Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-15 / 222. szám

8 Dunántúli Napló Riport 1995. augusztus 15., kedd Dalmácia, Dalmácia... Külföldi tőkebefektetések Magyarországon Százmillió dollár havonta Az idén már eddig csaknem annyi működő tőke áramlott be pénzben az országba, mint a múlt esztendőben összesen május végéig a pénzbeni mű­ködő tőke befektetések nagy­sága elérte a 416 millió dol­lárt. Átlagosan havonta 80- 100 millió dollár érkezik. A múlt esztendőben az első öt hónapban a működő tőke be­fektetések értéke 433 millió dollárt tett ki. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint januárban és februárban viszonylag kevés volt a külföldi befektetés. Az első két hónapban a befekte­tések nagysága 123 millió dollárt tett ki. Márciusban kissé gyorsult a folyamat, s a befektetések három havi ér­téke elérte a 236 millió dol­lárt. Ez az ütem áprilisban és májusban sem tört meg. Ápri­lisban 65 millió dollár, má­jusban pedig 115 millió dollár érkezett az országba. A múlt évben az egész esz­tendő során a beérkezett pénzbeni működő tőke értéke 1146 millió dollárt tett ki. Ez lényegesen elmaradt az 1193- as esztendőtől, amikor ilyen címen az ország devizabevé­tele elérte a 2339 millió dol­lárt. Ebből azonban 900 mil­lió dollárt tett ki a Matáv pri­vatizációja során keletkezett devizabevétel. Ezt leszámítva is 1993-ban a pénzbeni mű­ködő tőke beáramlás 1464 millió dollárt tett ki. A múlt év végéig az or­szágba összesen valamivel több mint 7 milliárd dollár áramlott. A májusi adatokat is figyelembe véve a pénzbeni működő tőke beáramlás össz­értéke jelenleg 7,5 milliárd dollár. A folyamat 1991-ben gyorsult fel. 1988-ban az MNB statisztikái szerint még az összesített pénzbeni működő tőke beáramlás csupán 23 millió dollárt, a következő évben 215 millió dollárt tett ki. Egy évvel ké­sőbb, 1990-ben elérte az 569 millió dollárt, majd 1991- ben 2107, 1992-ben 3424, s 1993-ban 5576 millió dol­lárra emelkedett. Gázvezeték épül Győrtől Baumgartenig Szeptemberben megkezdődik a Győrt az ausztriai Baumgarten- nel összekötő 70 kilométeres földgázvezeték magyar szaka­szának építése. A vezeték évi 4,5 milliárd köbméter gáz szállítására al­kalmas. Kialakításával megte­remtődik a magyarországi és a nyugat-európai földgázvezeté­kek közötti összeköttetés, s ez­zel megszűnik hazánk egyol­dalú keleti importfüggősége és lehetőség lesz a többirányú gáztranzit-forgalomra. Mindez az ország gázellátásának biz­tonságosabbá tételét szolgálja. A 700 milliméteres vezeték Rajkánál lépi majd át a magyar határt és két ponton - Győrnél és Mosonszentmiklósnál - csat­lakozik a hazai 600, illetve 400 milliméteres vezetékhálózat­hoz. A 68 kilométeres magyaror­szági szakasz építése 3 milliárd forintba, az ausztriaié pedig 54 millió dollárba kerül. A léte­sítmény magyar felének költsé­geit a MÓL Rt. finanszírozza, a költségvetés pedig kezességet vállal. Kiállítás a Biblia növényeiből „Se háború, se turista Dalmáci­ában”. Eredetileg ezt a címet szántam útibeszámolómnak, de mire hazaértünk, a helyzet na­gyot változott: kitört a háború. Igaz, a hadiállapot emléke és lehetősége már július közepén is ott lebegett körülöttünk Skradinban. Homokzsákokkal és fatörzsekkel eltorlaszolt aj­tók, ablakok jelezték , bárme­lyik pillanatban megszólalhat­nak a fegyverek. Itthon , elindulásunk előtt ki­csit tanakodtunk , menjünk - e, ne menjünk? Akkoriban lőtték Dubrovnik repülőterét. Ven­déglátóink azonban megnyug­tattak, nem kell tartanunk semmitől. Ők csak tudják! Tíz éve megszakítás nélkül tartóz­kodnak minden nyáron Vodi- cében, kis motoros jachtjukon, vizikempingben. Á városka Split és Zadar között félúton, Sibenikkel szemben, a Krka fo­lyó torkolatának másik oldalán fekszik. Kikötője alkalmas ki­indulópont hajókirándulások­hoz a Komat szigetek felé és Skradinba, a Krka tájvédelmi körzetébe. Nekivágtunk