Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-10 / 217. szám

1995. augusztus 10., csütörtök Politikai Vitafórum Dunántúli Napló 11 Új konzervatív politika Az unió létrejöttének közvetlen előnyei Korrekt viszonyokat! A Baranya Megyei Közgyűlés elnökének megválasztásával és a kialakult új helyzettel kapcso­latban a Szabad Demokraták Szövetsége az alábbi álláspon­tot alakította ki. Először is gratulálunk a most megválasztott elnöknek, dr. Tóth Sándornak. A megyei elnök megválasz­tásának módjával kapcsolatban azonban megállapítjuk, hogy a döntéshez néhány gátlástalan, hatalomra törő egyéni ambíci­óktól fűtött, korábbi megegye­zéseket felrúgó személy vok- sára is szükség volt, s a megyei közgyűlés folyamatos műkö­dése esetileg és egyénileg meg­váltott szavazatokkal nem biz­tosítható. Mivel az SZDSZ a kiszámítható és megbízható po­litizálás híve, ezért javasoljuk a pártoknak, hogy a jövőben ilyen irányban tegyenek hatá­rozott lépéseket. A továbbiakban: - Érde­künk, hogy az elmúlt fél évben elindult pozitív megyei folya­matok folytatódjanak, s ennek elősegítése érdekében minden támogatást megadunk.- Érdekünk, hogy a már megfogalmazott és a közvéle­mény által elismerően fogadott megyei középtávú munkaprog­ram továbbra is alapot szolgál­tasson a megyei közgyűlés mű­ködéséhez.- Érdekünk, hogy a megye és Pécs városa, valamint a kis­térségek között fokozott mér­tékben javuló kapcsolatok to­vábbra is az együttműködés irányába fejlődjenek. Az SZDSZ frakció a tiszta, egyértelmű politikai helyzet megteremtése érdekében fel­ajánlja, hogy tagjai lemondanak valamennyi bizottsági elnöki és tanácsnoki tisztségükről. Ugyanakkor az SZDSZ nem öncélú ellenzékiségre, hanem korrekt, kiszámítható viszo­nyok kialakítására törekszik, ezért programok mentén és egyértelmű megállapodások keretében együttműködésre nyitott. Az SZDSZ Baranya Megyei Ügyvivő Testületé Mibe kerül harminc ezüstpénz? „A virágok illata, a lányok szépsége és a szövetségek tar­tanak, ameddig tartanak”. Ez a Churchilnek tulajdonított mondás jutott az eszembe a Bárány Megyei Közgyűlés rendkívüli elnökválasztó gyű­lése után. Előre le kell szögeznem, hogy nem az újkeletű szövet­séggel van a gondom. Magam is azt vallom, hogy a politiká­ban a pártok részéről nem le­hetnek „állandóan bezárt, il­letve állandóan nyitott ajtók”. Csak nem mindegy, hogy azok az ajtók hogyan és mitől nyitódnak, illetve csukódnak! Az MSZP cselekedetét megértem, gondolom nehe­zen tudták elfogadtatni párt­tagjaikkal és a választópolgá­raikkal, hogy a legnagyobb létszámú képviselő csoport­ként még egy bizottság elnöki pozíciót sem tudtak szerezni megyénk közgyűlésében. A darusok azt mondják: minden lánc olyan erős, mint a leg­gyengébb láncszem. Tudott volt, hogy már hónapok óta „vizsgálták” a polgári koalí­ció láncát, keresték a leg­gyengébb láncszemet, hogy ott kezdjék a szakítást. A múltheti választások óta tud­juk, hogy meg is találták. De vajon hogyan számol­nak el párttagjaiknak, válasz­tópolgáraiknak azok, akik a titkos szavazás leplébe burko­lózva a „harminc ezüstpénz” reményében máról-holnapra változtatják adott szavukat. Nem gondolnak arra, hogy a lepel le fog hullani, amikor a „harminc ezüstpénz” kifize­tésre kerül? Ide kívánkozik még egy kérdés: vajon mibe fog a „harminc ezüstpénz” a megyének kerülni? Tudjuk, Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésében is ha­sonló a választási és a hatalmi „leosztás”, és az is látszik