Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-12 / 219. szám
1995. augusztus 12., szombat Kultúra - Művelődés Phnántúli Napló 7 Bertók László S mint aki törököt fogott Eddig, ami előtte ment, most az, ami csak toporog. Robban az egész regiment, s mint aki törököt fogott. Csak a gyerekek s asszonyok. Csak ők értik a hirtelent. Egy csipesz itt, egy mosoly ott, s megvan, hogy kinek, mit üzent. Egyébként elfogy, annyi szent. Lyukas zászlók meg abroszok. S mert mindenkinek mást jelent, még jőni kell, mert jőni fog. Hiába kavics, könny, homok, ha se Kelemen, se cenent. Méhes Károly Kerítésfestés július 14-én A szél hirtelen felcsap és levág Oda a kerítésfestés nyári délután Kék-sárga napernyő-ég alatt A lélek fő a test már elrohadt - Rozsdamaróval képpé így festi le egy tétova kéz lassűdad ecsete És villámcsapásként Megdördül az ég Kezdődik a Bastille ostroma Történelemből igazán soha Nem izgatott ez a kor sok paróka Guillotine konventek semmi móka Semmi közöm és semmi megható Vagy legalább egy kis szecesszió Csak vér piros alapozófesték És a ránk köszöntő hosszú esték Csoda-e a mennydörgés nem múlik Még a halál után is jócskán zúdít Remegést a hulló hullaszívbe (Közben a száj arcot szív be) Nem ér nem ér nem ér semmi véget Mondjátok meg festőnk ecsetének Mindegy: eső rozsda vagy napsütés A halál is folytatás a többi körítés! Bőrönd Lajos: Gyöngéden mondom Lehetne nyár is, elég csak mondani, és pillangók szállnak fel a versben. A káprázathoz olyan kevés kell, ahogyan Thinsz Géza mondta egyszer. S lehetne tél is, szép fehér tél, és jégvirágok nyílnának ablakunkon. Ablak! Akkor lenne ablak is, és te is lennél akkor! Gyöngéden mondom, hogy össze ne törjön a szó, hogy szeretném, ha a szavak nem mérgeződnének meg többé ebben a mérgekkel átitatott világban. És hogy ne halkuljon a zene köztünk halálos csönddé. Colin Foster angyalai Colin Foster szobrászművész épp tíz éve él Magyarországon. Ebből az alkalomból az ősszel a pécsi Vasarely Múzeumban lesz tárlata az utóbbi három év alkotásaiból.-Egy mélyépítő vállalattól adományként kaptam nagyobb mennyiségű kvarcit követ, ami a Káli-medencéből való ezzel a kemény anyaggal fejezünk ki valami spirituálisát.-Sok értelme nincs a „mi lett volna, ha ” kérdéseknek, ám mégis érdekes, miképp látja tíz év távlatából: hogyan alakult pályája annak fényében, hogy immár nem Angliában, hanem Magyarországon, Baranyában él és dolgozik? varok nélkül tudjak dolgozni a műhelyemben,- Létezik-e még egy mai szobrász esetében a romantikus "ihlet"?- Ó, az ihlet nagyon picike, a munka 99,9 százaléka kemény fizikai munka. Természetesen, sokat rajzolok, tervezgetek, de a legtöbb fontos dolog munka mondta a művész palkonyai otthonában.- Ez egy rendkívül kemény anyag, ami némiképp meg is határozza, miképp lehet dolgozni vele. Elkészült belőle egy sorozat, amely 12, különböző méretű szoborból áll. Elárulom, angyalokat ábrázolnak. Az ösz- szes. Persze, nem csak a hagyományos, katolikus egyházból ismert angyalokról van szó. Hiszen az angyalok minden mitológiában, hitben jelen vannak, mint akik istenek és emberek között tartják a kapcsolatot, vagyis a szellemi és fizikai élet között.- Nos, számomra a szobor nagyon is fizikai test, ami markánsan van jelen. Am a szobrászatban épp az a furcsa, hogy- Angliában nehezen tudtam talpon maradni, s bár itt sem gazdagodtam meg a művészetből, elmondhatom, hogy Magyarországon nagyobb szellemi kihívás elé néztem mindig is, és furcsamód az alkotói szabadságom is nagyobb. Angliában nem pusztán szigorú, hanem piszkálódó is a szakmai zsűri, úgyhogy az elkészült szobor végül is egy kompromisszum eredménye. Itt ezzel nem találkoztam, a legtöbbször teljesen szabad kezet kapok. Talán ezért is szakadt meg teljesen minden Angliához kötődő szakmai kapcsolatom, már csak családi ügyekben utazom haza két-há- rom évente. Számomra voltaképp nem is az a fontos, hogy hol élek, hanem, hogy lelki zaközben jut az eszembe. Azt szeretem legjobban, ha szobor és helyszín egyek, tehát egymásra találnak. A jó szobor nem is élne igazán, ha elvinnék onnan, ahová alkotója eredetileg szánta.- Milyen művek születnek az „Angyalok” után?- Jelenleg egy szlovéniai termálfürdő parkjába készítek egy 16 méter magas oszlopon álló Pegazust. Itthon csak a maketten dolgozom, és majd a helyszínen, egy gyárban, az építész segítségével fog elkészülni az igazi szobor. Emellett Villányban is dolgozgatok, a mesteriskolásokat tanítom angolra - azaz együtt faragunk, és én csak beszélek, beszélek, angolul. M. K. Egyszerűség és tökély Nagy az ellenálló közeg az iskolákban, s ezt naponta le kell győzniük azoknak a tanároknak, akik a művészeti nevelést és a nem közvetlenül anyagi haszonnal járó értékeket tartják fontosnak. Akiknek az is számít, hogy kivé válik egy ember, és nem csak az, hogy mivel foglalkozik és mennyit keres. Szerencsére az iskolák jelentős részében vannak olyan kollégák, akik vállalják a harcot. - Ifj. Sapszon Ferenc, Liszt-díjas karnagy, a Magyar Kórusiskola alapítója mondta ezt, amikor arról kérdeztük, milyen ma hazánkban az ének-zene oktatás. Tovább romlanak az iskolai körülmények, pedagógusokat tesznek utcára, módosulnak az óraszámok, de - és ez egyetlen okom az optimizmusra - akad még olyan ember, aki valóban művészi eredményt tud produkálni - folytatta.- Évtizedek óta foglalkozik a kórusokkal, a zenével. A közelmúltban kapta meg a szakma legrangosabb elismerését, a Liszt-díjat. Amikor kezébe veszi a karnagyi pálcát, mit érez?- Megpróbálom tanítványaim egy részét művésztársaimmá megnyerni. Ez egy olyan fantasztikus lehetőség, ahol az ember azt érzi, a tökéletességért száll harcba. Valami olyat szeretne létrehozni, megvalósítani, kimondani, amit egészen tökéletesen nem lehet. Mindig érzi önmaga tökéletlenségét, de érzi annak a nagyszerűnek a vonzását is, amit nem lehet nem kimondani, és nem lehet érte nem szívvel-lélekkel küzdeni. Egyszerűbben, emberibben, mert a tökéletesség valahol rokon az egyszerűséggel, s ehhez minél nagyobb szeretet kell, mert ez az egyetlen teremtő erő. A MÚZSA toplistája A Magyar televízió MÚZSA című műsora Debrecen, Pécs, Kecskemét, Szeged és Budapest irodalmi műhelyeiből részt vett tizenöt magyar irodalomkritikus szavazata alapján ösz- szeállította a könyvek toplistáját. Hétfőnként a MÚZSA bemutat egy-egy írót a toplistán szereplők közül. Az alábbi lista hat helyezettje közül három a Pécsett működő Jelenkor Kiadó az idei Ünnepi Könyvhétre megjelentett kötetei közül való. 1. Mészöly Miklós: Családáradás (Kalligram Kiadó) 2. Esterházy Péter: Egy nő (Magvető Kiadó) 3. Nádas Péter: Esszék (Jelenkor Kiadó) 4. Baka István: November angyalához (Jelenkor Kiadó) 5. Bertók László: Három az ötödiken (Magvető Kiadó) 6. Parti Nagy Lajos: Esti kréta (Jelenkor Kiadó) Magyar Festők Társasága Az idei nyáron 32 alapító tag részvételével megalakult Budapesten a Magyar Festők Társasága. A társaság tagjai úgy vélik, érdekeiket jobban képviseli az önálló jogi személyiségekkel bíró csoportosulás, mint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének festőszakosztálya. A Karátson Gábor elnökletével létrejött társaság nem óhajtja megosztani a művésztársadalmat, pusztán alternatívát szeretne felkínálni az érdekvédelem terén. Ezért lehetőséget biztosít, hogy a társaság tagjai fenntartsák a Képző- és Iparművészek Szövetségének szakosztályi tagságát. Zenés esték a Pécsi Bazilikában A Zenés nyári esték a Bazilikában című sorozat keretén belül a legközelebbi koncertre augusztus 15-én kerül sor. Ekkor Szamosi Szabolcs (orgona) és Gyermán Júlia (hegedű) előadói estjére kerül sor. 20-án Vi- rágh Tamás (orgona) és Búzás Aida (ének) szerepel, míg 25- én Witterle Gábor (orgona) valamint az Unicum Laude pécsi énekegyüttes műsorát hallgathatja meg a zeneszerető közönség. Az előadások mind este nyolc órakor kezdődnek. Iskolaelőkészítő kezdő nebulóknak A pécsi Szivárvány Gyermekház ebben az évben is megrendezi iskolaelőkészítő, kedvcsináló napközijét leendő elsősök számára. A