hát. Crikvenicáig a régi, nyüzsgő fürdőélet , lejjebb a teljes ki- haltság. Üresek a vendégszo­bák, a kempingek zárva, a szál­lodákban menekültek laknak. Nem forog nyárson a birka, sült hal sem illatozik a partmenti ét­termek teraszán. Többségük ki sem nyitott. Minek?! Az úton három ENSZ-kamion kapasz­kodik előttünk csigalassan. Se­gélyszállítmány. Hosszú kilo­métereken keresztül nem kínál­kozik alkalom az előzésre. Mi­kor végre sikerül elébük ke­rülni, rendőr állít meg: átléptük a táblán kiírt ötvenkilométeres sebességet. Büntetést nem fizet­tetnek velünk. Gyengéden bán­nak az elvétve idemerészkedő túristával. Zadar előtt katonák vigyázzák a felrobbantott híd helyett épített pontont. Dél felé haladva egyre több a golyó- pettyezte fal, romos épület. Vodicében viszont már eltün­tették a háborús nyomokat. Az idegenforgalom a hajdanit meg sem közelíti ugyan, de a „Man­nában”, a „vizikempingben” azért van némi élet. Ä hajótu­lajdonosok harminc százaléka kitart. Menekülési tervet persze készítettek: hova, melyik biz­tonságos kikötőbe vontatják a vízijárműveket, ha úgy adódik. Gyanútlanul hajókáztunk fel Skradinba. Most hétszáz lakója van. Kétezer éve város a Krka tóvá szélesedő partján. A víz a felszínen édes, a mélyben sós . Itt találkozik a tengerrel a fo­lyó, amelynek festői vízesése, kis kolostorszigete turista lát­ványosság a római kori vízve­zeték épületmaradványaival együtt. Korábban alig lehetett helyet találni a mólók mellett, most mindössze öt hajó veszte­gel a kikötőben. A városháza, meg a főtér főhadiszállás: kato­naruhás emberek , mentő és rendőrautók, terepjárók töltik Skodrin meg. Egy sikátorban csak olda­lazva férünk el a betonkeverő mellett. Két anyóka üldögél az utcán egy pádon. Egyikük für­gén felugrik, már ölelgeti is német barátunkat. Nincs mese, meg kell néznünk, hol tart ki­sebbik fia rommá lőtt házának újjáépítése. Hogy hol lakik ad­dig, Ante? Micsoda kérdés?! Természetesen a bátyjánál, itt a szomszédban, családostul. Már csak nem teszünk olyat, hogy beköszönés nélkül továbbme­gyünk? Ha akarnánk se tehet­nénk. Sztipe a kerítés mellett dolgozgat, felfigyel, nincs me­nekvés. Na jó, egy percre, egy pohár borra. Aztán két óra hosszat beszélgetünk. Mi más­ról, mint a háborúról? Skradin földjei abba a zó­nába esnek, amelyet a máig el­intézetlen határvita miatt sem­leges területnek nyilvánítottak és az ENSZ felügyeli a tűzszü­netet. Csak a várost tudták megvédeni a helybeli önkénte­sek. A megélhetésüket biztosító szántókat, szőlőskerteket már nem. Három éve senki se met­szett, kapált, szüretelt. A szo­bányi, beton szüretelőkád most óvóhely. Nyílást vágtak rajta, oda bújtak be, amikor ezerszám hullottak a gránátok. Temető­jük is a szerbek által megszállt részre esik.- Három éve nem járhatok ki apám sírjához - jegyzi meg szomorúan Sztipe. Tudom, nála ez valóban fájó pont. Az apja halálhíre hozta haza München­ből. A Siemens cégnél dolgo­zott jó fizetésért, Németország­ban talált magának feleséget, jól érezte magát, mégis haza­jött. Miért?- Anyám egyedül maradt itt­hon a két öcsémmel. Én voltam a legidősebb fiú, apám helyére léptem, mint családfő. Nálunk elevenen él a patriarchátus, nagy az összetartás. Nemcsak a családban, a városon belül is. Négy Skradin van alattunk. Kettőt földrengés pusztított, egyet az avarok, egyet meg a törökök támadása. Tartoztunk mi a római birodalomhoz és a velencei fennhatóságot is nyög­tük. Megtanultunk összeková- csolódni a külső ellenséggel szemben. Hihetetlenül nagy az összetartás a mai napig. Ha ta­lálat ért egy házat, rögtön ott sürgölődött mindenki. Segítet­tek eltakarítani a romokat. Az itteni szerbek is. Nézzen rám! Ki tudja, nem szerb, vagy török vér folyik-e az ereimben - for­dítja felém sasorrú arcélét - Mit számít ez? A szülőföld na­gyobb összetartó erő. Mi itt a szó szoros értelmében az ottho­nunkat védtük. Négy katonát adott a családom. Három férfit és a lányom is bevonult. A ház földszintjének köz­ponti helységében üldögélünk. A három méter hosszú asztal szigetet képez a családtagok áramlásában. Legényfiú, kis­lány, nagylány, feleség tűnik el, majd jön vissza az emeletre ve­zető lépcsőn. Elmenőben szem­revételeznek bennünket, óvato­san, tapintatosan. Próbálok derűsebb vizekre evezni a kérdéseimmel: miből futja a városszerte tapasztalható fejlesztésekre? Vízvezetéket építettek, behálózták vele a környéket, sőt a csövek Zadarig futnak, a nagyvárost is a Krka itatja. Új a légkondicionált gyógyszertár, az üzletek több­sége is korszerűsített.- Most, hogy Horvátország rendelkezik a bevételei fölött, még ebből a megcsappant ide­genforgalomból is több a pénz, mint amennyi régen jutott a kö­zös kasszából. Hogy egyébként miből élünk? Szinte semmiből. Segélyeket kapunk. A lakosság harminc százaléka nyugdíjas. Gazdasági okokból sokan men­tek innen külföldre dolgozni. Aztán visszajöttek. Ante házá­nak építéséhez például a har­madik testvérünk küld pénzt Svédországból. Öt év múlva ő is hazatelepszik.- Biztos ?-Egészen biztos - mondja Sztipe úgy, hogy hinnem kell neki. A beszélgetés hatása alatt csöndben ballagunk a homok­zsákokkal, fatörzsekkel védett épületek között. A törött ablakú házakról tudni lehet, gazdájuk elmenekült. Ezek után szinte hivalkodónak tűnik a Marina nyugati színvonalon csempé- zett fürdőépülete, á csinos kis irodaház, az étterem. Létkérdés itt a turista, igyekeznek megfe­lelően kiszolgálni, de az üzlet mellett melegebb szálak is szö­vődtek. Német barátunk meséli, micsoda népünnepély volt itt három évvel ezelőtt, amikor a harcok elültével ismét megnyi­tották Skradinban a kikötőt. A település apraja nagyja a parton tolongott, sirva-nevetve fogad­ták a Vodicéből húsz hajóval idevonuló törzsvendégeket. Vajon most mi történik Skradinban és Vodicében? Lesem a haditudósításokat. A horvát győzelemről szóló hí­rek nekem azt jelentik , hogy a skradiniak kimehetnek a földjeikre, szőlőikbe meg­nézni, mekkora kár keletke­zett, hogyan lehet helyre­hozni, és fölkereshetik a csa­ládi sírokat. De azt is tudom, hogy közben tovább halmo­zódnak a sebek, az igazságta­lanságok, a bosszúvágy, az oktalan szenvedés. Sztipe só­haja visszhangzik bennem: „Bárcsak megegyeznének már!”" Rezes Zsuzsa Különleges kiállításra készül a vácrátóti botanikus kert, ahol hamarosan a Bibliában előfor­duló növényeket tekintheti meg a nagyközönség. Az Európában egyedülálló élőnövény-bemu­tató előkészületeiről Kereszty Zoltán, a botanikus kert veze­tője elmondta: a növényismer­tetők kultúr- és nyelvtörténeti, természettudományi és vallási jellegű információkkal egé­szülnek ki, mindezekről kis táb­lákon olvashatnak majd részle­tes leírást a látogatók. Az adatok szerint hozzávető­leg 120 féle növény szerepel a Bibliában, s ezek egy része nem csak a Szentföldön, hanem ná­lunk is megtalálható. Másokhoz azonban nagyon nehéz hozzá­jutni, ezért a szervezők most keresik azokat a gyűjtőket, akik felajánlanák ritkaságaikat a bibliai növénykert részére. A kiállítás anyagából egyelőre hiányzik többi között az édenfa, a cédrusfa libanoni változata, a jerikói balzsam és az indiai eredetű tömjénfa. Mivel ezek többsége nem bírja a mi égövünk éghajlatát, ezért télre üvegházba kíván­ják tenni őket. A bemutató várhatóan au­gusztus végén nyílik meg. Az eredményeken elgondolkodhat a társadalom, meg kellene ünnepelni! 125 éves a vasútegészségügy Üdülőközpont Páriban Új gyógyüdülő és szabadidő- központot épít a Balatontól 40 kilométene fekvő Tamási mellett az INESTA Pannónia Termál Kft. A kft.