Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-24 / 230. szám

1995. augusztus 24., csütörtök Politikai Vitafórum Dünántúli Napló 11 Szövetség Magyarországért Az MDF ellenzéki programjából 2 Az MDF a mozgalom alakulá­sakor megfogalmazott alapel­vek és értékek vállalása mellett tesz hitet, megerősítve az ala­pító dokumentumokra épülő országos gyűlési elvi nyilatko­zatok és állásfoglalások érvé­nyességét, egyszersmind meg­őrizve Antall József eszmei és politikai örökségét. Az MDF- nek ellenzékben kell megvaló­sítania egykori elnökének azt a célkitűzését, hogy a parlamen­tarizmus, a piacgazdaság, a polgári demokrácia, a nemzeti szabadelvűség, a jogállamiság és az egyértelmű euro-atlanti elkötelezettség elvei alapján olyan néppárttá váljék, amelyik méltán tartozik a földrész tár­sadalmi-gazdasági sikereit el­érő konzervatív-keresztény pár­tok családjához. Az MDF a mérsékelt konzervatív erők pártjaként szövetséget kíván építeni azokkal a pártokkal, amelyeknek gyakorlata és stí­lusa, elvei és módszerei össze­egyeztethetők a sajátjával. A Magyar Demokrata Fórum nemzeti elkötelezettsége nem pusztán érzelmi kötődést jelent a hazához és hagyományaink­hoz, hanem a programunk alap­jául szolgáló politikai filozófi­ánk leglényegesebb elemét fe­jezi ki. Arra a felismerésre utal, mely szerint korunk sodró vál­tozásai mind az egyént, mind természetes közösségeit isme­retlen célok, idegen érdekek eszközévé és áldozataivá for­málhatják; holott a változások legfőbb célja csak a közössége­ibe és hagyományaiba harmo­nikusan illeszkedő egyének boldogulása lehet. E felfogás alapján bíráljuk a nemzeti kér­dés megítélésében tapasztal­ható végletes álláspontokat. Különösen azokat, amelyek a szocialista korszak internacio­nalizmusára emlékeztető mó­don a magyarság sajátosságai­nak és érdekeinek következetes vállalásában a nacionalizmus veszélyét látják, de azokat is, amelyek szerint beilleszkedé­sünk a világgazdaság és Európa egységesülő rendjébe nemzeti önazonosságunk feladását je­lentené. Nemzeti javaink elidegenít­hetetlen részeként tartjuk szá­mon az egyetemes magyarság tárgyi és szellemi kultúráját, az ország természeti kincseit és épített környezetét. Nemzeti érdeknek tekintjük e javak fennmaradása és fejlő­dése gazdasági és politikai fel­tételeinek biztosítását, s épp ezért a legfőbb nemzeti érték­nek e javakat őrző és teremtő nemzedékek alkotó energiáit tartjuk. A nemzeti hagyo­mányra (kulturális javak) és a nemzeti érdekekre (gazdaság, politika) történő hivatkozás puszta szólam, ha a politika el­sődleges célját nem e legfőbb érték: a magyar társadalom élő és egymást követő nemzedékei anyagi és szellemi létfeltételei­nek jobbítására jelenti. Ezt a nemzet- és értékfelfo­gást különösen indokolt hang­súlyoznunk ma, olyan körül­mények között, amikor kor­mánykoalíció pártjai lejáratják az MDF által is képviselt nem­zeti érdekű rendszerváltozás eszméjét. Az MSZP-SZDSZ koalíció az ország helyzetének, állapotának külső meghatáro­zottságát túlhangsúlyozva (adósságteher, nemzetközi hi­telfeltételek, európai integrá­ciós, illetve NATO-követelmé- nyek) figyelmen kívül hagyja a magyar társadalom elemi szük­ségleteit és sajátos fejlődés tör­vényeit. Ugyanakkor vannak, akik fe­lelőtlen demagógiával olyan ígéretekkel csábítgatják a kor­mánypártokból kiábrándult vá­lasztókat, amelyeknek teljesí­tése