már, hogy egyesek „vizsgál­ják” az ottani koalíció láncát is. Perényi József Vidéken csak véletlenül hallunk ilyen dolgokról... Kinek a bulija? Próbapariament A Munkáspárt már korábban is szorgalmazta az alkotmány módosítását a kétkamarás rendszer bevezetése érdeké­ben. Úgy látjuk, hogy nem kell feltétlenül a következő válasz­tásokig várni, hogy egy ilyen testület „próbaképpen” meg­alakuljon. Kaposváron a má­jusban megtartott „Próbavoks” rendezvények során kialakult politikai erőviszonyok alapján össze lehetne hívni a „Próba- parlamentet”, mely jogi követ­kezmények nélkül ugyan, mégis hasznos tevékenységet folytathatna. A Munkáspárt ezért kezde­ményezi Kaposvár önkor­mányzatánál, hogy adjon he­lyet a „Próbaparlament” ülése­inek. Felkérést kap valameny- nyi politikai párt, amely részt vett a „Próbavoks” rendezvé­nyeken, hogy vegyen részt ab­ban a munkában, melynek célja egy új gazdasági, társa­dalmi program kidolgozása lesz. Olyan politikusoknak, szak­embereknek kell lehetőséget adni, akik szembesülnek a „felsőházban” meghozott dön­tésekkel és képesek felmérni azok valós hatásait. Munkáspárt 1995 július 20-án délután a kertben hagymapucolás közben hallgattam a Kossuth rádióban Baráth József „Beszéljük meg” című műsorát. A műsor egyik témája a korrupció volt. Az egyik telefonos hozzászóló el­mondta, hogyan harcoljunk a korrupció ellen, ha kormány- szinten sincs rendben minden. És ezzel kapcsolatban az alábbi esetet ismertette. A 12 milliárdos titkos tőke- juttatáson kívül egyéb esemé­nyek is terhelik a Budapest Bank és ezen belül az akkor volt bankelnök, Bokros Lajos számláját. A műsorban elmond­ták, hogy az ÁV. Rt több száz milliós összeget helyezett el a Budapest Banknál igen ala­csony, 3,5%-os kamatra tartós lekötésben. Nos elgondolkozhatunk azon, hogy mi lett a pénz sorsa és kinek volt ebből a tranzak­cióból haszna. Ez az esemény kapcsolódik-e korábban felve­tődött bennfentes kereskedelem gyanújához? Tudni illik a saj­tóból nem kaptunk tájékozta­tást, nyilván a fővárosban be­szélhetnek az utcán az ese­ményről, vidéken csak véletle­nül hallhatunk ilyen dolgokról, így biztosan nem adta tovább a Budapest Bank ezt a betétet kis­termelők, kisvállalkozók, me­zőgazdasági vállalkozók ré­szére kedvezményes, mondjuk 7%-os kamatra, mert annak megfelelő reklámot kellett volna biztosítani. Lehet, hogy mégis kedvező kamatozású kölcsönökre hasz­nálták fel a pénzt, csak a baráti kör megsegítésére. De lehet, hogy az éppen érvényes piaci szintű kamattal adta kölcsön a Budapest Bank a hitelt felve­vőknek, és így legalább 20%- os, de lehet, hogy 30%-os ha­szonra tettek szert. Vajon kik osztózkodtak az így keletkezett hasznon? Mert az államot nagy kár érte. Míg az állam a költségve­tési deficit finanszírozására 30%-hoz közel álló kamatra bocsátja ki az államkötvénye­ket, az ÁV Rt. az állam, azaz az állampolgárok pénzét ilyen ala­csony 3,5%-os kamattal he­lyezte el. Úgy gondolom, hogy nem járok messze az igazság­tól, ha azt mondom: ez megle­hetősen tisztességtelen eljárás volt. Lehet, hogy ezzel a tőke el­helyezéssel Bokros Lajosnak egy másik 16 milliója is össze­jött, csak ebben az esetben prémiumként, és biztosan kér­tek a haszonból az ÁV Rt. ré­szére is. Hisz a vezetők ott is legalább annyira szeretik a ma­gas jövedelmeket, mint a BB- nél. Felteszem a kérdést, hogy ilyen esetek után, amikor a kormány pénzügyminisztere, főkönyvelője ilyen kétes üzle­tekből szerzi be horribilis