Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-19 / 226. szám
1995. augusztus 19., szombat Riport Dunántúli Napló 15 : ■ ::: IF ■ Az élő Pécs Lassan ezer esztendeje lesz már, hogy Szent István királyunk megalapította a pécsi püspökséget - bizonyságként annak, hogy e helyt már akkor, állami létünk kezdetén is virágzó élet volt. (S hogy milyen, arra tanúként hívhatjuk az első pécsi székesegyház akkori európai színvonalú csodás alkotásait.) Az „is” nagyon fontos: mert már háromnegyed évezreddel előtte - a nyomai lépten-nyomon kerülnek elő napjainkban Belváros-szerte - pompás római város létezett itt Sopianae néven. A rómaiak is nyilván azért építették éppen itt, birodalmuk határa közelében a várost, mert valakik már éltek, alkottak e különös hegylábi tájon. Ezért illik rá a jelző: kétezer éves város. A mi mai Pécsünkre próbál rávillantani a közelmúltban megjelent, a címében is a Város nevét viselő képeskönyv, melynek háromszáznál több felvételét (és még hány ezer maradt a válogatás után a filmszalagokon?) a Mecseki Fotóklub három fiatal művésze - Kalmár la- jos, Lábady István és Pesti András - készítette. (E képek közül láthat válogatást az Olvasó jelen soraink körül.) A fényképezés is igen szubjektív művészet, az a válogatás is. Ők hárman ezt látták a Városból, mást láttak és másként, mint az elődök, és a pécsi polgárok legtöbbje ezernyi más helyet ajánlhatna még (vajon milyen csodálatos Pécs-albumot - albumokat - lehetne összeállítani a városban fiókok, szekrények mélyén szunnyadó amatőr-fényképek millióiból?). És éppen ez a csodálatos ebben a mi Városunkban: megunhatatlanul kínálja milliónyi „ismeretlen” arcát. Minden róla készült képeskönyv az „ismeretlen” Pécsek egyikét hozza szemlélője elé. Ezt tette ez a „Pécs” is nagy városszeretettel és hozzáértéssel. i ) A