-t 1991-ben hozta létre három német és egy magyar befektető, és megkezdték a Club Vitage Pári üdülőközpont előkészíté­sét. Megvásárolták a tamási termelőszövetkezettől azt az 1 millió négyzetméteres terüle­tet, ahol a faluklubot létrehoz­zák. Eddig 15 millió márka értékben végeztek terepren­dezést. A beruházás teljes költsége eléri az 50 millió márkát. Várhatóan 1997 nya­rára készül el a Pári gyógyfor­rásait hasznosító termál- és gyógyszálló, és ezt követően megkezdik a 268 apartman és 24 faház felépítését. 1. A második világháborús esemé­nyek nemcsak a vasútüzemnek okoztak tetemes károkat, de je­lentékenyen érintették a MÁV- egészségügyet is. Óriási kár ke­letkezett a kórházban, mert az 1944. október 24-i légitámadás egy robbanó bombája az épület legutóbb épült szárnyát teljesen tönkretette. Növelték a károkat a fosztogatások is. Ennek ellenére a kórház igen hiányos felszerelt­séggel, minimális műszerállo­mánnyal, de folytatta működését. A MÁV felsőbb vezetése, de általában mindenki segíteni akart, s a 200 ágy rövid idő alatt 175- ben bővült. Ügyes átcsoportosí­tással, némi felszerelés beszer­zése után az, ágy létszám 1947- ben 480-ra emelkedett, 1955-ben 700-ra nőtt és a vonyarcvashegyi, majd később a budapesti Jávor utcai részleggel együtt 1048 ágy állt rendelkezésre.’ Ehhez 43 kór­házi orvost alkalmaztak. A rende­lőintézet 28 szakrendelésén, napi 758 orvosi óraszámmal 97 fő- és 89 részfoglalkozású orvos teljesí­tett szolgálatot. Hamarosan baleseti sebészeti, baleseti utókezelési, hypertóniás osztály létesült, kialakították a postoperativ szobát, valamint a súlyosabb műtéten átesett bete­gek ellátását szolgáló intenzív osztályt. Aztán a laboratóriumok, a röntgen és valamennyi osztály gépi és műszerállományát kor­szerűsítették. 1945 előtt a rendelőkben, na­ponta átlag kétezren vettek részt vizsgálaton, illetve kezelésen, ez a szám 1952-ben már 4670, és 1962-ben 8580 főre emelkedett. Az 1945-ben létesített Köz­ponti Egészségügyi Hivatal (KEH) tüdő- és gyomorbetegek gondozásán kívül a megelőzést és gondozást más betegségcso­portokra is kiterjesztette. 1948 elején a bőr- és nemibe­tegre, 1953-ban a máj-, 1954-ben az anyákra, 1961-ben a cukorbe­tegekre, majd 1954-ben a szív- és érbetegekre és bevezették az on­kológiai ellátást. Az egyes igaz­gatóságok területén broncholó- giai és audiológiai szakrendelé­sek létesültek. A fejlődés igé­nyelte ki az 1963-ban létesített központi sterilizálót. Á MÁV egészségügyi veze­tése súlyt fektetett tudományos értekezletekre és tudományos munkák közreadására is. A kór­ház több neves orvosának kutatá­sait az Országos Egészségügyi Tudományos Tanács is támo­gatta. Az eredményekről a MÁV Kórház 1975-ig öt évkönyvet je­lentetett meg. * A KEH 1956-ban megszűnt, a budapesti főorvosi központ többszöri névváltoztatás után a vezérigazgatóság egyes szak­osztályainak fennhatósága alá került. Az igazgatóságoknál lé­tesített egészségügyi főcsopor­tok, élükön a főorvossal az igazgatóságok I. általános és jogi osztálya alá tartoztak, ké­sőbb e nevet kiegészítették az „egészség-ügyi” szóval. A tényleges vezető sem Bu­dapesten, sem vidéken nem or­vos, jó, ha legalább jogász volt. Sajnos volt idő, amikor Buda­pesten a szakosztályvezető la­katos képzettséggel bírt, Pécsett egy cipőfelsőrészkészítő básás- kodott. Sok hátrány származott ezek miatt. Ezért a vasutorvosi tár­sadalom állandóan a független­ség elérésére törekedett. A mi­nisztérium egyetértésével a szegedi főcsoport rendezésében dr. Tari Endre, a központ ve­zető főorvosa 1968 okt. 4-én ér­tekezletet tartott. Ezen az üze­mellenőrző orvosi alapellátást, a gondozás kiterjesztését, a gyógyító-megelőző munka ki- fejlesztését tárgyaltuk meg és elfogadtuk, hogy a tényleges koncepció a területi elv legyen. Dr. Mészáros Károly vezér- igazgató 1972. jan. 1-jén kelt rendeletével létrejött a teljesen különálló, külön költségvetéssel rendelkező MÁV Va­sútegészségügy i Igazgatóság. A vidéki igazgatóságoknál pedig létrejött a Területi Egészségügyi Központ. Dr. Bánki József ( ( t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents