Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-07 / 214. szám

8 Dünántúli Napló Külföld 1995. augusztus 7., hétfő Az évszázad havazása Tűzföldön Az évszázad havazásaként em­legetik az argentínai Tűzföldön az elmúlt napokban leesett hó­tömeget. A méteresnél is maga­sabb hó gyakorlatilag elzárta a külvilágtól Rio Gallegos és Rio Grande városokat. A déli repü- ló'tereket lezárták. Tűzföldön a hőmérséklet elérte a mínusz 21,7 Celsius fokot az elmúlt napokban. A havazás folytató­dik és újabb hideghullám vár­ható az Antarktisz felől. Buenos Airesben is fáznak, a reggeli hőmérséklet 4 fok volt, ám hőérzetként mínusz 4 Cel­sius fokot jelentettek, s ez már ugyancsak hideg a dél-amerikai ország fővárosi lakosainak, Amerika takarékoskodik Az Egyesült Államok bezárja 3 külföldi nagykövetségét és 16 konzulátusát takarékossági okokból - jelentette az AFP és az ITAR-TASZSZ. A bezá­randó külképviseletek között szerepel a Seychelles-szigeteki, egyenlítői-guineai és nyugat- szamoai nagykövetség, s egye­bek közt a poznani, zürichi és stuttgarti konzulátus. Az intéz­kedéstől 12 millió dollár meg­takarítást várnak. Cseh követelések Oroszország cseh vállalatoknak adja át cégei tulajdonának egy részét, hogy Moszkva részben ezzel mérsékelje Prágával szembeni 5 milliárd dolláros adósságát - jelentette az Inter­fax. Egyebek között erről álla­podott meg a Prágában tárgyaló Oleg Davidov orosz miniszter­elnök-helyettes és Vladimír Dlouhy cseh ipari és kereske­delmi miniszter. Pornósztárok Magyarország nemcsak a fel­séges gulyásról híres - olvas­ható a Bild „A magyar nők a legtüzesebbek” című cikkében. „A nemzetközi pornóüzletben dolgozó sztárok 90 sazázaléka magyar - mondja Christophe Clark pomóproducer - Ma­gyarországon találhatók Európa legszebb és legszabadabb leá­nyai”. Illusztrálásképpen a bul­várlap be is mutat egy ruhátlan magyar leányt, akinek Clark az Angelica Bella fantázianevet adta. Hogy az üzletet még job­ban felvirágoztassa, a producer le is telepedett Magyarorszá­gon, ahol újabb lányokat keres. Sportszálló a Sasfészekböl A bajor kormány haszonbér­letbe akarja adni Adolf Hitler Berchtesgaden mellett fekvő egykori erődjét, a Sasfészket, hogy ezáltal megakadályozza a náciturizmust. Az amerikai megszálló csapatok szeptember végén vonulnak ki a területről, ahol a müncheni kormány el­gondolása szerint egy osztályon felüli sport- és gyógyszálló lé­tesül. Vámkíséret A román vámhatóság végig­kíséri Románián belül azokat a teherautókat, amelyek ciga­rettával vagy más magas vám­tételű árukkal érkeznek kül­földről - jelentette az. Az in­tézkedéssel az egyre gyako­ribb vámcsalásokat akarják lehetetlenné tenni, Romániá­ban ugyanis nem a határon, hanem az áruk átvételi helyén kell leróni a díjat. Amióta Románia 1989-ben megnyi­totta a határait, rengeteg te­herautó vezetője a határon úgy nyilatkozott, hogy csupán tranzitként lép Romániába. Az árut azután az országban pakolták le, vámot pedig nem fizettek érte. A békétől a hidegháborúig A potsdami megállapodás Az asztal, amelynél Európa sorsáról döntöttek Az idő, a legjobb ítélőbíró, meggyőzően bizonyította a potsdami konferencia határoza­tainak történelmi jelentőségét - V. Viszockij szovjet diplomatá­nak ezek az 1975-ben elhang­zott szavai sokak szerint túlbe­csülték a „három nagy” 1945. július 17-től augusztus 2-ig tartó találkozójának eredményeit. Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter megfontoltab­ban fogalmazott: „Potsdam ke­veset ért el”. Ettől kezdve Eu­rópa gyakorlatilag kettészakadt. Kelet-Európa végleg szovjet függőség alá került. Otven évvel ezelőtt a Cecili­enhof kastélyban találkozott Harry Truman amerikai elnök, Joszif Sztálin, a Szovjetunió ve­zetője és Winston Churchill (majd július 25-től utóda, Cle­ment Attlee), hogy lefektessék a háború utáni Európa rendjének alapjait. Ä potsdami értekezletre azonban végig rányomta bélye­gét a csalódottság a szovjet szö­vetséges magatartása miatt. Sztálin ugyanis - miután már nem függött az amerikai hadi- szállításoktól - a kelet-európai szovjet befolyást akarta konszo­lidálni. Formailag Sztálin Potsdam- ban még egyetértett azzal, hogy nem az 1945-ös szétdarabolt Németország, hanem annak az 1937-es esztendő végén fenn­álló határai képezzék a további tárgyalások kiindulópontját. Nem hagyott azonban semmi kétséget afelől, hogy a porosz területek (Königsberg és kör­nyéke), valamint az Odera-Ne- isse vonalától keletre eső, Len­gyelországhoz csatolt országré­szek visszacsatolása ki van zárva. A nyugati hatalmak végül elfogadták több millió német ki­telepítését „rendezett és humá­nus módon”. A német határok végleges megállapításáról egy békeszerződésnek kellett dönte­nie. Politikai gúnyanyaggá váltak a Németország leszerelésére és a náci szervezetek felszámolá­sára vonatkozó határozatok. A szövegben ez állt: „A szövetsé­gesek lehetőséget akarnak adni a német népnek, hogy felkészül­jön életkörülményeinek demok­ratikus és békés alapokon tör­ténő újjáépítésére”. Nyugaton ezen szabad parlamenti demok­ráciát értettek. Szocialista szem­szögből viszont felhívás volt a kisajátításra és a társadalom szocialista átalakítására. A négyhatalmi irányítás alatt álló Berlin eközben folytonos pro­vokációt jelentett. Hogy a szovjet taktika Eu­rópa felosztására irányul, Churchill korán felismerte: mégsem tudta Trumant na­gyobb keménységre rábírni Sztálinnal szemben. Az ameri­kai elnök nem akart belebonyo­lódni az európai egyensúlypoli­tikába, amelynek kudarca az Egyesült Államokat már két vi­lágháborúba rántotta bele. Truman ezen kívül nem akarta kockára tenni Moszkva háborúba lépését Japánnal szemben. A tábornokok azzal számoltak, hogy a háború a Csendes-óceán térségében még legalább 18 hónapig el fog hú­zódni. Nem így történt. Július 24-én Truman neubabelsbergi villájában kiadta a parancsot az első atombomba ledobására. Az augusztus 6-i atomrobbanás Hi­rosimában, majd röviddel ez­után a következő Nagaszakiban véget vetett a második világhá­borúnak. A Potsdamban nyitva hagyott békeszerződésre Németország­gal nem került sor. A nyugati hatalmak és Mihail Gorbacsov csak 1990-ben szavatolták Né­metország jövőjét. Egy Német­országról szóló dokumentum hozta el a Szövetségi Köztársa­ságnak a teljes szuverenitást, majd a párizsi, 1990 novemberi EBEÉ-csúcstalálkozó szentesí­tette végleg az új Németország státusát. Kovács Péter Ukrajna a Kaukázusban Ukrajnának politikai és gazda­sági értelemben is egyetlen va­lódi szövetségese van a Kauká­zusban: az olajban gazdag Azer­bajdzsán. Kijev számára straté­giai fontosságú ez a partnerség, amit Leonyid Kucsma azeri láto­gatása bizonyít a legjobban. Az ukrán gazdasági nehézségek el­lenére Kucsma bejelentette: pénzügyi segítséget nyújt a több mint egymilliárd dolláros költ­ségű grúziai olajvezeték megépí­téséhez. A Zerkalo Nyegyeli című kijevi hetilap politikai szemleírója úgy véli, hogy Uk­rajna mindeddig nem fordított kellő figyelmet kaukázusi érde­keire. Az 52 milliós ország szá­mára az azerbajdzsáni olaj pedig majdhogynem létfontosságú, hi­szen segítségével enyhíthető lenne a legnagyobb szovjet utód­államtól, az Oroszországtól való ukrán nyersanyagfüggőség. Uk­rajnának azonban nem fog a szá­jába repülni a sült galamb. Az eddigi kijevi habozás következ­ményeképpen és az ankarai veze­tés nyomására Törökország nem­régen döntő hányadot szerzett az azeri nemzetközi kőolajkonzor­ciumban. A pénzügyi szövetke­zést tavaly hozták létre az azer­bajdzsáni nyersolaj-kitermelés támogatására. A térségben a Szovjetunió felbomlása után Moszkva szinte már hagyomány- tisztelő módon érvényesíteni akarta kizárólagos befolyását. Gejdar Alijev azeri elnökben azonban az orosz vezetésnek csa­lódnia kellett. Alijev nem kívánt Moszkvából rángatott bábfigura lenni, amire példa az is, hogy fő­leg nyugati cégek részvételével Baku létrehozta a nemzetközi olajkonzorciumot. Azerbajdzsán ezzel végképp kihívta Moszkva haragját, Oroszország ugyanis a Kaszpi-tenger szinte összes olaj­lelőhelyére igényt tartott. Azer- bejdzsán gazdasága az olajkincs révén stabilizálódik, Bakunak nincs szüksége Moszkva jóindu­latára vagy könyöradományaira. Alijev az erős orosz nyomásnak ellenállva azt sem engedélyezte, hogy orosz csapatok állomásoz­zanak az ország területén. Koldusok nélkül Pozsony belvárosi kerületében tilos a koldulás. A tilalom meg­szegőit ezer korona pénzbír­ságra ítélik. Megtörténhet, hogy a büntetés összegét akár erőszakkal is kiveszik a koldu­sok kalapjából - nyilatkozta a kerület polgármestere, és el­mondta, hogy a „hazai koldu­sok” kiebrudalásában a rendőr­ség lesz az illetékes. A tilalmat megszegő kéregetőket állandó- rendszerint Pozsonyon kívüli- lakhelyükre szállítják, a haj­léktalanokat pedig emberbaráti szervezeteknek adják át. A kül- födi koldusok eltávolítása az idegenrendészet feladata lesz. Érdekes, hogy a szlovák fő­városban - Budapesttel ellen­tétben - nem reformálódott meg a koldulás technikája. Nincsenek úgynevezett „odalé- pők”, akik ilyen, vagy olyan szöveggel pénzt kémek az em­berektől. Pozsonyban megma­radt a koldulás hagyományos technikája, a „standrendszer”. Minden egyes koldusnak saját törzshelye van, és időnként komoly konkurenciaharcot folytatnak. „Süketnéma vagyok”, „Epi­lepsziás vagyok”, „Nincs pén­zem gyógyszerre”, „Egy tál me­leg ételre valót kérek” - ilyen és hasonló „cégtáblákat” dol­goztak eddig a pozsonyi koldu­sok, akik általában jól hasznosí­tották az emberek együttérzé­sét. A többségük valóban ele­sett ember, de volt köztük „el­méleti alapon dolgozó” fiata-. lember is, aki az egyik lapnak azt nyilatkozta: módszeresen koldultam, három teljes eszten­deig. Elmondta: ez idő alatt 365 ezer koronát - másfél millió fo­rintnak megfelelő összeget - koldult össze. Az élete így sínre került, és várhatóan valamilyen kisvállalkozásba kezd. Veszélyben az amerikai nemzeti parkok Az Egyesült Államok nemzeti parkjai egykor az egyedülálló természeti élmény garanciái voltak. Ma gyakran a közúti dugók és hosszú várakozási idők válnak maradandó él­ménnyé a látogatóik számára. A parkok koronaékszerének számító arizonai Grand Canyon naponta 27 ezer látogatóval számol a nyári szünetben. Bu­szok órákig állnak sorba, hogy a bennük ülők pillantást vethes­senek a mély hasadékokba. A hasadékban lévő menedékház és sátorhely kevés számú férő­helyét már több mint egy évvel előre lekötötték. A levegő is túlzsúfolt: mintegy 10 ezer re­pülőgép és helikopter köröz nyáron a katlan felett. A Grand Canyon látogatói­nak száma tíz év alatt (1994-re) kettőről 4,7 millióra növeke­dett. A nemzeti parkokat össze­sen több mint 60 millióan kere­sik fel évente. A parkok sokat szenvedtek a szerte a világból érkező turisták rohamától. A Yellowstone-ban, az Egyesült Államok 1872-ben létesített legrégibb nemzeti parkjában az autóutak 80 száza­léka, a turistautak 90 százaléka felújításra szorul. A területeket felügyelő­gondozó „ranger”-ök száma az elmúlt 20 évben 11 száza­lékkal zsugorodott a mind szűkösebbé váló anyagi esz­közök miatt, ugyanakkor a parkok területe több mint megkétszereződve 32 millió hektárra növekedett. Bemutatták az Iljusin repülőgépet. Genrih Novo- zsilov tervező és munkatársai pezsgőt bontottak az új gép első próbarepülése után a taskenti repülőtéren. Az