Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-17 / 224. szám

1995. augusztus 17., csütörtök Politikai Vitafórum Dhnántúli Napló 11 Az MDF ellenzéki programjáról (1.) Szövetség Magyarországért Egy asztalnál a konföderációk? A munkavállalók érdekében A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt országos veze­tősége az országos szakszer­vezeti konföderációk vezetőit augusztus 28-án fórumra hívta a Dohány utcai párt­székházba. A szociáldemok­raták úgy gondolják, feltétlen szükséges a szakszervezeti konföderációk véleményének egymáshoz való közelítése olyan problémakörökben, me­lyek minden munkavállalónál - polgárnál - felvetődnek. Ilyenek: szociál humánpo­litika a munkahelyeken és a munkahelyeken kívül, gazda­ság - privatizáció, foglalkoz­tatás, munkahelyteremtés. A meghívást az alábbi szerveze­tek már elfogadták: Autonó­mok, ÉSZT, LIGA, SZÉF, Munkástanácsok Országos Szövetsége, KESZOSZ - az MSZOSZ visszajelzése vár­ható. A találkozótól - a vár­ható megszorító intézkedé­sekkel szemben - minden­képpen a munkavállalók, a munkanélküliek, a polgárok érdekében történő vélemény- nyilvánítást várunk. Horváth László MSZDP Baranya m. elnök Még mindig kisüzem vagy nagyüzem? Mindkét birtoktípusnak szerepe van Politikusok messziről (I.) Fordított színházi kukkerrel ORBÁN VIKTOR Valakiket annak idején ki­felejtett az ominózus kopor­sóból. Azóta is mindig min­denből kifelejt valami lénye­geset, pártja mostani politi­kájából például a hajdan so­kat emlegetett liberalizmust. Pedig különben jó fej. FODOR GÁBOR Lehetett volna miniszter- elnök is, ha Orbán nem ... Mióta valaha is felbukkant a politikai életben, mindenki­hez volt legalább egy ked­ves, udvarias mosolya. Saj­nos a mostani oktatásügy és kulturális élet sem várhat tőle többet. PETŐ IVÁN Az egyik legjobb magyar politikus. Hosszú klauzú- rára képes, hogy aztán min­dig a kellő pillanatban szó­lalva meg, olyan dolgokról beszéljen, amelyek valóban a lényeget érintik. Bár lenne belőle néhány tucat. POZSGAI IMRE A lakitelki interjú után az ország legnépszerűbb em­bere volt. Amikor abban az újratemetéses, pálfordulásos évben franciaországi tv-sze- repléséről hazajött, azonnal meg kellett volna alapítania a szocialista pártot. Elmu­lasztotta a történelmi lehe­tőséget. Azóta mindent el­mulaszt, vagy rosszkor csi­nál, rossz helyeken és nem igazán jó társaságokban mu­tatkozik. Valaki politikai ha­jótöröttnek nevezte. Talán még szegény Csengey Dé­nes. Aligha tévedett. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS Kár, hogy kiment a poli­tikából, bár ugyanakkor bent is maradt. Hajdan gyű­lölt figurából viszonylag szimpatikus személyiséggé nőtte ki magát a magyar po­litikai közvéleményben. Nagy kérdés: elérhető-e egyáltalán ennél több ma Magyarországon? SZŰRÖS MÁTYÁS Annak idején a Parlament erkélyéről - mint akkori ide­iglenes elnök - kikiáltotta a köztársaságot. Lejött az er­kélyről, és mintha még min­dig ott tétovázna valahol a lépcsőház alján. „Mi is volt ez? Hova is indultam? Hova is kellene most mennem? Mit is kellene tennem?” Mintha azóta sem találná a legalsó lépcsőt. SZEKERES IMRE A jelenlegi legnagyobb kormánypárt karakteriszti­kus személyisége. A sem­miből jött elő, és mégis