jöve­delmét, a miniszterelnök, ho­gyan várja el azt, hogy a kis­emberek tisztességesen adóz­zanak, megszűnjön a fekete gazdaság, lemondjanak a ko­rábban megszerzett szociális, egészségügyi, kulturális és ok­tatási jogaikról, a megélheté­sükről, hogy 5 lyukkal húzzák odébb a nadrágszíjat. Jó volna, ha a miniszterelnök úr figyelme az ilyen ügyek kivizsgálására is kiterjedne. Dr. Nádor András A közép-európai unió megva­lósítása az alábbi előnyökkel járhat az egyes országcsoportok számára? Előnye Közép-európai államok Egységes fellépés lehetősége a csatlakozási tárgyalásokon. Erősebb tárgyalási pozíció a megosztási törekvések haté­konyságának gyengítése. Fokozatos integráció lehető­sége, tanulási folyamat az EU-n kívül egyeztetési kérdésekben, olyan fokozatosan erősödő pi­aci verseny, amely nem éri el az EU piacainak jelenlegi köve­telmény rendszerét, de már erő­sebb, mint az egyes önálló or­szágok piacainak követelmé­nyei. A felzárkózás kisebb költsé­gei (a homogénebb gazdaság- politikai közeg miatt). Európai Unió Nagy, mintegy ötvenmilliós új piac. Az EU és a közép-eu­rópai országok „közötti erővi­szonyok természetesen olya­nok, hogy elsősorban az utób­biak lesznek kénytelenek al­kalmazkodni az előbbihez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az EU jelenlegi tagországainak, a fejlettebb Nyugat-Európának ne lenne szüksége a tőle keletre fekvő térségre - mint potenciá­lis piacra és a növekedés fontos tényezőjére - a másik két nagy világgazdasági centrummal - az USA és érdekszférája, vala­mint Japán és érdekszférája - folytatott gazdasági verseny­ben. Alacsonyabb felzárkóztatási költségek. Cordon sanitaire funkció. Potenciális veszélyforrás ki­küszöbölése (nemzetiségi konf­liktusok). Tartalom Az uniót gazdasági vonalon a következő vonalak mentén le­hetne elindítani: Teljes szabad kereskedelmi megállapodás. Vámunió. Laza valutaunió. Közép-Európai Fejlesztési Bank létrehozása. Közös fej­lesztési bank, az EU közremű­ködésével (finanszírozásával), az EBRD mintájára. Egyeztetett, harmonizált gazdasági szabályozók kialakí­tására vonatkozó törekvés. Az egységes belső piac kia­lakításának eszközei (teljes szabad kereskedelmi megálla­podás és vámunió) természete­sen nem elsősorban abban je­lenthetnek nagy előrelépést, hogy jelentős mértékben előse­gítenék ezen országok egymás­közti kereskedelmét (jól lehet ez sem mellékes szempont), hanem a külső befektetők von­zása szempontjából jelentene igazán komoly előrelépést. Egy olyan regionális piac kialakí­tása, amely már világgazdasági léptékben is „észrevehető”, gazdaságos sorozatgyártást tesznek lehetővé. Az unió politikai tartlmát az alábbi elemek alkothatnák:- a közös kérdésekben ellen­őrző, más esetekben konzulta­tív jogokkal felruházott közös „parlament”- rendszeres kormány- és ál­lamfői találkozók- egyeztetett „kül”politikai fellépés- katonai együttműködés, különös tekintettel a NATO-ba való belépés előkészítése terén. Szerepe Erősebb lobby az EU-val foly­tatott tárgyalásokon, még akkor is, ha reálisan csak az egyes be­lépni szándékozó országokkal külön-külön folytatott tárgyalá­sokra számíthatunk. Előszoba az EU-hoz, prein- tegráció (részben mintaként szolgálhat az EFTA, ami ter­mészetesen sok tekintetben nem hasonlítható össze sem céljait, sem megvalósulását ille­tően az esetleges közép-európai unióhoz). Közös érdekek képviselete a belépést követően is. Elősegíti a már működő kö­zös európai programokban való részvételt (pl. Euréka, közös infrastuktúra fejlesztés, kör­nyezetvédelem, stb.) Az Európai Unió eddig tör­ténete során minden esetben egyenként tárgyalt az egyes je­lentkező országokkal. Valószí­nűleg a csatlakozási tárgyalá­sok ezután is így történnek majd, bár az EU intézményi re­formja esetén felmerülhet en­nek a gyakorlatnak a megválto­zása is. Függetlenül azonban a tárgyalások „technikájától” szükséges a közép-európai or­szágok részéről az egyeztetett magatartás. Erre ad példát a skandináv államok csatlako­zása is, ahol a regionális együttműködés előkészítette a talajt az EU-hoz való csatlako­zásra, az államok ellenben egyenként folytatták a csatla­kozási tárgyalásokat. A csatla­kozásra viszont mégis „kollek­tiven” került sor (Norvégiát le­számítva.) Feltételek A közép-európai unió keret- feltétele az egyes országok EU- val kötött társulási szerződései és az egyes érintett államok egymással kötött különböző egyezményei. Az unió létej öttét leginkább az valószínűsíthetné, ha a különutas megoldás kudarcá­nak felismerése rávilágítana közép-európai országok részé­ről az unió szükségességére és ezzel egyidejűleg az országok egyértelműen kifejeznék szán­dékukat az unió megteremté­sére. Érdemes? A gazdasági együttműködés keretei csak lassan és fokozato­san teremthetők meg. Felmerül a kérdés, hogy érdemes-e bele­kezdeni olyan kétségkívül igen nehéz és hosszú ideig tartó együttműködési formák kiépí­tésébe, amelyek talán igen rö­vid ideig fognak betölteni ér­demi szerepet. A válasz erre minden valószínűség szerint igen. Egyrészt a teljes jogú tag­ként történő EU csatlakozás remélt időpontja az elmúlt években egyre inkább csak ki­tolódott, ezért kérdéses, hogy a jelenlegi feltételezések, amely szerint a tárgyalások 1996 után kezdődhetnek meg és a csatla­kozásra 2000 tájékán kerülhet sor, reálisak-e. Másrészt ha ez az időpont reális lehetőség (ami korántsem biztos), akkor is még öt évvel kell számolni, ezalatt a közép-európai országok EU ke­reteken kívül kell, hogy együttműködjenek egymással. Harmadrészt azt, hogy 1996 az Európai Unió intézményi re­formja után hogyan fog mű­ködni az EU, ma még sok tekin­tetben nem lehet tisztán látni. Azt azonban világosan ki lehet tapintani jelenlegi folyamatok­ból, trendekből, hogy Európa bizonyos értelemben a régiók együttműködésének irányába tart. A nemzetállamok és a központi intézmények „között” szintként megjelennek „or­szághatásokon átnyúló” szer­veződések. Ezért könnyen el­képzelhető, hogy egy a teljes jogú csatlakozás előtt kialakuló közép-európai regionális együttműködésnek komoly lét- jogosultsága lenne akkor is, amikor az érintett országok, vagy azoknak egy része már az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Ursprung János Demokráciánk torzulásai Az 1994-es választások idején már két cikket is írtunk „Gon­dolatok a demokráciáról” címmel. Abban világosan ki­fejtettük, hogy a „demokrácia” ugyanolyan népámító szó, mint a francia forradalom há­rom másik ködös jelszava: „szabadság, egyenlőség, test­vériség”! Tekintsük át röviden, hogy miféle demokrácia ez, ami nálunk 5 éve uralkodik. A liberálissá átvedlett posztkommunisták, a kozmo­politák és az elfogadhatatlanul kétes körülmények között fel­kapaszkodott új gazdagok „el- dorádója” egyelőre. A ’94-es választás körülményeiből adó­dóan, ez az új vezető réteg, - a nép gyenge legitimitását él­vezve, - 100 nap alatt megha­zudtolta ígéreteit, eltért prog­ramjától, folyamatosan