Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-19 / 226. szám

1995. augusztus 19., szombat A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Ünnepségek 20-án (Folytatás az 1. oldalról). népi beszédet is. Kővágósző­lősön 9.30-kor térzenével in­dul a program. Átadják „Az év lakóháza” plakettjeit és ok­leveleit. 11 órától szentmisét tartanak a templomban, majd megszentelik az új kenyeret. 17 órakor a Fekete Kalap ci­gányegyüttes ad koncertet a kultúrházban. Utánuk gyer- mekbalettosok, a Tátika együttes showja, majd Unger Pálma és N. Szabó Sándor mű­sora következik. Geresdlakon az MDF Me­gyei Választmányának szer­vezésében ünnepük Szent Ist­ván napját. Fél 11 órától szentmisére majd az új kenyér megszentelésére kerül sor. Az ünnepi műsor keretében a he­lyi néptáncegyüttes és a Ki Mit Tud? győztes Kiss Berna­dett népdalénekes lép fel. Be­szédet mond: dr. Boross Péter, az MDF alelnöke. Sellyén a Református Templomban ze­nés áhítat keretében orgonaes­tet rendeznek este 6 órától. A műsoron Bach, Böhm, Szend- rei művek szerepelnek. Boly­ban az Ifjúsági Zenekar kon­certezik a szabadtéri színpad­nál 15.30-tól. Utánuk a Hár- ságyi, a Hosszúhetényi, a Mugurelu Tánccsoport követ­kezik, majd a Boly Tánc- együttes mutatkozik be. 18 órától Nagy Bandó András szó­rakoztatja a közönséget. Este 9-től Joy-bál. Lánycsókon 10 órától munkakutya bemutató, hor­gász vetélkedő, halászléfőző verseny lesz. 13 órától többek között a Mohácsi Tűzoltóság, a Bm-i Rendőrfőkapitányság kommandósai, a Pécsi HŐR Igazgatóság kutyái, a Mohá­csi TE karatézói mutatkoznak be. Az új kenyeret 19.30-kor áldják meg. Ünnepi beszédet Puch László országgyűlési képviselő mond. Utána utca­bál kezdődik a Póló együttes­sel. V. G. Falunap Bostán Falunapot rendez augusztus 20- án Bosta. A programok délelőtt 9 órakor kezdődnek sport- és játékvetélkedőkkel, majd a falu nős és nőtlen csapatának foci­meccsére kerül sor. 10 órakor a Márkus Színház Vitéz László című előadását tekinthetik meg a kicsik. Utána báb- és sár­kánykészítésre, nemezelésre, gyöngyfűzésre is lehetőség nyí­lik. 14 órától a Márkus Színház A helység kalapácsa című Pe­tőfi vígeposzt mutatja be, ezút­tal az idősebbeknek. Jó idő ese­tén 16 órakor Zagorácz István esperes misét celebrál a harang­lábnál. A falunap discoval és utcabállal zárul. Kovács Tibor nevelő otthona Fehér Imre, az áj igazgató és a nyugdíjba menő Kovács Tibor (jobbra) a gyerekek között LÖFFLER GÁBOR FELVÉTELE Kovács Tibor életéről írni nem egyszerű feladat. Több évtizedes nevelői, oktatói hi­vatása állami gondozott gyermekekhez kötötte. Óha­tatlanul követelőzik a jelző Kovács Tibor életének isme­retében - NAGYSZERŰ ember. Hemingway nem tűrt maga mellett újságírót, írót, aki egyszer is leírta ezt a szót, hogy: NAGYSZERŰ. Most, amikor az infarktus után nyugdíjba megy, és a Bara­nya Megyei Közgyűlés ki­tüntető elismerését kapta, amikor tudom, hogy évtize­dek után elhagyja a bakócai kastélyt, az állami gondozot­tak otthonát, a gyerekeket, gondolkodnom kell, hogy ta­lán mégis használjam a jel­zőt. Gyermekvédő intézetben nevelkedett.- Persze, hogy adtam egy- egy pofont, jogos volt, vagy sem?-Biztosan tudom, hogy ne­veld szándékú volt.- A gyerek elfelejti - mondja Kovács Tibor -, csak ne alázd meg, ne sértsd. Akkor elveszett vagy, nem lehetsz al­kalmas erre a pályára. A gye­rek soha nem bocsájtja meg, ha bántják. De ezek nem kizá­rólag kézzel történő hántások. Vannak emlékeim, amit nem tudtam felejteni. De vannak olyanok is - most karácsony­kor is eljött egy régi gyere­künk, már unokája, van - de ide talál, ha gondjai vannak. Talán sokat jelent, hogy van támasza, van kiinduló pontja, ahová visszajárhat. Csalódnak anyjukban, apjukban. Félő, hogy a társadalomban is. A pénzhiányt nagyon divat most emlegeti - a gyerekek vé­delme, nevelése, oktatása azonban nem lehet egyetlen társadalomban sem háttérbe szorítva. Ha nem tudunk, ha én nem tudok jövőt érzékeltetni a gyerekeknek, akkor fel kell adni. Kovács Tibor nem adta fel. De egészségi állapota, kora nem tudja már a gyerekek kö­zött tartani. Fehér Imre, a bakócai Gyermekotthon új igazgatója most is főnőknek szólítja Ko­vács Tibort. Azt mondja, tu­lajdonképpen gyötrődése elle­nére is optimista a főnők.-Jó 25 éve, amikor az ál­lami gondozott gyerekeket 6 éves korban hozták ide, 8 éves korukig olyan szintre tudtuk hozni őket, hogy teljes értékű emberekké váltak. Remélhet­tük, hogy amikor az otthont elhagyják, kapcsolatot tartva különböző üzemekkel min­denkit munkába tudunk he­lyezni. Ezek a 40 évesek járnak most vissza a főnőkhöz.- A mostani helyzet az, hogy bekerül egy 13 éves gye­rek és az 5. osztályban kezdi tanulmányait. 16 évesen, már a tankötelezettségi koron túl, még mindig csak az általános iskola 6. osztályába kell, hogy járjon. A nevelőotthonoktól - ez nem csak Bakócára vonat­kozik -, illúzió elvárni, hogy két év alatt rehabilitáljunk em­bereket. Ezért van az, hogy Bakócán vagy Bükkösdön, ahol ott maradnak a gyerekek, sokszor önállótlanok, psziché­sen sérültek. A 116 gyerekből Bakócán nagyon sokan 19-20 évesek. Az Otthon gondoskodik a mindennapi kenyérről. Kovács Tiborék azonban továbbra is munkát is szeretnének adni. Az élet lehetőségét.- Szörnyű nekem látni itt nap mint nap, hogy egy gyerek csak van, és várja azt, hogy menjen ebédelni, reggelizni és így tovább. A társadalomnak meg kell adnia a feltételt a gyerekek jövőjének megterem­téséhez. Itt mi nem sokat tu­dunk tenni, de annyit igen, hogy munkaalkalmat kísérlünk meg biztosítani. Teljesen ké­szen állunk arra, hogy a kas­télypincében gombatenyészet legyen, hogy kertjeinkben, fó­liás sátrainkban zöldségeket termesszünk, - pénz és anyag kellene hozzá. Költségveté­sünkből csak a minimálisát tudjuk előteremteni, az ott­hont, élelmet, nevelést - medi­tál Kovács Tibor. Fehér Imre, aki a gondokat és a nagyon szép feladatot át­veszi hozzáteszi:- Vannak kis kibúvó pon­tok. Persze, nem nagy sikerek. A Munkaügyi Központtal való kapcsolatunk normális. Sajnos a gyerekeinknek csak kis há­nyada tudja mindenféle tanfo­lyamokkal, szakmatanulással kitölteni a semmittevés idő­szakát, vagy új szakmát ta­nulni, hogy több eséllyel in­dulhasson. Vannak szakmun­kás-gyerekeink, akik azért egy-egy pályán megpróbálnak kilépni az életbe. Sajnos keve­sen vannak. A gyerekek (?) - több mint félszáz 20 éven felüli gondo­zott él Bakócán - nyugodt, gyönyörű környezetben töltik napjaikat az Otthonban. Kovács Tibor, aki életét megosztotta szűkebb és a nagy család között, tovább tervezi életét. A társalgóban körülveszik a gyerekek, alig tudom a Főnőköt nélkülük elképzelni, ragaszko­dónak tűnnek, de a fotóriporter munkája közben megjegyzése­ket hall, amikor a 12-13 éves lá­nyokról készít fotókat: mi az, a 6-os útra készülsz. Tehát Kovács Tibor terveiről:- A lányommal közösen Üszögpusztán építettünk házat. Elhagyom Bakócát. Ő is a gyermekvédelemnél dolgozik, két unokám van, és hát az emlé­keim ... És persze csaknem biztos, hogy emlékeik Üszögpusztára is elvezetik volt tanítványait, ne­veltjeit, amikor szükségük lesz Kovács Tiborra. Bakócán, ebben a kis faluban a pedagógus számára a hivatás jelentette az egyik legfontosabb életörömet.- A pedagógust, aki jól akaija csinálni itt a munkáját, és itt is marad, két dolog motiválja: a szakmai kihívás, a lehetőség és az emberi kötődés. Én itt marad­tam évtizedekig. Az állami gondozott gyere­keket a szemük elárulja . . .- Ami a gyereknek hiány­zik, a legfontosabb, a szülő - a szermén fejeződik ki. Akinek a szeme nevet, az boldog gyer­mek lehet. Amikor csalódnia kell anyában, apában, már nem nevet többé a szeme. Nekem volt egy mondatom, amikor megpofoztam őket, akkor is azt mondtam: ÉRTED. Talán ez ennek a hivatásnak igazi ér­téke. Lombosi Jenő Kitüntetések Augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársaság elnöke Magyar Köztársasági Bronz Érdemkeresztet adományozott a Baranya Megyei Közigazga­tási Hivatal dolgozói közül Fuchsné dr. Krisztián Piroska főtanácsosnak, Borsyné dr. Kovács Zsuzsanna, Hor- váthnmé dr. Horváth Zsu­zsanna, dr. Szűcs Valéria, Schneicherné dr. Simon Ilona tanácsosoknak és Fleischmann Emőné főelőadónak. A megyeházán sok éves ki­emelkedő munkájuk elismeré­seképpen az elnök kitüntető dí­ját vehették át: dr. Kőhegyi Im- réné, a Pannonmedicina igazga­tója, dr. Böhrer Győző, a har­kányi gyógyfürdőkórház osz­tályvezető főorvosa, Kovács Tibor, a bakócai gyermekott­hon igazgatója, Varga Józsefné, a szederkényi idősek otthona főszakácsnője, dr. Tóth Árpád, a megyei kórház geofizikus mérnöke, dr. Horváth Imre, a megyei gyermekkórház gazda­sági igazgatója, Éreth Hen- rikné, a megyei közgyűlés álta­lános iskola és diákotthon (Komló) tanítónője, Bakó La- josné, a megyei könyvtár könyvkötő műhelyvezetője, Dallos Sándor, a megyei múze­umigazgatóság gazdasági veze­tője, Straub Jánosné, a Művé­szetek Háza gazdasági elő­adója, Ambruszt János, a heles- fai otthon műszaki vezetője, Nagy Tibor, a megyei közgyű­lés általános iskola (Siklós- Gyüd) gyógypedagógusa, dr. Konyhás Margit, az önkor­mányzati, jogi és intézményfe­lügyeleti osztály főtanácsosa, Horváth Csilla, a pénzügyi-el­lenőrzési és területi osztály tit­kára valamint Gácsi László,, a gazdasági ellátó szervezet főe­lőadója. Ugyancsak ez alkalomból kaptak kitüntetést sportveze­tők is. Dr. Buzánszky Béla, a megyei kézilabda szövetség elnöke a Magyar Sportért ki­tüntetést, Gerecs István, a megyei sakkszövetség el­nöke, Speidl Ferenc, a szajki sportkör elnöke, és Szabó János, a megyei tekézők szö­vetsége elnöke pedig az Es­terházy Miksa Emlékérmet vette át. Tánctehetségek kerestetnek Külföldi előadásaihoz és a hosz- szú ideje sikeres társulat felfrissí­téséhez keres új szereplőket a pé­csi Art Kísérleti Stúdió-Tánc­színház. Formás, jó mozgású, kreatív fiatalok jelentkezését vár­ják, akik számára bemutatkozási lehetőséget adnak augusztus 21- én, 22-én és 23-án, este 6 és 8 kö­zött a Pécs-Málom, Felső utca 42. szám alatt. Az érdeklődők hozza­nak magukkal próbaruhát is. Magánerdő-tulajdonosok találkozója 130-150 ezer birtokos az országban Hivatalosan csak egészen kismértékben mondhatják tu­lajdonosnak magukat, akik kárpótlási jegyükkel erdőt vá­sároltak, aggasztóan késnek ugyanis a magánerdők tény­leges tulajdonba adását je­lentő átírások. Ez az alapvető gond is hangsúlyosan megfo­galmazódott a szakmai esz­mecserék sokaságának sorá­ban pénteken, a helvéciai er­dőben, az erdőgazdák augusz- tuálisán. Az esemény szervezője, a Magánerdő-tulajdonosok Or­szágos Egyesületének elnöke, Szalóky Tibor az MTI-nek a ta­lálkozó kapcsán adott tájékoza- tójában elmondta: becsléseik szerint 130-150 ezer magán- erdő-tulajdonos lehet az or­szágban. A tulajdonosi változá­sok bejegyzésének elhúzódása az erdőgazdák többségének kö­zös, égető gondja. Hiszen nem kérhetnek pél­dául támogatást új telepíté­sekre, de biztosítást sem köt­hetnek. így az esetleges tűzvé­szek után - ami gyakran meg­történt az erdők tulajdonos vál­tása óta is - semmiféle kártérí­tésre nem számíthatnak. Ám nemcsak a tulajdonosi jogok gyakorlása, hanem a kö­telezettségek szempontjából is káros a késedelem. Felvetődik ugyanis - mondta Szalóky Tibor -, hogy kötelez­hető-e bármire is az az erdő­gazda, aki hivatalosan még nem tulajdonos. Elvárható-e tőle, hogy áldozzon a faállományt pusztító betegségek leküzdé­sére? A magánerdő-tulajdonosok kecskeméti székhelyű országos egyesülete ezeket a kérdéseket 16 pontba foglalva már hónapokkal ezelőtt elküldte számos érdekelt­nek, így Lakos László földműve­lésügyi miniszternek is, de a fel­vetésekre egyelőre még váiják a válaszokat. Az egyesület egyébként a tava­lyi nagy siker után immár máso­dízben rendezte meg a magán­erdő-tulajdonosok hétvégi pik­nikjét. A háromnapos összejöve­telre családtagjaikkal érkezett er­dőgazdák a kötetlen és vidám ki- kapcsolódás mellett megbeszél­hetik szakmai problémáikat, az erdőrészeikkel kapcsolatos jelen­legi, jövőbeli terveiket, elképze­léseiket. \ 4 4 t 4

Next

/
Thumbnails
Contents