orosz-üzbég gyártmányú gép a korábbiaknál 32 százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyaszt és 52 tonna terhet bír el. Magyarok Finnországban 6. Magyar sírok A finn Lappföldön, az Inari tó melletti termőben fekszik Pándy Pál (1905-1986) a lapp követként Paavo von Pandy né­ven ismert katona, földművelő, természetjártó és kutató. Rén- zuzmóval beborított, moréna­homok sírján fehér kvarcerekkel átjárt, szürke terméskőből kifa­ragott síremléke áll. Mintha csak az alatta nyugvó, temrésztra- jongó léleknek kővé merevedett szimbóluma lenne. Pándy Pál magyar apa és finn anya gyer­mekeként 1905. augusztus 7-én született Magyarországon. A kadétiskola elvégzése után a ha­tárőrségnél teljesített szoglálatot. 1934-ben települt át Finnor­szágba, ahol Lappföldön az Inari tó partján megvette a Kultalahti (Arany-öböl) nevű birtokot. Igen intenzív földművelést folytatott, főleg zöldségféléket és fűszer­növényeket termesztett. Sikerült meghonosítani olyan fajtákat, melyekről nem képzelhette volna senki, hogy megteremhet­nek azokon a sarkkörön túli, zord északi tájakon. A második világháború alatt, mint finn ka­tonatiszt résztvett Finnország védelmi harcaiban, majd széles nyelvtudása folytán összekötő tisztként dolgozott. Helsinki termőjében nyugszik Weöres Gyula (1899-1988) a magyar nyelv és irodalom ta­nára. Amikor 1924-ben megala­kult a Helsinki Egyetemen a Magyar Intézet, őt nevezték ki az első magyar anyanyelvű okta­tónak. Tanítottak korábban is magyar nyelvet a finn egyete­men 1869 óta óta, de ezt a fel­adatot finn tanárok látták el. Weöres Gyula érdeme az újon­nan megalakult intézet és az eh­hez tartozó magyar könyvtár megszervezése. Ä Magyaror­szágra jövő pap- és tanáijelölt ösztöndíjasok tőle tanulták elő­ször a magyar nyelvet. Ő szer­kesztette az első finn-magyar szótárt 1934-ben és igen sokol­dalú publikációs tevékenységet végzett. Számos cikke jelent meg a népköltészetről és főleg a Kalevaláról. Több tanulmány­ban foglalkozott a finn-magyar kulturális kapcsolatok múlt szá­zadi történetével és a finnugor nyelvek rokonságával (1965). Nagy érdeme volt, hogy tevé­kenységével elősegítette a ma­gyar népköltészet Finnország­ban való megismertetését. A Helsinkivel határos, kaunia­ineni temetőben nyugszik Kiss Zoltán (1929-1977) énektanár és koncerténekes. Kiss János soproni professzor fia volt. Há­ború végén egy lőszerraktár ren­dezése és takarítása közben tör­tént robbanás súlyosan megse­besítette. Hosszantartó beteg­sége után érettségizett és énekta- námak készült. A Lutheránus Világszövetség ösztöndíjasaként 1958-1959 években Finnor­szágban és Svédorszgában ta­nult. A két év elteltével hazajön, de rövidebb idő után visszatér Finnorszgába, ahol megnősül és házasságából négy gyermeke születik. Önálló hangversenyein Bartók, Kodály népdalfeldolgo­zásait, valamint Kölcsey, Ady megzenésített verseit tette is­mertté a finn zenekedvelő kö­zönség előtt. Az 1971-es évek­ben magyar népdalok „Hunga­rian Folk Songs” címen jelent meg lemeze. Népdalok gyűjté­sével is foglalkozott. Samuli Ai- kioval és Kecskeméti Istvánnal írták meg a „Lappische Joiku, Lieder aus Karasjoki” c. tanul­mányt. Élete végén teljesen megvakult, feltehetően régi, a robbanás okozta sebesülése mi­att. A Lahti felé vezeztő úton, kb. 15 km-re Helsinkitől a Honka- nummi temetőben találtam rá- Markimó Károly (1893-1976), igen neves szűcs mester sír­jára. A Felvidéken Krasznán született és 1938-ban ment Finnországba. Kezdetben Ke­lemen Sándor (1898-1977) és Kelemen László (1900-1960) Székelyföldről érkezett meste­rekkel együtt dolgozott és saját szűcsműhelyt nyitottak Hel­sinkiben. Ákik személyesen ismerték, kiváló mesterember­nek mondják. Sütő László 4 *

Next

/
Thumbnails
Contents