Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-18 / 225. szám
1995. augusztus 18., péntek Háttér Dünántúli Napló 11 Lesz-e Bokrosnak ellensúlya? Rövid szabadság után forró viták Három heti szabadság után ismét összeült a kormány, és megpróbált szembenézni mindazzal, amire haladékot adott önmagának július végén. Ebből következően a pihenő feltehetőleg csak a kormányfőt és minisztereit illette meg, a szak- apparátusnak ez a három hét állt rendelkezésére a döntési alternatívák kidolgozására. Különböző elképzelések Mindenekelőtt az államháztartási reformról és ennek koncepciójához igazítva a jövő évi költségvetésről, az adórendszerben és társadalombiztosításban végrehajtandó változásokról kellene dönteni. A feltételes módot indokolja, hogy a jelek szerint továbbra is eltér a Pénzügyminisztérium, illetve az érintett szaktárcák, szakmák és befolyásos érdekképviseleti szervezetek véleménye. Sőt egy hete a Szocialista Párt parlamenti frakciójának elnöksége lényegében visszadobta, kidolgozatlannak minősítette az elé tárt elképzeléseket. A három hét alatt legalább három különböző elképzelésről értesülhettünk: a személyi jövedelemadó-rendszer átalakításáról, az adómentes sáv eltörléséről, az adózási sávhatárok és százalékok módosításáról, és a gazdagabbak komolyabb terheléséről. Ez egyelőre csak szakmai vitának tűnik. Éles politikai vita bontakozott ki viszont arról, hogy hogyan osszák el az SZJA jövedelmeket a költségvetés és a helyi önkormányzatok között. Július végén elhalasztották a döntést a pénzügyminiszternek arról a javaslatáról, hogy a jelenlegi 35% helyett csak 15- 20% maradjon a települési önkormányzatoknál. Az önkormányzati vezetők - élükön a szabaddemokrata budapesti főpolgármesterrel - élénken tiltakoznak. Egyrészt működésképtelenséggel riogatnak, másrészt az önkormányzatok önállóságának és anyagi függetlenségének a kormányprogramban is megerősített szent elvére hivatkoznak. Csütörtökön a szabaddemokrata belügyminiszter ezt az álláspontot tükröző alternatív koncepciót terjesztett a kormány elé. Ugyanakkor az MSZP-től láthatóan nem idegen az az érvelés, hogy a jövedelmek központi újraelosztása révén érvényesítsék kormányzati prioritásokat és segítsék például a szegényebb településeket. Szinte naponta születnek új ötletek a nyugdíjrendszer átalakításáról, amelyekben csak az a közös, hogy a korhatár felemelésével, és a kötelező járulék utáni ellátások csökkentésével tehermentesítenek az államháztartást. Naponta új ötletek Ennél sokkal jobban kidolgozott elképzelések vannak a családi pótlék és más gyermeknevelési támogatások rendszerének átalakítására. Már várható Bokros Lajos válasza az Alkotmánybíróság azon döntéseire, amellyel megakadályozta a táppénznek a munkáltatóra és betegekre terhelését . Az egészségügy finanszírozásával kapcsolatban a nyilvánosság előtt - érvek helyett gyakran az érzelmekre hatva - folyik a vita kórházak bezárásáról. Az oktatási rendszer ugyancsak elkerülhetetlennek mondott reformjával kapcsolatban az érintettek egyelőre csak fenyegető híreket - rémhíreket? - hallhattak az iskolabezárásokról, a pedagógusok terhének növeléséről. Válaszul a pedagógusok is fenyegetőzni kezdtek, szeptemberre demonstrációkat helyeztek kilátásba és az Alkotmánybíróságot emlegetik. A felsőoktatás „reformja” ott tart, hogy több egyetemen már kézbesítik az első néhány száz elbocsátó levelet, és kötelező a szeptembertől fizetendő tandíj is. Súlyos helyzetben vannak a múzeumok, a könyvtárak. A mindezek miatt oly sokat támadott Fodor Gábor művelődési miniszter viszont harcra készül, legalábbis ezt mutatja, hogy a „kormányszünetet” a kultúra finanszírozásáról szóló 12 pontjának népszerűsítésére, kormánypárti képviselők megnyerésére fordította. Kérdés persze, hogy Fodor átvészeli-e a miniszter- elnök által tervezett kormány- átalakítást. Csúcsminiszter Úgy tűnt, Horn Gyula tudatosan megvárta a szabadságot azzal, hogy bedobja a kormány kibővítésére vonatkozó elképzeléseit, kiküszöbölve annak lehetőségét, hogy a koalíciós partnerrel azonnal vitába bonyolódjon. A szocialista párt vezetői viszont azt mondják: csak sajnálatos in- diszkréció folytán szivárogtak ki a hírek az elnökség üléséről, az viszont már magától értetődő, hogy Hóm először saját pártjának vezetőivel osztotta meg elképzeléseit. Miközben a szabaddemokraták továbbra is az üdülési szezonra hivatkoztak, a kormányfő megszerezte az MSZP-vezetés támogatását. így ma már szinte mindenki kész tényként kezeli, hogy a kormánynak lesz egy tagja - miniszterelnök-helyettesi vagy tárca nélküli miniszteri rangban -, aki nagyjából az egykori tervhivatal elnökének jogkörével rendelkezve próbálhatja majd ellensúlyozni Bokros Lajost. Az azonban valószínűleg csak a miniszterelnök alkupozícióját erősítő fenyegetés, hogy ez a valaki esetleg Nagy Sándor lenne. A gazdasági csúcsminiszter pozíciójáról folyó viták mellett kisebb érdeklődést keltett, hogy Kis Elemér miniszterelnökségi államtitkár munkakörét kibővítenék, általános kormányzati koordinációs feladattal ruháznák fel, illetve, hogy médiaügyi államtitkárként ismét bekerülne a kormányba Jánosi György. Teljes átalakítás? A tervek azonban az MSZP pozíciójának a növelését jelentenék, amiért valami kompenzáció járna az SZDSZ-nek. Ami viszont adott esetben indokolhatná a kormány teljes átszervezését és néhány kétséges pozíciójú miniszter, így Baja Ferenc, Fodor Gábor, Vastagh Pál fájdalom- mentes eltávolítását. Persze, éppen a koalíciós ellentétek miatt az se lenne meglepő, ha minden maradna a régiben. Egy kormánynak két dolgot szoktak a szemére vetni. Azt, amit tesz, és azt, amit elmulaszt megtenni. Az elmúlt hónapokban szinte példátlan népszerűségzuhanást elszenvedő Horn-kormány most nem halogathat tovább. Kérdés, hogy az elmúlt napok új ötletei - a tárgyalási javaslat az ellenzéki pártok vezetőinek és a havonta egyórás, élőben közvetített miniszterelnöki sajtóértekezlet terve - csak a kormány PR- munkájának javulását vagy valódi politikai offenzíva kezdetét jelentik. Hajdú András \^,i,\ s vma.vu.skum. x 11 paw o.wcxm R£aitucnuii^M\>si>g Az eljegyzés I. István és Gizella esküvőjének 100. évfordulójára emlékezik az ország A királyi menyegző Gizella, Szent István király felesége, IV. Henrik bajor herceg és Gizella burgundi hercegasz- szony leánya 973 után született. 95-ben házasságra lépett Géza magyar vezér fiával, Istvánnal. Vele együtt jöttek nemes urak, polgárok és udvarhölgyek. Valószínűleg az ő munkájuk az a liturgikus, később koronázási célra is szolgáló palást, mely megvan mind a mai napig. Fiát, Imrét is igen vallásosan nevelte. Imre 1031-ben meghalt, ő maga pedig férje halála után Péter király felügyelete alá került Veszprémbe, ahol a királyné koronázópüspöke a legújabb időkig székelt. 1054-ben a passaui bencés apácák monostorába lépett, melynek apátnője lett. Száz éves elmúlt, amikor szentség hírében el- húnyt. Családjának több szentéletű tagja volt, Bruno testvére Augsburg püspöke lett, Brigitta nővére pedig regensburgi apátnő. Gizella eredetileg maga is apácának készült, de szent hivatásnak tekintette, hogy István feleségeként a magyarok megtérítésében részt vegyen. Gizella és István házassága 995-ban köttetett. Felkerestem az esküvő helyét. Münchentől északra, szép dombos, a Dunántúlhoz hasonló tájon - ahol az ősi vegetáció gyertyánostölgyes erdő lehetett - terül el a B 13 jelzésű főút közelében Pfaffenhofen. Ettől délnyugatra 8 km-t kell megtenni keskeny, de jó úton egy kis faluig, Scheyemig, mely még a térképen sem látható. Itt volt Szent István és Gizella esküvője a várkápolnában, a jelenlegi bencés apátság helyén. Amikor kísérőmmel megérkeztünk, a portás bencés atya rögtön tudta jöttünk célját, és elmondta, hogy Mindszenty József magyar bíboros prímás is járt már e helyen. Scheyern ura, II. Ottó gróf egy erdőrészben remetéket telepített le. Itt keletkezett a bencés monostor. Ez később áttelepült Dachau mellé. 1119-ben V. Ottó nevét Wittelsbachra változtatta, és elhagyta scheyemi ősi fészkét, amelyet 1119-ben monostorrá alakítottak. 1144-ben felépült és felszentelésre került mellette a plébániatemplom is, mely a Pannóniában született Szent Márton tiszteletére szolgált. A román stílusú bazilikát (1215) követték a XV. században a gótikus, majd a - ma is látható - barokk építkezések, amelyek sok középkori maradvánnyal ékesítve alkotják a mai összképet. Az esküvő színhelye a várkápolna volt, melyből 800 év alatt a ma is meglévő apátság létrejött. Schayern nevezetessége a wittelsbachi temetőkápolnában lévő, fejedelmeket ábrázoló festménysorozat. Minket különösen két festmény érdekel, amelyek a Schayern és Magyarország közötti kapcsolatra utalnak. Az egyik a jegyeseket ábrázolja, de tévesen, mert Gizella testvérét, II. Hen-j riket, mint császárt jeleníti meg, holott az eljegyzéskor^ még csak Bajorország régense volt. A tízéves menyasszony viszont - akkoriban nem volt ritkaság - felnőttként ábrázolja. A második képen az esküvőre induló menet. A jegyespár kíséretében Adalbert^ prágai érsek. Dr. Horváth Adolf Olivér h PH\X\ (jtStlA a]$q XHliXAltrafrtoll^TLSSvtTAXvsIlb HTMEhÄJpKi F\CITíí Az esküvői menet „A lakosság bankja Privatizációs nagypolitika Újságcikkek adták tudtunkra, hogy immár kétszeresen is a lakosság bankja lett az OTP. Egyrészt azért, mert a régi „állami” lakossági bankból eredvén övé a legnagyobb fiókhálózat és a legszélesebb ügyfélkör (ez utóbbiak közé néhány éve felsorakozott sokezemyi kisvállalkozó is). De most már azért is viselheti joggal ezt a címet, mert elkelt a privatizációs részvénycsomag. 8852 millió részvényt vásároltak meg, ebből 1,4 millió - féláron -a bank dolgozói és vezetői (ők 15 hónapig viszont nem kereskedhetnek a papírokkal). A piacra dobott részvények 65 százaléka külföldi tulajdonba került. Önmagában persze ez a „privatizálás” nem jelent gyökeres változásokat. Nyilvánvaló, ha tömeges részvényakcióval privatizálnak egy céget, akkor kevesebb a változás, mint ha valódi szakmai befektető szerezne benne tulajdonjogot. Az OTP mindent megtett a sikeres privatizálás érdekében. A Kelet-Európábán lévő, nagyon sok fiókkal rendelkező pénzintézetek rákfenéje a technológiai elmaradottságuk. Általában silány a számítógépes háttér, nincsen egységes informatikai rendszer - s ezért a legegyszerűbb bankműveletek is lassúak és drágák. Egy sima átutalás (bankon belül, az egyes fiókok között) is napokig tart. A vásárlónak tehát, hogy legalábbis „szintre hozza” a pénzintézet technikai hátterét, azonnal milliárdokat kell áldoznia - s ez természetesen megjelenik a vételárban is. Nos, az OTP idejekorán felkészült erre. Megbízta a technológiai háttér kiépítésével a világ egyik legismertebb, bankokra (is) specializálódott rendszertechnológiai céget, az Unisyst. Az első eredmények már láthatók: Budapest XVII. és VII. kerületében már működik az informatikai rendszer, a bankműveletek sebessége láthatóan felgyorsult. Az OTP idővel pontosan olyan szolgáltatásokat tud kínálni, mint bármelyik nyugati társa. Úgy tűnik azonban, hogy a számítógépekkel s a szoftverekkel könnyebb bánni, mint a privatizációs nagypolitikával. Az OTP emlékezetes első „ma- gánosítási köre” Soros György nevéhez kapcsolódik. Ő szívesen megvett volna egy jelentős részvénycsomagot, mégpedig körülbelül 140 százalékos áron. Akkor a politikusok egy része felhördült, a „haza bankja” kiárusításával vádolván az ügyletet. A házasság nem is köttetett meg. Helyette jött létre ez a mostani, kisbefektetői privatizáció - igaz, az ár is jelentősen lecsökkent: 120%-ra. Természetesen a mostani csomag nagyobbik részét is a külföldi befektetők vették meg, csak éppen szigorúan korlátozták az egy befektető által megvásárolható részvények mennyiségét, így végül 5,6 millió részvény került külföldi tulajdonba, darabonként 9,5 USA dolláros áron. Az OTP másik emlékezetes „afféija” a Bokros-Csányi pengeváltás volt. A pénzügyminiszter meghirdette, hogy a bankok élén nem akar egy személyben elnököt-vezérigazgatót látni, a két tisztséget két személynek kell midnenütt ellátni. (Rosssz nyelvek szerint a miniszter azért ragaszkodott a funkciók szétválasztásához, mert tartott az OTP- Postabank-stb. főnökök nagy pénzügyi befolyásától.) Ä szakma persze igen szokatlannak tartotta, hogy röviddel a privatizáció előtt ilyen súlyú változást hajtsanak végre a nagybank élén, foggal-körömmel ragaszkodott a maga igazához, s ebben végülis csak egy tragikomikus véletlen akadályozta meg. Ne- veztesen: a Pénzügyminisztérium elfelejtette határidőre ki- nyomattatni a saját részvényeit, márpedig egy valódi részvény- társaságban le kell adni a részvényeket szavazás előtt. Kinyomott, valódi részvények hiányában végülis a PM nem szavazhatott. Csányi Sándor így maradt az OTP elnök-vezérigazgatója. Jóllehet a pénzügyi szakembereket nem rázta meg túlságosan a PM kínos felsülése, arra elég volt, hogy - röviddel a részvénykibocsátás előtt - a figyelmet az OTP-re, az általános szimpátiát pedig Csányi elnökvezérigazgató javára fordítsa. Sokak szerint ez az apróság döntő súllyal esett latba a részvényakció sikerében. S hogyan tovább? Annyi bizonyos, hogy nagy változások nem lesznek. Pletykák természetesen mindig vannak és vol- tak.Sok szó esik mostanában arról, hogy az OTP felvásárolja a gyengélkedő Dunabankot és egyesíti a két bank kártyás üzletágait. Ezen kívül azonban nem valószínű, hogy komolyabb stratégia-változás történne az OTP házatáján. Sós Péter János