mindenütt ott van, ahol tör­ténik valami. Ezoterikusok szerint pozitív kisugárzása van. BOKROS LAJOS Ő valóban bokros. Sehol a környékén egy komolyabb fa, erdőnek nyoma sincs kö­zel se távol. Csak bokor, bokor, bozót. Mikor fogunk valamelyiknek is az árnyé­kában üldögélni? (Folytatása következik) Bebesi Károly A Magyar Demokrata Fórum olyan körülmények között fo­galmazza meg ellenzéki cse­lekvési programját, amikor- a hatalomra jutott baloldali erők egy esztendeje tartó kor­mányzása aláássa a rendszer- változás első négy évének eredményeit;- a kormányzó pártok belső és egymás közötti hatalmi harca kapkodó, késlekedő, szakszerűtlen és felelőtlen in­tézkedésben nyilvánul meg, melyek következtében:-romlik az ország nemzet­közi megítélése,- egyre kevesebb külföldi tőke érkezik a gazdaságba,-nő az infláció, a munka- nélküliség, az államadósság, és megakadt a gazdasági növeke­dés,- hiányoznak a környeze­tünk állapotát hatékonyan védő intézkedések,- összeomlanak a szociális biztonság alapintézményei,- veszélybe kerül a társa­dalmi béke, és- egyre több állampolgár vonja meg bizalmát, nem cáak a kormánytól, hanem a parla­menti demokráciától is. A Magyar Demokrata Fórum - néppárti törekvéseiből faka­dóan - vissza akarja nyerni a társadalom bizalmát, hogy a következő választások eredmé­nyeként ismét kormányzó erővé váljék. Tudjuk, hogy törekvésünk csak akkor teljesülhet, ha az MDF ma is vállalja felelőssé­gét a rendszerváltozás első Bokros Lajos a szabadsága előtti két napos kormányülésről azt nyilatkozta, hogy addig nem lesz vége az ülésnek, amíg az Alkotmánybíróság döntése által kiesett 12 milliárd forintot ösz- sze nem szedik. A költségvetés bevételei kö­zött szerepel egy 150 milliárd forintos tétel. Ezt a bevételt az ország javainak a kiárusításával kívánja teljesíteni a pénzügyi kormányzat. Mostanában a pri­vatizáció nagyon döcögősen megy és nagyon költséges fo­lyamat. A napokban közölt hír volt, hogy ebben az évben eddig 27 milliárd forintprivatizációs be­vétel volt. De azt is közölték, hogy ebből a 27 milliárd forint­ból az ország, a költségvetés A NATO tagság reménye és az Európa Házba való bejutás ugyanolyan délibáb, mint ami­lyennel a szocialista és kom­munista táradalom építésének idején szédítették a népet. Mindkettő utópia. Munkát, energiát, lemondást, tűrést, ál­dozatot préseltek ki belőlünk 42 évig egy „mézesmadzag” (szocializmus, kommunizmus) reményében. Minden informá­cióforrás minden hullámhosz- szán, minden újság, folyóirat, rádió, TV, pártnap, szeminá­rium, pártiskolák, marxista tan­tárgyak, tankönyvek, tudósok ugyanazt a hamis, hazug jövő­képet szuggeráltak a töme­gekbe: „Építsük a szocializ­must, kommunizmust!” A Szovjet Hadsereg jelenléte még megerősítette ezt a tömegbefo­lyásolást. Ha valaki is kimutatta, hogy nem hiszi, annak ők utána jár­tak! Ezt a maszlagot a tömeg egy része még el is hitte. négy esztendejének kor­mányzati tevékenységéért. Elutasítva a politikai magatar­tását ért igaztalan vádakat és provokatív rágalmakat, büszke arra, hogy az ország külgazda­sági környezetének drámai ösz- szeomlása és a parlamenti el­lenzék egy részének az anar­chia veszélyét is felidéző, fele­lőtlen magatartása ellenére az általa vezetett