Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-24 / 230. szám

8 Dunántúli Napló Riport 1995. augusztus 24., csütörtök A bukaresti út jobb lesz, mint felhőszakadás előtt Személy: támogatott tatarozás Már három nyilvános telefon is üzemel a községben, a házak közel felét bekapcsolták a távhívó hálózatba Marad az infláció A GKI Gazdaságkutató Rt. szerint a gazdaság sta­bilizálásához nem elegen­dőek az eddig meghozott fiskális jellegű intézkedé­sek. Ezek mellett szüksé­ges a vállalkozók verseny- képességének növelése, infrastrukturális beruhá­zások bővítése. Mint azt Papanek Gábor, a Gazdaságkutató Rt. ügy­vezető igazgatója az MTI- nek elmondta, a kivetett adók csökkentése is fontos lenne, erre azonban egy­előre nem sok az esély. Ha az eddigi gazdaságpolitikai lépések nem egészülnek ki más, az exportképességet fokozó intézkedésekkel, az elmúlt hónapban tapasztalt pozitív jelenségek nem bi­zonyulnak tartós folyamat­nak. A részvénytársaság ügyvezető igazgatója kifej­tette: a külgazdasági egyen­súly javulása elmaradt a ku­tatóintézet előzetes várako­zásaitól. A közvetett ex­portnövelő intézkedések el­lenére a kivitel csak szerény mértékben nőtt. Az igazgató vélekedése szerint ebből azt a következtetést lehet le­vonni, hogy az ilyen intéz­kedések hatása a jelenlegi magyar gazdaságra kicsi. További exportösztönzés mellett olyan beruházásokat kellene megkezdeni, ame­lyek hozzájárulnak az infra­struktúra, a bankrendszer fejlődéséhez. Nem mellékes az sem, hogy a tulajdonhoz és a szerződésben rögzítet­tekhez fűződő jogok érvé­nyesítési lehetőségei miként bővülnek. A hazai és a Ma­gyarországon tevékenykedő külföldi vállalkozók ugyanis a gazdaság haté­kony működését leginkább hátráltató tényezők közé so­rolják a telefon és számító- gépes hálózat hiányosságát, a szállítás késedelmességét, a gazdasági törvénykezés lassúságát és nem utolsó­sorban az ügyintézést hátrál­tató bürokratizmust, a tulaj­donviszonyok tisztázatlan­ságát. A Gazdaságkutató előre­jelzése szerint a fogyasztói áremelkedés éves szintje idén 29 százalék körül ma­rad. A költségvetési hiány ha lassuló ütemben is, de továbbra is emelkedik. Mint az ügyvezető igazgató utalt rá minden olyan intézkedés, amely ennek a deficitnöve­kedésnek a megállítására irányul szükségszerűen inf­lációgerjesztő. Míg koráb­ban azt remélték, hogy 1996-ban az infláció erőtel­jesen visszaesik, a mostani várakozásaik szerényebbek. Az ötvenes években Személyre irtózatos eső zúdult. A víz út­jába kerülő kaszálókról be- hordta a szénaboglyákat a fa­luba. Feledésbe merült volna ez is, ha idén júniusban megint csak nem csapott volna le a kis településre az öregek emlékét kísértő áradat. Most a Buka­restbe vezető utat szaggatta fel, törte-gyűrte, pedig alig több mint fél évvel korábban lett kész. Itt, a Személy részét ké­pező, nevét ki tudja, honnan eredeztető Bukarestben hét csa­lád lakik. Egy kis mellékvölgy ez, hetente egyszer ide is lejár a kukásautó. A Kossuth Lajos utca elején lakik a polgármester, Kovács Pál. „Másodidőszakos”, bár az előző választási ciklusban me­net közben vette át a település irányítását. Gonddal-szívvel kezelt udvarának zöld gyepén fehér kerti bútorok. Beszélhet­nénk a házáról is - ajánlható a Lakáskultúra figyelmébe -, de most Személy, a több mint fele részben horvátok lakta telepü­lésről van szó. Itt nincs kisebb­ségi önkormányzat, mondhat­nánk: eleve az alakult, minden botor, csinált ellentét nélkül. Ha ide számítjuk a közeli Szentkút-pusztát is - közigaz­gatásilag az önkormányzathoz tartozik akkor sem éri el a la­kósok száma a 400-at. A volt major közel öt kilométerre van - most 90 százalékig jutottak el az egészséges vizét biztosító beruházással. Döntő részében pályázat útján nyert fedezettel persze, mert az önkormányzat­nak kialakult az a gyakorlata, hogy mindenre, mindenhol, mindenért pályázik.- Egyébként nem lenne semmi pénzünk ... - szögezi le a polgármester. Hozza is a dossziékat: a Vö­röskereszt, a Soros Alapítvány, a Kultuszminisztérium egyebek között a címzettek. Közben ki­hullik egy lap is az egyikből, Kós Károly-ihletésű, tornyos kis épület rajza - ez lesz majd a ravatalozó, a terveket éppen most készíti az Önkormányza­tok Társulása Hivatalának épí­tésznője. A személyiek nem „gatyáznak”: az egyik pályázat­tól például 37 millió forintot remélnek, a faluház érdekében. A Soroséktól már kaptak pénzt, céljuk a jellegzetesen horvát lakodalom, falunap, rendezvé­nyek fűmre vitele. Személyben semmi rendkí­vüli. Ugyanaz az idősek, a nyugdíjasok, a gyerekek, a munkanélküliek, a már ezek között nem is nyilvántartottak, az aktív korúak, az állással ren­delkezők aránya, mint annyi más, hasonló nagyságú telepü­lésen. Illetve van azért mire fel­figyelni, bár ez már több köz­séget is érint: a kozármislenyi körjegyzőséghez tartozó öt falu összerakott annyi pénzt, hogy ennek az esztendőnek a végéig a települések lakói továbbra is ingyenes fogászati ellátásában részesülhetnek. Azután itt van ez a pontos néven nehezen megfogalmazható vissza nem térítendő támogatás. Úgy dön­tött a személyi képviselőtestü­let, hogy ebben az évben 300 ezer forintot különít el, s oszt fel egyenlő részben 10 olyan háztulajdonos között, akik sze­retnék rendbe tenni lakóépüle­tüket. A megkötés: csak külső tatarozásra használható. Aki októberig nem teljesíti ígérvé­nyét, elveszíti a kötelezően be­fizetett 2000 forint bánatpénzt. A 16 jelentkező közül sorsolás révén pénzhez jutó 10 gazda közül hat már végzett a munká­val. A 30 000 forintot mind­egyik csak utólag kapja meg.-Talált pénz - mondja Ko­vács Pál -, persze hogy többen jelentkeztek! Személyben 110 ház van. Ezt azért említjük, mert ma fella­pozva a baranyai telefonköny­vet, a falu neve alatt máris több mint 50 szám sorjázik. Ez ok­tóberig tovább emelkedik, ak­korra 60 százalékos lesz az ellá­tottság. Most három nyilvános állomás van, legutóbb Szent- kút-puszta is megkapta. Ki merné persze azt mon­dani: minden rendben? Hallani apró vitákról, engedély nélkül szeszt árusítókról, olyan embe­rekről, akik az istennek sem akarnak dolgozni, a „kultúr” villanykapcsolóit, vezetékeit kiszaggató fiatalokról - és hal­lani a „betelepülőkről”. A váro­sokból kiszakadni szándékozók közül páran már Személyben is vásároltak házat. Az is igaz: mint mindenütt, itt is mindig többet és jobbat szeretnének az emberek. Mondhatnánk ezt egészséges türelmetlenségnek is, arra pedig senki sem köte­lezhető, hogy az önkormányza­tok igen szűk kasszájára legyen tekintettel. Jelképnek nevez­hető azonban ez a támogatott tatarozás: mintha rájöttek volna az emberek, hogy a saját kör­nyezetük gondozása a sejtje a közjó-érzetnek. Ezt pedig Sze­mélyben már lépten-nyomon fel lehet fedezni, bár itt mindig is szorgalmas emberek éltek. Menjünk vissza Bukarest­hez. A felszaggatott útra is pá­lyázat révén kért pénzt a képvi­selőtestület. Vis maior-alapnak mondja a polgármester, fordít­suk természeti katasztrófának. Nyertek, s bár 450 tonna kőből készült múlt év őszén ez az út, kétszer is átitatták bitumennel, de a júniusi felhőszakadás csak elmosta. Most viszont - köz­tünk legyen szólva - még arra is lesz lehetőség, hogy aszfalt­tal burkolják. Talált pénz - mondhatná Kovács Pál -, de most nem er­ről van szó. Egyszerűen tudták, hogy van ez a vis maior-alap, s ügyesen nem hagyták veszni a lehetőséget. Lehetőség? Amott, a falutól a Mecsek felé eső egyik domb­hátat Szelistyének nevezik. Egyszer majd - mert most még csak álom - 1000 négyszögöles telkeket akarnak itt parcellázni. Aki meg tudja venni, annak sok pénze lesz. Minden esetre Sze­mélyben is éppen ezekben a hónapokban hadakoznak a gáz­bekötés érdekében. A beruhá­zás „tág értelmezésében” már benne van Szelistye is. Talán ennek ismeretében kellett külön kiemelni a tatarozási támoga­tást: van néhány háza a falunak, ami - majd akkor - olyan lesz, mintha egy kis skanzen maradt volna meg. Látni: nem véletle­nül. Mészáros Attila A falu házai sorra szépülnek, sokba Pécsről költöznek fotók: laufer László A „bukaresti” utat alaposan megviselte a hatalmas felhő- szakadás, de a felújítás után sokkal jobb lesz az eredetinél Magyar tábori lelkész Louisianában Lélekszolgálat a terepen A Louisiana állambeli Fort Polk támaszpont több száz négyzetkilométeres területén négyezer amerikai, brit, kana­dai, illetve magyar, román, észt, litván, kirgiz, lengyel, al­bán és más kelet-európai or­szágokból érkezett katona gyakorlatozik együtt a louisia- nai Fort Polkban. A 47 terep­színű egyenruhás, rohamsisa­kos magyar tiszthelyettes és tiszt az alábbi interjú időpont­jában trópusi felhőszakadás közepette gyakorolta az erdő­ben a békefenntartó katonás­kodás olyan műfogásait, mint az aknaszedés, a megfigyelő- pontok felállítása, terroristák ártalmatlanná tétele, a civil la­kosság védelme. Külsejét tekintve Németh László, a Kossuth Lajos Főis­kola lelkésze kevéssé különbö­zik a „Kooperatív aranyrög ’95” hadgyakorlaton résztvevő többi katonától. Terepszínű gyakorlóruha, sapka, derékszíj rajta is van. Csak a rohamsisak és a fegyver hiányzik. Miköz­ben tőlünk háromszáz méterre a magyar békefenntartó kato­nák egy bombával hadonászó terrorista ártalmatlanná tételé­vel vannak elfoglalva, a ripor­ter és a lelkész a sátorban a tá­bori lélekszolgálat hazai és amerikai érdekességeiről be­szélget.- A tábori lelkész mindig ott van a hadgyakorlatokon, hogy lelki segélyt nyújtson a kato­náknak, vagy ez egy rendkívüli eset?- Az amerikai vendéglátók kifejezett kívánságára kerül­tem a békepartnerségi hadgya­korlaton résztvevő magyar kü­lönítménybe. Úgy látom, hogy a lelkészi szolgálat itt szerve­zetten beleépül a katonai hie­rarchiába és a lelkészek min­denütt jelen vannak.- Eszerint a lelkész is tanul­hat itt újat. ..- Számomra ez a küldetés inkább a tanulás miatt fontos. Nálunk még csupán egy évvel ezelőtt jött létre a tábori lelké­szi szolgálat és nincs, aki meg­tanítsa, mit és hogyan kell csi­nálni. Itt részt vettem egy két­napos tanfolyamon, ahol csak arról volt szó, mi a tábori lel­kész dolga különböző helyze­tekben. Otthon most folyik egy tábori imakönyv anyagának összeállítása, de most azt lá­tom, hogy itt praktikusabban oldják meg a dolgot. Lefóliá­zott kis kártyákon vannak az imák és az énekek, s lehet az időjárás akármilyen mindig le­het használni.-Hogyan katonáskodik egy lelkész, akinek hivatásával ne­hezen egyeztethető össze a há­borúskodás?- Itt minden lelkész mellett van egy lelkész asszisztens. Nálunk vitatéma volt, hogy a tábori lelkész viseljen-e fegy­vert. Nem harci fegyvert, ha­nem oldalfegyvert, szolgálati pisztolyt. Itt viszont egyértel­műen az a vélemény, hogy a lelkész semmi esetre sem vi­selhet fegyvert, hanem van egy lelkész asszisztens, aki kikép­zett katona, s emellett speciális képzésben is részesül. Minden tábori lelkésznek van egy te­repjáró gépkocsija, amelyet a lelkész asszisztense vezet, a lelkész így vonul a csapattal.-Mit csinál a lelkész ilyen­kor, amikor a szakasz terep- gyakorlatra megy? Mindig ve­lük megy?- Igen, ha lehet, megyek ve­lük, de most két napig konfe­rencián voltam, vasárnap pedig a támaszpont különböző temp­lomaiban végignézem a fele­kezeti istentiszteleteket. Két katolikus és egy presbiteriánus istentiszteleten vettem részt. Az egyik misén a tábori lelkész engem kért fel celebrálásra. Latin mise volt és ő angolul prédikált.- Hol van a magyar isten­tisztelet?-A kaszárnyánkhoz legkö­zelebb eső kápolnát használ­hatjuk. Légkondicionált helyi­ség. Van zongora, harmonium, gitár és minden kellék, ami az istentisztelethez kell. Amikor pedig terepre mennek az ame­rikaiak, akkor egy nagyobb diplomatáskában viszik ma­gukkal a tábori istentisztelet­hez szükséges kellékeket. A felszereléshez erősítő berende­zés is tartozik, melyen zenét is lehet szolgáltatni. A beszélgetésnek ezen a pontján csuromvizes, de jó­kedvű katonák érkeznek a sá­torhoz, s ahelyett, hogy bejön­nének az alacsony ponyva alá, vígan tocsognak a sárban. Kis fényképezőgépek kerülnek elő, mert az ázottürgeségnek ez a különleges fokozata megörökí­tésre érdemes. Az interjú a ri­csajban nem folytatható, így a riporter csak később értesül róla, hogy a békepartnerségi gyakorlat magyar különítmé­nyéből huszonnégy katona járt a kijelölt kápolnában. Bokor Pál (Fort Polk)

Next

/
Thumbnails
Contents