gyermekek játékos foglalkozásokon ismerkedhetnek meg az iskolai szokásokkal, segítséget kapnak az új környezethez való alkalmazkodáshoz. Költészet, avagy: Pocok, ez fáj! F ékez a busz a megállóban. A sárgafalú esővédőre festékkel fújva a szöveg: POCOK SZERETLEK - ÉS EZ FÁJ. A helyesírás nem elsőrangú, a közlemény azonban meghökkentően pontosnak tetszik. Az alkalmi olvasó tudja, mit gondoljon róla. Ha ismeri Ka- rinthyt, akkor nyomban a megfelelő dobozba helyezheti bele: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. A lényegen mitsem változtat, hogy valójában nem tudható, ki az a bizonyos Pocok; egyáltalán: fiú vagy lány? Lehet bármelyik. Végülis nem ő a fontos, hanem aki a nevét (becenevét) közszemlére kitette. Ráspriccelte erre a csúnya sárga falra, ami még csak szebb sem lett tőle. Persze, a szabad falak arra valók ma már, hogy gázhajtású festéktubusokból a lefojtásban kínlódó alkotók kidekorálják; bármerre megy az ember a világon, ezzel mindenütt találkozik. Az önkifejezés nyugtalansága hamar rávette a fiatalokat (bizonyos időkben a korosabbakat is), hogy éljenek ezekkel a festékekkel, no, meg az üres falfölületekben rejlő nagyszerű lehetőséggel. Ha tetszik, egy újfajta népművészeté - városi modorban. A jelenség nem új, de nem is régi; kortársunk. Úgy vélem, már vannak műfajai, vannak kialakult megoldásformái, sajátosságai. Van valamiféle ikonográfiája, a „beavatottak” (ezek sokan vannak, esetenként maguk is alkotók) meg tudják fejteni, olvasni képesek a jeleket. Veszik az üzenetet. Látvány és szöveg keveredik gondos adagolásban, olykor a betűformák maguk is háttérüzenetek, metakommunikációk. Jobbára kapcsolódnak a tömegkultúrához, elsődlegesen a könnyűzenei műfajok világához. Az idézett üzenet - noha hasonló körülmények között fo- galmazhatódott meg, és bizonyos általánosabb ihletettség- ben - nem egészen ilyen. A betűalakzatoknak semmi jelentősége, a vallomástevő nem bíbelődött velük, azon a szabad falfölületen is szokatlanul csálén áll a mondat. Mintha a végét valami lefelé húzná. De hiszen tudjuk is: a fájdalom. A szokvány-üzenet csak az ösz- szetett mondat első felét tartalmazná, ám ez nem mindennapi formula, hanem mélyen átérzett panasz - kamaszos nyíltsággal. Ha látja majd és olvassa a világ, bizonyára Pocok (hiszen része a világnak) is olvassa: az üzenet célba ért. Csak hát... Legszívesebben az ember maga is előkapna egy hasonló festékes flakont, és miután szégyenkezve körbepislogott, nem akadnak-e kényelmetlen tanúi, aláfirkantaná: így természetes. A valóságos szerelem gyütt jár a fájdalommal, táplálkoznak egymásból: Te, fiú, te, lány (bármelyik vagy), telibe találtad. De honnét tudsz te erről? - ötlik föl bennünk a kérdés is nyomban, hiszen olyan fiatal lehet. Annyira érzékenyen fiatal. És aggódunk, vajon nem jött-e túlságosan korán a fölismerés: a szerelem és a fájdalom egypetéjű ikrek. Voltaképpen egyetlen szóba összefoglalhatók, ez a szó: vágyakozás. Természetesen a legfinomabb cizellált verset is jobbára tömöríteni tudnánk egy (vagy néhány) szóba, ám nyomban el is veszítenénk a kifejezés értlemét. Mármint a költői kifejezést. Nem véletlenül rángatom ide a költészetet, mivel fönti üzenetet első olvasára - talán nem elhamarkodottan - besoroltam a költészet tartományába. Semmi esetre sem amiatt, mert ez négy szép tiszta jámbus (ami még nem nagy mutatvány), hanem érzelmi gazdagsága és nyelvi gazdaságossága késztetett rá, hogy így cselekedjem. Az ismeretlen üzenő nemcsak tudja, mit be- szék, tisztában van beszéd e hogyanjával szintúgy. Mások, akik profi módon használják ki a Karinthy-alaphelyzetet (Istenem, de sokan vagyunk!), ebből könyvet írnának, sikereket aratnának. Alberto Bevilacqua Az érosz című könyve - például - ma (és már jóideje) vezeti a leginkább keresett olasz könyvek listáját. Holott az idézett mondathoz képest jóval nagyké- píjbb, körülményesebb. E s nem süt belőle olyan áthatóan az, ami végeredményben egyszerű: szeretünk és szenvedünk. Fábián László