kormány képes volt megőrizni a társadalmi bé­két, megteremteni és működ­tetni az önkormányzatok s a pi­acgazdaság jogi feltételrend­szerét, és hosszú évekig tartó süllyedés után megindította a gazdasági növekedést. Döntő változásokat hajtottunk végre a tulajdonviszonyok (földkimé­rések, telekkönyvezés, birtok­levél), a vidéki településeken is lendületet adtunk az infrastruk­túra fejlődésének (ivóvíz, tele­fon, tan- és tornatermek, utak) és sikerült megőriznünk a leg­rászorultabbak szociális bizton­ságát. Mindeközben, a középré­tegek életszínvonalát óvó in­tézkedések mellett, továbbfej­lesztettük a családok védelmét szolgáló szociális rendszereket, megteremtve egy korszerű és kiszámítható szociálpolitika ke­reteit is. Az elért eredmények feletti büszkeség azonban nem jelent önelégültséget. Elismerjük hi­báinkat, nem tagadjuk hiányos­ságainkat, és elfogadjuk a jogos bírálatot. A hatalomgyakorlás tapasztalatlansággal is magya­rázható zavarain, bürokratikus rövidzárlatain túl olyan tévedé­nem látott egy fillért sem. Mert ez a 27 milliárd forint elment a további privatizáció előkészíté­sére. Ahhoz képest, hogy a pri­vatizációval foglalkozó intéz­mények teljesítménye a nulla körül sűrűsödik, nekem úgy tű­nik, hogy ez a költség mintha a teljesítményhez képest egy ki­csit sok lenne. Nyilvánosságra kellene hozni, hogy eddig mibe került az országnak a privatizá­ció. Hány száz, vagy akár ezer milliárd ment el a privatizáció „előkészítésére”. A helyzet az, hogy az ország értékeinek több mint a felét privatizálták már azzal a céllal, hogy ezzel az or­szág külső és belső adósságait csökkentsék. Jelenleg az a helyzet, hogy se pénz, se posztó. Mert elfogytak a javak, Antall József dobta be a köz­tudatba az Európa Házba való bejutás ideáját. Horn, Pető, Göncz átvette és felvállalta en­nek a szellemi kábítószernek a terjesztését, mert hihetőbb jö­vőképet nem tudtak kitalálni. Látva a nyugati fogyasztói társadalmak árubőségét és élet- színvonalát, néptömegeink az Európa Házba való beköltözést holmi földi paradicsom eljöve­telével azonosítják. (Kánaánt asszociálnak magukban). A NATO-ba lépéstől pedig az or­szág tökéletes védelmét remé­lik, mégpedig úgy, hogy alka­lomadtán majd ők véreznek he­lyettünk, mint mi 1000 évig he­lyettük. Nos, kijelentjük, hogy hamis, hazug, népbolondító politikai propagandafogás ez az egész messianisztikus jövőkép, amely megvalósulásának semmi reális alapja sincs. Világosan ki­mondták nyugati gazdáink, hogy az Európához való csat­sekért és mulasztásokért is fele­lősség terheli az MDF-et, ame­lyeknek feltárása és bírálata nélkül nem állhatnánk tiszta lelkiismerettel a választópolgá­rok elé. Nem volt elég erőnk a pártál­lami hatalmi zárványok, a poli­tikai-gazdasági érdekhálózatok és a médiamonopólium felszá­molásához. Hiba volt, hogy az MDF nem sürgette nagyobb erővel azoknak a jogszabályi és kormányzati feltételeknek a megteremtését, amelyek visz- szaszorították volna a korrup­ciót, a virtussá váló adócsalást, és segítették volna az állampol­gári fegyelmet a közvélemény által elismert, támogatott erköl­csi normává emelni. Hiba volt, hogy az első koa­líciós kormány két fontos terü­leten nem érte el célját: sem a mezőgazdaság tulajdonviszo­nyainak reformját nem hajtotta következetesen végre, sem a bankrendszer átalakítását nem tudta befejezni. Végül hibázott az MDF azzal is, hogy a nemzeti, keresztény értékekre hivatkozva nem vette eléggé figyelembe az elmúlt négy évtized közösségromboló hatásait, s így hagyománytudat­tal alig rendelkező, ám a min­dennapi megélhetésért kemény küzdelmet vívó nemzet többsé­gét nem tudta megszólítani. Eredményeink tudatosítása és mulasztásaink elismerése te­heti csak hitelessé törekvésein­ket a baloldali kormánypártok hatalmi túlkapásaival és a fele­lőtlen demagógiával szemben. de az ország adósságai nem, hogy csökkentek volna, hanem nőttek. Ezért, ha visszajön Bok­ros Lajos a szabadságáról, ak­kor valakinek fel kellene hívnia a figyelmét, hogy Suchman mi­nisztertársával együtt nézzen már utána a dolognak. Külön­ben, ha ilyen ütemben dolgoz­nak a privatizációs intézmé­nyek, akkor ha létrejön is a kö­züzemek privatizációja, mire végbemegy a folyamat, addigra elköltik Bokros Lajos elől az ál­tala nagyon várt 150 milliárd forintot is. Aztán jaj lesz a kormánynak, mert akár hetekig bezárva tartja őket Bokros La­jos, míg összeszedi utolsó fillé­reinket is a 150 milliárd forint elfolyt bevétel pótlására. Dr. Nádor András lakozásunkat csak a NATO-ba való felvételünk után kérhetjük. Tudatosan „nyugati gazdá­ink” kifejezést írtunk, mert ho­vatovább a nemzeti vagyo­núnknak több mint a felét ők birtokolják. A SZU az akaratát a Szovjet Hadsereg fegyverei­vel érvényesítette. Európa az akaratát a csekk-könyvével biz­tosítja. Az emberek ugyanis vagy fegyverrel vágják le, vagy pénzzel vásárolják meg egy­mást. Nyugat az utóbbit tartja cél­szerűbbnek, mert különben nem maradna vevője, fogyasz­tója. Hogy nem erkölcsi meg­gondolás mozgatja őket, azt vi­lágosan megmutatta fél millió ruandai lemészárlásának az esete. (Őket leírták, mert sem munkaerőként, sem fogyasztó­ként nem jöhettek számításba.) A brüsszeli NATO központ­ban viszont világosan kimond­ták, hogy a NATO tagságunk feltétele hadseregünk kompati­Időről időre akad valaki, aki bi­zonygatja a bizonyíthatatlant: a nagyüzem hatékonyabb. Ez az elmélet akkor sem volt igaz, amikor kitalálták. Egy minapi riportalany néhány megállapí­tására szeretnénk reagálni, mely érvek nélkül érvel a nagyüzem elsőbbsége mellett. íme: egy országban sem szükségszerű a nagy mezőgaz­dasági üzemek kizárólagos­sága, még ha sokáig ez is volt a kötelező. A szakértelem mindig ko­moly követelménye volt a me­zőgazdaságnak. A régi kisbir­tokosok szaktudása apáról fiúra szállt, a fejlődést pedig az új nemzedékek becsvágya biztosí­totta, hogy többre vigyék, mint elődeik. Jól működött ez a rendszer. Bizonyosság rá, hogy a sokszázezer kisbirtokból ke­vesebb került csődbe, mint a napjainkban tönkremenő nagy­birtokok száma. Az újrakez­déshez - ideiglenesen - a szük­séges szakértelmet a falugazdá­szok hálózata biztosíthatná, ha nem éppen napjainkban szá­molná fel a kormányzat. Az épületek, gépek hasznosí­tása megoldódott volna, ha az egykori gazdák a gazdaságukat kapták volna vissza, nemcsak a puszta földet, ha a gépeket épü­leteket közös tulajdonba kapták volna. Ezek hasznosítása (va­lódi) szövetkezeti alapon bizto­sított lenne. Csak nem egy rossz „kárpótlási” meg „átala­kulási” törvényt kellett volna alkotni, melyek komoly gátjai lettek (utólag látható) a falusi átalakulásnak. Ezért fordulha­bilissé tétele (illeszthető legyen mind fegyverzete, mind struk­túrája és kiképzése szempont­jából). Ennek anyagi feltételei belátható időn belül nem állnak rendelkezésünkre. Több 10 mil­liárd dollárról van ugyanis szó. Mi marad akkor a délibáb­ból? Fogyasszunk kevesebbet, hogy többet exportálhassunk; dolgozzunk többet, hogy többet exportálhassunk; ne szaporod­junk, mert a gyermeknevelés sok pénzbe kerül; legyünk tü­relmesek, mert szakértői veze­tőink ismerik a Kánaánba ve­zető utat (maguknak biztosan); higgyünk, mert a párt tévedhe­tetlen, s ők birtokában vannak a társadalmat mozgató tudomá­nyos liberális ismereteknek; si­essünk, hiszen minden azon múlik, hogy mielőbb kifizessük a 32 milliárd dollár adósságun­kat a kamataival együtt, hogy aztán újabb nadrágszíj behú­zással spórolhassunk a NATO belépés tagsági díjára. Addig tott elő Dél-Baranyában, hogy a tsz megtagadta a bérleti díját, mondván, a föld nincs a gazdák nevére írva, tehát nem is az övék. Ide vezetett a licitálás és az átírás tűrhetetlen késedelme! Lehet, hogy megismétlődik a 45-ös földosztás utáni állapot, hogy elkonfiskálják a földeket a gazdáktól? A falusi munkanélküliség fó oka, hogy megszűnt a tsz-ek foglalkoztatási kényszere és ra­dikálisan csökkentették a lét­számot, hiszen jóformán csak traktorosokra és gépkezelőkre van szükségük. A családi gazdaságoknak nem kell nagy fizetésű szakem­bereket (főkönyvelőt, jogászt, közgazdászt) eltartani és a ki­sebb területen belterjes gazdál­kodásra, több lábon állásra kell berendezkedniük. Ez még a magas állatlétszám együttesen biztosítja a gazdaságosságot. A szakértelemmel, lelkiisme­retesen működtetett nagyüzem kétségtelenül jobb, mint egy hanyag kisgazda kontárul mű­velt gazdasága. De ez az állítás fordítva is igaz! Mindkét bir­toktípusnak helye, szerepe van, de más-más területen. A mező- gazdaság sok mai baja nem a kárpótlásban keresendő, hanem része az általános helyzetnek. Ebből csak tisztességes igyeke­zettel lehet kikeveredni. Éhhez azonban valódi piac kell, szi­gorú ellenőrzéssel, mindaddig, míg ki nem alakul a becsületes, megbízható gazdálkodás, míg ki nem iktatódik a spekulációs harácsolás. Történelmi Kisgazdapárt csak közbejön valami világka­tasztrófa, vagy egy új kormány, amire rá lehet fogni a kudarc okát. Hasonlóan mint, ha a SZU nem omlik össze, talán már elérte volna a kommuniz­must. Tegyük fel, hogy égi csoda révén elérjük a NATO tagságot. Bennünket megvédeni csak ak­kor tudnának, ha nyugati NATO katonai megszállás és parancsnokság alá kerülünk (csöbörből vödörbe!). Ellensé­ges támadás esetén (Orosz, Kína) potenciálisan elsőrendű célponttá, ütköző állammá válna hazánk. Románia elsőnek kiugrana a szövetségből s újra bevonulna Budapestre. Milyen jövőkép kellene akkor a magyarságnak? A MIÉP sem­leges, mezőgazdasági országgá, Kelet paradicsomává, Kelet Svájcává szeretné tenni hazánkat. Dr. Vörös György a MIÉP Országos Elnökségének tagja 27 milliárd nem sok egy kicsit? Az Európa Ház és a NATO délibábja r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents