Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-23 / 229. szám
1995. augusztus 23., szerda Magazin Dünántúli Napló 11 Teljes szakmai tájékozatlanság, vagy demagógia, vagy erkölcsi hiba? A magyar háziasszonyok fontosabbak Cholnoky Jenő-évforduló Egy világjáró magyar földrajztudós 125 éve, hogy megszületett Cholnoky Jenő, a tudós utazó, aki néprajzkutatóként is szerepel lexikonjainkban. Ismerkedését a földrajzzal nagyon korán kezdte. Első „müveit” az Előszámláló földiratot, meg egy képzeletbeli útleírást Fiúmétól a Rajnáig középiskolás korában írta. Apja azonban nem respektálta utazói ambícióit, inkább a Műegyetemre íratta be. Közben azonban megismerkedett Lóczy Lajossal, az akkor már világhírű tudóssal, aki meghívta asszisztensnek az egyetem földrajzi tanszékére. Ő szerzett neki szerény ösztöndíjat is, amellyel 1896-ban Kínába indult tanulmányútra. Mesterétől azt a feladatot kapta, hogy derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce deltavidékeit, mederváltozásának okait. Sanghajban egy dzsunkát bérelt, azzal járta be a Jangce torkolati folyóágait, csatornáit. Pénze elfogyott, egy francia társaság tanácsadójaként jutott el Nanking vidékére, onnan hajón Pekingbe. Egy holmijával megrakott kordé mellett elgyalogolt a Gobi-sivatagig, tanulmányozta a futóhomok mozgását és a lösztakaró keletkezését. Visszatért Sanghajba, ahol francia kereskedők kérték fel a mandzsúriai arany- és ezüstbányák vizsgálatára - így eljutott a tervében nem szereplő távoli, ismeretlen vidékekre is. Naga- szaki és Vlagyivosztok érintésével érkezett Mandzsúriába. Ennek az útjának legnagyobb eredménye egy addig ismeretlen, 100 ezer km2 nagyságú bazaltfennsík felfedezése volt. Útinaplója földrajzi felfedezésein kívül a néprajz számára is értékes: 1235 rajzon örökített meg hegységeket, használati tárgyakat, lakhelyeket és más építményeket. Szakmai dolgozatokban közölte utazásának (a mandzsúriai lávamező felfedezése mellett) legfőbb eredményeit: megmagyarázta a Jangce-delta keletkezését, felderítette a Sárga-folyó mederváltozásainak okait, új megvilágításban mutatta be a kínai bambuszos építészetet és öntözőgazdálkodást. A nagyközönség számára pedig nagysikerű útikönyvben adta közre élményeit, hiszen egy éves egyszemélyes expedíciója során 237 napot töltött terepen, s mintegy 6000 km-t gyalogolt. Adjunktus, majd 1906-ban a kolozsvári egyetem tanára lett; részletesen tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait. A románok bevonulásakor menekülnie kellett, itthon a béketárgyalásokat előkészítő bizottság szakértője, majd a budapesti egyetem tanszékvezető tanára lett, s kiváló földrajztudósokat nevelt. Professzorként első szakmai utazása a Spitz- bergákra vezetett, később a tudós Teleki Pál társaságában Észak- Amerikát járta be az Atlanti-óceántól a Csendes-óceán partjáig, s nemzetközi tanácskozások kapcsán Európa csaknem minden országát. A geográfián kívül a hidrológia és a klimatológia területén is maradandó felfedezéseket tett, de legkedveltebb területe a felszínalaktan volt: nagyszerű geomorfológiai rajzai még több mint fél évszázad után is szerepeltek a tankönyvekben. Őmaga mintegy 50 kötetet, 700 tudományos és ismeretteijesztő cikket út. A Magyar Földrajzi Társaság főtitkára, majd elnöke, s a Magyar Barlangkutató Társaságnak is elnöke volt. Szakmai ábráin kívül mesteri grafikákat és művészi festményeket is készített; ezekből a hagyatékát kezelő érdi Magyar Földrajzi Múzeum több kiállítást rendezett. Menczel János Kórházból múzeum Kacaj az éjszakában Főiskolai hallgatónő albérletben. Három év alatt a negyedik hely. Nem nyugtalanság, egyszer sem önhibából, de így adódott. Első helyen felnőttek a gyerekek, nekik kellett a kiadott szoba. A második hely lehetetlenül kicsinek bizonyult, nem fért el a rajzolóasztal sem. A harmadik átjáró szoba, sötét mellékutcában, részegek, hányadékok, ordítozás, kellemetlen az éjszakai hazatérés, mégis csaknem egy év lement itt is. A negyedik előnyös, mert csak a rezsit kell fizetni, a tulajdonos börtönben van, amnesztiát remél, tehát ismét csak átmeneti megoldás. Ezt és az életet a szülői támogatásból és az ösztöndíjból kell összehozni. A földön laticell matrac két szék, polc, szekrény, könyvek ládában, WC a folyosón, mellette mosdókagyló. Lehet, hogy a rádiója hangosabb volt, egyáltalán életjelenségei hallatszottak: haza jövet kopogott a cipője - hangosabban kopog egy huszonévesé, mint a már tévézés előtt hazatért családtagok és nyugdíjasok talpai, papucsai. Valaki kacajt is hallott az éjszakában a szoba felől. Mikor, menynyire erőset, nem is tudja. Lassan összegyűlt annyi anyag, hogy érdemes legyen szólni a házmesternek a „köz érdekében” ... Tetemre hívás: zavarja a ház megszokott nyugalmát! Későn jár haza, éjszaka világít a szobában, rajzolni, tervezni szokott az éjszakai csendben jólesik háttérzene, nincs annyira egyedül. Mindez nem illik a ház megszokott rendjébe. Itt nincs más lehetőség, mint kinyitani az ajtót, és bebújni, halkan személytelenül, egyedül. Hogy egyedül- e csak a zaj miatt fontos, a belopakodás indokolt volna, nem az erkölcs, hanem a fülek miatt, amelyek talán a tévét figyelik, vagy a szemekkel „becsukódtak”. Egy világos ablak a házban - ez is kirí a megszokásból, akkor is, ha csendes, ha ő fizeti a villanyt. Neki csak ennyi jár, jó már fiatalon megszokni a takaréklángot. Ennyit hallottam, és hozzáképzeltem egy kicsit azokról, akikért nem harang szól, hanem csengő. K. T. A. Azzal kell kezdenem, hogy magam sem vagyok az adósságfelmondás híve, mindaddig, amíg megfelelő feltételek mellett meg tudunk a hitelezőinkkel állapodni! Ugyanakkor élesen szemben állok mindazokkal, akik a kérdés felvetését is rémülettel fogadják, a felvetőket demagógoknak bélyegzik. Ellenérveik helytállóságával és erkölcsi megítélésével azonban foglalkozni kell. Első ellenvetésük az, hogy ma már két okból nem jöhet szóba adósságkezelésünk feltételeinek felülvizsgálata: Egyrészt "ma már nem olyan kedvező a politikai helyzet, mint a rendszerváltás kezdetén, a vasfüggöny lebontásakor volt." Másrészt „akkor még a hiteleink nagy része mögött az érintett nyugati államok garanciája volt, most a japán háziasszonyoknak kellene azt mondanunk, hogy nem fizetünk. Ugye, ez nem engedhető meg?” A rossz hitelek sorsa Az első ellenvetést azért nem fogadom el, mert az adósságot lelkesen fizetők régebben sem voltak egészen kisfiúk a magyar gazdaságpolitikában, mégis csak most mondják, hogy akkor lehetett volna, de most már nem. Ezt az „akkor még lehetett volna, de most nem” érvet csak olyanoknak van erkölcsi joguk felhozni, akik akkor is szóba hozták. A második ellenvetés egyrészt nem igaz, másrészt erkölcstelen. Nem igaz, hogy a mi nemfizetésünk következtében akárcsak egyetlen japán háziasszonynak is elveszne a pénze! A rossz hiteleket a világ nagy pénzintézeteinek kellene leírniuk, akiknek bőven van miből. A sok rossz hitelük között a mienk nem lenne lényeges a mérlegük szempontjából. Nemhogy egyetlen japán háziasszony, de egyetlen pénzintézet sem menne tönkre abban, hogy mi nem fizetünk! Legfeljebb nem örülnének neki. Nézzük csak a tényeket: a/ A világ gazdasági félperifériáiban, elsősorban a latinamerikai és a volt szocialista országokban 2.000 milliárd külföldi adósság dollár gyűlt össze. Ennek a mi adósságunk csak 1,5 százaléka. A nagy hitelezők hitelei között talán sehol nem éri el az 5 százalékot a mi részesedésünk, az átlagos nagy pénzintézetek hiteleiből tehát csak század százalékokban számolható. Nem a mi adósságunk felmondása volna a számukra a baj, hanem az, hogy ez arra világítaná rá, hogy a 2.000 milliárdos állomány szinte egésze rossz hitel, amit egy bank jó mérlegében le kellene írni. Mi ugyanis nemcsak kicsik vagyunk a 2000 milliárdos kintlévőségükön belül, hanem annak 95 százaléka a mienkénél is rosszabb adósság. A mi tárgyaló pozíciónk azért erős a hitelezőkkel, mindenek előtt a Valutaalappal és a Világbankkal szemben, mert számukra nem az volna a tragikus, ha mi nem fizetnénk, hanem az, hogy akkor kiderülne, hogy még a legjobbak egyike sem fizetőképes. Akkor mit mondjanak a többi hitelükről? Az adósságrendezésünkről meginduló tárgyalásokon ezért nem ők, hanem mi volnánk az erősebb pozícióban, tehát nem szolgai alázatra, hanem a saját pozíciónkat reálisan értékelő határozott álláspontunk képviseletére volna szükség. b/ Hála az egész fejlett világot is uraló egyoldalú monetáris politikának, a nekünk hitelező bankoknak és pénzintézeteknek nem is a fenti 2.000 milliárd dolláros rossz hitel a fő gondjuk, hanem az utóbbi évben nagyon megszaporodott rossz hazai hitelek. Ne a japánokat féltsük! Ha a mindenáron fizetni akaró hazai szakértők a japán háziasszonyokra hivatkoznak, akkor én a japán bankok helyzetét idézem. Ezeknek a pénzügyminiszterük közlése szerint 570 milliárd dollár rossz hazai hitelük van. A nemzetközi szakértők szerint ez alábecsült szám, és epésen azt fűzik hozzá, hogy a jövő tavasszal már 800 milliárdot fognak elismerni. A japán háziasszonyoknak tehát nem attól kell félniük, hogy a bankjaik rossz hiteleiből legfeljebb egy százalékot kitevő magyar hitelről derül ki, hogy rossz. De nemcsak ettől nincs okuk a félelemre, de még attól sem, hogy a hazai rossz hitelek miatt az ő betétjük, vagy kötvényük elveszik. A japán gazdaság ereje és a kormányuk felelőssége 100 százalékos garanciát jelent arra, hogy minden kisember pénze biztosítva legyen. Biztosítva van ez még nálunk is, ahol a bankoknak fajlagosan sokkal több a rossz hitelük, ahol sokkal gyengébb a gazdaság egésze, ahol a kormánynak a lakosság pénzéért való felelőssége nem annyira szilárd. Ha nálunk nincs semmi okuk a betéteseknek, az államkötvény tulajdonosoknak a félelemre, mennyivel kevesebb oka van erre a japán kisembereknek! Őket tehát ne a mi pénzügyi szakértőink védjék meg. A magyar adósságrendezéssel szemben - véleményem szerint - a japán háziasszonyok érdekeire hivatkozni vagy teljes szakmai tájékozatlanság, vagy demagógia, vagy erkölcsi hiba. Az utóbbit akarom bizonyítani azok felé, akik az első kettőt nem vállalják magukra. A magyar adósságról nemcsak el lehetne, de el is kell mondani, hogy az a magyar nép egészét sújtó teher, amit sajnos aránytalan mértékben éppen a lakosság szegényebb kétharmada visel. Mint láttuk: ezt egyáltalán nem lehet elmondani a japán, illetve más tőkés országok lakosságáról. Kopátsy Sándor A közelmúltban múzeummá alakították át a toszkánai Siena középkori kórházát, az Ospe- dale Santa Maria della Scalát. A 13. századi gyógyító intézmény még néhány éve is kórházként működött, 1985-ben például itt halt meg agyvérzésben a híres olasz író, Italo Cal- vino. Különösen értékesek a bejáratnál látható reneszánsz freskók, Piero della Quercia, Domenico di Bartolo és Lorenzo Vecchietta munkái. Az egykori kórházi élet és a gyót gyítástörténet festői jelenetei egyedülállóak, de a múzeum létrehozói külön (kór)termet szenteltek a kortárs művészek alkotásainak is. Egy maréknyi a magyar kisember pénzéből fotó: Müller a. A tolarencia, a szelídség, a tisztelet filozófiája A buddhizmus útja A z ókori „Selyemutakat” 1990 óta négy expedíció járta be, az ötödik pedig az idén szeptemberben indul, hogy nyomon kövesse a buddhizmus terjedését Nepáltól Kínáig, adja hírül az UNESCO Sources, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Párizsban megjelenő havi magazinja. A Buddha néven ismertté vált herceg - Sziddhártha Gautama - az időszámításunk előtti VI. században a mai Nepálban lévő Lumbini közelében született. Egy asztrológus azt jövendölte róla, hogy szokatlan bölcsessége és szelídsége révén rendkívüli hatalomra tesz szert. Atyja, egy helyi főúr úgy gondolta, hogy szent ember lesz a fiából, ezért gondosan védelmezte őt, óvta a külvilágtól, és minden jóval ellátta. A herceg azonban mégis találkozott szegényekkel, betegekkel, a legsötétebb nyomorúságban élő emberekkel. Kíváncsisága arra késztette, hogy elhagyja a védőburokkal körülvett családi fészket. Többet akart tudni a külvilágról. Aszkéta lett, tanítványokat gyűjtött maga köré, akik később Gautama K. e. 483-ban bekövetkezett halála után tanításait elterjesztették dél felé és kelet felé Indián át, a mai Srí Lankán és Indonézián túlra, észak-nyugat felé pedig a mai Pakisztánon, Afganisztánon át Közép-Azsiába (a mai Üzbe- gisztánba és Tádzsikisztánba is), innen pedig még keletebbre, Kínába. Ily módon a humanisztikus gondolkodás hatalmas áramlatát teremtették meg. Buddha első - K. e. I. században íródott „életrajzában” szó van legendás ifjúságáról, felnőtt koráról, megvilágosodásáról, a nirvánában tett utolsó utazásáról és haláláról. Hasonlóképpen bámulatosak azok az irodalmi és képzőművészeti alkotások, amelyek a buddhizmus terjedése nyomán születtek. Buddha élettörténetébe helyi legendákat szőttek, s ezekben Gautamát gyakran állat alakjában jelenítették meg. A buddhizmus elég rugalmas volt ahhoz, hogy hozzáigazítsák különböző népek hitvilágához, érzelmeihez és szokásaihoz, feltéve persze, ha azok nem voltak összeegyeztethetetlenek a buddhizmus alapelveivel. A sokféleség ellenére a buddhizmus a tolarencia, a szelídség, a tisztelet filozófiája maradt (több mint vallás) és a jelent felülmúló jövő képét vetíti előre, ami teljesen elválasztja a nyugati gondolkodástól. Voltaképpen nem tudni, hogy az ázsiai népek miért a buddhizmust választották a kereszténység helyett, hisz a keresztény hittérítők is körülbelül ugyanabban az időben járták a Selyem-utakat. Talán annak tulajdonítható ez, hogy egyfajta pszichológiai válaszfal húzódott Perzsiában, amely földrajzilag is elválasztotta egymástól Indiát, Közép-Ázsiát és a keresztény világot. Perzsiától nyugatra a kereszténység gyorsan tért hódított, és előrenyomult Kis-Ázsiába, miközben különböző felekezetek alakultak ki. Távolabb, keleten azonban nem ért el hasonló eredményeket. A buddhizmus pedig Nyugaton nem tudta megismételni Ázsiában aratott sikereit. A hetedik században az iszlám is befolyásra tett szert és felszámolta a felekezetek egy részét, a buddhizmus azonban ekkorra már mély gyökeret vert Ázsia-szerte, és ellenállóbbnak bizonyult. Még ma is virágzik Japánban, Dél-Koreában, Srí-Lankán és Thaiföldön, de kétségtelen, hogy az összes ázsiai népre és kultúrára erős befolyással volt és óriási mértékben elősegítette kulturális azonosságuk kialakulását. Az UNESCO expedíciója - „A buddhizmus útja” - miközben nyomon követi a buddhizmus terjedését a szárazföldön, tanulmányozza majd a térség egymástól nagyon különböző vallási és kultúrái közötti kapcsolatokat is. Az idén szeptemberben a nepáli Lumbiniben kezdődő expedíciót több szakaszban bonyolítják le. A jövő évben a résztvevők bejárják Buddha indiai útját, felkeresik mindazokat a helyeket, ahol életének fontosabb eseményei lezajlottak, a megvilágosodástól haláláig. A z expedíció a tervek szerint később a pakisztáni Taxi- Iából Kína nyugati részébe veszi útját a Taklamakán sivatag déli peremén, ellátogat Dunhu- angba, Lancsouba és Hszianba, végül pedig Lojangba. Szemrevételezi a Világörökség listáján szereplő helyek állapotát is és leltárt készít a buddhista műtárgyak gyűjteményeinek otthont adó legfontosabb múzeumokról, továbbá azokról az intézményekről és kutatóközpontokról, amelyek bekapcsolódhatnak az UNESCO „Selyem- utak” programjába. Pótvizsgára előkészítő tábor A Somogy megyei Cigányszövetség szervezésében az idén második alkalommal táborban készítenek fel 40 általános iskolás cigánygyereket a pótvizsgára a Somogy megyei Babócsa kastélyiskolájában. A keddi megnyitó után szerdán délelőtt már meg is kezdik a tanulást. Délutánonként játék, kirándulás és strandolás szerepel a programban, amely a helyi önkormányzat támogatásának köszönhetően ingyenes a tábor lakóinak. A gyerekek felkészítését a ba- bócsai iskola tanárai vállalták, de a szervezők segítséget kaptak a Somogy megyei Gyermek- és Ifjúság- védelmi Intézettől is. A szülőknek nem kell fizetniük a felkészítő táborozásért, mivel ennek költségeit a megyei cigányszövetség magára vállalta. i)