összeegyezhetetlen mind a piacgazdaság, mind a rendszer- változás ismérveivel. A Magyar Demokrata Fó­rumnak és a vele szövetkező pártoknak történelmi hivatása, hogy Magyarország euro-at- lanti elkötelezettsége és a ma­gyarság - azaz a határainkon innen és túl élő magyarok - nemzeti érdekei között össz­hangot biztosítson, s hogy bírál­jon és meghiúsítson minden olyan kísérletet, amely - akár szándékosan, akár tudatlanság­ból - e két követelmény szem- beállítására irányul. Példaértékű hatpárti találkozó Lakiteleken Megragadó együttgondolkodás Az MDF kezdeményezte okta­táspolitikai tanácskozás volt, a négy ellenzéki parlamenti párt és két nemzeti-konzervatív párt - a MIÉP és az NDSZ - részvé­telével. A tanácskozáson pár­tonként 3-4 oktatáspolitikus és több meghívott szakértő vett részt. A résztvevők a jelen ége­tően fontos kérdéseivel és a jö­vőbeni együttműködés tervei­vel foglalkoztak. Röviden a napirendi pontok­ról: Dobos Krisztina az oktatási program célját és feladatait elemezte. Maróth Miklós dékán az egyháznak az oktatásban, nevelésben betöltött kiemel­kedő társadalmi szerepéről be­szélt. Pozsgay Imre a magyar kultúra és az oktatás-nevelés összefüggéseit világította át. Gidai Erzsébet közgazdász egyetemi tanár vészjósló elő­adást tartott tudományos ada­tokkal alátámasztva „Magyar­ság a XXI. században” címmel. Baranyi Károly a NAT és az érettségi problémáit elemezte. Dobó Attila megrázó erővel ecsetelte a mai gyermek- és if­júságvédelem kétségbeejtő helyzetét. Meskó Attila profesz- szor a felsőoktatás és kutatás helyzetét elemezte nemzetközi összehasonlítás tükrében. Vé­gül Kis Papp László mint az FDSZ, Szabó László a HÖ- KOSZ elnöke nevében ele­mezte az ifjúság helyzetét a magyar felsőoktatásban. A résztvevők kiválasztása, összetétele és a széles spekt­rumú program garantálta, hogy az oktatás kérdéseit nem izo­lálva, a mai politikai valóságtól kiragadva szemléltek, hanem a teljes társadalmi és történelmi keretben, a sokoldalúan mély összefüggések hálózatában vi­lágították át. Teljesen egységes, erőtelje­sen elítélő állásfoglalás alakult ki a MKM tevékenységével kapcsolatban. Az egyházi és ál­lami oktatás összehasonlításá­ban kivétel nélkül az előbbinek további támogatása és fejlesz­tése mellett foglaltak állást. Ki­hangsúlyozva, hogy az egyházi iskolákban a nevelés kiugróan, de az oktatásban is magasabb minőséget érnek el. Sokan hangsúlyozták, hogy „minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs”, amely nálunk ma már nem fogyóanyag, ha­nem egyenesen hiánycikk. Minden bajunknak, a gazdasá­ginak is ez a gyökere. A gazda­sági életünk széthullásának, ki­árusításának, társadalmi polari­zálódásunknak, dél-amerikani- zálódásunknak, a bűnözésnek csakúgy, mint a válások, alko­holizmus, öngyilkosság és abortuszok számában való ve­zetésünknek is az erkölcsi le- züllésünk az oka. Ezzel kapcso­latban idézték Szolzsenyicint is. Nevezetesen: a bolseviz- musban a táradalom kettévált őrökre és őrzöttekre, ugyanis erkölcs híján mindenki mellé egy őrt kellett állítani. Ha lett volna valláserkölcsi nevelés, mindenki vigyázott volna benső őre mellett magára. A múlt heti cikkünkhöz ha­sonlóan többen is felvetették az Európa Házba és a NATO-ba való felvételünk irreális voltát. Abban egységes volt az állás­pont, hogy problémáinkat raj­tunk, magyarokon kívül senki sem fogja megoldani. Gidai Er­zsébet szerint a KGST-nél megalázóbb és kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnénk. Tudomá­nyos gazdasági modellkísérle­tek a már meglévő európai struktúrák közeljövőbeni szét­esését prognosztizálják. Össz­hang alakult ki a téren is, hogy oktatási rendszerünkben szinte minden szinten vagy teljesen megszűnt, vagy csökkent az er­kölcsre, hazafiságra, nemzettu­datra nevelés. Csakúgy az aka­rati, érzelmi, esztétikai, világ­nézeti és a kulturált viselke­désre nevelés. Mindenütt az ér­telmi nevelés dominál, de e téren is a reproduktív gondol­kodás van túlsúlyban a kreatív, problémamegoldó gondolko­dással szemben. Míg a felnőtt társadalom jövőképét irreális délibábokkal próbálják helyet­tesíteni, addig az ifjúságnak semmiféle hosszú távú motivá­ciót biztosító jövőképet, sem példaképként állított személyi­ségeket nem tud nyújtani egy párt sem. Az ifjúság csak rövid­távú, könnyen szétpukkanó cé­lok mellett lavírozik. Bármely erkölcstelen összeköttetéssel olyan állás után vágyódik, ahol csak dolgozgatni kell, de jól ke­resnek és magas szinten fo­gyasztanak. Ifjúságvédelemmel kapcsolatban nyomatékosan súlyt kapott az a gondolat, hogy ma sincs ifjúságvédelmi tör­vény, pedig nemcsak a társada­lom perifériájára szorult gyer­mekek, hanem minden kiskorú gyermek átfogó védelméről van szó. Egy gyermeknek a meg­születéséhez is joga van! Végül említést érdemel, hogy míg az Antall kormány mellett a felsőoktatás támoga­tása észlelhető volt, a szoc. li­berális kormány csak leépít, felszámol és rombol. Tevé­kenysége anyagi és humán for­ráselvonásokban merül ki. Mivel a szóban forgó tanács­kozás nem pénzcsinálással fog­lalkozó gazdasági álszakembe­rek gyülekezete volt, hanem a nemzetért, az ifjúságunkért, a jövőnkért felelősséget vállaló, aggódó és tenni akarók össze­jövetele, olyan harmónia, össz­hang és megragadó együttgon­dolkodás légköre alakult ki két nap alatt az értekezlet résztve­vői között, amely példaértékű lehet minden további nemzeti szövetség, nemzeti front, össze­fogás megteremtéséhez. Dr. Vörös György a MIÉP elnökségének egyik küldötte A FKgP Baranya Megyei Szervezete Vezetőségének nyilatkozata Önálló frakció Tagrevízió a közeljövőben A FKgP Baranya Megyei Szervezetének vezetősége a választások előtti ülésén egy­hangú határozattal úgy foglalt állást, hogy a Megyei Köz­gyűlés elnöki tisztségére a Polgári Koalíció jelöltjét, dr. Hargitai Jánost támogatja. A FKgP Pártalkotmánya 5. § (2) bekezdése előírja: a párt tagjai kötelesek a vezetőség döntését lelkiismeretesen kö­vetni. A FKgP Baranya me­gyei, Pécs Városi Vezetősége és tagsága megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy az 1995. augusztus 2-án megtar­tott megyei közgyűlési elnök- választáson a Kisgazdapárt megyei képviselői közül - a választási eredményekből ki- következtethetően - feltehe­tően néhányan a vezetőség határozataival ellentétesen szavaztak. Ezzel súlyosan megsértették a pártfegyelmet. A FKgP megyei vezető­sége és tagsága elhatárolja magát tőlük. Kezdeményezzük a tárgya­lások felújítását a korábbi ko­alíció valamennyi tagjával, az egységes ellenzéki koalíció megalakítására. Tájékoztatásul közöljük, hogy az FKgP és Polgári Kör Baranyáért Egyesület között létrejött együttműködési megállapodás kizárólag a helyhatósági képviselő vá­lasztásokra korlátozódott. A jövőben az FKgP nem kíván együttműködni a Polgári Kör Baranyáért Egyesülettel. Te­kintettel arra, hogy a Polgári Kör Baranyáért Egyesületben több FKgP-tag és tagfelvételi kérelemmel rendelkező me­gyei képviselő is van, ezért az FKgP Baranya megyei Veze­tősége a közeljövőben élni kíván a tagrevíziós jogosítvá­nyával. A FKgP a megyei közgyű­lésben önálló kisgazda frak­ciót alakit ki és működtet. A politikai viszonyok tisztázá­sáért felajánlja a közgyűlés új elnökének valamennyi bizott­sági pozícióról való lemon­dást. A FKgP Megyei Szervezet Vezetősége Szeptember 9-ig türelmi idő Ha a kormányzat nem áll el a tandíj jelen formájában terve­zett bevezetésétől, az egyetemi és főiskolai diákság erősebb po­litikai nyomásgyakorlásra, de­monstrációkra, tüntetésekre szánja rá magát - jelentette be Szabó László, a Hallgatói Ön- kormányzatok Országos Szö­vetségének elnöke, a Fidesz- Magyar Polgári Párt szerdai sajtótájékoztatóján, miután tár­gyalt Pokomi Zoltánnal, a párt alelnökével. A HÖKOSZ szep­tember 9-ig vár, türelmi időt ad a kormánynak, de már most ké­szen vannak a megmozdulások forgatókönyvei - szögezte le Szabó László. Azt is hangsú­lyozta, hogy elhatározásuk csak a kormány lépéseinek tükrében válik valóra és független min­den politikai párttól. Elmondta, hogy lesz olyan demonstráció - ha szükséges -, amely több na­pig fog tartani. Kritizálta, hogy a felsőoktatási intézmények még most, a tanév megkezdése előtt sem tudják, mennyi tandí­jat fognak kérni a diákoktól. Csak röviden! Gazdasági eredményeink láttán a szomszédban lakó ateista po­litikus egyik napról a másikra kishitű lett. Mindig az adott helyzettől függ, hogy bölcs mondással vagy bölcs hallgatással segí­tünk magunkon. ík Olyan nagy a drágaság mife­lénk, hogy már a kegyelemke­nyér árát is felemelik. Állítólag valamikor nagy idők nagy tanúja volt... Csak saj­nos, mostanában állandóan vál­toztatja a vallomását. A modern számítógépekkel fel­szerelt irodában is vannak dol­gozók, akik most is az igát húz­zák. Gyakorlatlan eladó. Amikor a vevővel közli a legújabb árakat, mindig elpi­rul. ♦ Asztalt akart táncoltatni, de a képességeiből csak hokedlira futotta. A haladást azzal is lehet szol­gálni, hogy meg sem mozdul az ember. Kiss György Mihály Úttörők, cserkészek... Az Új Dunántúli Napló augusz­tus 15-i száma gyermek- és if­júsági szervezeteinkről közölt írást Kovácsné Vranesics Ág­nes úttörő ügyvezető és az én nyilatkozatom alapján. Vitat­kozni kívánok, illetve megje­gyezéseket szeretnék fűzni nyi­latkozó partnerem néhány állí­tásához. „Az 1989 utáni „vér- veszteség” (az úttörő mozga­lom létszámcsökkenése: I. M.) mindössze „tízezres volt”. Jól­lehet erősen túlzottnak véljük felelős úttörő vezetők - így nyi­latkozó - „hetvenezres regiszt­rált” úttörőre vonatkozó állítá­sát, az ún. puha diktatúra alko­nyán egymilliónyi volt a kom­munista gyermekszervezet tag­létszáma. (Lásd: Heti Világ- gazdaság 1988. nov. 5-i szá­mát.) Ha mindkét adatot hite­lesnek is fogadjuk el, távolról sem „mindössze tízezres volt a vérveszteség”... Bár távol áll tőlem a köny- nyen manipulálható számada­tokkal való dobálózás, nézzük meg, hogyan jött létre ez a fan­tasztikusan magas úttörőlét­szám. Az 1948-as hatalom megragadása után tollvonással megszüntették a gyermek- és if­júsági szervezeteket (a magyar cserkészet részben az emigrá­cióban, részben itthon föld alá kényszerítve azért élt tovább) és mindössze két tömörülést, az általános iskolás korosztály számára a szovjet pionir mintá­jára az úttörőmozgalmat, a 14 éven felüliek részére pedig az ugyancsak orosz Komszomolt lemásolva a DISZ (később KISZ) - szervezeteket hozták létre - kizárólagos kommunista pártirányítással. Hivatalosan ugyan nem volt kötelező a tag­ság, de többrétűén is hátrányos helyzetbe került az a fiatal (s persze szülei is), aki távolma­radt eme szerveződésektől. Gyakorlatilag tehát szinte va­lamennyi általános iskolás út­törő, az idősebb pedig KISZ- tag lett. Ezt áttételesen nyilat­kozó partnerem is elismeri: „új elemként jelent meg az önkén­tesség (ti. napjainkban: I. M.), az autonómia tisztelete, az egyén és közösség szabadságá­nak elismerése.” K. Vranesics Ágnes életko­rából következően nem emlé­kezhet 1948-ra, az ún. „fordulat évére”, amikor különböző kar­rierista úttörővezetők .jóvoltá­ból” egyik óráról a másikra át kellett adnunk cserkészotthona­inkat, cserkészeink filléreiből beszerzett sátrainkat, felszere­léseinket, vízitelepeinket. De arra sem emlékezhet, hogy mi­lyen meghurcolás volt a „ju­talma” az ötvenes-hatvanas- hetvenes években az egykori s különösen a cserkészmunkát „katakomba”-módra is folytató vezetőknek. Vagy hány alka­lommal tettek úttörőavatást (az utolsó pillanatban!) a már jóval korábban eltervezett elsőáldo­zás, bérmálás, konfirmálás idő­pontjára. Jaj volt annak a diák­nak, szülőnek, aki nem az előb­bit választotta! Mindkét szervezet (úttörő, KISZ) a maximális anyagi tá­mogatást élvezte a hatalom ré­széről: jól berendezett úttörő- és KISZ-paloták, nyaraltató­központok (pl. Csillebérc, Ki- lián-telep), a szükségesnek többszörösére duzzasztott ad­minisztratív apparátus. Az isko­lák úttörő- és KISZ-vezető pe­dagógusai az órakedvezményen kívül számos anyagi és egzisz­tenciális juttatásban részesül­tek. (A cserkészmozgalomban ez elképzelhetetlen: a csapatpa­rancsnoktól a kerületi elnökön keresztül a legfelsőbb országos vezetőkig egy fillér ellenszol­gáltatás nélkül végzik munká­jukat. Cserkészkönyvek, újság­cikkek megírásáért semmiféle honoráriumot nem kapunk és nem is várunk ...) Ám az igazsághoz az is hoz­zátartozik, hogy szép számmal akadtak - Baranyában is - olyan úttörővezetők, akik - nem csekély kockázatot vál­lalva - a kötelező marxista-ate­ista ideológiát mellőzve, tar­talmas „úttörőórák”, kirándulá­sok, vándortáborok keretében értékes, gazdag, színes progra­mot nyújtottak a gyerekeknek. Ékesen bizonyították ezt a színvonalas néptánccsoportok, kórusok, honismereti körök. Az itteni tagságot távolról sem érezték nyűgnek, rájuk kény- szerítettnek a fiatalok. Összegezve: egy pillanatra sem vonom kétségbe K. Vrane­sics Ágnes - egyébként egykori kedves tanítványom - korrekt­ségét, jóhiszeműségét. Hiszem, hogy egy demokratikus jogál­lamban békésen megférnek egymás mellett - de nem egy­más rovására! - különböző irá­nyulásé, ideológiájú gyermek- és ifjúsági szervezetek. A cser­készet egyikükkel sem kíván rivalizálni. 1908-ban született mozgalmunk - túlélve a jobb- és baloldali önkényuralmak ül­döztetéseit - mintegy 30 mil­liós világlétszámával, az Isten, haza és embertársak iránti köte­lesség teljesítésével bizakodva lépheti át a harmadik évezred küszöbét. Ivasivka Mátyás a VI. cserkészkerület elnöke * i ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents