehhez szeretnék kapcsolni a kőtár ügyét. Mint ismeretes, a sírkamra- program keretében az említettre került volna sor, a terv elkészült, pénzhiány miatt azonban itt is síri a csend, a két egymás melletti sírkamra homokkal tömedékelve várja, mi történik vele. (Csak mellékesen: egy közelmúltbeli, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban tartott tárgyaláson javasolták”, hogy hagyni kell az egészet véglegesen tömedékelve. Pont ott ne tudnák, micsoda érték elsüly- lyesztését ajánlották?) Az építészet bizakodik abban, hogy az Európa Tanács szakértői olyan véleményt alkotnak a kőtárról, ami pénzt is hozhat (nem ez lenne az első eset az európai gyakorlatban!), ami nagyot lendíthetne az építkezésen. Szó van arról is: kezdeményezni kellene, hogy kormány- előterjesztés készüljünk a pécsi kőtár építésének a segítéséről. Az biztosíthatná, hogy ha előbb nem is, de a magyar államiság ezredik évfordulójára, 2001-re el is készüljön a kőtár. Hársfai István Megvalósul a mozgáskorlátozottak intézménye Nyolcmillió forintot nyert pályázattal az önkormányzat Az ügy már három éves lassacskán: 1993-ban kezdődtek meg a Krisztina téri volt bölcsőde átalakítási munkái azzal a céllal, hogy a mozgás- korlátozottak nappali intézményét hozzák létre belőle. A megvalósulás a plusz-költségek visz- sza-visszatérő finanszírozási problémái miatt húzódott el. Az átalakításhoz szükséges költség- fedezet min ez idáig nem állt rendelkezésre teljes összegben, ezért két szakaszra bontották a kivitelezést. Az első tavaly év végére készült el. A még hiányzó második ütemben azonban éppen a mozgáskorlátozottak számára elengedhetetlen helyiségek létrehozása és egy 300 adagos szociális konyha kialakításra szerep a tervekben. Az utóbbi azért szükséges, mert a kertvárosi idősek klubjainak étkeztetését már nem tudja vállalni a Malomvölgyi Szociális Otthon konyhája. A második ütem megvalósításához mintegy 10 millió forintra lett volna szükség idén, ám az ön- kormányzati költségvetésben erre nem volt fedezett. Ezért folyamodott a város a Népjóléti Minisztérium személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások szakosított formáinak fejlesztésére kiírt pályázatának támogatásért. Az utóbbi napok kedvező híre, hogy az önkormányzat pályázata sikeres volt. Az elnyert 8 millió forintot azonban olyan ütemben kell felhasználni, hogy az intézmény legkésőbb 1995. december 31-vel működjön. Ä helyzet tehát kedvezőre vált: a közgyűlés ugyanis még tavasszal kötelezettséget vállalt arra, hogy a Krisztina téri intézmény és a konyha 1996. évi működési költségeit - mintegy 16 millió forint - szerepelteti jövő évi költségvetésében. D. I. A hatalmas építmény a Bazilikánál fotó laufer l. Magasházi lakmusz „Egy demokratikus társadalmat úgy határozhatunk meg, mint amiben a többség mindig kész arra, hogy leverje a forradalmi kisebbséget’’ - állította Walter Lippmann. Ez is egy érdekes definíció, ám lehetne sok más kritérium alkalmas az ilyen lakmuszpapír szerepre. Az a helyzet is, amelyben folyton a demokrácia-értelmezésekhez vagyunk kénytelenek méricskélni a társadalmi jelenségeket. Például most a magasház ügyét. Kétségtelen, hogy diktatórikus rendszerben nem lehetne végigcsinálni ezt a hercehurcát, de nem kerülhetne rá sor egy jóval magasabban kvalifikált demokratikus társadalomban sem, amely viszont jórészt még utópia. Az én értelmezésemben a következőt jelenti: a közügyekben minden résztvevő valóban azt a szerepet tölti be, amire szükség van, amit érdemel, amire választották és nem pedig mást és másnak a szerepét. A sajátjára viszont nemcsak alkalmas, hanem igyekszik is megfelelni annak. Ha ebből valami nagyon hibádzik, akkor következnek a gubancok: a szereplők végszavai továbbfűzhetetlenek, szerepet tévesztenek és felejtenek, a helyzet követelményeihez, következményeihez képest logikátlanul, érthetetlenül viselkednek. Számomra például ésszerűtlennek tűnik, hogy egy ilyen horderejű ügyben - az előjelek ellenére! - az előző közgyűlés miért nem olyan rendezési tervet készíttetett, amely minden támadással szemben megáll. Hiszen nem lehetett ismeretlen egy esetleges fellebbezés reménytelenül időhúzó következménye: a beruházó netán visszaretten. Ugyanakkor a legutóbbi alkudozás megmutatta: eredetileg is lett volna mit szigorítani a feltételeken. Érthetetlen a fellebbezők magatartása is annyiban, hogy nem számoltak a pirruszi győzelem következményeivel. Ha a beruházó nem enged, hanem kedvét vesztve faképnél hagyja a várost, alighanem a fellebbezők is követhetik (követhetnék) példáját a reájuk zúduló közharag miatt. Pedig éppen mostani lakókörnyezetük és kényelmük érdekében léptek fel a környezetvédelem bajnokaiként. Újfent érthetetlen az önkormányzati magatartás is: miért nem szállt be egyezkedni? Végül is kinek a csődtömege maradna (-na?) a magasház? Az övé, vagyis a miénk. (Beleértve a fellebbezőket is!) Fura túlzás a kompromisszum egyik eleme is, amelyhez nemcsak az önkormányzati közreműködés kell mégiscsak, hanem nyakatekert megoldás is, s ugyancsak támadható. Ez pedig a környék lakói számára a házuk előtti parkolás kizárólagosságának biztosítása. Közterületről vajon milyen alapon és formában lehet kitiltani a város polgárainak a zömét másokkal kivételezve?. Igencsak „csalánverős” kompenzáció. Szóba jöhetne esetleg a forgalomcsillapított övezet. Ám ez „forradalmi” lenne egy olyan környéken, amelyet bevásárló és üzletközpontnak szánnak: a többségnek és a kisebbségnek. Dunai Imre A természetvédelem stációi Ismeretes, hogy Pécs Közgyűlése természetvédelmi területté nyilvánította a Kálvária- dombot. A védelemnek egyelőre még nincsenek igazán látható jelzései, hiszen a rendelet végrehajtásáról szóló határozat határideje szerint a tájékoztató és figyelmeztető táblákat november 30-ig kell elkészíttetni és kihelyezni a területre. A védelmet kimondó rendelet azonban már július 1- jei kihirdetésével hatályossá vált! Következésképpen - s erre esz üygela tilalmak is élnek: a területen nem szabad olyan létesítményt elhelyezni, üzemeltetni, illetve olyan tevékenységet folytatni, amely a természetvédelmi terület rendeltetésének betöltését zavarja vagy veszélyezteti. (Beleértve az élővilág bármiféle károsítását és a szemetelést(!) is.) Ugyanakkor zavaró tényező, hogy területhez tartozó földrészletek védett voltának ingatlannyilvántartási bejegyzéséhez megszabott határidő sincs szinkronban a rendelet hatálybalépésével. D. I. A Corso „korcsmája” Az utóbbi hetekben a város szégyeneiként említve a mai Balo- kány-fürdőről, a falfirkákról, a szemetelésről, a lerobbant fantomházakról, a beépítetlen foghíjakról, a vakolatlan épületekről írtam. Am nemcsak ilyen jelenségek aggasztóak egy igazán nagy múltú város életében. Egy olyan patinás belvárosi helyen, mint a Színház tér és környéke, lehet leginkább érzékelni a kirívóan negatív végleteket. Sajnos, többször is hiába hívtuk fel a figyelmet a Színház teret a Perczel utcával összekötő lépcsősor katasztrofális állapotára. A közmorál alacsony szintje miatt a lépcsők környékén állandósult a bú'zfelhő és a szennytenger. (S persze a tehetetlenség ezek felszámolása terén.) Amikor a viszolygásunkat legyőzve a lépcsősoron lemegyünk a Perczel utcába, ott mindjárt egy sarki foghíj és a közeli vakolatlan házak csúfoskodnak. Visszarettenve a Színház térre, felfedezhetjük, hogy a Corso Kávéház előtti összetákolt - vagy szándékosan ilyen látszatra törő - bodega mutatja a másik negatív végletet. Ezen a helyen a rossz minőségű - vagy ilyen jelleggel tüntető? - deszkákból összeállított sokszögű építmény így csupán korcsma. Ezt a „kora-vadnyugati” építménystílust ebben a környezetben semmi nem indokolhatja. Ilyen rangos vendéglátóhely megérdemelné, illetve kitelhetne tőle, hogy szebb, s mindenképpen a tér építészeti hangulatához méltó külsejű pavilonban mérjék előtte a márkás italokat. Dr. Vargha Dezső Üde színfolt - Pécsett, a kertvárosi panelrengetegben üde színfoltot jelentenek a volt laktanya feletti lakóépületek. Igaz, ezek is panelból készültek, de a hagyományos lapos tető mellett ezek emelt cseréptetővel épültek, tornyos erkélyeket kaptak. Ä házak közé természetes, környezetbarát anyagokból építettek játszóteret, a nagyméretű tűzfalakat színes reklámokkal tették látványossá az építők, a városrendezők. fotó: laufer László Árpádvárosi garázssor A közgyűlés elfogadta az Árpádvárosi Garázsépítő Közösség személygépkocsi tároló építésére vonatkozó kérelmét, illetve az ennek megvalósítását lehetővé tevő részletes rendezési tervet és szabályozási előírásokat. Ezek szerint a városrész déli részén a BAUMAX Áruháztól keletre, a DÉDÁSZ- alállomástól észak-keletre és 120 KV-os távvezetékkel közel párhuzamosan 23 egységből álló sorgarázs alakítható ki. Az előírások szerint a garázsegységeket - építőtársulás létrehozása feltételével - egyszerre kell megépíteni és azok épületen belüli szerkezeti anyagukban és külső megjelenésükben nem különbözhetnek egymástól. Az épületet magastetővel lehet csak megépíteni. Kálvária-dombi részlet fotó: laufer l.