növeli az ország adósságterheit, az inflációt és nagy szakérte­lemmel drasztikusan csökkenti az életszínvonalat. Az elkerül­hetetlen gazdasági csődöt nem jelentik be, hogy a maguk túlé­lését biztosíthassák. Elnyomo­rításunkért ugyanakkor milliós szakértői fizetéseket vesznek fel. Szemérmetlenül bevallják, hogy nálunk ma már ötszázon felüli azoknak a száma, akik milliárdos vagyonnal rendel­keznek. De szemérmesen hall­gatnak arról, hogy milyen munkával keresték ezt meg. Ekkora tőkefelhalmozás, csakis az állam, - tehát a mi pénzünk - megrablásával, el- sikkasztásával, adócsalással érhető el. Miért tabu ennek a kinyomozása? Demokrácia ide, demokrá­cia oda, „a nép ma is kiskorú, nem kell mindent az orrára kötni!” - tartják. A „népi de­mokrácia” proletárdiktatúra volt: a „szocialista demokrá­cia” a pártállam diktatúrája, a „polgári demokrácia” a gazdag polgárságnak, mint uralkodó osztálynak az akaratát fejezte ki. No, de a mi liberális de­mokráciánk eddig csak egy vékony, erkölcstelen réteg meggazdagodását, s vele pár­huzamosan egy széles néptö­meg elszegényedését segítette elő. Hogyan? Úgy, hogy a par­lament törvényes társadalmi kereteket biztosít e bűncse­lekmények elkövetésére. Pon­tosabban: nem hoz olyan tör­vényeket, amelyek e folya­matnak gátat vetnek. Napjaink politikusai a liberalizmust úgy értelmezik, hogy a gyakorlat­ban mindent szabad, amit a büntető törvénykönyv kimon­dottan nem tilt. Minden kultu­rális, történelmi, emberi, val­lási értéket elvet, s mindent alárendelt a kapitalista rabló- gazdálkodásnak. Napjaink li­beralizmusa a kommunizmu­son túltevően teljesen szétzi­lálta az emberi értékeket. De­valválódott itt minden: érték, szó, igazság, erkölcs, jog, poli­tika, család, nemzet, vallás, tisztesség. Napjainkban sok szegény ember azért válik bűnözővé, mert elfeledkezik arról az igazságról, hogy a tárasdalom csak a gazdagoknak engedi meg a lopást. Például 5 év alatt több, mint 300 milliárd forin­tot költött az uralkodó elit bankok konszolidálására. Mi­lyen szemérmes, ködös szó: „konszolidálás”?! Ha egy rak­tárban 12 millió áruhiány van, azt lopásnak nevezik. A Buda­pest Bank ezerszeres hiányát a mi pénzünkből titokban feltöl­tik. A hiányért elsősorban fele­lős igazgatót pedig előléptetik. Érdekelne bennünket az is, hogy kik, milyen foglalkozá­súak, a régi rendszerben mi­lyen funkciót betöltött káderek ezek a behajthatatlan adósok, a tolvajok a bűnözők törvényen kívüli állapotba kerülnek. A nyilvánosság elől nem bújhat­nak „személyiségi jogok” mögé. A közélet tisztasága a demokrácia előfeltétele. Alakulgató demokráciánk másik torzulása, hogy egyelőre nálunk szólás- és sajtószabad­ság csak az újgazdagoknak van. Ezek lobbizásának játszó­tere ma a politika. A megvásá­rolt tömegkommunikáció pe­dig e tény leplezésére szolgáló eszköz. Ha valakinek kellő pénze van, az akár tv-, rádió-csator­nát vásárolhat, lapot alapíthat. Ha szegény - azaz másod­rendű állampolgár -, akkor a „közszolgálati” két tv-ben és rádióban csak az SZDSZ pro­pagandáját fújhatja szabadon. Miféle demokrácia az, ahol egy Csurka, egy Pozsgay, - mint legfelkészültebb politiku­sok, - sem kapnak szót a TVR- ben?! Minden bejegyzett párt­nak egyenlő mértékben kel­lene, hogy rendelkezésére áll­jon a rádió, a tv és a sajtó. E nélkül szólás- és sajtószabad­ságról beszélni politikai szé­delgés. Dr. Vörös György a MIÉP megyei szóvivője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents