Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-07 / 214. szám

1995. augusztus 7„ hétfő Az Olvasó Véleménye Dünántuli Napló 11 Illegális - szemétlerakóhely Pécsett, a Béke-parkban fotó: löffler Gábor Református tábor Dunavecsén Beremendi osztálytalálkozó Véd-e a korlát? írásra, illetve válaszra kész­teti a gyalogosokat a július 28-i Új Dunántúli Naplóban megjelent fotó és a hozzá tar­tozó „Véd-e a korlát” című képaláírás. A természetes az, hogy a legszélesebb járdához raktak korlátot, ahol inkább biztonságos volt a gyalogos forgalom, mint tovább, ahol az autókkal a járda felét el­foglalják. Véleményem sze­rint itt kellene védeni a gya­logos forgalmat. Vajon miért állhatnak ott naphosszat. G. J-né Pécs Gálaműsor beteg gyermekekért Szeptember 25-én délután gálaműsort rendezünk a fej­lődési rendellenességgel szü­letett gyermekek javára. A rendezvény teljes bevételét alapítványunk majdani szám­laszámára utalnánk át, amely a Fénysugár nevet viselné. Az alapítvány kérelmezése folyamatban van, de anyagi fedezetét még nem tudtuk előteremteni, ehhez kérjük a segítséget. Az országban több ezer ilyen betegséggel küzdő gyermek és felnőtt él. Szülők, orvosok, genetikusok azon fáradozunk, hogy e hát­rányos helyzetű, gyermekek körülményein javítsunk és ezért örömmel veszünk min­den olyan anyagi és egyéb szociális támogatást, amely elősegíti a további kezelést, gyógyítást. Török Ferencné fó'szervező Borjádi nyugdíjasklub A Boijádi Nyugdíjasklubnak az évek során 43-ra nőtt a tag­létszáma. Működésünk anyagi feltételeit az önkor­mányzat biztosítja. A sok kö­zös program összetartó kis csapattá kovácsolt bennünket. Filmet vetítünk, orvosi elő­adást hallgatunk, sokat éneke­lünk, vagy csak beszélgetünk. Évente megrendezzük a far­sangi bátyus bált, az Idősek Napját és minden évadban elmegyünk Pécsre színházba is. Sokat kirándulunk. Jártunk már Székesfehérváron, Keszthelyen, Balatonederi- csen, Tihanyban, Igaion, Kecskeméten, Orfűn, Abali- geten, Siklóson, Máriagyű- dön és eljutottunk a debreceni virágkameválra, a Horto- bágyra és Hajdúszoboszlóra is. Idén pedig Egerbe, Aggte­lekre, Kékestetőre és Holló­házára készülünk még e hó­napban. Klubunkat az ön- kormányzaton kívül a helyi Mezőgazdasági Szövetkezet támogatja. Kurucz Lászlóné klubvezető' Egy újsághirdetésre révén ju­tottam el Dunavecsére a re­formátus angol nyelvi tá­borba, ahol két csodálatos he­tet töltöttem. A tábornak egy kastély adott otthont a Duna-parton. Hu­szonötén gyűltünk össze az or­szág minden részéről, Pécsről Megírtuk és megírták, szóvá- tették nem is egyszer: romos házomladékok, piszok és pat­kányvárak, hulladéklerakatok, éjszakai menedék- és búvóhe­lyek a leglátottabb belvárosi ut­cákban - és akkor az új város­részekről nem is tettünk emlí­tést. Az OTP. Irgalmasok utcai katlanában változatlanul verí­tékben úszó tisztviselőket, pén­zükért káromkodva ácsorgó ügyfeleket, se rendet, se rendőrt nem látott szemetes utcákat, ki­égett tárolókat, ülőke nélküli padokat, halálos ütést ígérő né­hai villanyoszlopok korántsem korszerű bitóit, gyalogost nem tűrő türelmetlen járdafoglaló autókat, sok éve el és ottfelej­tett, befejezetlen betonépület rajtam kívül senki nem volt. Délelőttönként áhítat volt, ahol sokat énekeltünk ifjúsági éne­keket. Angolra először a tábor­vezető, később két görög ven­dégtanár tanított bennünket. Napközben szabad programok voltak. Lehetett kosarazni, ping-pongozni, focizni, sőt még kolosszust a Király utca keleti végén - és sorolhatnám napes­tig­A vigaszom csak az lenne, hogy valaki felhívna és hango­san „nem értene egyet”, netán szidna és gyalázna, ha már nem dicsér . . De a némaság falába ütközik minden. A borsó szind­róma könyörtelenül működik. Lepereg, elgurul és a változat­lanság dermedt kriptái csend­jébe fúl minden szó és szándék. Szépen festett táblák hirdetik nem kis számú testvérvárosaink nevét - melyek többségét az egyszerű pécsi polgár jó ha tér­képről ismeri. Csakhogy elgon­dolkodtató, ha netán a ki tudja milyen összetételű testvéri de­legáció itt jár, mit és mennyit Kalocsára is ellátogattunk. A táborban megismertük, meg­szerettük egymást és mint egy családban, úgy telt el a két hét. Búcsúzáskor emléklapokat gyűjtöttünk, címeket cseréltünk és megbeszéltük, hogy angolul fogunk levelezni. Balogh Judit lát meg hivatalos kíséret nélkül abból, ami nem éppen szép és hívogató. Ez persze naiv kér­dés, mondhatnám költői: ugyanis még egyetlen „testvé­remmel” sem cseréltem tapasz­talatot, sem ilyen, sem olyan kérdésben, tárgykörben, így a véleményét sem ismerem. Bi­zonyára jó stratégiával terel­getve a testvért: a Dóm négy tornya, a Dzsámi, a Sétatér fái, egy-két múzeum és főleg étel­ital választékunk gazdag gaszt­ronómiai emlékei dominálnak majd, ha megtérnek szűkebb pátriájukba. Félre ne értsék, nem kíván­kozom a messzi Tucsonba, de még közelebbi helyre sem. Csak szeretnék igazán büszke lenni, hogy pécsi polgár vagyok és ha szólok olykor-olykor leg­alább annyi biztatást kapjak, hogy reagálnak - légyen az szi­tok, haragdiktálta, vagy meg­értő, megértést, türelmet kérő szó! Dr. Hegedűs Sándor A közelmúltban tartottuk meg Beremenden a 40 éves, általános iskolai osztálytalál­kozót, amelyre sokan eljöttek. Izgalommal vártuk mind­annyian a nagy napot, arra gon­dolva, hogy vajon megismer­jük-e egymást ennyi év elmúl­tával. Volt igazgatónk és osz­tályfőnökeink is megtiszteltek bennünket jelenlétükkel. Mint valamikori kisdiákok, a régi - gyönyörűen feldíszített - tan­termünkben beültünk a pa­dokba. Mindegyikünk el­mondta rövid életrajzát, hogyan Pedagógusok lapjában meghir­detett „Te mit tennél a gyűlölet ellen” pályázatra a pécsi Esz- tergár L. úti Általános Iskola több gyermekmunkával neve­zett be. Az 5/C. osztály közös­éltünk, mit csináltunk a 40 év alatt. Előkerültek a régi sztorik, amelyeken jókat derültünk. Az „osztályfőnöki óra” után kimentünk a temetőbe és fájó szívvel emlékeztünk meg el­hunyt tanárainkról és osztály­társainkról és sírjukra tettük a kegyelet virágait. A kultúrházban vacsora várt bennünket, majd rázendített a zenekar. Sokat beszélgettünk és táncoltunk. Elhatároztuk, hogy öt év múlva újra találkozunk. Révészné Kovács Ilona sége - kategóriájában - a 4. he­lyezést érte el. Ä gyermekek a Tégy a gyűlölet ellen kezdemé­nyezés elismerő oklevelét és 2000 forint pénzjutalmat kap­tak. Ruppert Edit igazgató Rendezésből elégtelen Gondolom, velem együtt sokan várták már, hogy Charlie végre Pécsett koncertezzen. Talán ő most hazánkban a legnépszerűbb popsztár, kellemesen rekedt hangjával szinte minden korosz­tályból emberek tízezreit hódítja meg és szerez nekik néhány fe­ledhetetlen órát egy-egy koncert alkalmával. Illetve csak sze­rezne, merthogy stílszerűen Charlie egyik nótájából idézzek, „csak a zene volt” jó a keddi pécsi koncerten. Nem tudom, a rendezők a kasszírozáson kívül mit csináltak. Ha egy koncertet este nyolc órára hirdetnek meg, akkor azt illik időkén elkezdeni, még ha rock-koncertről is van szó. Természetesen előfordulhat valamilyen okból csúszás, de az mégis csak túlzás, hogy há­romnegyed kilenckor az ingerült tömeg fütyülésére, közbekia­bálására kezdődjön el a program. Talán ha elmondták volna, hogy miért késik a kezdés, nem az ingerültség lesz úrrá a nézők között és nem szül további kellemetlen helyzeteket. Nem értem, hogy lehet a Pécsi Szabadtéri Színpadon a meglévő helyek többszörösét eladni. A lépcsőzetes nézőtér tetején lincshangulat volt kialakulóban, hogy ki álljon és ki ülhessen le. És persze, a meleg sörtől felerősödött nehézfiúknak senki nem mert ellent­mondani. Meghunyászkodva felállt vagy éppen leült egy olyan helyre, ahonnan semmit sem látott. Ha egyszer valamilyen ok­ból sürgősen kellene elhagynia a nézőknek a helyüket, nem tu­dom, mi történne. Kedden este csak Charlie hangja volt kifo­gástalan, a rendezés viszont: elégtelen. Stefanits Cs. Falra hányt borsó... Az illetékesek hallgatnak, pedig szólniuk „illene” A magyar népi bölcsesség akkor fogalmaz így, amikor a cím­zett, címzettek, akik „illetékesek” - így, vagy úgy - eldugult fü­lekkel síri csendben hallgatnak. Hallgatnak, pedig szólniuk „il­lene” - egyetértőn, megértőn, tagadón, visszautasítón, sértő­dötten és ragozhatnám tovább, de hát a ragozásom sem ered­ményezné a pattogó borsószemek potyogását... Szegényen, megszégyenítetten A napokban édesanyámmal vásárolni indultunk. Az élel­miszer üzlet mögött lévő két kukában egy fiatalember ke­resgélt, mellette - szerintem - felesége és újszülött gyer­meke. Kidobott üvegeket és a még használható holmik kö­zött keresgéltek. Tiszták vol­tak és nem úgy néztek ki, mint aki italozó életmódot folytat. Az arra járó emberek szánakozva nézték őket. Míg a boltban vásároltunk ismét feltűnt a fiatalember, szatyrában a visszaváltandó üvegekkel és szép sorjában kezdte kirakosgatni őket. A visszaváltóban lévő hölgy tudta, hogy honnét valók az üvegek, eszerint is reagált. Minden darabra megjegyzést tett és már szinte kiabálta, hogy a megmaradt üvegeket vigye vissza ahonnan hozta. A fiatalember láthatóan za­varban volt, elejtette a kosarát az üvegekkel, amelyek össze­törtek. Nem hagyta ott szerte­szét, kézzel - mert nem aján­lottak fel neki még egy söprűt sem - szedegette össze a cse­repeket, szilánkokat. Vajda Adrienn Pécsi diákok sikere Díjmentes kiállítások titkos „menetrendje” A múzeumi kiállítások többsé­gének a kedd az ingyenesen lá­togatható napja. Júliustól azon­ban a pécsi Csontváry-, a Vasa­rely- és a Zsolnay-kiállítások ingyenes napjai nem azonosak, azaz kötöttek, hanem a nyári szezonban hétről hétre változ­nak. Ezen a héten például ked­den a Csontváry-, pénteken pe­dig a Vasarely-alkotásokat te­kinthették meg díjtalanul a lá­togatók. Mint a Janus Pannonius Mú­zeum illetékesétől megtudtuk, a változtatás mögött bizony anyagi megfontolások húzód­nak. Az elmúlt években ugyanis, például az utazási iro­dák számára némi plusz bevé­telre adott alkalmat a díjmentes napok „menetrendjének” isme­rete. A mostani gyakorlat vi­szont kellemes meglepetést szerezhet a „szerencsés” látoga­tónak, aki éppen a grátisz-na­pon tér be a kiállítóterembe - vélekedett a múzeum munka­társa. A kellemes meglepetés azonban alkalomadtán össznépi heppeninggé, zöldpiacok at­moszféráját idéző spontán „versenyfutássá” is fajulhat, ami, tegyük hozzá, aligha illő a múzeumi tárlatok miliőjébe. Ahogy a díjtalan napok cseles kis variációja sem igazán. Csak emlékeztetőül: a díj­mentes napokat még a hetvenes években vezették be. Informá­cióink szerint azonban kor­mányszinten nemrégiben már szó esett esetleges megszünte­téséről. Tröszt É. Jogi tanácsadó Tóth O. olvasónk kérdése, hogy a munkavállalónak he­tente mennyi pihenőnap jár. A Munka Törvénykönyvé­nek 124. §-a szerint a munka- vállalót hetenként két nap pi­henőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. A fentiektől eltérő mun­karendben foglalkoztatott munkavállalónak hetenként legalább negyvenkét órát ki­tevő, megszakítás nélküli pi­henőidő jár. Ebben a vasárna­pok, illetve, ha a munka ren­deltetése folytán vasárnap is folyik, egy másik teljes naptári napnak bele kell esnie. A most ismertetettől elté­rően a pihenőidő - az egész­ségre ártalmas munkakört ki­véve - kéthetente, kollektív szerződés rendelkezése esetén havonta összevontan is kiad­ható, de egy pihenőnap vasár­nap történő kiadása kötelező. A 124. §. /3/ bekezdésében foglaltaktól - az egészségre ár­talmas, munkakört kivéve - az idényjellegű munkáltatók, ille­tőleg a munkakörök tekinteté­ben le lehet térni. L. N.~ a szerződés teljesítésé­nek mikéntje iránt érdeklődik. A Polgári Törvénykönyv 277. §-a úgy rendelkezik, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott he­lyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és válasz­ték szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lenni arra, hogy azt rendel­tetésének, illetőleg a szerző­désben kikötött, vagy egyéb­ként a szerződéskötéskor a kö­telezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasz­nálni. A felek a szerződés tel­jesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdeké­ben úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell se­gítenie a teljesítést. A felek a szerződés teljesí­tését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egy­mást tájékoztatni. A teljesítés helye a kötele­zett lakóhelye, illetőleg szék­helye, kivéve, ha: a./ jogsza­bály eltérően rendelkezik, b./ a szolgáltatás tárgyából, rendel­tetéséből más következik, c./ a szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van. H. I. pécsi olvasónk a rendes felmondás előírásait kérdezi. A határozatlan idejű mun­kaviszonyt mind a munkavál­laló, mind a munkáltató fel­mondással megszüntetheti. A munkáltató köteles felmondá­sát megindokolni. Az indoko­lásból a felmondás okának vi­lágosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyíta­nia. A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel a munkaviszonnyal kapcsola­tos magatartásával, illetve a munkáltató működésével ösz- szefüggő ok lehet. A munkavállaló munkavég­zésére, vagy magatartására hi­vatkozással történő munkálta­tói felmondás előtt lehetőséget kell adnia a vele szemben fel­hozott kifogások elleni véde­kezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből követ­kezően ez a munkáltatótól nem várható el. (MT. 89.§.) S. Á. V I

Next

/
Thumbnails
Contents