Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-04 / 180. szám

1995. július 4., kedd Társadalom Dhnántúli Napló 11 Nem kell a szociális ellátás?! A korábbi évek gyakorlatával szemben idén meglehetősen le­csökkent a segítségre szoruló idős polgárok igénybejelentése­inek száma - a pécsi Majorossy Imre utcai II. számú Gondozási Központ munkatársai leg­alábbis ezt tapasztalják. A csökkenés okát keresve arra a megállapításra jutottak, hogy a közvélemény nem eléggé jól tá­jékozott a rászorulóknak rend­szeres ellátást biztosító szolgál­tatások tekintetében. Jobb híján ezért „partizán-akciót” foly­tatva, véletlenszerű becsönge- tések nyomán próbálják felku­tatni a városrész ellátatlanná vált idős embereit. Noha ígére­tet kapott rá, a központnak saj­nálatos módon az önkormány­zat nyilvántartásába sincs ugyanis joga betekinteni. Egy alapos szociális felmérés vagy térkép azonban célszerű esz­közt nyújthatna a segítségre szorulók felkutatásában. Kirándulás hazai tájakon Miután a nagyobb autóbuszok bérlésére a szociális intézmé­nyek költségvetéséből már aligha futja, a pécsi I. sz. Gon­dozási Központ ezen a nyáron inkább kisebb létszámú csopor­tokra osztva, saját mikrobuszá- val viszi kirándulni az időseket. így legalább az útiköltség nem terheli a nyugdíjasok pénz­tárcáját. A püspökszentlászlói túrát a rossz időjárás ugyan meghiúsította, ám szerdán két­napos útra indultak Magyarher- telendre. Külföldi nyaralást a közeljö­vőben aligha szerveznek, leg­utóbb négy esztendeje kirándul­tak, Ausztriába. Harkány, Szigetvár, a dom­bóvári Gunaras és Csokonyavi- sonta kedvelt, gyógyvizes me­dencéiben azonban ezen a nyá­ron is megmártózhatnak az idős emberek. A gyógynövénygyűjtés előnyös nyugdíjkiegészítés Virágoznak a hársfák. Gyógy­hatású virágukat sokan gyűjtik. A belőlük készített tea közked­velt. Pécs-Kertvárosban egy nyugdíjas házaspár okított ki, miközben a bokrok tövéből tépdesték ki az illatos turbo- lyát, amit az ember közönséges gaznak nézne.- Rejtvény fejtés helyett napi 3-4 órát foglalkozunk a gyógy­növényekkel. Tanulmányozzuk a szakirodalmat, és ennek nyo­mán egyre több termőterületre lelünk. A nyugdíjkiegészítés mellett előnye még, hogy a szabadban tartózkodunk, moz­gunk, ami testedzéssel ér fel. A munkanélkülieknek is igazán kitűnő elfoglaltság lehet, ebből is lehet pénzt csinálni - mondta jókedvűen a „gaztépő” ember. Közben megismertetett né­hány értékes „gazzal”. Pásztor- táska, orvosi és mezei zsálya, orbáncfű', sárga apró bojtorján, legyezőfű, gyermekláncfű és mások levelét, virágát, gyöke­rét vagy magját gyűjtik.- Nem megvetni való a szú­rós csalán sem, mert fagyöngy­gyei keverve vérnyomáscsök­kentő tea készíthető belőle. A lelőhelyekről naplót vezetek. Sokféle növényt gyűjtünk, ame­lyek gyógyhatású és kozmeti­kai szerek alapanyagául szol­gálnak, és a Herbáriánál értéke­sítjük. Pécsett rátaláltam az or­szágban ritka kakascímervi- rágra, de szedem a fekete ürö­möt is. Egyébként a. fehér ürö­möt használják az ürmös bor aromásitására. Értékes az erdei ihur magja is. Az egykori katonatiszt névte­len akar maradni. Úgy érzi, gyűjtés közben eggyé válik a természettel. Azt már a felesége teszi hozzá: \-Persze, nagy a költségünk is, mert a megyét autóval jár­juk. Otthon pedig jön a feldol­gozás, a válogatás, a szárítás, tisztítás, magmorzsolás. Szita­sorunk is van a magméretek­hez. Decembertől februárig például 40 ezer forint tiszta be­vételünk volt. Egy mázsa fehér mályvagyökeret adtunk le. Nemrég fejeztük be a galago­nya és bodzavirág gyűjtését. Kisnyugdíjasok, de kiegyen­súlyozott emberek, akik elfog­laltságot és egészséges életmó­dot találtak maguknak. Mások­nak is ajánlják, mert tapasztala­tuk szerint igény van a gyógy­növényekre, csak kevesen vál­lalják. Rozvány Gy. Hatvannál is több nyugdíjas pihenhet, szórakozhat a hangulatos klubban Ajándéktárgyakat is készí­tenek a klubtagok Megújul a pécsi Apáca utcai klub A tető felújításával és új ké­mények építésével kezdték, most a fűtés korszerűsítésével folytatják a pécsi Apáca utcai Idősek Klubja felújítását. A júliustól 66 idős embert fogadó (korábban 53-an vol­tak) klub a munkák idején is a vasasi csárdából hozott ebéd­del és uzsonnával látja el a tag­jait. A várhatóan még két hétig tartó munkák költsége megha­ladja az egymillió forintot. Jú­lius közepétől ismét reggeltől délutánig tartózkodhatnak itt a klub tagok, folytatódnak a kö­zös programok. Most a fűtési rendszert újít­ják fel a házban Kalla Gábor nyugdíjban Elképesztő magasságokba emelkedett Pécsett a dudva- szint, a járdamenti fák alatt csak bujkálva lehet haladni, a díszburkolatokat konok kö­vetkezetességgel nyomuló gaz veszi birtokba, ez veri fel a betonkemény gyermekho­mokozókat, kiszáradt fák so­kasága látható mindenfelé. Mintha gazdátlanok lennének a pécsi zöldterületek. Mi másról is beszélhetnénk azzal a szakemberrel, aki év­tizedeken át, élete egyetlen munkahelyén mindezek ellen hadakozva teremtette meg Pécs zöldfelület-gazdálkodá­sát, amely most - sajnálattal kell ezt látnia - darabjaira hull. Kalla Gáborról van szó, aki éppen egy hónapja nyug­díjas már (ő is csak ezt a „dí­jat” érdemelte ki életművé­vel), mely állapotba egy évig tartó betegállomány után ju­tott el, miután utolsó, igaz, csak „mb” igazgatója volt a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatnak. 1958-ban kezdte Pécsett, a szülővárosában a pályát Kalla Gábor, aki igazság szerint ál­latorvos szeretett volna lenni, de túljelentkezés miatt nem jutott be az egyetemre, sike­rült viszont ez a Kertészeti Egyetemen. Akkor a Damja­nich utcában volt a Pécsi He­lyi Fuvarozási és Kertészeti Vállalat, ott alkalmazták ker­tészeti művezetőnek. Pécs akkortájt indult el a parkosítás útján, hiszen a Szent István téren és a Széchenyi téren kí­vül más talán nem is volt. Igen, akkor éppen hogy el­kezdődött az első zöldbe ágyazott új városrész, az Uránváros építése. Az első adat, amire most visszaemlé­kezik: 250 000 négyzetmé­ternyi zöldfelület volt a vá­rosban, ami nem több, mint egy 500x500 méteres terület. Ma 3 200 000 négyzetméter­nyi a zöldterület, vagyis egy csaknem 1800 méter oldal- hosszúságú négyzetről be­szélhetünk, ami bizony csak­nem két belvárosnyi terület. Kézenfekvő a kérdés: mek­kora értéket jelent ez a hatal­mas zöldterület? Kalla Gábor tanácstalanul tűnődik, aztán mond egy nagy számot: kb. 32-33 milliárd forintot ér, bár lehet valamivel kevesebb is, több is. Bármily hihetetlen is, tudom meg ezután tőle, a zöldterület soha nem szere­pelt a város vagyonmérlegé­ben. Pedig ha volna forintosí- tott értéke egy-egy parknak, talán más lenne a hozzá való viszony. Afelől érdeklődöm: mikor volt az az idő, amikor ered­ményesen beleszólhatott már a városi dolgokba. Ő ezt a 60- as évek végére teszi - akkor és még sokáig zöldfelület­gazdálkodási üzemvezető volt-, amikor vitathatatlan te­kintélye volt már a PKPV- nak, a városi vezetők nem csak igényelték a beleszólást, de - kis túlzással - szinte sza­bad kezet adott a parképítő, parkgondozó tevékenység­hez, s ez tovább erősödött, amikor téma lett Pécsett a vá­roskép, a vele való törődés, Kalla Gábor és csapata - „a parkosok” - tevékenysége ré­vén kialakult a pécsi növény­zet határozottan mediterrán jellege, a füge pl. ami évszá­zadok óta honos volt néhány udvarban, a gránátalmával együtt a városi parkok meg­szokott növénye lett, s amikor a kertvárosi parkosítás folyt, már arra is figyelemmel vol­tak, hogy a fákat, cserjéket úgy válogassák össze, hogy azok teljes pompájukban ar­borétum benyomását keltsék. A sikeres emlékek közt beszél a Szent István téri és a Szín­ház téri szökőkutakról, me­lyeket a PKPV szakmunkásai építettek. Kalla Gábor az utolsó taná­csi ciklusban a lakóhelyén, Kovácstelepen tanácstag volt. Büszke arra, hogy akkor való­sult meg ott a csatornázás, a gázvezeték építés, létesültek telefonfülkék, s hogy sokan ma is hozzá fordulnak azt hí­vén, van még beleszólása a dolgokba. Most már a saját kiskertjébe van beleszólása, többek között egy mamutfe­nyő fejlődésébe, amit sok éve apró „magomként” kapott, s ma már többméteres óriás. Kudarcaként tarthatja szá­mon máig, hogy egy nagy álma nem valósulhatott meg. Volt egyszer egy olyan elkép­zelése, hogy a vállalata adna erkélyládát és muskátlitöve­ket azoknak, akik vállalnák a növények gondozását, hogy megszülessék a virágos Pécs. Hát ebből semmi sem lett. Hársfai István Kinyílt szívek A történet - sajtóból, rádióból - ismert. Szívszorongató. Az utóhatás kevésbé. Pedig itt már megjelennek szövet melengető tényezők is. Csapóék legkisebb, sor­rendben ötödik gyermeke elka­landozik hazulról. Felmászik a vasúti töltésre s ott egy sze­mélyvonat halálra gázolja. Az apa nem tudja elviselni a tra­gédiát és másnap ugyanott a vonat elé veti magát. Az anya hatodik gyermekét várja, a tragédia összerop- pantja. Nem tudja mitévő le­gyen, hiszen férje volt az egyetlen kereső a családban, s amit haza hozott, sosem volt elég arra, hogy a minduntalan jelentkező igényeket kielégít­sék. Az anya nehezen ocsúdik. Környezete unszolására el­kezdi Canossa-járását családja érdekében. Az ajtók nyitva áll­nak előtte, de a nehézkes bü­rokrácia, a paragrafusok ilyen­kor nemcsak kellemetlenné, de majdnem embertelenné váló sokasága tornyosul a még segí­teni akarók előtt is. A kerekek nem mozdulnak, ígéretek hangzanak el, kérvé­nyek születnek, tanácsokra lel a már-már minden harcot fel­adó anya. A kilátások a kilátás- talanságba rohannak. Csak az öt gyermek tartja ébren anyai ösztöneit. Egy napon ismeretlen fel­adótól külhonból ezer márka * érkezik Csapóné címére. Ki­lencvenezer forint! Egy va­gyon! Valóban annyi, ameny­nyit Csapóné életében együtt még sohasem látott. Most a hirtelen jött boldogság érzete teszi majdnem tehetetlenné, s nincs perce, hogy a váratlan adomány filléreit, forintjait gondolatban ne osztaná el a legszükségesebbekre, a nélkü­lözhetetlenekre. Az adományozás tényét megszellőzteti a sajtó. Ez a dolga. S most valami csoda történik. Megnyílnak a szívek. Rövidesen egy teherautónyi ajándék érkezik egy távoli vá­rosból, benne hűtőszekrénnyel, rádióval, mosógéppel, televí­zióval és egyéb, már-már lu­xusszámba vehető eszközök­kel. Használtak persze, de funkcionálnak. Csapóné gondolatban újra kezdheti az elosztást. Másnap a helybéli igazgató-tanító és az iskolai munkaközösség aján­déka érkezik. Bútorok, írósze­rek, könyvek, tankönyvek, fü­zetek, tisztálkodószerek, ruha­neműk. Nem lehet tudni, ez volt-e a katalizátor, mely nem­csak felgyorsította, de helyére is tette a hivatalos dolgokat. Az önkormányzat népjóléti irodája jelentkezik a jogszabá­lyokban megállapítható és így adható segély legmagasabb fokával. Szociális munkások végeznek környezettanul­mányt, hogy a segítség ne csak érkezzen, de beilleszthető is legyen Csapóék életébe. Ha Csapónénak nem imá­dott gyermekével és férjével kellett volna fizetnie ezért a boldogságért, tán szárnyakat kapott volna tőlük. A fájdalom azonban a küszöbön maradt. Ott ármánykodik és idézi visz- sza a gyermek mosolyát, a férj áldozatosságát. A nincstele­nebb, ám talán mégis egysége­sebb boldogságot. Ismerem a szociális munká­sok gondjait. Rajtuk keresztül ismerem az emberiesség szán­dékait, a segíteni akarás és készség mindennapos jelenlé­tét. De ismerem az anyagi erő­ket is, amelyekkel rendelkez­nek. Ismerem a paragrafusok szárazságát, hűvös leheletét. De a szívek megnyílnak, s ezekről csak ilyenkor tudjuk meg, hogy mennyire melegek. A megnyílt szívek. Azok igen! Azok ott állhatnak a koporsó mellett, letörölhetik a könnye­ket, vigaszt és támaszt nyújt­hatnak elesett lelkeknek. Meg­erősíthetik Julius Fucik immár híressé vált szlogenjét, amely elembertelenedett világban, s oly korban született, amikor ember volt embernek farkasa. Ő pedig így szólt: Hiszek az emberben! Én pedig a meg­nyíló szívekben. Bokrétás András Bezár a pécsi Otthon étterem Noha sokak szerint a méltányos bérleti díjak ezt kedvezően be­folyásolnák, korántsem újke­letű a tény, hogy a szociális és közétkeztetés üzemeltetőinek ez a szolgáltatás már nem éri meg. Nem véletlen, hogy július elsejétől megszűnik a pécsi Otthon kifőzde is, ahol a város több gondozási központjának idősei ebédelhettek hosszú éveken át. Az Otthon étterem helyén kialakítandó pizzéria vendégei alighanem már nem­csak életkorukban különböznek majd a szociális otthonok gon­dozottjaitól. A II. számú Gon­dozási Központ 53 idős polgá­rának étkeztetését a Borostyán, a Virágcsokor és az Apáca ut­cai idősek klubjával kötött megállapodásnak köszönhetően oldják meg a későbbiekben. i I } i »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents